|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2021-10-22 11:08:10, péntek
|
| |
| |
Kerti ősz - Jóna Dávid
Szétdobált levél-arcok, pasztell csatahely,
a kerti nyugágy az ősz udvariatlanságán dühöng,
elherdált szirmait gyászolja a csönd,
a reggel sütőtökszínű és karamell.
Fázósan duzzog a hortenzia bokor,
a kertben a vérszilva csontváza,
fejvesztett rózsák sárguló gyásza,
már rég halálát vette az innen volt csokor.
A kert megmaradt világa,
színaranytól a vérvörösig,
őszi ingét eldobja ahogy hűvösödik,
holt hagyaték fekszik pázsit-ágyára.
Mintha élvezné a borostyán
ezt a sokszínű agóniát,
befonta a kerítés oszlop-vádliját,
rigó hintázik az inda-kontyán.
A fűzről is pereg a nyár,
a holdnak hajlong, integet,
billegése néma istentisztelet,
sustorgása néma zsoltár.
(Biatorbágy, 2020)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-22 11:04:13, péntek
|
| |
| |
Miért hiszünk el annyi szemetet?
Nem éppen az ártatlanságunk miatt? Nem azért, mert ahogy cseperedtünk, hittünk abban, hogy amit mások mondanak az igaz? És talán még most is bízzunk abban, hogy amit mások mondanak az igaz? Nem a bennünk lévő ártatlanságunk naivitásának köszönhetően dőltünk be tízezer hazugságnak, és vagyunk hajlandóak még tízezret elhinni? Nem belső ártatlanságunk a kihasználhatóságunk oka? Igazán, ha magunkba tekintünk, nem éppen az ártatlanságunknak köszönhetően, hisszük azt, hogy bűnösek vagyunk?
Saját, bennünk lévő ártatlanságunk miatt elhittük a világ valamennyi negativitást, és hagytuk, hogy hatástalanítsa elevenségünket és tönkretegye annak tudatát, hogy valójában kik is vagyunk, majd becsapott minket szánalmas apró kicsinyességével, amelybe aztán belesüppedtünk. Talán nem a miénk az újszülött ártatlansága, mely nem tudja megvédeni magát és lévén, hogy nem tudja megkülönböztetni az igazat a hamistól csakis megengedni tudja, hogy programozzák, úgy, mint egy számítógépet?
Dr. David R. Hawkins
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-22 10:51:53, péntek
|
| |
| |
Oscar Wilde : La Bella Donna Della Mia Mente
Testem parázsló tűzben ég,
a lábam vándorolni fáj,
annyit kiáltám a nevét,
hogy dalt se tud már ez a száj.
Ó, Kenderike, énekelj,
vadrózsák közt dalban feredj,
ó, kis Pacsirta, égre kelj,
mert drága Hölgyem erre megy.
Szép ő, csodás harmónia,
mit még nem ismert férfiszem,
szebb, mint Királynő és Rima,
s mint holdsugár sötét vizen.
Mirtuszlevél van a haján,
(zöld lomb, aranyló haj körül!)
zöld fű az őszi, halavány
kévékben nem ily gyönyörű.
Kis ajka csókra olvatag,
s nem jajt kiáltani csunyán.
Remeg, akárcsak a patak
vagy rózsa az eső után.
Nyaka fehér lótuszkehely,
rózsáll a napba kegyesen,
s ily élőn nem piheg-lehel
a Kenderike begye sem.
Mint gránátalma, mit a kés
szétvágott, biborszája él,
őszibarack az arca és
feléd ragyog, pirulva, Dél.
Ó, összetett kéz! Drága test,
viselni kéj és kin nyilát,
ó, Szerelemház, ó, nemes,
eső-csapott, halvány virág!
