|
2023-06-12 12:28:48, hétfő
|
| |
| |
Végtelen út
Mikor túlságosan megvisel az élet nehézsége,
és elönti arcom a könnyek melegsége,
hazafutok gondolatban a jó szülői házba,
hogy lelkem a békét újra megtalálja.
Mert hiába, hogy nincs már, anyám, apám, nékem,
attól fájdalmam nékik éppúgy elmesélem,
hisz tudom, bárhová mentek, bármerre is vannak,
gyermekük sírása bizton hangot hallat.
Így, ha meghallják a sírásom, és meglátják a könnyet,
amit mindenkitől távol, magányomban ejtek,
talán segítenek abban, hogy újra megleljem,
azt a kitartással bíró erőt, mit elveszítettem.
Bár a távolság végtelen, mely tőlük elválaszt,
és végtelen az-az út is, mi feléjük mutat,
de, Én, biztos vagyok abban, hogy szívem suttogása,
utat tör magának a fényes mennyországba,
S akkor meghallván megértik, szükségem van rájuk,
hogy még kellenek az intő szavak, kell a tanításuk,
mert csak azok által léphetek túl azon gondokon,
melyek könnycseppként gurulnak le az arcomon.
Kun Magdolna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
Offline
