|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 36
|
|
|
|
2012-12-26 11:32:42, szerda
|
|
|
A SZERETET ÜNNEPÉN!
KÜLDD, SZERETETED SZERTE A VILÁGBA,
HOGY MINDEN EMBER ÉREZZE A SZERETETFÉNY EREJÉT!
LEGYEN AZ NAGYON GAZDAG, SZEGÉNY BOLDOG ÉS BOLDOGTALAN,
MAGÁNYOS, HÁBORGÓ VAGY BÉKESZERETŐ;
JÁRJA ÁT LELKÉT, JELLEMÉT A FÉNY EZ ÁLTAL
TOVÁBBÍTSA EMBERTÁRSAI FELÉ A SZERETETÉT!
MINDENKIT FEL MAGASZTALJON SZERETETED FÉNYE,
HOZZA EL A FÖLDRE AZ ÖRÖK VILÁG BÉKE,
A MEGÉRTÉS A SEGÍTŐ EMBERI MÉLTÓSÁG MINDEN MOZZANATÁT!
AKKOR TALÁN BÉKE, SZERETET,
ÖLELNÉ ÁT AZ EMBERI SZÍV MINDEN ZEGZUGÁT.
SOK MUNKÁBA KERÜLHET, TALÁN MEG SEM ÉLJÜK,
DE HA ÖSSZE FOGNÁNK EGYSZER TALÁN,
BÉKE LEHETNE SZERETETT BOLYGÓNKON, E FÖLDÖN!
LEGYEN ÁLDOTT A NAPOD! SZERETETTEL Bongyi
|
|
|
0 komment
, kategória: Ünnepek |
|
|
|
|
|
2012-12-25 17:38:17, kedd
|
|
|
Szuhanics Albert
Áldott karácsony
Fehér a világ,
hópehely-imák
szállanak lassan,
néma szavakban.
Hideg december,
fázik az ember,
varjú ül ágon,
itt a karácsony...
Kis fenyő díszes,
szerető szívek
gyertyái gyúlnak,
csillagok hullnak.
Ez örök ünnep,
meg sosem szűnhet,
míg áll a világ,
áldás száll miránk! |
|
|
0 komment
, kategória: Szuhanics Albert |
|
|
|
|
|
2012-12-25 02:15:02, kedd
|
|
|
Hugh Oliver: A karácsonyi ajándék
Egész álló nap havazott, sűrű hópelyhek lepték be az ajtókat, ablakokat, fehér kárpittal vonták be a mezőket, és valahol a kanadai préri egyik magányos farmján egy gyermek készült erre a világra jönni.
John, az apa nyugtalanul járkált fel-alá a nappali szobában. Jessie a felesége, harmadik órája vajúdott első gyermekükkel. Nem volt már éppen fiatal, de nagyon akarta ezt a gyermeket.
- Remélem a Doktor időben ideér - gondolta John - csak ez a sok hó ne esett volna!
Később így morfondírozott:
- Aggodalomra semmi ok, évezredek óta így történik és Jessie anyja is fenn van, hogy segítsen neki, ha kell!
Odakinn a sötét csendben, csak a hópelyhek halk suttogása hallatszott és csak néha jajdult fel egy-egy fa jeges terhe alatt. John a fahasábokat nyaldosó lángokat nézte elmélyülten, amikor kopogtattak. Gondolta a Doktor érkezett meg, de meglepetésére, egy idegen állt az ajtóban.
- Bejöhetek? - kérdezte. John habozott kis ideig, de látva átfagyott, szomorú ábrázatát, és a haját, melyben jégcsapokká állt össze a ráolvadt hó - beengedte. Havas ruháit lesegítette és helyet készített a tűz előtt, ahol az éjszakát tölthette a jövevény. Vacsorát is adott, amiért nagyon hálás volt az idegen.
- Mit kerestél odakinn ilyen havas éjszakában? - kérdezte John.
- Nagyon sok dolgom van - felelte az idegen - Nagyon sok helyre kell mennem.
- De hát hová kell menned ilyen időben?
- Bárhová, - mondta a különös idegen - mindenhová elmegyek ezen a világon, ahol szívesen látnak. John nem igazán értette mit beszél, de nem faggatta tovább, az idegen pedig csendben melegedett tovább a tűz előtt. Később John elmondta, hogy felesége éppen most ad életet első gyermeküknek.
- Tudom - felelte az idegen.
- De hát honnan tudod?
- Már odakinn hallottam a sírást.
John nem értette, hiszen ő semmit sem hallott.
