|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 15:54:17, hétfő
|
| |
| |
Miért van az ember szíve rejtve... - tanulságos történet
Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.
- Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.
- A szíved? - csodálkozott a vén remete.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta a feltündöklő fényáradatban. A gyermek szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna az öreg remete kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.
- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide kérlek! Ezentúl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!
A gyermekvidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben - egyezett bele.
A remete elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. A gyermek leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve felé, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.
- Figyelj rám! - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott.
- Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.
A gyermek eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. A remete pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.
Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.
Az elmúlt esztendőben, esztendőkben, a te szívedbe hány nevet véstél be? És hányat törültél ki onnan gyűlölködő, haragos felindultságodban?
Megnyugtató szavaid, és jótetteid által hány rászoruló, szeretetedre éhező embernek mondtad el, hogy szereted?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 14:18:14, hétfő
|
| |
| |
Karinthy Ferenc: A kerítés
Kirándulni mentünk, iskolás gyerekek, s egy kerítés mögül hatalmas, foltos vizsla mordult-ugatott ránk. Magas, erős drótkerítés volt, teljes biztonságban érezhettük magunkat. Visszaugattunk hát a kutyára, mi is morogtunk, rúgtuk a kerítést. A vizsla ínyét mutatva vicsorgott, őrjöngött, nyála csurgott, rémítő csaholással neki-nekiugrott a hálónak, szaladt mellettünk vérben forgó szemmel, amerre nevetve elvonultunk.
Aztán egyszerre véget ért a kerítés, semerre sem folytatódott.
Azóta nem uszítok senkit. Minden kerítés véget ér egyszer."
(Az írás Karinthy Ferenc Szabad rablás: karcolatok című, 1983-ban megjelent kötetében olvasható.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karinthy Frigyes |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 13:34:28, hétfő
|
| |
| |
"Kipling egyik verse elgondolkodtatott... mi teszi az embert az emberi léthez méltóvá, a szó szoros értelmében emberré? ...Vajon érvényesek-e ma is az általa megfogalmazott tanácsok? ...Az ő közel száz évvel ezelőtt született gondolatainak a mai fiatalok életről, emberről alkotott elképzeléseivel történő összevetése érdekes beszélgetésre, tartalmas gondolkodásra, tanulságos következtetések levonására adhat alkalmat..."
Rudyard Kipling : Ha...
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: ,,Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
Kosztolányi Dezső fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 13:26:39, hétfő
|
| |
| |
"Ha dolgozik az ember és magába szívja a szépséget maga körül, akkor rájön, hogy a kor szükségképp nem jár öregedéssel.
Legalábbis nem a megszokott értelemben. Sok mindent mélyebben érzek, mint valaha, és az élet egyre vonzóbb számomra."
Pablo Casals
/ 1876. - 1973. Katalán származású spanyol csellóvirtuóz, karmester, komponista./
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 13:18:27, hétfő
|
| |
| |
Egy mondat a zsarnokságról :
"Ahol a művészetet marokra fogják, mint tükrét a gonosz mostoha, aki gőgös kérdésére elvárja, hogy a tükör így feleljen: te vagy a legszebb; ahol a közönség zsöllyékbe süppedve, nyakát behúzva bámulja a királyfi és a sárkány küzdelmét, hogy majd a győztesnek tapsolhasson; ahol fejüket csóválják Richárd átlátszó magyarázatai és nyakazásai láttán, és csak az inasok kiáltják: a király meztelen, majd bólogatnak, amikor az igazmondókat a nézőtérről kivezetik; ahol a történelmi zászlók bevonulásakor együtt éneklik a színpaddal az aktuális slágert, amíg a jegyszedők elemelik pénztárcájukat; és ahol hazaérve nem néznek gyerekeik szemébe, majd nehéz szívvel lefekszenek. Ott zsarnokság van."
Fodor Tamás (1942 -) Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 13:02:21, hétfő
|
| |
| |
Bánki Éva - Száll, száll...
No, csak óvatosan. Ha nem vigyázol,
a 9-es busz elröpít téged Oroszországba.
Tán észre sem veszed. De ha Fiumébe vágysz,
szállj fel a 41-esre! De jól vigyázz! Vigyél magaddal
ivóvizet, kekszet, tűt, cérnát, aszpirint! A villamos lassú,
ezért meg sem áll a Kvarner-öbölig. Száll, száll...
komótosan, lassan, aztán földet ér az Adria partján.
Üdvözöljük a fel- és leszálló utasokat! Meztelen fiúk,
meztelen lányok az utcán, megérkeztünk D'Annunzio korába!
Figyelmeztesse utastársait, a végállomás Róma -
de ki tudja, mi lesz addig? Ilyen rosszul záródó
ajtókkal, ablakokkal. jelennel, jövővel és múlttal.
Visszatérünk 2222-ben. Legyetek jók addig!
És vigyázzatok szépen magatokra!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-15 12:55:17, hétfő
|
| |
| |
A hölgy ezt kérdezte az öregembertől. ,,Mennyiért adja a tojásokat?" Az öreg eladó így válaszolt. ,,Két rúpia egy tojás, asszonyom."
A hölgy ezt mondta neki. ,,Hat tojást kérek tíz rúpiáért, vagy elmegyek." Az öreg ezt válaszolta. ,,Jól van, vegye meg így, amit akar. Lehet, hogy ez jó kezdet, mert ma még egyetlen tojást sem tudtam eladni."
A hölgy fogta a tojásokat, és elsétált; úgy érezte, nyert. Beszállt a puccos kocsijába, és elment egy flancos étterembe a barátjával. Ott ő és a barátja azt rendelt, amit szeretett. Ettek egy keveset, és sokat hagytak abból, amit rendeltek. Aztán a hölgy elment fizetni a számlát. A számla elég magas volt, 1400 rúpia; és a hölgy azt mondta az étterem tulajdonosának, hogy tartsa meg a visszajárót.
Lehet, hogy ez az incidens teljesen normálisnak tűnt a tulajdonosnak, de nagyon fájdalmas volt a szegény tojáseladónak.
A lényeg ez. Miért mindig azt mutatják be az emberek, hogy hatalmuk van a rászorulón, ha vesznek tőle valamit? És miért vagyunk nagylelkűek azokkal, akiknek nincs is szükségük a nagylelkűségünkre?
Egyszer olvastam valahol ezt.
,,Az apám egyszerű árut vásárolt a szegény emberektől magas áron; annak ellenére, hogy nem volt arra szüksége. Néha még felárat is fizetett nekik. Aggódtam e miatt a tett miatt, és megkérdeztem tőle, miért csinálja ezt. Az apám ezt válaszolta. Ez jótékonyság, amit méltóságba csomagolok, gyermekem." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2021. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
160 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1120
- e Hét: 7974
- e Hónap: 17560
- e Év: 86480
|
|
|
Offline
