|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 16:16:05, csütörtök
|
| |
| |
Rainer Maria Rilke
Őszi nap
Uram : itt az idő. Oly hosszú volt a nyár.
A napórán fektesd el hosszú árnyad
s engedd az orkánt a pusztára már.
Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz,
adj nékik még két délies napot,
hogy belük napfénytől lenne édes,
míg a tüzét borrá változtatod.
Kinek nincs háza, annak sose lesz tán,
ki egyedül van, egyedül marad,
hosszú leveleket ír és olvas eztán,
vagy bús allékban járkál hallgatag
s bámulja a fakó napsugarat.
Fordította: Kosztolányi Dezső
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rilke Rainer Maria |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 02:15:17, csütörtök
|
| |
| |
"Klingsor a bűvös szemüveg segítségével átlátott a takarón, az ingen, a bőrön, bele Lancelot testébe, és figyelemmel kísérhette a kis életszellemek pajzán játékait, amint a vérerek labirintusain kergették egymást fel-alá. Sokáig tartott, amíg a Szerelmet megtalálta közöttük. De végre rálelt: ott ült a Szerelem lovagló helyzetben Lancelot hátgerincén, és egy kicsi tollseprűvel csiklandozta. Azután elunta ezt a játékot, ügyesen bebújt a tüdő lebernyegei közé, és összeszorította a lovag szívét. De ezt is régi tréfának találhatta, mert beült az aortába, és a vérfolyamon felszállíttatta magát az agyba. Itt egy ideig babrált a finom tekervények között, kivett mindenfélét a fiókokból, meg visszatette, azután belezavarodott a vonalkák rendszerébe, ásított egyet és Lancelot száján át kiugrott az ágyra. Leült az ágy szélére lábát lóbálva és kis tükörben nézegette magát, mert a Szerelem nagyon hiú. Pedig nem volt szép a Szerelem: sovány volt és sápadt, nyugtalan és idomtalan, és a sok erőlködéstől kidagadtak az erei. De ő nem látta, hogy milyen csúnya, mert köztudomású, hogy a Szerelem vak."
Szerb Antal
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 02:12:36, csütörtök
|
| |
| |
Várnai Zseni
(1890 - 1981)
Őszi napsütés
A nyár szerelme forró és merész,
de édesebb az őszi napsütés,
a csókja nem éget, mint a láng,
csak simogat, mint egykor jó anyánk,
szívünkre mézes, enyhe csókja hull...
és minden nap korábban alkonyul,
korábban alkonyul!
Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
halk suttogás, majd vészes szenvedély,
a fény és árny oly gyorsan változó,
mint életünk, e hullámzó folyó...
Még kék az ég, de máris elborul,
és minden nap korábban alkonyul,
korábban alkonyul!
Az ősz szerelme hervadó virág...
lombdíszeit hullatja minden ág,
csak hallgatom ez édes bús zenét:
a búcsúzó madarak énekét...
Csak hallgatom, és szívem elszorul:
jaj, minden nap korábban alkonyul,
korábban alkonyul! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Várnai Zseni |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 02:08:45, csütörtök
|
| |
| |
Kormányos Sándor
Mint az ősz...
A lélegző csendben
hasztalan kereslek,
magány köszön, mint
régi ismerős,
nyomában hiányod
ballag át az úton
s mellém szegődik,
halkan mint az ősz...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kormányos Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 01:59:54, csütörtök
|
| |
| |
Szilágyi Hajnalka
Álmodó idő
Hajamba fonod az úszó felhők
hullámaiból kimarkolt végtelen csendet.
A suttogó alkony szelíd fényéből lopva,
vadmálna ízt csókolsz számra,
te kóstolgatod leheletfinoman,
én ízlelgetem e ringó varázst.
Tested testemre formált ölelő kéz,
szavak nélkül keresi az ősi rejteket,
nem engedsz...
nem engedlek...
párnába fulladnak a halk sóhajok,
feszülő szerelmed ölembe csitítod,
vállad mélyébe álmodat pihenem.
és álmodunk...
csillagok záporába kapaszkodva,
velünk kering az éjbe fészkelt
hold ezüst fénye.
A hajnali lombok egymásra hajolnak,
tócsákba rezzennek a harmatcseppek.
Levegő örvénybe fúródik az álmodó idő,
ujjaiddal kapaszkodsz a puha zuhanásba,
ne ijedj meg,
még itt vagyok...
a reggel fénylő retinája mögé bújva
holtodiglan,
ártatlan vétked maradok.
