|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2014-09-09 23:46:49, kedd
|
| |
| |
Holnap olyan lesz az internet, mintha lelassult volna
Szeptember 10-én, azaz holnap tartják az internetlassítás napját. Ez nem vicc, egy nagyon is komoly tiltakozás lesz szerdán.
Az Internet Slowdown Day ideje alatt a csatlakozó szervezetek azt mutatják be a felhasználóknak, hogy milyen lassú is lenne az internetezés, mennyire sok idő alatt töltődne be egy-egy weboldal, ha életbe lépne a piac több szereplője által is fontosnak tartott új szabályozás. Az Amerikában már nagy vitákat kiváltó új netsemlegességi szabály lényegét bizonyos szolgáltatások preferálása jelentené: amelyik oldal tulajdonosai fizetnek a netszolgáltatónak, azok még nagy adatmennyiség esetén is gyorsan betöltődnének, aki nem fizet, annak oldalára látogatva viszont lassabb lenne az internetezés
A tiltakozás jeleként szerdán rengeteg oldalon a betöltés jelét szimbolizáló fenti animált jelek lesznek majd látható. Fontos: az akció alatt valójában egyik weboldal sem lesz majd lassabb, a grafika csak azt szeretné érzékeltetni a felhasználókkal, hogy ha életbe lépne az új szabályozás, akkor mennyire sokat kellene várniuk egy-egy weboldalra, mennyivel lassabb lenne az internetezés.
A kezdeményezéshez a kisebb oldalak mellett több ismert szervezet is csatlakozott: köztük a Firefox böngésző mögött álló Mozilla, a YouTube melletti másik népszerű videomegosztó Vimeo, a Kickstarter, a Greenpeace, a legtöbb blogot hajtó motort fejlesztő Wordpress, a Netflix és a Foursquare. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-09 21:07:55, kedd
|
| |
| |
FITYÓK
Hol volt, hol nem volt, Nekeresden túl volt, volt egyszer egy bolondos legény. Úgy hívták, hogy Fityók.
Ez a Fityók hátul hordta az eszét, mint juhász a botját. Darálni akarta az ecetet, kötözni a homokot. Vargához vitte élesíteni az ekeszarvát, szabóhoz patkolni a csizmát.
Mikor az apja megsokallta sok balgaságát, azt mondta neki:
- Kocsiút meg gyalogút, föl is út, meg le is út. Eredj, Fityók, szolgálatot keresni.
El is ment Fityók, talált gazdát is, kapott parancsot is. Ez volt a parancs:
- Eredj, Fityók, fát vágni az erdőre. Amit vágsz, holnap hazahozzuk négylovas szekérrel. Nesze ez az árpacipó, élj vele vígan.
Fityók mindent jóváhagyott, csak az árpacipót kevesellte.
- Ha kevés, tedd a patakba, megdagad benne - mondja neki a a gazda, tréfálkozva.
Egy szó nem sok, Fityók annyit se szólt. Kiment az erdőbe, lenyesett két gallyat, beletette a patakba. Aztán megette az árpacipót, kifeküdt a napra, s így aludt estig. Akkor aztán hazament.
Másnap azt mondja neki a gazda:
- Itt ez a darab szalonna, kend meg vele a szekeret, megyünk az erdőre fáért, amit kivágtál.
Kapja magát Fityók, megkeni a szekeret, de mindenütt, nemcsak a kerekeit, hanem az oldalát is, a rúdját is.
- Ó, te esze fitty! - förmed rá a gazda. - Nem így kellett volna ezt csinálni! No, most már fogd be a négy lovat.
Be is fogta Fityók a négy lovat, de úgy, hogy kettőt előre a rúdhoz, kettőt hátra a saroglyához. Hát ahogy hajtaná, nem megy a két ló, nem bírja egymást húzni.
- Ó, te oktondi! - kiált rá a gazda. - Ezt sem így kell csinálni!
Megmutatta, hogyan kell, aztán megindultak.
- Hanem azt megmondom, hogy az úton meg ne mukkanj, mert megkeserülöd - förmed rá a gazda Fityókra.
Szót is fogadott Fityók. Pedig látta, hogy kiesik a kerékszög, utána a kerék. De azért meg nem szólalt volna a világért sem. Csak amikor az erdőbe beértek, akkor mukkant meg:
- Gazduram, baj van!
- Mi baj, Fityók?
- Kiesett a kerékszög.
- Hej, mézes teringette, mért nem szóltál előbb!
- Meg a kerék is elveszett!
