|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 12:46:47, szerda
|
| |
| |
Vörösmarty Mihály
Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám Neked
Szerelmedért!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vörösmarty Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 12:40:34, szerda
|
| |
| |
Keresztes Ágnes
Őszi feltámadás
Tavaszok jöttek-mentek,
a kegyelem vágya átitatott
és különböző körmenetekben
vártam az áhitatot.
Én készülődtem a feltámadásra,
de hiába igyekeztem:
úgy éreztem, túl sok a friss bizsergés
és a halál hihetetlen.
Most ősz van és már félnem kellene,
ha megmérem magam.
Sebeimről biztosan tudhatom,
melyik ért halálosan,
tudhatom, mennyi bennem az igaz,
mennyi a másolt -
amit eddig mondani igyekeztem,
csak dadogás volt.
Az annyiszor gyáván elhallgatott
két szó a legszebb,
a homlokomra is kiírhatom:
nagyon szeretlek.
Gyertyás, virágos, zászlós lobogás
elszállt a fejem fölött
- csak növény voltam, aki boldog kínban
teremni erőlködött,
madár, akit lázassá kényszerített
a szívverése -
mennyi minden történt körülöttem!
nem vettem észre.. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Keresztes Ágnes |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:58:19, szerda
|
| |
| |
B.Radó Lili
FOGÓCSKA
Egy pillanatra, Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy únok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.
Uram lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szivem helyében hordok.
Simogass engem síma kézzel
s mert hangom halk s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:
ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
hajszás Harc és ezernyi Verseny,
gyötrött Dalom, sok véres Versem,
Féltés, Gond, ájult Szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:54:49, szerda
|
| |
| |
Dsida Jenő
Megyek
A vonat tovazakatol
és holnapra, ilyenkor
már messze leszek valahol.
Minden marasztal
s tudom, hogy holnap sírni fog
kicsi szobámban
az íróasztal
és minden
én utánam.
(Csak egyvalaki nem fog sírni
aki Titok,
s akit én siratok...)
A vonat zakatol
és holnap ilyenkor már
messze leszek valahol.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:52:10, szerda
|
| |
| |
Madarász Erzsébet Terézia
Nem kérek semmit
Nem kérek cserébe semmit,
úgy szeress, ahogy szeretni érdemes,
tiszta szívvel, őszinte hittel, reményt
és vigaszt adó mosolygó reggellel,
légy a múzsám, a dalom, a lelkem,
csak ezt kérem, mi mást is adhatnál,
hiszen ez a legnagyobb kincsed,
s a legnagyobb ajándék nekem,
ragyogd be napjaim, légy az álmom,
hozd vissza az elszalasztott boldogságom,
légy a párnám, a vánkosom,
a csókom, a hajnalom,
ezt a dalt dúdolom, halld meg dalom,
kacagj velem, légy a holnapom,
fussunk együtt a tavaszi mámoron,
a zöld erdőn, a réti virágokon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Madarász Erzsébet Terézia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:48:11, szerda
|
| |
| |
"Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos."
Jelenits István
"A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak."
Gárdonyi Géza |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:44:47, szerda
|
| |
| |
Harcos Katalin
Ahogy átölelsz...
Lépted koppan... egyre közelebb...
érzem, amint karod körém fonod.
Tarkóm csiklandozza leheleted,
míg üdvözlésed fülembe súgod.
Ahogy átölelsz... mindez csak álom.
Az érintésedet sosem érzem.
Körülvesz titkos mesevilágom,
s hogy megtörténik, már nem remélem.
Múlnak a napok, hetek, hónapok,
s nem adatik meg, hogy veled legyek...
Sivár utamon magam ballagok,
hiába vágyva, hogy öleljelek.
Perzselő vágyak, szerelmes csókok...
minden éjjel mesékkel andalít.
Ahogy átölelsz... sosem csalódok...
illó boldogság ölel hajnalig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:42:14, szerda
|
| |
| |
Kormányos Sándor (A)
Aludj még
Guruló könny
most a harmat
a füvek bársony
szárain,
hajnalodik,
betakarlak,
csak szállj
az álom szárnyain.
Ha felébredsz, én
itt leszek majd
simogatva homlokod,
míg kócos hajjal
jön a hajnal,
szíved, a szívemben
dobog.
Gördülő könny
kint a harmat,
aludj még,
majd betakarlak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kormányos Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:38:46, szerda
|
| |
| |
Szilágyi Hajnalka
Napjaink
Jutunk-e lentebb,
leszünk-e fentebb,
ma még nem tudhatjuk.
Imbolygunk a valami peremén,
kapaszkodunk a semmibe,
csak hogy fent maradhassunk,
ha bolyongó napunk
reggelre ébredő egünkre ér.
