|
2019-06-18 07:42:32, kedd
|
| |
| |
"Nőként viszont sok mindent látok. Leginkább azt, hogy nagyon elcsesztük és már ott tartunk, hogy dacból, csak azért is harcolunk, küzdünk és közben azon nyünyögünk, hogy miért vagyunk egyedül? Miért trutyi a házasságunk? Miért nincsenek igazi nők, meg igazi férfiak? Nyilván ez is ok és okozat. Mint ahogy az is, miért csalnak meg, hagynak el, stb.
Tudom, hogy most nő társaim nagy része azt várná, hogy sajnáljam magunkat és azt mondjam, hogy mert a férfiak rohadékok. De nem fogom. Van bennem önkritika. Ha nem lenne, akkor soha a büdös életbe nem tudnék hiteles lenni a témában és lehúznám a redőnyt.
Tudom, hogy manapság nem trendi azt mondani "szakértőként", hogy én is elcseszem, de azt gondolom, hogy pont annak kéne a trendinek lenni, hogy pont azért leszek hiteles szakember, mert vállalom, és magamon keresztül jártam végig.
Amit végigjártam és járok a mai napig nőként az-az, hogy abbahagyjam végre a férfiak hibáztatását. Meg persze a magamét is, úgy, hogy felismerem a saját rögzültségeimet a témában.
Ezek amúgy a nők agybajai is egyben. Sok agybajunk van. Az első az-az, hogy nem bízunk a férfiakban, mert magunkban nem bízunk. Mert tele vagyunk önértékelési problémákkal, mert megkeményedtünk. Mert túlbonyolítjuk, mert szétfeszültünk. És közben kiheréltük a férfiakat. Férfierőből kommunikálunk, harcolni akarunk, és nyoma sincs bennünk a finom női energiáknak. Közben meg nem vettük észre, hogy a férfiak nem annyira bonyolultak ám, mint hisszük. Csak a mi fejünkben.
Ez a nem bonyolultság a szó legnemesebb értelmében az. Nem rossz értelemben. A férfi sajátja az, hogy erősnek érezhesse magát és legyen értelme az életének. Hogy szükség legyen rá. Hogy elismerjék. Hogy higgyenek benne. Hogy legyen kiért küzdenie. Ezt nem tudjuk mi megadni. Mert átvettük ezt a szerepet és erőből toljuk. Mindent. A kommunikációt, a nem elfogadást, a megszerzést, megváltoztatás mániát.
De kérdem én! Mi köze van ehhez az egységhez, az erők egyesítéséhez, a szeretethez? Hát semmi. Te sem akarnál ott maradni, ahol nem néznek fel rád, ahol nem elég, aki vagy, ahol szétcsesztetnek és nem bíznak benned és ahol folyton attól szorong a másik, hogy alapvetően egy rohadék vagy és bántani fogod.
Valahogy vissza kéne térni a finom nőhöz. Nem a megalázkodó, alsóbb rendűhöz, hanem ahhoz, aki tud befogadni és nem harcolni akar.
Onnan talán el lehetne kezdeni felépíteni valamit, és a férfiaknak sem kéne menekülni tőlünk, mert ez nekik is rohadt fárasztó.
Tudom. Megkérdeztem tőlük .
Barna Berni lélekhangok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
Offline
