Prohászka Ottokár - Betlehem varázsa3 - Prohászka Ottokár,Azért Betlehem,Boldogságos Szűz,Szent Szűz, - sanci81 Blogja

Továbbiak »

Belépés

			sanci81.blog.xfree.hu
-Minden ember, minden apró mozzanat, Életedbe úgy került, hogy magad vontad oda... Az pedig, hogy mit kezdesz velük, csakis rajtad áll! ...			Czifra Sándor 2007.12.24 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Prohászka Ottokár - Betlehem varázsa3

2015-12-24 18:15:35, csütörtök

	Link Prohászka Ottokár: Betlehem varázsa Betlehemre századok óta változatlanul ki van öntve az első karácsonyi éjnek derűje és varázsa! Világ, gondolat, kultúra, művészet és élet elváltoznak, hatalmuk majd emelkedik, majd vész, energiájuk és lendületük koronként fokozódik vagy hanyatlik, belső értékük néha csökken, néha növekszik: de Betlehem, vagyis az a nagy, s világot váltó valóság, hogy az Isten gyermek lett, ez a bensőséggel, s meleggel telített édes valóság, örök értékű s örök érvényű; az nem veszt erejéből, nem bájából, sem lendületéből. Mindenütt másutt az elmúlásé s az elváltozásé az uralom; a világ elváltozik gyorsabban és merészebben, mint ahogy azt a ,,kétezredik'' vagy ,,három-ezredik év'' regényei megálmodhatnák. Gyönge kontárnak bizonyul a féktelen fantázia is a haladás és fejlődés kovácsműhelyében, szárnyalása nem ér föl e műhely mesterének még bokájáig sem. Az az eke, mely a világkorszakok nagy barázdáit megvonja, nem manufaktur; azokat a perspektívákat, melyekben világok váltakoznak, nem emberi szem nézte ki a káoszból. Kultúránk nagy szövőszékén új meg új szálakat fűzhet be az emberi intelligencia, de a világalakulás mintáit az ,,Antiquus dierum'' szemeli s szövi ki. Annál feltűnőbb Betlehemnek örök érvényesülése és ünneplő változatlansága; annál csodálatosabb a karácsonyéj bűbája és ragyogása, mely sugárzásából semmit sem veszít; annál elragadóbb a jászolban fekvő kisdednek eszményi szépsége, mely kifogásokkal nem találkozik s melynek szokása a hódítás, s adója a szívek hódolata. Miben rejlik hát az elváltozások világában Betlehem örök érvényesülésének s kétségbe nem vont uralmának titka? Abban, hogy Betlehem karácsonyi éje, az az édesanya és isteni gyermeke, az a barlang a szegények hódolatával s az a magányos hegyoldal a reá telepedett angyalszárnyas, melódiás mennyországgal, telítve van a leggyengédebb, a legnemesebb s legtisztább erkölcsiséggel; nincs benne más motívum, mint a szívnek motívuma, s nincs benne más erő, mint a fölség s a szépség ihlete. Azért Betlehem folyton élő s éltető, mely természetfölötti életet ébreszt a lelkekben s húrokat pendít meg s érzéseket vált ki, melyeket mindenki ért s melyek életünknek éppoly örök érdekei, mint költészetünknek, művészetünknek, lelkesülésünknek örökérvényű tárgyai. A betlehemi lágyság s finom lelkiség megértésére szemünk előtt kell tartanunk, hogy Betlehemben lepleződik le legbájosabban az Isten arca; a legédesebb hang itt csendült meg, ,,novissime locutus est nobis in Filio''. Ez a ,,parvulus Filius'' találta el legjobban a hangot, melyet ember értsen, jobban mint a próféták, kik dörögtek, jobban mint Jeremiás, aki siralmakat sírt, jobban mint Mózes, midőn életének hattyúdalát zengé canticumában. E arc, e gyermekarc megbecsülhetlen kincse s pótolhatlan támasza teológiánknak. Enélkül teológiánk a Sinai-hegy gránitsziklái körül gomolygó ködben kóvályogna, vagy Ezechiel s Izaiás vízióinak poéziséből emelné ki téziseit; féltenünk kellene teológiánkat azoktól a kemény, merev, zsidó vonásoktól s azoktól a fölséges, de kegyetlen és érdes tendenciáktól. Rémülettel tekintenénk másrészt az Istenség torzképeire, melyekbe az elesett