|
2022-04-23 12:23:32, szombat
|
| |
| |
Tandari Éva:
Vergődj, rab madár
Vergődj, rab madár
kalitkádba zárva...
Szabad Holnapod
rút érdekek alá feszül,
s bár sikoltasz Égre;
szárny-tollad levágva
az önzés s a kényelem
mocskos hullámaiba merül
Vergődj, rab madár...
Zokogj, meggyalázott elme!
Sírd el jogos panaszod
s szavad szálljon fel,
fel a fénylő Egekbe...
Ki segíthetne rabláncod
s igád hámjait levetni:
e Föld színén már egy nincs
------ ki érted szót emelne
Vergődj hát, te árva:
mi meghalljuk még
s szívünkbe zárjuk
Tiszta Értelmed-szülte
panaszos szavad:
Mit ér az élet, ó nagy Isten,
ha az Elme s a szellem
mit Kezedből vettünk:
egy percen már nem lesz
------- mert nem lehet Szabad...?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TANDARI ÉVA VERSEI 2. |
|
|
|
|
|
Offline
