|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2014-09-26 12:29:25, péntek
|
| |
| |
AMIÓTA SZERELEMBE... Petőfi S.
Amióta szerelembe estem,
Igazán, hogy féleszű vagyok.
Szemkötősdit játszanak fejemben
S falnak mennek a gondolatok.
Nem csoda, ha olyasmit teszek, mit
Józanan tőlem nem láttatok.
Amit szinte szégyenlek kivallni:
A tükörbe is pillantgatok.
Reggel sokszor jó estét kivánok,
És jó reggelt, hogyha este van.
Isten hozott! mondom a menőnek,
S annak, aki jő: élj boldogan!
Tollam gyakran a porzóba mártom,
A tintát meg porzónak veszem.
S mindez hagyján! de mikor szájamba
A szivar tüzes végét teszem...
Erre aztán elmondhatni ám, hogy
Valóságos szerelem sebe.
Te miattad kaptam, lányka... illő
Volna, hogy csókod gyógyítsa be!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-26 12:26:34, péntek
|
| |
| |
Gárdonyi Géza - Szép ma az éj
"Szép ma az éj!" - Szép", - felelte ő.
És elfogyott a szó az ajkamon.
Pedig belől a forró reszkető
gyerekszív zúgott, mint a cimbalom.
Zúgott és zengett. Kábultam belé!
De nyelvem ezt a pár szót nem lelé:
"Szeretlek édes lányka égetőn!"
A hold mosolygott fenn a hegytetőn.
Csak hallgattunk. Az éj is hallgatott.
A holdnak fényes csillag-karavánja
a kék mezőkön némán ballagott.
Ő arra nézett, én meg az arcára.
"Szóljon, - mondá, - melyik a csillaga?"
S én így akartam szólni: "Kis-maga".
De reszkettem: nem volt hozzá erőm.
A hold mosolygott fenn a hegytetőn.
"Megyek már, - szólt, - mert megszid a mama."
"Én nem bánom, ha megver is apám."
"Öt percig még... " - "Mily rövid éjszaka!"
S a kezét akkor félve megfogám.
"Mariska!" - súgtam forrón, elhalón.
Ő hozzám hajolt lágyan, biztatón,
S én átöleltem akkor vakmerőn...
A hold mosolygott fenn a hegytetőn.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-26 12:20:14, péntek
|
| |
| |
Egy reggel
Egy reggel fülig érő mosollyal ébredtem,
Azt hittem szép nap lesz, de tévedtem,
Ágyamat megvetvén, ablakomon kinéztem,
Rájöttem-e szép napra semmit nem intéztem.
Lebeszéltem egy randit az édesemmel,
Szerettem őt, de tudtam vele játszom az életemmel,
Ő volt minden fiúnak legszebb álma,
S ő megkap minden fiút, ki szíve vágya,
Féltem hogy elhagy, és megválik tőlem,
Vagy, éppen elhalásszák előlem.
A randin elmondtam mi nyomta szívem,
Ő végig hallgatta mit mondtam, híven.
Utánam ő is szóhoz jutott,
S mondani valóján gyorsan végig futott.
A lényege az volt, hogy ő már más fiút szeret,
S hogy ő sajnálja, de megcsalt vele.
Sírva, zokogva, szaladtam el
Aztán siettem a szobámba fel,
Ágynak estem, s ki sem keltem,
Azt a napot tudom nem felejtem.
Nem tudtam őt kiheverni a mai napra sem,
De tudom őt nem felejtem soha sem!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-26 08:30:05, péntek
|
| |
| |
Üt az óra.
Üt az óra, hallatja a hangját,
Jelzi vele az idő múlását.
Halkan jelez, az csendben,
Kecsegése ott van ütemesen.
Tolja előre, jelzi a múló időt,
Jelent ragad magával jövőt.
Múlt viszi, ami időt lepörget,
Jelen lép be ott van a helyett.
Tolja múltat léte a pillanat,
Húzza a jövőt, ami alkothat.
Benne van, ott van a léttűnk,
Utat mutat ő, amin haladunk.
Gondolat abba terveket éltet,
Így a jövőnk mindég épülhet.
Ember tervez, megvalósítja,
Olyat ami az életet javítja.