Fordította : Kosztolányi Dezső
Oscar Wilde, akit művei alapján embertestbe zárt angyalnak, magánéleti eseményei kapcsán pedig emberbőrbe bújt démonnak hihetünk. Ő volt az első író, aki azon erkölcsök - vagy inkább erkölcstelenségek - szerint élt, amelyek saját költeményeiben is megjelentek. Ő volt az első művész, aki megnyitotta azokat a kapukat, amelyeken addig más még csak bekopogtatni sem mert. Kivételes egyéniség volt, egy igazi zseni. Azok közé a művészek közé tartozott, akik életüket könyveiknél fontosabb alkotásnak tartották. Élete tele volt pompával, dicsőséggel, tündökléssel; gazdag volt, befolyásos és sikeres, ám éppen legnagyobb sikerei közepette érte a végzetes csapás, amely egész addigi életét felforgatta. Egy kínos botrány kapcsán ugyanis kiderült vonzalma saját neméhez, melyet követően Wilde neve évtizedekig tabu lett, hazája kitaszította. A csillogás után a kegyetlen börtönvilág sötétje következett. Olyan magasról zuhant olyan mélyre, hogy egész Európa beleborzongott. Anglia csak 1954-ben, Wilde születésének centenáriuma alkalmából ébredt rá, hogy e kivételes művész írásai mennyire tiszták, és hogy költeményei mennyire erkölcsösek.
(Facebook M.K.V. hozzászólásával, magyarázatként csatoltam.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-22 10:45:38, péntek
|
| |
| |
A világnak szüksége van olyan emberekre,
akiket nem lehet megvásárolni,
akiket köt az adott szavuk,
akik a jellemet többre tartják a jómódnál, akiknek van véleményük és akaratuk,
akik többek a hivatásuknál,
akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni,
akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben,
akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban,
akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal,
akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra,
akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja,
akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben,
akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság,
akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű,
akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.
Ted Engstrőm
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-22 10:40:13, péntek
|
| |
| |
Dsida Jenő : Október végén
Már mindig-mindig nagyobb úr az esti
felpirosító, megdidergető láz,
mely tűzrózsáit homlokomra festi.
Már mindig jobban közeleg a tél
s a ködköpenyű, széltarolta tájon
fakó paripán menekül az álom -
Lehullt a dér,
minden fehér
s csókos ereje messze jár a napnak, -
s szinte örvendek, hogy a rózsák,
a piros rózsák, íme, megmaradtak.
Mert oly szépek a rózsák,
a pirosak, a tüzesek,
mit rámcsókol a láz -
s ezek az ősszel jöttek,
s az őszben megmaradtak
és hirdetik, hogy szép a búcsúzás...
Mindegyik rózsa egy-egy emlék:
szirom, vers, séta, álom,
öröm, kacagás tűz-jele,
mely kőként áll és pörösen lobog
keresztül száz halálon...
Csak néha jön egy álmos alkony,
egy visszasíró, buta alkony
s akkor zokogva jajdulok fel:
Én jó Istenem, miért fájnak úgy
az októberi rózsák?
1924. október
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-10-22 10:36:25, péntek
|
| |
| |
Pethes Mária : Lombját veszti hiányod fája
Ledér ősz
A természet nekivetkőzik
Nem egyéjszakás kaland lesz
Magára húzza a legszebb nyári álmot
Bennem még buja gyökérzettel sóvárog
De lassan lombját veszti hiányod fája
Alatta dióverővel levert fészek
Bűvölő tekinteted
Mitől a ruhák lehulltak rólam
Kagyló a homokszemet
Magába zárja az emlékezet
Hogy előguruljon a legárvább esten
Addig a jótékony idő rejteget
Akkor újra felsajognak
A megcsonkított vágyak
S én dermedten nézem majd
Amint a csillogó gyöngy halk koppanással
Szívem legtávolabbi sarkába megérkezik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2021. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
175 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2675
- e Hét: 12416
- e Hónap: 22002
- e Év: 90922
|
|
|
Offline