- Hej, jeges teringette, fogj hamar egy lovat, pattanj a hátára, szaladj a kerékért!
Kifogták a nyergest, rápattant Fityók, megy vissza a kerékért. Meg is találja, illegeti a ló hátára, de sehogy se akar megállni rajta. Kapja magát, kiveri belőle a küllőket, a kereket a ló nyakába akasztja, úgy lovagol vissza.
Persze, mire kiért a gazdához, mind véresre verte a kerék vasabroncsa a ló lábát. Lett ebből megint nagy perpatvar. Ahogy kimérgeskedi magát a gazda, fülön fogja Fityókot, s azt mondja neki:
- Hol az a fa, amit tegnap vágtál?
- Itt van a patakban - mutatja Fityóka a két szál vesszőt. - Gondoltam, majd megdagad benne.
Erre aztán már a lőcs után kapott a gazda.
- Gyere, Fityók, hadd járassam el veled a kutyakopogóst.
De erre Fityók is nyaka közé kapta a lábát, s úgy meglódult, hogy még most is szalad, ha meg nem állt.
Amelyiktek találkozik vele, fogadja föl cselédnek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-09 18:01:01, kedd
|
| |
| |
A JÓ ORVOSSÁG
Beteg volt a kislányom, pedig semmije se fájt. Csak étvágya nem volt, meg aludni nem tudott.
- Bizony, vérszegény ez a kislány - veregette meg a doktor bácsi Panka sápadt képét. - No, de majd segítek ezen a városi kisasszonyon. Nem kell neki más orvosság, csak reggelire rigófütty, ebédre tücsökhegedülés, vacsorára meg kolompszó.
Nagyot néztem az orvos szavaira - de aztán megértettem. Szedtük-vettük a sátorfánkat, s másnap már kint voltunk a pusztán. Sárgarigók köszöntöttek bennünket, mikor harmatos hajnalon megállott kocsink a fehér tanya előtt. S uramfia, Pankának az volt az első szava, ahogy beugrott az eresz alá:
- Jaj, apuskám, odaadnám a törött lábú babámat egy pohár friss tejért.
No, a Bimbó tehénnek még a baba sem kellett, mégis adott friss tejet. Nem is egy pohárral, hanem kettővel, örömömben visszafütyültem a sárgarigónak:
- Áldja meg az isten azt a tudós doktor bácsit! Már látom, hogy használ az orvossága. Hát még ha a tücsökmuzsika megszólal ebédre!
Azért persze egy kicsit messzebb kellett menni. Aranyos búzaföldeken, árnyas gyümölcsösökön, vadvirágos réteken keresztül. Messziről hallottam, hogy milliom tücsök pengeti a hegedűjét a tiszteletünkre:
- Ki-ri, ki-ri, ki-ri?
Ki ri? Hát bizony Panka volt az, aki majd ríva fakadt már az éhségtől. Én ugyan nemigen tudtam enni az örömtől, de ő megfelelt az én részemnek is.
Öreg diófák árnyékában hevertük keresztül a délutánt, s hazafelé kolompolt a csorda, mikor a pázsiton nekiültünk a vacsorának. Biz az csak húsos szalonna volt meg friss túró. De olyan jóízűen evett belőle Panka, hogy öröm volt nézni.
Két hét se telt bele, piros lett a kislányom arca, mint a rózsa. Azóta minden sápadt városi gyereknek merem ezt az orvosságot ajánlani: reggelire rigófütty, ebédre tücsökhegedülés, vacsorára kolompszó |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-09 17:33:59, kedd
|
| |
| |
A FŰZFÁRÓL, AKI SZÉPET ÁLMODOTT
Mikor a Tisza-parti füzesben télire vetkőződtek a fák, a legfiatalabb fűzfa sehogy se akart nyugovóra térni. Mindig akaratosan csóválta meg a fejét, valahányszor a szellő lesodort róla egy levelet.
- Velem ne úgy bánj, mint a többi fűzfával! Én nem olyan fűzfa vagyok, mint a többi.
A többi fűzfák csúfolódva nevettek össze, s ahogy suttogtak, csak úgy omlott róluk a száraz levél.
- Ó, ó, szegény jámbor! Ismerjük a szülődet. Becsületes öreg fűzfa volt.
- Én nem akarok százesztendőskoromban szétporladni - feleselt a fiatal fűzfa -, én nem akarok itt köztetek megvénülni. Én különb akarok lenni, mint a többi fűzfa.