Újul a technika vele az élet,
Világot változtat ad új képet.
Csodálkozó szemmel nézzük,
Mert itt lehetünk mi is átéljük.
Épülnek újak, használhatóak,
A jövőnkbe ők alapot raknak,
Nekik is kik eztán születnek,
Múló időben ők is vele élnek.
Szerző: FM.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-26 08:22:14, péntek
|
| |
| |
Kormányos Sándor:
Nem tudom már...
Sóhajt az alkony, ónos szürkeségben,
ma este ködbe rejtőzik a táj,
fák árnya dereng sűrű néma csöndben,
rezdülő titkot sző a félhomály.
Bokrok tövében, nedves holt avarban
álmodik néhány fáradt pillanat,
amely még ősszel hullott le a földre
utánad hajló síró fák alatt.
Elillant álmok, emlékek suhannak,
mosolyod fénye már régen elveszett,
hangod csak elhalt suttogás a szélben,
egy illúzió, mit vágyam kergetett.
Nyomodban járok emlék-szőtte ködben
e vágyakra hulló fázós alkonyon,
magukkal hívnak elfáradt remények,
megyek, hogy miért már magam sem tudom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-26 08:11:00, péntek
|
| |
| |
Őszi szellő, fújdogál komótosan,
Hulló levelek betűket rajzolnak bánatosan,
Mert tavaszi szél vizet áraszt, életet,
Hát az őszi szellő, mintha azt súgná ég veled,
Ugyan élted nyáron az életed?
Vagy csak bőröndbe zárod ezt az évedet?
Oda be, a többi közé, szorosan,
Őszi szellő fújdogál komótosan.
Bedő Gábor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-26 08:09:12, péntek
|
| |
| |
Ragyogva borul ránk csillagoknak tengere,
Holdnak fénye álmosan súg, meghallgatni kellene,
Meghallgatni összebújva,
Mit mond a hold a fénnyel súgva,
Testedhez simulva,
Álomba vonulva,
Hallgatni sóhajod,
Gyöngyként fűzni mondatod,
Mit álmodok te álmodod,
Alvó tested átadod.
Bedő Gábor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-26 08:07:22, péntek
|
| |
| |
Élet, élet boldogan,
Több mint puszta lét,
Álmodozunk, álmosan,
Felkelünk, keresünk,
Nem is értjük, de van helyünk,
Van dolgunk a világban,
Mint virágpornak virágban,
Mint fénynek a sötétben,
Mint csodának a mesében,
Virágos rét, halkan beszél,
Virágok közt, ki ott van, nyugodtan él,
Álmodozik, álmosan, csak jókat beszél,
Elalszik, álmodik, remél.
Bedő Gábor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-26 07:55:19, péntek
|
| |
| |
Lélek fohász
Felszállt egy kismadár, meg is láttam éppen.
Reménysugár ragyogott két szemében.
Szárnyalj teremtés fel fodros felhők felett.
Vidd lélek fohászom szenvedő betegeknek.
Megtört szívek száma határtalan magas ma,
Csalódott, s szegény sorsúak nyomorognak.
Fiatalokat látok szenvedni, nagy a keresztjük súlya,
Istenem, segíts rajtuk, pénzem nincsen, csak szívem,
tiszta őszinte szeretete, ezt örömmel adom,
minden embernek minden időben, mindenhol.
Szegénynek születtem. s betegnek, tudom mi a
fájdalom, kín, megalázás csattanó ostora.
Halld meg Atyám, hívő ember sóhaját,
Ne engedd tovább e szörnyű fájdalmakat.
Őszben járok, fohászt mondok, s adok.
Teremtőnk, emeld fel lelkileg kikért szívünk zokog.
Boldogabban élnék, ha láthatnám az életet.
Szívem tiszta el nem rejtett vágya őrizzen meg,
Erőt adjon ma, holnap, mindenkoron ez az ima.
Messze repítsd el, remény madaram minden álmomat.
Szebenyi Judit
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2014. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
471 db bejegyzés |
| e év: |
3482 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1629
- e Hét: 8045
- e Hónap: 17228
- e Év: 69936
|
|
|
Offline