Hajnal kettő volt, mire megszületett, élettelenül. Jessie kimerülten mély álomba zuhant. Az anyja, - aki végig mellette volt - tette a halott csecsemőt a bölcsőbe, csak ez után ment le elmondani, hogy mi történt. Johnon dermedt kétségbeesés lett úrrá. Látva az asztalt borító ajándékokat, a történtek után már nem volt képes hinni a karácsonyi csodában.
- Lány volt, vagy fiú?
- Fiú. - felelte Jessie anyja- Akarod látni?
- Igen. Aztán elviszem, nem akarom, hogy Jessie így lássa.
John szeretettel nézett a sápadt, mély álomban lévő feleségére. Hálás volt Istennek, hogy legalább őt meghagyta neki. Majd pár pillanatig meredten nézte a szánalmas kis testet a bölcsőben, aztán óvatosan karjaiba vette és lement vele a lépcsőn. Ahogy állt, csendben tartva a gyermeket, végtelen bánat fogta marokra a lelkét. Az idegen törte meg a csendet, kérte, hogy foghassa meg a fiút. John szó nélkül átadta. Karjába véve, ringatni kezdte és megcsókolta a fiúcska homlokát.
- Miért csinálja ezt, hiszen halott? - kérdezte Jessie anyja.
- Meleg kell neki!
- De hát meghalt! - mondta, szinte kiabálva a nagymama.
Az idegen azonban, csak mosolygott és tovább ringatta a gyermeket. John arra lett figyelmes, hogy a kicsi fiú szeme kinyílik, és halkan sírdogálni kezd.
- Csoda! Hiszen csodát tettél! - kiabált John - Visszahoztad a halálból a fiamat!
- Nem volt halott. - válaszolt a férfi - Nem halhat meg, aki még nem is élt!
A nagyanyja karjaiba tette a gyereket: - Gyorsan, tegye az anyja mellé, mielőtt felébredne! Azután Johnhoz fordult: - Mennem kell tovább.
John azt sem tudta hirtelen mit is tegyen, sírjon, nevessen, vagy csókolja össze az idegent?
- Maradnod kell, maradj velünk, kérlek - örökre!
De az idegen vette a kabátját és már az ajtóban állt.
- Akkor legalább a Karácsonyt töltsd velünk! - kérlelte John - Nézd teli az asztal mindenféle jóval, szívesen megosztjuk veled! Hiszen a legnagyobb ajándékot tőled kaptuk.
Az idegen azonban nem maradhatott. Megköszönte a szíves marasztalást, de mennie kellett. Halkan becsukta maga mögött az ajtót és lassan elindult a friss havon.
Elállt a hóesés. John állt az ajtóban és nézte-nézte, a vendéget, amíg eltűnt a messzeségben. Befelé indulva döbbent rá, hogy a távolodó idegen léptei nem hagytak nyomot a frissen esett hóban...
|
|
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
2012-12-24 18:10:50, hétfő
|
|
|
Egy délvidéki kisváros peremén jártam, próbáltam megtalálni úti célomat,
mielőtt lemegy a nap. Az öreg CB az 1-9-es csatornán sípolt, recsegett, s egyszer csak egy kisfiú hangja szólalt meg:
- Brékó 1-9, van itt valaki? Gyerünk pilóták, dumcsizzatok Plüssmacival!
- Benyomtam a mikrofont:
- Vettem Plüssmaci.
- Kösz pajtás! - felelte a gyerekhang - Ki van a vonal végén?
Megadtam a bécémet, mire rákezdte:
- Nem akarok fárasztani senkit odakint a pályán. A muterom azt mondta, az
autósoknak az utat kell figyelniük, nem kíváncsiak a karattyolásomra.
Csak az az ábra, hogy itt esz a penész tökegyedül és jólesik kicsit locsogni valakivel. Nyomorék vagyok, nem tudok járni.
Válaszoltam és megkértem, hogy fűtse fel nyugodtan a mikrofont, én
beszélgetek vele, ameddig akarja.
- A fateromé volt ez a szerkentyű - tájékoztatott - de most már asszem
csak az enyém, meg a muteré, mert a fater meghalt. Egy hónapja, hogy árokba borult. Hófúvásban igyekezett haza. Most a muternak dolgoznia kell, hogy megéljünk. Nekem nem sok hasznomat veszi a nyomorék lábam miatt. Azt mondja, semmi gáz, megleszünk, de néha éjjel arra ébredek, hogy sír. Tudja, van valami, amit nagyon szeretnék. Persze maguk mind túl
elfoglaltak ahhoz, hogy velem bajlódjanak. Csak tudja a faterom mindig
megkocsikáztatott, mikor hazajött. De ennek már lőttek.
Egyetlen brékózás sem zavarta meg a társalgásunkat a mozgássérült kisfiúval.
A torkomban egyre nőtt a gombóc, ahogy a saját csemetéimre gondoltam odahaza, Greenwill Townban.
