|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2014-12-05 12:06:51, péntek
|
| |
| |
Érdekelne, hogy van-e olyan ember, aki nem szereti Leonard Cohent. Ha van is, sanyarú lehet a sorsa és magányos, komor, fagyos hangulatban tengetheti napjait és sosem néz magába - igaz, nem is lenne érdemes neki, ugyanis nem találna ott belül semmi látnivalót. Még akik nem is ismerik a nevét - sokáig alig volt szó róla Hunniában - azok is hallották már legalább a Halleluját.
Cohen: külön világ. Különös, de nagyon szép, tele pasztellszín hangulattal, önvallomással, szerelemmel és halállal, szentséggel és profanizmussal. Cohen világa olyan, mintha egy pillanatra lehullna szemünkről a konvenciók fátyla és a dolgok valódi lényegét látnánk, az Életet magát, tele költészettel, romantikával és az utca történeteivel. Bárd Cohen, skald, énekmondó, egyfajta romantikus realista - és igen, messze több az énekesnél, valódi költő.
Csak hát ezt eddig kevesen tudtuk.
Mert kevesen tudunk annyira angolul, hogy értsük is a szövegeit - no, de hiszen ezért nem lehetett Magyarországon igazán népszerű Bob Dylan vagy Viszockij sem. A nyelvi gettó, amiben élünk, kizár minket rengeteg szépség élvezetéből. Igaz, akadt pár fordítás eddig is, magyarították az énekmondó néhány számát - maradjunk annyiban, mérsékelt sikerrel, a magyarul énekelt Cohen-számok ugyan gyönyörűek, csak az eredeti szöveghez nincs sok közük. Maradt vagy a felemás, értetlen műélvezet a Cohen-rajongóknak, vagy a szótárazás. Mert a Mester nyelvezete nem mindig egyszerű és a szimbólumrendszere egész fordítóirodákat lenne képes a csendes őrület karjaiba kergetni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-05 11:43:56, péntek
|
| |
| |
Imádságom Reviczky Gyula
Legyenek áldva mind, a kik
Szivemet összetépték.
Ne ingereljen bosszura
Engem soha kevélység.
Ne érezzem sosem, sosem
Poklát a gyűlöletnek!
Kiket mindenki eltaszít,
Azok szeressenek meg.
Az irgalom szent angyala
Lakozzék e világon,
S a vértanúk jutalma mind
Az emberekre szálljon.
Jőjjön a békekor, melyet
Sok ember sírva vár lenn.
S én is legyek jobb s igazabb,
Mint voltam eddig. Ámen!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-05 11:36:03, péntek
|
| |
| |
Reviczky Gyula
A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-05 11:28:29, péntek
|
| |
| |
Ady Endre
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-05 11:24:37, péntek
|
| |
| |
Sárosi Árpád
Mesék
Szerettem mindig a meséket,
Nagy tettek, ősidők csodáit,
Hol megharcolni a pokollal
Királykisasszony csókja csábit.
Gyöngék, erősek irtó harcát,
Hol dult határok vérben állnak:
Mert szeplő esett hiuságán
Az ország első asszonyának.
Az árvalány könnyes meséjét,
Kit mostohája kerget utnak
S kopik utána vas csizmája
A győzhetetlen herceg urnak.
Az aranyhaju rableányról,
Kit hét lakatu várba zártak,
Mert holdas estén meghallgatta
Rím-csengetyüit dalnokának.
* * *
Ma, meg nem értett sok mesének
Én voltam, én vagyok a hőse,
Csókmivelő, szerelmes asszony
Lovagja, rabja, hegedőse.
Boldog vagyok, ha hódolásom
Rímek füzérén elfogadja,
Nagy ur vagyok, ha megjutalmaz
És rózsaszáját nekem adja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-05 11:19:33, péntek
|
| |
| |
Sárosi Árpád
Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem titkos szavait.
Szeretem őt, mert enyhit, megvigasztal
És lemondani megtanit.
Szerelmes daltól dobbant szive tegnap,
Holnap visszhangoz gyászzenét.
S ahol a boldogságnak fénye áradt,
Sötét van ott ma, oly setét.