- Csitt, csitt! - zúgták haragosan a szakállas öreg füzek. - Jobb lesz, ha alszol, szegény kis ostoba. Nem hallod, hogy toporzékolnak már Tél király szélparipái?
"Mi közöm hozzájuk?" - akarta mondani a fűzfa, de ebben a percben keresztülrobogtak rajta a szélparipák, s lerázták róla az utolsó levelet is. Egyszerre meglepte az álom, s éppen úgy megdermedt, mint a többi fűzfa.
Arról se tudott semmit, hogy mikor a hó lehullott, favágók jártak a füzesben, s kivágtak egy-két veszni tért fát. Az egyik favágó a fácska tövébe is belevágta a fejszét, de a többiek azt mondták neki:
- Ne bántsd, hadd vastagodjon még.
A fácska olyan mélyen aludt, hogy ebből se érzett semmit, az öreg fák azonban mindjárt észrevették a tövén a sebet, mikor fölébredtek a téli álomból, összesúgtak kilevelesedett ágaikkal:
- Nini, hát ezt mi lelte?
Biz azt nem tudták kitalálni az öreg fűzfák se, hiába van olyan nagy szakálluk. Alig várták, hogy kivallathassák a fácskát. Hanem az éppen nem sietett a fölébredéssel. Semmiben sem akart olyan lenni, mint a többi fűzfa.
Mikor nagy sokára kipattant a szeme, az volt első kérdése a többi fákhoz:
- Halljátok-e, fűzfák, ki mit álmodott a télen?
- Én azt álmodtam, tele vagyok ezüstös barkával - zizegte szelíden az egyik fa. - Méhek döngicséltek körülöttem, és gyűjtögették rólam a mézet.
- Én még szebbet álmodtam - susogta a másik. - Ágakat szedtek rólam az emberek, és földíszítették velem az oltárt. Aranyhajú angyalok nevettek rám az égből.
- Én a szegény emberek öröme voltam - mesélte a harmadik. - Hajlós vesszeimből kosarat fontak, s engem áldottak, mikor a munkájuk árán kenyeret vettek.
A negyedik fűzfa szinte kopasz volt már az öregségtől. De azért ő is álmodott.
- Vadkacsák raktak fészket az odvamban. Öröm volt hallgatni, hogy hálálkodtak a csipogó porontyok a jóságomért.
- Mit fecsegtek összevissza? - hallgattatta el őket bosszúsan a fácska. - Hallgassátok meg az én álmomat! Maga a király jött el hozzám, annak kellett lenni, mert korona volt a fején. Ragyogó piros ruhába öltöztetett, úgy világítottam benne, mint a nap. Utoljára pedig fölrepültem az égbe, és onnan néztem le rátok!
Halk zizegés futott át a füzek során. Ilyen furcsát még soha senki sem álmodott közülük.
- Hát ez a seb mitől van a lábadon? - kérdezte fejcsóválva az egyik görnyedt öreg fűz.
- Micsoda seb? Ez itt? Észre se vettem. Bizonyosan akkor botlottam meg, mikor itt akartalak hagyni benneteket. A királyom elé indultam, mikor ez a szeles tavasz erővel felébresztett. Pedig úgyse megy velem semmire. Én nem akarok a méheknek virágozni, a kosárkötőknek ágazni, a vadkacsáknak odvasodni. Én csak a királyt várom.
S csakugyan hiába nevetett rá a tavasz, a fiatal fűz nem hozott több levelet. Szellő cirógatta, napsugár csókolgatta, oda se nézett nekik. Úgy mereszkedett ott a kizöldült lejtőben, mint valami kiszáradt karó.
Jöttek a vidám gyerekek, és vitték a barkát az Isten házába. Jöttek a szegény emberek, és szedték a kosárnak való vesszőt. Jöttek az ég madarai, és kiköltötték pelyhes magzataikat a fák odvában. Áldották a fákat, és a fák boldogan bólogattak: úgy, úgy, segítesz bennünket! De a leveletlen fát nem látta meg senki, és nem áldotta meg senki.
Hanem egy este a parti halász kötött ki fiával a füzesben. A halász öreg ember volt és haragudott, mert egész nap nem fogott egyebet egy hitvány keszegnél. De a gyerek, akinek szederindából font korona volt a fején, tapsolt és nevetett.
- Tudod mit, apám? - ugrott oda a leveletlen fácskához. - Nagy tűzön süssük meg ezt a kis halat. Ez a kiszáradt fűzfa már úgyis csak tűzre való, egyéb hasznát nem lehet venni.