- Úgy volt, hogy idén elvisz minket valahová a muterral. Emlékszem, mindig ezt mondogatta: Egyszer a tiéd lesz ez a vén csotrogány, Plüssmaci.
Hát én nem ülök többet kilenctengelyesen. De ez az öreg szerkentyű segít tartani a kapcsolatot az összes kamionos barátommal. Na, Plüssmaci most
kiszáll a képből és nem nyaggatja tovább, mert a muterom lassan hazajön.
Ha erre jár, sikítson, boldogan csevegek magával.
- Mielőtt elpályázol, áruld el nekem, hol a kéglitek, kis CB-s barátom! -
szóltam bele gyorsan, mire megadta a lakcímét. Én meg egy pillanatig sem
haboztam, mert az a rakomány igazán várhat egy cseppet. Semmi perc alatt
megfordultam és kilőttem a Jackson Street 229 felé. Ahogy befordultam a
sarkon, majd kigúvadt a szemem: három háztömbnyi sorban álltak a kamionok.
Nyilván több kilométeres körzetben egy csomó pilóta vette az adást, és
csináltak a srácnak egy kis farsangot. Alighogy az egyik hazahozta, a
másik már kapta is föl és ment vele egy kört. Akár hiszik, akár nem, én
is kivártam a soromat, hogy megutaztassam Plüssmacit. Aztán visszavittem
és szépen beültettem a székébe. Ha valmikor, hát azon a napon megtudtam,
mi a boldogság. Ott ragyogott annak az emberpalántának az arcán.
Szépen felsorakoztunk, mielőtt az anyukája hazajött. Mindenki elköszönt
tőle, aztán ment a dolgára. Fülig érő szájjal szorította meg a kezemet:
- Viszlát pilóta, találkozunk az éterben.
Könnyes szemmel fordultam az autópályára, bekapcsoltam a CB-t és újabb
meglepetés ért: - Brékó 1-9 - hallatszott a rádióból - , itt Plüssmaci anyukája.
Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak.
Imádkozni fogok magukért, mert valóra váltották a kisfiam álmát.
Kiszállok, mielőtt elbőgöm magam.
Isten óvja mindnyájukat; vigyázzanak magukra és viszlát!
|
|
|
1 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
2012-12-23 01:47:23, vasárnap
|
|
|
Aki itt keresgél, valamit találjon
Jó kívánságomként kis versem ajánlom
Érezze belőle ki-ki szívem vágyát
Úgy adja Karácsony meg a boldogságát
BOLDOG KARÁCSONYT!
Eltelt ismét egy év. Még egy pici maradt
Ezt használjuk ki a ,,Karácsonyfa" alatt
Tegyél félre mindent, nézzél a szívedbe
Ha széjelséget látsz ott, tedd most azt is rendbe
Légy hálás mindenért, amid van, mid lesz még
Nem lehet több az, az igaz szeretetnél
Azért is érdemes jót látni mindenben
Érdemes eltelni igaz szeretetben
Amikor az ADVENT tölti be a házat
Mi az, mit az ember leginkább kívánhat?
Egészség, boldogság, hit és a szerencse
Ezt adja meg nekünk a jövő szenteste
Aki elvesztette karácsony csillagát,
Nézzen az égre fel, ott ragyog az, talán
S ha mégsem lelné meg az ég tengerében,
Meg kell, hogy találja családja körében
Nézzél szeretettel a másik szemébe
Sugallj szeretetet, s megterem a béke
Ezt a fényt lásd meg a szerető lelkeddel
Ezt a fényt sugározd tágra nyílt szemekkel
Tedd félre a gondot, és ami nem tetsző
Mi tegnap bánat volt, legyen örömtermő
Nézz a jövő elé reménnyel, és hittel
Boldog ÜNNEPED lesz úgy, neked is, hidd el
A ,,születő" JÉZUS ne hiába jöjjön
Legyen hát békesség mindenütt a földön
Ezt kívánom én is minden jó embernek
Leljen békességet KARÁCSONY ÜNNEPBEN
|
|
|
2 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2012-12-21 22:00:45, péntek
|
|
|
Link
Áldott, békés karácsonyt, sikerekben gazdag, szerencsés új esztendőt kíván a
Magyar Természettudományi Múzeum Központi Könyvtára!
Nagyon szép, de csak azok a napok
"nyílnak ki", amelyek már elteltek.
|
|
|
1 komment
, kategória: Ünnepek |
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 36
|
|
|
|
2012. December
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
36 db bejegyzés |
e év: |
245 db bejegyzés |
Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 80
- e Hét: 390
- e Hónap: 528
- e Év: 39622
|
|
|