Nem szédít már
a lángoló magasság,
bizton érezlek
ebben a törékeny fényidőben.
Árnyékom vagy, illatom, ízem,
csontom, húsom, bőröm,
szívemben rejtező
két dobbanás közti lélegzetem.
Szemedben nézem a szépet,
a festetlen örökkévalót.
Szavakat formálsz számra,
csendre csendet takarsz,
vigyázol, hogy bennem tarts
minden gyermeki álmodót.
Súlyos ítéletek közt
súlytalan lebegünk
kéz a kézben, láncok nélkül
foglyok vagyunk
kettémetszett világunkban,
szabadok a felhők közé
hajított álmainkban.
Mert te még hiszed,
és én tanullak hinni,
mert te már tudod,
és én tanullak tudni.
A tegnap, hangos zajjal
hullámzott mellettünk,
fuldokolt a remény,
könyörgött a térdeplő hit,
hozzád sodródtam, féltem
a múlt örvényétől, hogy minden
parttalan lesz, s könyörtelen mély.
Te két kezeddel medret vájtál
abban az óceáni kékben,
arcom tükröződött
a kisimított víztükörben.
Láttalak téged. Minket.
Hallottam a holnap csend szavát,
a tegnap roppanó fájdalmát,
a ma bizonytalan kötéltáncát.
De már nem érdekel a csend zaja,
nem fáj az üvöltő némaság.
Már nem akarom tudni
hány nap a világ,
ki szárnyal, és ki zuhan,
ki lesz hajtó, és ki a préda,
ki számol ki, és ki marad bent,
mit terít elénk az ártatlan reggel,
és mit lop el a bűnös éjszaka.
Ma csak táncolni akarok.
Ahogy a te dalod szól.
Ahogy te akarod. Én úgy akarlak.
Szavaid tisztaságára nyújtóznék,
mezítelen, csupasz-szabadon
szeretkeznék vágyaiddal,
éhes vadként felfalnám a hold
árnyéka alatt rejtező tested,
hogy elérve szíved,
kifele dörömböljem
a bennem feszülő őrjöngő csendet.
Ne akard tudni
ki voltam tegnap,
és ki vagyok ma,
remény, esély,
vagy egyszerű szavakból
összefércelt szerelem.
Te talán érted ezeket a dacos
magamba fordulásokat,
látod, én csak ismerkedem
a karcos tükörből
visszanéző idegen arccal.
Ne akarj még indulni,
hisz a felettünk keringőző
fecskehangú tavaszt elriasztanád.
Itthon az otthon. Megágyazott csend.
Kint, bent, lent, fent.
Szorítsd magadhoz gyengeségem,
hisz néha fárad a test a lélek,
halkul a szív, gyengül a lélegzet.
Éld velem a mába szédülő
időtlen szépet,
s hidd, a holnap nem hazug koldus,
csak szeretni jön el étlen-szomjan,
ajtónk előtt toporogva.
S talán mindig így lesz.
Így örök-együtt mindig-szabadon,
hisz oly kevés amink maradt...
ölünkre gömbölyödő álmok,
érintetlen pillanatok, halkuló szavak,
szédítő lebegés mélységek
és magasságok közt,
egy talpalatnyi igaz világ,
ajkunkra záródó csókok,
tenyerünkbe szorított titkaink.
Múlt, jelen, jövő.
Fényhidak. Napfoltok.
Hold arca. Csillagzuhanások.
Vigyázz rájuk, rejtsd két kezed közé
mintha ázott kékmadarat óvnál,
kinek tépett szárnyai a földre hulltak.
Légy igaz, maradj való.
Játsszuk ma, hogy holnap van.
Hajolj rám szerelemben szeretve,
érezd a pillanatnyi lombozódást,
virraszd át velem a reggelt,
össze ne törje egy tolvaj szél
a maradék időnk porcelán arcát.... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szilágyi Hajnalka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-05 01:34:38, szerda
|
| |
| |
B. Radó Lili (A)
Part
Mint néma csónak parttól az éjszakába,
úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
úgy siklik tova s mindig távolabb,
mintha sohase jönne vissza többé.
Tudom, a hajnal hasadását várod,
tudom, a kelő napot köszöntöd holnap.
S míg hivő vággyal tovasiklasz tőlem,
alattad örvény, fölötted a vihar van.
Fuss csak, repülj hát, rajta! könnyű csónak.
Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak,
vihar múltán, ha nyári nap ragyog,
az örök mámort, majd ha seholse lelted:
vissza fog térni lelkemhez a lelked,
mert az örök part - mégis - én vagyok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: B.Radó Lili |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2012. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
170 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 298
- e Hét: 1504
- e Hónap: 3072
- e Év: 10679
|
|
|
Offline