S mire a csillagok feltünedeztek, a nagyravágyó fácska már ragyogó piros tűzruhába öltözködött. Világított, mint a nap, de recsegett, sistergett fájdalmában.
- Micsoda lárma ez? - riadtak fel bosszúsan éjszakai álmukból a füzek.
A szederindás király pedig álmosan verte szét a parazsat az evező nyelével.
- Nem sokat ér ennek a tüze se.
- Nyers fának hideg a parazsa - mondta az öreg halász.
A kihűlt hamut fölkapta a szél, és sodorta, kavarta föl a magasba. Onnan aztán lassan, csöndes zizegéssel hulladozott le az alvó füzek levelére
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-09 17:10:04, kedd
|
| |
| |
A NAGYMAMA ÜZENETRÖGZÍTŐJE :
Itt a nagymama üzenetrögzítője beszél:
- Jó napot kívánok, jelenleg nem vagyok elérhető. Kérem, közöljék üzenetüket a sípszó
után:
Bíííp!
- Ha egyike a gyerekeimnek lennél, akkor nyomd meg az 1-es vagy a 2-es gombot (attól függően, hogy melyik
gyerekem vagy) és használd fel a következő lehetőségeket:
- Ha napközben nálam akarod hagyni a gyerekeid, nyomd meg a 3-as gombot.
- Ha mosni és vasalni való ruhád lenne, nyomd meg a 4-es gombot.
- Ha éjszakára akarod a gyerekeket nálam hagyni, nyomd meg a 5-ös gombot.
- Ha az iskolába kell a gyerekek után menni, nyomd meg az 6-os gombot.
- Ha ennivalót kellene hazavinni hozzátok, nyomd meg a 7-es gombot.
- Ha nálam akarsz enni, nyomd meg a 8-as gombot.
- Ha pénzre van szükséged, nyomd meg a 9-es gombot.
- Ha meg akarsz hívni vacsorára, vagy a színházba, akkor egyszerűen csak beszélj, mert itt vagyok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-09 16:33:14, kedd
|
| |
| |
Lev Tolsztoj
orosz író
1828. szeptember 9 1910. november 20.
A KISMADÁR
Igaz történet
Szerjozsának neve napja volt, sok mindenféle ajándékot kapott: búgócsigákat, lovacskákat, képecskéket. De mindegyiknél értékesebb ajándékkal örvendeztette meg a nagybátyja: egy hálót vett neki, hogy madarat fogjon vele.
A hálót úgy szerelik fel, hogy a keretéhez kis deszkalapot erősítenek és a hálót visszahajtják. Magvakat szórnak a deszkalapra s kiteszik az udvarra. Odarepül a madár, rászáll a deszkalapra, az megbillen s a háló összecsapódik. Megörvendett Szerjozsa, odafutott az édesanyjához, hogy megmutassa neki a hálót. Az anyja ezt mondta:
- Nem jó játékszer ez. Minek neked a madár? Miért akarod kínozni?
- Kalitkába teszem. Énekel majd, én meg etetem.
Szerjozsa magot szerzett, reászórta a deszkalapra, s elhelyezte a hálót a kertben. Aztán csak állt, csak állt és várta, hogy odaszálljanak a madarak. De a madárkák féltek tőle s nem szálltak a hálóra. Elment Szerjozsa ebédelni s otthagyta a hálót. Megnézte ebéd után, hát a háló összecsukódott, s alatta egy kis madár vergődik. Szerjozsa megörvendett neki, megfogta a madarat s vitte haza.
- Mama! Nézze csak, madarat fogtam, mégpedig fülemülét! Hogy dobog a szíve!
Az anyja így felelt:
- Ez csíz. Vigyázz, ne kínozd, inkább ereszd el.
- Nem eresztem, etetgetem, itatgatom.
Betette Szerjozsa a csízét egy kalitkába, két napig szórta neki a magot, vízről gondoskodott s kitakarította a kalitkát. A harmadik napon elfelejtkezett a csízről, s nem adott neki friss vizet. Anyja figyelmeztette:
- Látod, megfeledkeztél a madaradról, jobb lesz, ha elereszted.
- Nem eresztem én el, nem feledkezem meg róla, rögtön friss vizet adok neki s kitakarítom a kalitkáját.
Bedugta Szerjozsa a kezét a kalitkába s elkezdte tisztogatni, de a csíz megriadt s vergődni kezdett a kalitkában. Szerjozsa kitakarította, azután elment vízért. Az anyja látta, hogy elfelejtette bezárni az ajtót s utána kiáltott:
- Szerjozsa! Zárd be az ajtócskát, különben kirepül a csízed s összetöri magát!