ember merevített meg kegyetlenséget, szívtelenséget, rémületet s torzulatot egyaránt. Ijedezve szemlélnők a természet után kópiázott s ugyanakkor eltorzított istenképeket, Dágont, Molochot, Visnut, a százkezű isteneket; szóval Betlehem nélkül Isten után járva vagy ködben tapogatóznánk, vagy rémséges örvények közt tévedeznénk. A betlehemi Isten-reveláció mindettől megóv; a gyermek arcában mutatta meg nekünk különben örökké lefátyolozott arcát, mintha mondaná: no, ezt már csak értitek. E gyermekarc kihatásának szférája a széles világ, s nem veszti el hatalmát, ahol emberszív dobog; leér még az elnyomorodott ember odúiba s a bűnösnek rejtekeibe, s úgy üdvözlik mindenütt, mint a Napsugarat. Ki haragudnék a tavaszi napsugárra? Pedig e gyermekarc az isteni kihatások napsugara, melybe a legtöbb szeretetet s a legédesebb vonzalmakat fektette az Isten. Ezt a gyengéd s mély erkölcsi hatást ki is váltja, mert a pápát fogságának trónján éppúgy megvigasztalja, mint a beteg gyermeket zöld hálóval bekerített ágyacskáján. Tőle fogódik el minden szív s nem bír a fölséges gyengédségnek bájával megküzdeni. A legkeményebb ember is olyan vele szemben, mint a gyermek, melynek lelkébe édes anyja meséi rajzolták be a betlehemi éjt, csillagával, angyalaival, glóriájával együtt. A hit ecsetje az a művész, aki Betlehemben remekel, s a szeretetnek inspirációi azok az éneklő angyalok, kik az embert az Isten közelségébe terelik. S még egy más bensőséges s édes vonása van a betlehemi képnek, mely erkölcsi kihatását s győzelmét a lelkek fölött biztosítja, s ez az, hogy Betlehemben a legszebb s legfinomabb természet képezi összekötő kapcsát a legfölségesebb természetfölöttinek, az -- Isten- anya. Isten a betlehemi vízióban a szép természetet párosította az üdvözítő kegyelemmel a Boldogságos Szűz által. A betlehemi képben elbájolja szíveinket a legszebb s a legszentebb anya. A kegyelem bájban nyer az asszonynak királynői varázsa által, s bár minden kegyelem ragyogó aureola, de ez aureola fénye jobban érvényesül az asszonynak homlokán, s a kegyelem varázsa a Szent Szűz királynői szépségén. Benne párosul végre az anyának természetes szeretete gyermeke iránt, az anyának, mint Isten leányának természetfölötti szeretetével Ura s Istene iránt. Erről a gyengéd s mélységes lelkiségről mondom én, hogy fénye nem fakulhat, virága nem hervadhat, ereje nem veszhet, s hogy míg dobog emberi szív, a betlehemi kép kiváltja benne az Isten hatalmának s szeretetének elismerését. Szívesen hódol meg e győzelmes, örökké szép szeretetnek. Ez Betlehem rendeltetése s a mi nagy szerencsénk! (1904)

0 komment , kategória: Ünnep

Címkék: érvényesülésének, természetfölötti, lelkesülésünknek, kovácsműhelyében, változatlansága, megbecsülhetlen, költészetünknek, világkorszakok, mennyországgal, angyalszárnyas, kegyetlenséget, szívtelenséget, művészetünknek, legfölségesebb, perspektívákat, megvigasztalja, erkölcsiséggel, megálmodhatnák, gyengédségnek, tapogatóznánk, elnyomorodott, érvényesülése, csodálatosabb, legbájosabban, leggyengédebb, teológiánknak, gránitsziklái, intelligencia, világalakulás, tendenciáktól, lefátyolozott, változatlanul, teológiánkat, canticumában, szeretetével, legkeményebb, első karácsonyi, világ elváltozik, féktelen fantázia, világkorszakok nagy, emberi intelligencia, világalakulás mintáit, karácsonyéj bűbája, jászolban fekvő, szívek hódolata, elváltozások világában, szegények hódolatával, szívnek motívuma, szépség ihlete, betlehemi lágyság, legédesebb hang, elesett ember, Prohászka Ottokár, Azért Betlehem, Boldogságos Szűz, Szent Szűz,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]