|
2017-01-27 17:58:06, péntek
|
| |
| |
Link
Sohonyai László
Jézus II
Állok csendben, s hallgatom az esőcseppek hangját.
Amint színesen hullnak alá.
Táncot lejt a napsugár, s harmatként hull alá.
S én kezemmel érintem lágy dallamát.
Arcom felemelem, s kitárom karom.
Halkan sírok, hogy csak te halld, drága Jézusom.
Suttogom neved becsukott szemmel.
S kitárom lelkem, hogy lásd, hogy szenvedek.
Arcomon az esőcseppek keverednek könnyeimmel.
Sós íze édesen marja ajkam.
Térdelek, s becsukom szemem.
És feszületed szorongatom,
Míg véres nem lesz tenyerem.
Hallgatom a szelet, a fákat s bokrokat,
A patak suttogását, amint neved suttogják.
Jézus.
S ha kinyitom szemem.
Eláll a lélegzetem. Mert arcod látom az édes természetben.
Te vagy élet s halál.
Te vagy a boldogság és bánat.
Te hozod gyermekem, s ha kell, elveszed.
Te alkotod elmém és cselekedeteim.
És te döntesz, méltó vagyok, hogy isten színe elé lépjek.
Halálom órájában.
Ugye nem kell félnem, mert te mindig fogod törékeny lelkem.
S ha elesem, te ott vagy s gyengén felemelsz.
Emelj magadhoz, de úgy hogy más is odaférjen szívedhez.
Térdelek az esőben.
S én halkan suttogom neved.
Jézus.
Forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
Offline