Link Az álmok végén
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szilágyi Hajnalka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 01:56:50, csütörtök
|
| |
| |
Harcos Katalin
Még várlak
Minden óra és perc ajándék,
hiszem,hogy megérkezel,
téli alkonyathoz te adsz majd színt
amikor belém feledkezel.
Súgom magamnak,sokat ne várjak,
hisz enyém volt annyi minden már,
család,gyerekek,munka
ahogy teljesülve már csodás.
De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír,
az alkony még hozhat szépeket
mit ember csak elképzelni bír.
Várom hát,hogy megjöjj végre,
utolsó ajándékként életemben
elképzelem,hogy rám találsz.
Rám nevetsz,szemedben szikrák gyúlnak
megérintem arcodat,
derűs szívvel magamhoz ölellek
s fülem beissza szavad.
Harcos Katalin:
Még várlak...
Minden óra és perc közelebb hoz.
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
te adsz majd színt, amíg beléveszel...
Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód,
ahogy teljesülve szinte már csodás...
De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír...
Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyet csak ember elképzelni bír.
Várom hát, hogy mégis megjöjj végre!
Úgy várlak már, miként egy Messiást.
Utolsó ajándékként életemben
elképzelem, hogy végre rám találsz.
Rám nevetsz, szemedben szikrák gyúlnak,
amint megérintem az arcodat.
Derűs szívvel magamhoz ölellek,
s közben fülem beissza halk szavad.
Még egyszer szép leszek. Utoljára.
Csak, hogy téged boldoggá tegyelek.
Nem nézek félve éveim sorára,
s hálásan szorítom a két kezed.
Te átölelsz, és én úgy szeretlek,
ahogyan nő már csak akkor szeret,
ha tudja, hogy már nem kap több szerelmet,
mint az utolsót... az egyetlen egyet.
Még várlak... bár alig hiszem már rég,
hogy mégis egyszer majd megérkezel.
Szívemben most is ott lebeg az árnyék,
pedig tudom, hogy bízni, s hinni kell.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 01:54:12, csütörtök
|
| |
| |
Kovács Anikó
Neked...
Tegnap még a szomorúan
fogyó Holdat is szépnek találtam,
a sarki lámpa a darabos éjszakát
pillekönnyűvé szitálta,
hittem, hogy nem hagysz
beleveszni az örök némaságba,
együtt nézzük, ahogy április
a bokrok alján üzen, - és vártam...,-
...de lásd, ma hamuvá szürkült
a szó a számban...
Most szinte nem lélegzem:
talán nincs is hangom,
de bánatomat elhallgatom,
mert nem lesz, kinek mondjam,
és azt sem mondhatom el,
hogy nincs, akinek mondjam;
most csak a busz csörömpöl az
álmosajkú éjszakában,
az utca csöndjét elgázolja
sietős kínjában...
Vártalak,
ahogy eddig is, - ezerféleképpen,
puha kézzel szórtam szét jókedvem a
város minden szegletében...
...de a szó átszivárog sejtjeim falán,
és felizzik bennem
mint a gyehennaparázs:
elveszett és búskomor vagyok,
nem vagy itt...,- csupán ennyit tudok.
[...]
Eljött, végiggördül rajtam az este,
a nagyhatalmú hegy mögött
ég a földdel egybeolvad:
függönyöm elhúztam,
bezártam megvakult ablakomat,-
szobámban is csak a homály mozdul,
ha majd az oltalmazó sötétség
hajnalkékbe fordul.
Hiányzol.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Anikó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 01:50:32, csütörtök
|
| |
| |
Harcos Katalin
Álmod lennék
Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágyteli álom,
amilyenre régóta vágyom.
Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,
ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.
Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad...
Ne csak én epedjek utánad!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 01:47:38, csütörtök
|
| |
| |
Harcos Katalin
Mit mondanál...
Mit mondanál,
ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?
Mit mondanál,
ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?
Mit mondanál,
ha éreznéd testemben a vágyat,
ami érintésed nyomán támad,
s tűzként ereimben szerteárad?
Mit mondanál,
ha szám szerelmesen súgná neved,
ha kitárnám feléd a szívemet,
s átadnám legféltettebb kincsemet?
Mondd, mit mondanál......
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Harcos Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-12-06 01:45:15, csütörtök
|
| |
| |
"Tudják, néha a művész feladata kitalálni azt, hogy mennyi zenét lehetséges elővarázsolni azzal, amije megmaradt."
Itzhak Perlman
Link Meditation..
"Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken."
Kodály Zoltán
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2012. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
170 db bejegyzés |
| e év: |
841 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 229
- e Hét: 1435
- e Hónap: 3003
- e Év: 10610
|
|
|
Offline