Alighogy kimondta, a kis csíz meglelte az ajtónyílást, megörvendett, szétnyitotta szárnyát s átrepült a szobán az ablakig, de nem látta meg az üveget, nekiütődött s leesett az ablakpárkányra. Odafutott Szerjozsa, megfogta a madarat s vitte vissza a kalitkába. A kis csíz élt még, de a begyén feküdt, leeresztette két kis szárnyacskáját s nehezen lélegzett. Szerjozsa nézte, nézte és sírva fakadt.
- Mama! Most már mit tegyek?
- Most már semmit sem tehetsz.
Szerjozsa egész nap nem mozdult el a kalitka mellől, csak nézte a csízét, a csíz pedig csak feküdt a begyén, mint addig, s nehezen és gyorsan lélegzett. Mikor Szerjozsa aludni ment, a csíz még élt. Szerjozsa sokáig nem tudott elaludni; valahányszor behunyta a szemét, mindig a csízét látta; hogy fekszik ott és hogy piheg. Reggel, mikor Szerjozsa odament a kalitkához, látta, hogy a csíz a hátán fekszik, felhúzta a lábát s megmerevedett. Ettől kezdve többé nem fogott madarat Szerjozsa
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-09 16:15:43, kedd
|
| |
| |
Az első történet folytatása
Ugye elgondolkodtató, hogy a fiú nem megszerezni, elcsábítani akarta a lányt, hisz már az övé volt, mégis elveszítette, amit csak magának köszönhetett.Szomorú véget ért a mese. Túl nagy árat fizetett, annyira elvakította a bizonyítási vágy, hogy megfeledkezett arról, nem az ajándék értéke fejezi ki, mennyire szeretjük a másikat!A mostani fejezet címe nagyon igaz mondás, kérlek benneteket jól jegyezzétek meg! A fejezet végén írok még erről bővebben.
De végződhetett volna máshogy is ez a történet. Igaz?Nézzük csak., ha jobban bízott volna önmagában és főleg a párjának elhitte volna, hogy bizonygatás nélkül is hisz benne és szereti őt akkor lehet, hogy életük végéig együtt maradnak. De ha mindenáron bizonyítani akart , akkor is észbe kellett volna kapnia mikor a bajok kellős közepén járt és fel kellett volna adnia, vagy legalábbis egy jóval olcsóbb gyűrűvel beérnie.
Folytatódjon a történet onnan, mikor a keservesen össze rakosgatott pénzből elvett, mert belátta, hogy ez így nem mehet tovább,és közös programokat szervezett a párjával, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Helyre is állt közöttük a béke. Igen ám , de így meg nem gyűlt a pénz, kevesebb munkát vállalt, hogy többet legyenek együtt és még többet is költött, hogy minél több apró meglepetéssel szerezzen örömet szíve választottjának. Ezért meg kellett hoznia azt a komoly döntést, hogy nem mond le a tervéről , de egy sokkal olcsóbb, egyszerűbb, de mégis csak gyönyörű gyűrűvel is nagy örömet okoz majd és az is nagyon jól fog mutatni élete párjának a kezén.Telt, múlt az idő, minden rendben volt kettőjük között, boldogságban teltek a napjaik és a lány szinte észre sem vette, hogy a párja kicsit többet dolgozik és természetesen arról semmit nem is sejtett, hogy milyen nagy meglepetésben lesz hamarosan része.A fiú határtalan boldogságot érezve sétált ki az ékszerboltból és szíve választottja felé vette az irányt. Közben erősen szorongatta a zsebe mélyén rejtőzködő gyűrűt, szíve tele volt izgalommal és várakozással. Remegő kézzel nyújtotta át a gyűrűt, miközben megkérte szép szerelmének a kezét.A hatás nem maradt el, a lány tágra nyílt szemmel és nagy-nagy örömmel engedte, hogy a fiú az ujjára húzza a számára a világon a legszebb, legdrágább és legtökéletesebb gyűrűt. Közben könnybe lábadt szemmel suttogta a srác fülébe, hogy igen, igen, igen...... ........... ...........s boldogan éltek, míg meg nem haltak.A happy end nem maradt el, ugye sokkal jobb érzés ezt a befejezést olvasni!
