|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2021-10-19 12:19:20, kedd
|
|
|
Ebéd után mindig jól esik egy kávé, tea vagy ki mit szeret. Ad egy kis energiát délutánra, amihez kívánok mindenkinek kellemes időtöltést. Jómagam sétálni megyek, ragyogóan süt a nap. |
|
|
0 komment
, kategória: Kellemes napot, hetet,stb. |
|
|
|
|
|
2021-10-19 12:11:22, kedd
|
|
|
Ady Endre: Párisban járt az ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
|
|
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
|
|
2021-10-19 12:06:21, kedd
|
|
|
Jean de La Fontaine - A Róka, a Legyek meg a Sün
Háta mögött vérző lábainak nyoma,
Amit hagyott Róka koma
Vadásztól lőve meg és beesvén a sárba,
Sok szárnyas kis Izét őhozzá vezetett,
Miknek adánk a Légy nevet.
Vádolt Isteneket, és furcsának találta,
Hogy a végzet, a sors, így elbánik vele,
Hogy Legyeknek lett étele.
Mi?! nekemesni, így? nekem, aki az Erdő
Legbölcsebb lakója vagyok?
Rókát falatozni ki, mióta szokott?
S a farkam puszta dísz csak, súlyos és megejtő?
Hess, dőljön rád az Ég, te ronda, rusnya, rossz;
Ne engemet, a köztulajdont foszd!
Egy szomszéd Sül, egy Sündisznócska,
Verseim újdonsült lakója,
Így szólt magában: ,,Fel, mentsük meg őt, hahó!
A Néptől, mely faló, mohó.
Mindet felnyársalom, véget vetek a bajnak.
Szomszéd, szól, megölöm mind, ahány csak abajgat.
Ne tedd azt, Róka mond, ne tedd, te jó barát:
Csak végezzék be ők ezt a vérlakomát.
Jóllaktak már ezek; újonnan jött legyekben
Jobban döfne az éh, az volna csak kegyetlen.
E siralomvölgyben esz eléggé a frász,
Az egyik Udvaronc, másik Bíró, Jogász.
Arisztotelész ezt értette Emberekre.
Példa van erre sokezer,
Kivált sok belhoni berekbe'.
Aki már jóllakott, kevésbé rossz teher.
Israel Efraim
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
2021-10-19 12:01:33, kedd
|
|
|
Vasziljevics Mihail Iszakovszkij - Vándormadarak
Már szárnyal az őszies égen
rajokban a vándormadár.
Lent dél ege csábítja kéken:
én nem hagylak el soha már.
Én partodat el sose hagynám,
te drága, te mézszavú hon!
Nem kell a napette török part,
és Afrika tája se von.
Sok távoli földet bejártam,
míg vállamon puska feszült,
s ha szóltam egy régi baráttal,
az ajkamon csak neved ült.
Utánad emésztett a bánat,
ki tőlem oly messzi szakadt,
és nem volt csak egy tartozásom:
betölteni óhajodat.
Ha úgy esik, mély ingoványon
vagy jéglepett észak övén
a vészeket újra kiállom,
és újra csak átkelek én.
Egy életre összekovácsolt
tevéled a vágy s a remény -
örökre enyém a te sorsod,
a fényes, a zord, a kemény...
Már szárnyal az őszies égen
rajokban a vándormadár.
Tűnt nyár nyomait lesi délen:
én nem hagylak el soha már.
Én partodat el sose hagynám,
szülőhaza, drága határ!
Nem kell idegen nap az égen,
nem kell idegen szívű táj!
Fordította: Kócsvay Margit
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
2021-10-19 11:53:40, kedd
|
|
|
Szergej Jeszenyin - Bokraink közt
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
macska módra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Fordította: Rab Zsuzsa
|
|
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
2021-10-19 11:46:43, kedd
|
|
|
Mihai Eminescu: Künt őszi szélben
Künt őszi szélben hull a lomb remegve,
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
Egyetlen órán teljes életedre.
Sok édes semmit tékozolva hordoz
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
De jobb is így a tűznél szenderedve
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.
Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szívemhez ó-mesék tündére járul -
Körül köd ül, gomolyog mind telibben.
Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul.
Padlómra lenge lábak lépte libben,
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul.
(Ford.:Dsida Jenő)
|
|
|
0 komment
, kategória: Mihai Eminescu |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2021. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
175 db bejegyzés |
e év: |
1996 db bejegyzés |
Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2429
- e Hét: 12170
- e Hónap: 21756
- e Év: 90676
|
|
|