|
2024-03-01 14:16:42, péntek
|
| |
| |
Ki vol Fatia Negra?
A Szegény gazdagok Jókai Mór 1860-ban írt regénye. Egy Fatia Negra nevezetű álarcos bandita, valamint egy gazdag uzsoráscsalád egymásba ágazó történetét meséli el.
Legelterjedtebb nézetek szerint Jókai egy valóban élt személyről mintázta Fatia Negra alakját: egy utazása során ismerte meg Nopcsa László báró történetét, aki 1833 és 1848 között Hunyad megye főispánja volt. Róla is olyan legendák terjengtek, hogy időnként rablóharamiaként fosztogatta a környék lakosságát. A regény megjelenése után több helybéli látni vélte a párhuzamot Fatia Negra és Nopcsa báró között, sőt, állítólag maga a báró is felfedezte azt.
A híres regény, a Szegény gazdagok története közismert: egy kettős életet élő főnemesről szól, aki nappal gavallér úriemberként nem sajnálja a vagyonát a jó cél érdekében sem beáldozni, de éjszaka fekete álarcos haramiaként kirabolja arisztokrata rokonait és tehetős barátait. A regény végén pedig egyszerűen öngyilkos lesz, és eltűnik a nép szeme elől a nemesúr és a titokzatos rablóvezér egyaránt. A folytatásokban megjelenő regény kiadásakor Hunyad megyében elkezdték suttogni, hogy az író a főszereplőt Nopcsa László főispánról mintázta, akit mindig körbelengett a gyanú, hogy olykor a tilosban jár. Ezt Jókai tagadta, de a pletykát nem tudta megakadályozni. Az tény, hogy az író történeteiben az egyébként élénk képzelőereje teremtette világ mellett sok valós történést is felfedezhetünk. Ebben az esetben is sok helyütt valóságos történéseket és személyeket találunk a regényben. A Nopcsa-család az egyik legtekintélyesebb ősi nemzetségnek számított az erdélyi Hunyad megyében, akik rokonságban voltak a leghatalmasabb főnemesi dinasztiákkal, többek között a Hunyadiakkal is. A közismerten Habsburg-párti Nopcsák a legmagasabb körök bizalmát élvezték, így senki nem mert velük szembe kerülni. A szóban forgó Nopcsa László testvére, Elek elnyerte a bárói rangot is, 1816-ban főispán, öt év múlva udvari tanácsos, 1831-ben már erdélyi főkancellár volt. Amikor leköszönt a főispáni székről, azt az öccse, László kapta meg, aki állítólag igen délceg ember volt és nagy nőfaló hírében állt. Mindkét felesége mellett különc, tékozló életet élt, és sokan nem értették, hogy miből futja az óriási kiadásokra a főnemesnek. Emiatt alakult ki az a vélemény, hogy a főispán valamilyen titkos, bűnös tevékenységből finanszírozza a fényűző életmódját.
Állítólag egyszer, amikor Kolozsváron kártyázott, megparancsolta a lovászának, hogy a kocsival egész éjjel a hidegben és fagyban a kaszinó bejárata előtt várakozzon rá. Így a szerencsétlen szolga és a lovak reggelre megfagytak, mire Nopcsa László előkerült a kártyaasztal mellől. Máskor a rendőrségnek kellett magyarázkodnia egy feleségének vásárolt nyaklánc miatt. Mert az ajándékozást követő bálon, egy dzsentriasszony felismerte, hogy az az ő nyaklánca, amit nemrégiben tulajdonítottak el tőle a haramiák. Bár a báró azonnal visszaszolgáltatta a lopott ékszert eredeti tulajdonosának, semmi sem mentette meg őt attól, hogy a pletyka megszülessen. Ráadásul még a korabeli rendőrségi könyvekben is fennmaradt, hogy a Fatia Negra bandájának üldözésekor a haramiavezérnek többször a Nopcsa erdőkben veszett nyoma, bár a társait minden egyes alkalommal lefülelték, őt magát soha nem sikerült elkapni. Persze ezek után a kétes hírű főispán mindig megvendégelte a pórul járt csendőröket. Manapság az irodalomtörténészek is arra hajlanak, hogy lehetett azonosság Fatia Negra és Nopcsa között.
szereplők Bara Margit, Krencsey Mariann és Benkő Gyula.
(nem tudom hányszor láttam, de betelni vele nem tudtam, Bara Margit csodálatos szépségével, Krencsey utolérhetetlen bájával és Benkő Gyula játékával)
Hegedűs Károly
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek innen-onnan |
|
|
|
|
|
Offline