De ne csak a mese tanulságán gondolkodjatok el, hanem a mostani fejezet címén is, mert a kettő szorosan össze függ. Nem ok nélkül hangsúlyozom, hogy jól jegyezzétek meg! Ha sikerül elérned, hogy egy lány csak és kizárólag a tiéd legyen, még ne örülj annyira, nem dőlhetsz kényelmesen hátra, mint aki jól végezte dolgát, mert ha így teszel nagyon gyorsan el is veszítheted. S, utólag már hiába bánod, hiába hívogatod telefonon, hiába ígérgetsz, hiába tepersz, már egyáltalán nem biztos,
hogy vissza kapod. Tenned kell azért is, hogy a tiéd is maradjon. Nehogy később meg kelljen bánnod, hogy nem tettél meg mindent.De természetesen mindkettőtökön múlik meddig tart, nem csak rajtad. Mondhatod, hogy jó de még csak az együtt járásnál tartunk, hogy jön ide a házasság?! Nem csak akkor veszel ajándékot, ha össze szeretnél költözni vagy feleségül szeretnéd venni. Kényeztesd el, hordozd a tenyereden mert már tudod, hogy a lányoknak fontos ez, csak ne ess túlzásba, nem azért szeret mert ajándékokat kap tőled, ha igen akkor nem téged szeret és ha kicsit bele gondolsz az együtt járás is úgy működik mint a házasság csak nem laktok együtt. Viszont az alapokat már most megtanulhatod egy tartós és jól működő kapcsolathoz. De már annyit beszéltem erről, hogy itt gyorsan be is fejezem.
A következő fejezet érdekes lesz ezt megígérem, azoknak mindenképpen,akik még nem élték át, nincs benne tapasztalatuk, egyenlőre csak álmodoznak arról hogy, velük is megtörténik , sóvárogva néznek másokat akik éppen ezt teszik........de még az is lehet, hogy akik már megtették, átélték azoknak is tudok újat mondani. Eddig elárultam mi lesz a következő téma, de most legyen ez inkább meglepi. Nemsokára jövök.Addig is jó olvasást és sikeres udvarlást
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-09 16:04:07, kedd
|
| |
| |
Helyezzétek magatokat kényelembe, elmesélek nektek egy elgondolkodtató történetet.Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy fiatal pár. A lány nagyon szép volt és kedves, a fiú helyes és rendes, s persze mindkettő nagyon szerelmes. A srác elmondta naponta százszor a párjának mennyire szereti, a lány pedig elhitte neki. De a fiú mégis úgy érezte, hogy nem tudja eléggé, kifejezni az érzéseit. Ezért elkezdett azon gondolkodni mi lenne az amivel igazán kifejezhetné lángoló érzéseit. Ahogy telt, múlt az idő, egyszer csak rátalált a megoldásra, mert az ékszerbolt kirakatában meglátta azt a csodálatos gyémánt köves gyűrűt amiről egyből tudta, hogy az a megoldás. Olyan gyönyörű, olyan mesés, csillogó és nem utolsó sorban olyan drága volt, mint a szíve választottja. Úgy gondolta ha ezzel a gyűrűvel meglepi szerelmét az, biztosan tudni fogja ő a legdrágább kincs a világon a számára. Nem is volt különösebb akadálya a tervének, csak egyedül a vételár, a fiú olyan szegény volt, a gyűrű meg olyan drága , hogy szinte lehetetlennek tűnt, hogy megvegye.. De ha már a fejébe vette, el is kezdett azon gondolkodni, hogyan kerülhetne mégis a tulajdonába. Hogy a lelke megnyugodjon és boldogan éljenek amíg meg nem halnak. Közben szerelmük csak egyre jobban lángolt szinte minden nap találkoztak, ha néha előfordult, hogy mégsem, akkor mindketten elviselhetetlen hiányt éreztek és alig várták, hogy újra együtt lehessenek. A fiút pedig nagyon feldobta a gyűrű megszerzésének izgalma, persze a lánynak ebből semmit nem árult el, megtartotta a titkát magának. Két kézi munkát végzett és nem volt túl sok a jövedelme , ezért az volt az első ötlete, hogy keressen magának egy második állást. Rövid keresgélés után ez sikerült is, mivel fizikai munkát végzett már főállásában is elfáradt, utána még délután jött a következő meló, ezzel azt érte el, hogy egyre fáradtabb lett, a párjával is egyre ritkábban találkozott és ha együtt voltak, nem volt túl sok közös élményük, mert főhősünk, gyakorlatilag ülve elaludt.. Egyre ritkábbak voltak a találkozások és a meghitt