|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2021-11-03 17:54:07, szerda
|
| |
| |
Böröczki Mihály - Birsalmák
A sárga gömbök úgy lógtak a fákról,
mint akik minden tudnak a világról,
a szilvafát, az öregedő körtét,
a két barackfa mindenik gyümölcsét,
a cseresznyén az égre korhadt ágat,
a lábnyomot, mi ott maradt utánad,
a tavaszt, ahogy szirmot bont az ágnak,
a csirrogását sok vendégmadárnak,
a napfényt, esőt, nyárnapok futását,
a madárfüttyös hajnal hasadását,
a súlyra hajtott ágak büszke álmát,
a fákat, kik a szelet zabolázzák,
a rigócsalád íves föl-le röptét,
a kerítést, a búvós zugok csöndjét,
és bokor, fa, fű széles mosolyt ölt föl,
amikor elősárgulnak a zöldből,
nagy utolsónak maradnak a kertben,
s hogy fanyar ízük sejdítse a nyelvem,
az őszi napfényt végső nászra kérik,
és bársonybőrük kőkeményre érik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Böröczki Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-03 17:48:12, szerda
|
| |
| |
Paul Verlaine : Őszi dal
Ha az ősz fuvolál,
szomorú dala száll,
néha lehullva.
Bágyadt hangjainál
a szivem sebe fáj;
tépdesi újra.
Hogy fullaszt a magány!
Szinem oly halovány
s nincs bizony írja.
Csak idézem a mult
puha ködbe borult
árnyait, sírva.
Már mindjárt ideér,
fölkap s visz-visz a szél
messze magával -
hisz a fák terüjén
csak avar vagyok én,
mely tovaszárnyal.
Végh György fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-03 17:36:00, szerda
|
| |
| |
Juhász Gyula - A bús Máramaros
A régi, bánatos, ködös hegyek,
A régi, magányos, rögös utak,
A bús Máramaros
Már elfeledte a dalos utast?
Nekem szívemben él e méla táj,
Nekem lelkemben sír ez őszi szél,
A bús Máramaros,
A múlt, a bánatos,
Régi borúja síromig kisér.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-03 17:00:09, szerda
|
| |
| |
John Keats - Az őszhöz
Párák és érett ízek évszaka,
jössz s hő hived, a sárga nap, örűl,
s összefogtok s áldott fürtök soka
csügg a szőlőn a nádtetők körűl;
mohos ágat dús almasúly töret
s zamat tölt miden őszi magvakat,
dinnye dagad, feszűl cukros bele
a mogyoróknak s száz bimbó fakad:
késő virág, minőt a méh szeret,
s már azt hiszi: örök a méz-szüret,
mert nyári sejtje csordultig tele.
Fordította: Tóth Árpád
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-03 16:45:24, szerda
|
| |
| |
Weöres Sándor: Ősz kolompja
Hüvös és öreg az este
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hüvös és öreg az este.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Weöres Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-03 16:41:35, szerda
|
| |
| |
Zelk Zoltán - Avarszín
Avarszín gyapjúkabátban elszállt az ablak alatt,
futottam rögtön utána, kergettem, mint a nyarat.
Futottam, jaj, de hiába, elnyelte a fergeteg,
ősz lett, mély-ősz egy csapásra - zuhogtak a falevelek.
Kertjeink halotti tánca, zúduló sárga szelek,
avarszín gyapjúkabátja hol száll most, merre lebeg?
Megáll az ember zihálva, s ríni kezd, mint a gyerek
s kérdezi csak úgy magába:
istenem, kit kergetek?
Szelet és falevelet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zelk Zoltán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
132 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2051
- e Hét: 8905
- e Hónap: 18491
- e Év: 87411
|
|
|
Offline