Barátai elhagyják búcsu nélkül,
Ahogy elhagyjuk, te, meg én.
És vad viharok osztakoznak holnap
Letépett lombján, levelén.
Ki ezer sebtől vérző koldusoknak
Osztotta kincsét pazarul:
A tűnő nyár utolsó éjszakáján
Meghal koldusként, szótlanul.
Maradj velem, az erdő hí marasztal.
Csak még egy dalt a régiből.
Maradj velem, egy sugár röppent vissza
S egy hű madár jött dél felől.
Eszembe jut a holnap, ködös holnap
A nyár utolsó éjjelén,
Mikor az erdők mély csendjében
Csak ketten leszünk, te, meg én.
Szemem lezárja örök álmok álma,
Arcomra erdők lombja hull,
Te sírni fogsz, csókolni hideg ajkam
És én ott fekszem szótlanul.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-05 11:14:38, péntek
|
| |
| |
Avagy Sárosi Árpád verse szerint:
"Kiket a népnek Isten maga küldött,
Ti mesemondók, költők, álmodók
Gyujtsátok fel a tüzeket a sikon,
Arany-patakban zúgjanak a szók.
És vessetek vetést a tarlott szivbe.
Dalban-mesében élet-örömöt,
Kiket a népnek az Ur maga küldött:
Vigasztalásul, kétségek között
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-05 11:11:10, péntek
|
| |
| |
Réthy László
Pincs és veréb.
Egy bolt elé a járda-szélen,
Valami jó kéz minden télen,
Kenyérmorzsát szór rendesen,
S eltünik szótlan, csendesen.
S a verebek fákrul, ereszrül
Szállnak az utcákon keresztül,
S sietve kapkodják fel ott,
Csipp! csipp! mig minden elfogyott.
Egyszer, amint ott nézem őket.
A didergő kis dőzsölőket:
Egy hölggyel egy kis pincs megy el,
Húsz verebet riasztva fel...
Váu, váu, vonyit a kis pimasz,
De egy verébnek ám nagy az:
Arasznyi, fésült báb-alak,
És nyakán széles kék szalag.
S a verebek nagy ijedséggel
Röppennek gyorsan szerteszéjjel:
Ki merne moccani amíg
Pincs urfi el nem távozik?
Az állatban s az emberfajban,
Tudjuk, milyen sok hasonlat van:
- Mily gőgös köztünk sok "alak",
Ha nyakán csüng holmi szalag!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-05 11:07:13, péntek
|
| |
| |
Réthy László
Isten képe.
Hatodnapon teremte Isten embert,
Mint Mózes első könyve mondja:
Saját képére! s aztán megpihent, mert
A nagy probléma meg volt oldva.
Saját képére? - Különös, hiszen ha
Végignézzük az emberfajokat,
A fehértől a koromfeketéig
Egymásmellett van minden változat.
Az igazi melyik hát - amely joggal
Hivatkozhatik Isten képire?
- Olyan kérdés ez, melynek sohasem
Juthatnak el a - végire.
De ha a tételt megforditjuk:
- Az ember alkotta meg Istenét!
Megértjük, mért volt fehér Jahve
És mért imád a néger feketét?
Az Isteneszmének az ember
Amilyen maga, olyan színt ád,
Amilyen saját lelke, lénye:
Hisz' magáról veszi a mintát!
Ha ember helyett a világon,
Más állatfaj volna a vezető,
Isten képét minden bizonnyal
Úgy festenék, amilyen ő.
Ha a madár volna e sorsban,
Azt mondaná, ha a nap fölkel:
A láthatáron égi Isten
Arany páva alakban jő fel.
Ha pók volna szellemfölényben:
Órjás póknak képzelné Istent,
Ki hálójával tartja össze
Az Eget, Földet, a nagy Mindent!
S ha szarvasmarha volna az, ki
Megértené a Mindenséget:
- Egetrázó múúú! ünnepelné
Az aranyszarvú istenséget!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2014. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
349 db bejegyzés |
| e év: |
3482 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 883
- e Hét: 10992
- e Hónap: 20175
- e Év: 72883
|
|
|
Offline
