Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 180 
Cica mica szerelmes
  2011-09-30 10:56:34, péntek
 
 




 
 
0 komment , kategória:  Animált GIF 2.  
Apám
  2011-09-30 10:50:44, péntek
 
  Belenéztem Édesapám szemébe, láttam a hitet és a reményt.
Odafordultam Édesanyámhoz, láttam, hogy félt a kudarctól,
hogy ő is fél és, hogy minden erejével hinni akar abban,
hogy sikerülni fog. Sikerülnie kell, nem csak azért, mert jobb
lesz nekem. Hanem azért is, mert a szívem legfontosabb
embereinek nem okozhatok csalódást!





 
 
0 komment , kategória:  Család  
Szép rózsák
  2011-09-30 10:04:46, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tükröződések 1.  
Sírok között
  2011-09-30 09:35:23, péntek
 
  Vörös Judit

Ez itt a nyugalom világa,
holtakért gyúlnak a gyertyák,
értük szól ajkakon az ima,
szívekben őket siratják...

Sírok között, amerre járok,
hidegen fúj az őszi szél,
kabátom alá mélyen bújik,
lelkemnek hosszasan mesél.

Idézi az elmúlt időket,
amelyek régről zengenek,
nagyot sóhajtva továbbszalad...
Csendesen összerezzenek.

Hűvösen érint lehelete,
fázósan, némán lépdelek,
s érzem, amint áradnak bennem
örökszép, fájó emlékek.





 
 
0 komment , kategória:  Gyász 1.  
Már vége a nyárnak
  2011-09-30 09:28:28, péntek
 
  Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon
Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.
S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.
Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge
A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.
Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok
S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.
A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága

Tóth János





 
 
0 komment , kategória:  Ősz 1.  
Egy kis finomság
  2011-09-29 18:18:44, csütörtök
 
  Málnás Magnum




 
 
0 komment , kategória:  Férfiak 1.  
Nem lehet segíteni
  2011-09-29 18:12:17, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képes gondolatok 1.  
Szívecskés esernyő
  2011-09-28 17:09:49, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  PNG képek 3.  
A pokol és a menny
  2011-09-28 16:57:52, szerda
 
  Istennel beszélget egy ember:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek,
hogy betekintsen.
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy
nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a
kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus
tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a
karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami
a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott is volt egy nagy
kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent
ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyan úgy hosszú nyelű kanalat
tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak,
mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű, válaszolja Isten, ez igazából csak képesség kérdése.
Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra
gondolnak.
- Amikor csak magunkra gondolunk, a Pokol van itt a Földön.





 
 
0 komment , kategória:  Történetek az életből 1.  
Ha erre jössz
  2011-09-28 16:45:21, szerda
 
  Dsida Jenő

Jaj, ha látnád a gesztenyéknek
szétdúlt lombjait mifelénk ?
s hallanád dacos felzúgását:
Az lenne csak a mi zenénk!

A vén templomot veszik körbe,
az se tudja, hogy mire vár még
csupa zizegés, nyirkos ének,
csupa agg mese, csupa árnyék.

Most, hogy az ősz már fújdogál
és minden nyári szenvedélyt öl,
vágyódva esdek, hogy gyere:
hadd meséljek a gesztenyékről.

Tegnap, amikor erre jártam
az alkonyatban egyedül, hogy
lombjuk már hervadni kezd,
elárultam véletlenül.

Oly búsan néztek akkor engem
ködön, esti homályon át,
mint egy virágzó asszony nézi
legelső szál ezüst haját.

Poézis volt és őszi szépség
szívemnek könnyes két vendége
s az egyik zúgó nagy fa alján
öreg koldusként ült a béke.

Szemem behunytam. Most didergek.
Félek, mert olyan nagy az ősz
Csak tudnám, hogy kezed forró lesz,
ha véletlenül erre jössz.

Jaj, ha látnád a gesztenyéknek
dúlt lombjait most mifelénk
s hallanád dacoló zúgását:
Az lenne csak a mi zenénk!

Bizony mondom, ha sose égtél,
most fellobbannál, mint a láng,
s mert nem akarunk halni még,
halkan egymásra hajlanánk.





 
 
0 komment , kategória:  Ősz 1.  
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 180 
2011.08 2011. Szeptember 2011.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 180 db bejegyzés
e év: 2969 db bejegyzés
Összes: 34468 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 87
  • e Hét: 886
  • e Hónap: 11826
  • e Év: 120470
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.