beszélgetések. Persze a pénze több lett, gyűjtögette is szépen, de attól, hogy a gyűrű árát kifizesse még, nagyon-nagyon messze volt. A kapcsolatukban is változás következett be, a lány egyre nehezebben viselte, hogy a fiút folyton nélkülöznie kell és ezt szóvá is tette. Egyszerűen nem értette, miért kellett plusz munkát vállalnia és mindent elrontania ezzel. A srác viszont a fáradtságtól egyre türelmetlenebb lett és így egyre gyakoribbak lettek közöttük a veszekedések. Szép szerelmüket sötét felhők árnyékolták be. Elgondolkodott a fiú és belátta, hogy a lánynak igaza van és ez nem mehet így tovább, nem akar odáig jutni, hogy élete szerelmét elveszítse. Ezért gondolt egyet és elvett a félre tett pénzből és közös programokat szervezett és próbált jobban figyelni a párjára, rövid időre helyre is állt közöttük a béke. Igen ám, de így meg nem gyűlt a pénz és még fáradtabb volt, hogy a munkáiban és a magánéletében is minden rendben legyen. Hosszú távon mindig a párkapcsolatuk bánta a fiatalember bizonyítási vágyát. A lány egyre többször érezte úgy, hogy nem is szereti őt igazán a fiú, hisz nem is foglalkozik vele, elhanyagolja őt. Azt sem érezte, hogy a sok-sok munka által jobban élnének, ha már a párjának fontosabb a munka legalább anyagilag állnának jobban. S bele fáradt már abba is , ha kikapcsolódásra vagy társaságra vágyik, esetleg a problémáit szeretné megbeszélni valakivel, erre miért kell mást keresnie, a saját szerelme helyett. Tehát elege volt már abból, hogy semmiben nem számíthat rá. A fiú közben tartotta magát amennyire tudta, sokat dolgozott és alig pihent, kikapcsolódásra pedig egyáltalán nem is gondolt, viszont a pénz ha lassan is de gyarapodott, mert elvállalt minden plussz munkát amire csak lehetősége volt. Egyszer késő este mikor félholtan haza felé sétált, megnézte az ékszer kirakatában az áhított gyűrűt és örömmel gondolt arra, hogy már nem sokáig tart ez a rémálom és minden vissza tér a régi kerékvágásba ha végre a kezében érezheti. Elgondolkodva indult tovább, mikor ismerős kacagásra lett figyelmes, szép szerelme nevetgélt a túloldalon egy szórakozó
helyről jött ki, kisebb társaság kíséretében. Nem vették őt észre és hagyta őket elmenni, mert semmi kedve és energiája nem volt a társalgásra. Egy kicsit furcsállta, hogy kedvese milyen jól érzi magát idegenek társaságában, de megnyugtatta magát azzal, hogy még sem várhatja el tőle, hogy folyton otthon várja őt egyedül és természetesen megbízott benne.Másnap vasárnap volt és az estét együtt töltötték, de a lány meg sem említette az előző napi kiruccanását, pedig a fiú még rá is kérdezett, hogy mivel töltötte az estét. Aztán a lány már nem csak hallgatott a dolgairól, hanem elkezdett egyre furcsábban viselkedni, már szinte teljesen eltávolodtak egymástól.De a fiú már szinte ezzel sem törődött, mert tudta, hogy csak rövid idő kérdése,hogy az övé legyen a gyűrű és az varázsütés szerűen mindent megold és egyszerűen minden olyan lesz mint régen.Nem csigázlak tovább benneteket, elérkezett a várva várt nap, a fiú határtalan boldogságot érezve sétált ki az ékszerboltból és szíve választottja felé vette aziránt. Közben erősen szorongatta a zsebe mélyén rejtőzködő gyűrűt, szíve tele volt izgalommal és várakozással. De a meglepetés váratott magára, mert az ifjú hölgy, nem volt otthon és a telefonját sem vette fel. A fiatalember szomorúan, de a gyűrűt kitartóan a kezében szorongatva végül álomba szenderült. Reggel még mindig egyedül ébredt, pedig az ünneplés miatt szabadságot vett ki. Egyszer csak csörgött a telefonja a párja hívta, hogy szórakozni volt este és csak most látja mennyiszer kereste, de ha nincs különösebb akkor le is teszi, mert dolgozik és fontos munkája van amit nem tud elhalasztani. A fiú szomorúan tette le a telefont, elterült az ágyon és mély álomba merült, legalább végre kipihente magát.Az estét végre együtt töltötték, a srác már alig várta, a meghitt