|
2018-09-14 07:24:02, péntek
|
| |
| |
Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való
kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek
megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy
ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is. Aztán
megöregszik a tested, nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy
lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben.
Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó,
a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor
elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s
ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.
Egy napon fölébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél?
Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit,
az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még
a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz,
mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót, s ez az
öregség.
Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél
viszont látni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod
jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz
olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ez a
várakozás évtizedeiben hitted.
Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket
és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét, mert az
emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen
nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet
aztán le kell fordítani a valóság értelmére.
Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s
kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes,
mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded,
amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak
Igen, egy napon eljön az igazság megismerése, s ez annyi, mint az
öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.
Márai Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
Címkék: gondolataikat, öntudatlanság, tüneményeket, jelbeszéddel, kétségbeesve, cselekedetek, részletekben, évtizedeiben, számítottál, jelbeszédét, beszélnének, napirendjét, hazugságait, megöregszik, megismerése, megtanultad, félelmesen, fölébredsz, ismétlődik, vágyakozik, megmondani, véglegesen, megismered, valamilyen, díszleteit, önmagukról, válaszolni, emberekhez, végzetesen, tudatlanul, vágyaikról, szívedben, egyszerre, időjárást, dörzsölöd, történhet, ember lassan, emberekhez való, pohár semmi, test hiába, emlékek vagy, napon fölébredsz, tavaszt vagy, élet díszleteit, élet napirendjét, pillanat majd, emberi cselekedetek, öntudatlanság jelbeszédét, lényeges dolgokról, valóság értelmére, élet majdnem, emberek hazugságait, Márai Sándor,
|
|
Offline