pillanatot, amikor is letérdelt a szerelme elé és elő vette a gyűrűt, nagy örömmel és izgalommal nyújtotta át, ahogy közben megkérte a lány kezét. De a várva várt happy end elmaradt. Bár a lány láthatóan meglepődött, mégsem ült ki az öröm az arcára, inkább szomorúságot sugárzott a tekintete. Végül nagy nehezen elárulta a fiúnak, hogy már késő, hiába gyönyörű a gyűrű és hiába vannak végre kettesben.Közben találkozott valakivel akinek mindig van ideje rá, nagyon figyelmes vele és egymásba szerettek. A fiú elkezdte a hosszú, hosszú történetet a gyűrűről, hogy az egészet csak érte tette, hogy bizonyítsa szerelmét. Közben a lányhoz hajolt és meg akarta csókolni, de a lány elhajolt és hidegen csak annyit mondott, nem kért tőle ilyen áldozatot és nem a gyűrűre van szüksége, hanem a társára lett volna, de hosszú időn keresztül hiába várta és már belefáradt a várakozásba. De ezt a srác már nem hallotta, mérhetetlen fájdalmat és keserűséget érzett, a füléhez kapta a kezét, hogy a lány szavait ne is hallja, fel állt, az ajtó felé indult és szó nélkül távozott...... ........... .............Most búcsúzom, gondolkodjatok el a soraimon, a következő részben még mindig ez lesz a téma. Addig is jó olvasást és sikeres randizást
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-09 15:58:04, kedd
|
| |
| |
Legendák, csodás történetek elsüllyedt városokról, emberemlékezet által már nem ismert civilizációkról. Talán említésre sokaknak Atlantisz rémlik fel először, hiszen a legismertebb mítoszok közé tartozik. Aki az érdekes hírekből kimarad, nem is gondolná, hogy a tengerek alatt már felfedezésre kerültek építmények, vagy ,,annak tűnő sziklacsoportok" is. Nos, amivel a mai napon foglalkozom inkább természeti képződményként számon tartott, mint egy régvolt nép műalkotásaként. de én hiszem és tudom, hogy nem a véletlen alakította eme formákat, és bárki is próbálná beadni, hogy ,,de bizony", nagyon szkeptikus lennék a hasonló magyarázatokkal szemben.
Tehát mostanában bújom az érdekesebbnél érdekesebb honlapokat, és amikor hírét vettem a Yonaguni monument létezésének, és rejtélyének úgy gondoltam, ha utánajárni személyesen nem is tudok, de informálódom róla egy kicsit.
1986-ban találta meg a ,,romokat" egy könnyűbúvár, Kiharo Aratake Japán, azon belül is egy Yonaguni nevű sziget partjaitól nem messze (valójában Taiwan partjaihoz közelebb) majdnem kb. 90 láb (nagyjából 25 méter) mélységben. 1990-ben Maasaki Kimura a Ryukyu Egyetem geológiaprofesszora kezdett hozzá a kutatásokhoz, ami majdnem 8 évig tartott. Az épületek a kormeghatározás alapján hozzávetőlegesen 8-10.000 évesek, így a felfedezés ámulatba ejtette a régészek, történészek, geológusok nagy részét. Többségük azonban különösebb vizsgálatok elvégzése nélkül arra következtetett, hogy a sokszor ,,piramisként" azonosított kőképződmény a tenger erodálta lépcsősre az évmilliók során.
Habár túlságosan szabályosak és rendkívül hasonló a lépcsők mérete, nem is beszélve az építmény további részein található, egyértelműen emberkéz alkotta sajátosságokról. Kimura professzor fogalmazta meg először, hogy biztosan egy régvolt civilizáció nyomait fedezték fel, és a piramisalakzat majdnem 5000 évvel előzi meg az első egyiptomit is! ?- Itt viszont felmerül a kérdés, hogy az egyiptomi Gizában álló 3 piramis valóban 4500 éves-e, mert újabb kutatások szerint ( nem hivatalosan) kb. 12 ezer évesre becsülik őket.
Mindenesetre én azt gondolom, lényegtelen ki-mit mond. Valami ősi, és rejtélyes van az emberi történelem múltjában... valami amire mi nem emlékszünk már, vagy egyszerűen csak tagadjuk... de ott van, újra felfedezésre és megértésre várva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2014. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
471 db bejegyzés |
| e év: |
3482 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1061
- e Hét: 11170
- e Hónap: 20353
- e Év: 73061
|
|
|
Offline
