|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2011-08-22 18:24:41, hétfő
|
|
|
Tatiosz: A szeretet emeli trónjára az embert!
Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek.
Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.
A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség.
Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.
Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.
|
|
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
2011-08-22 09:30:47, hétfő
|
|
|
"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk."
(Dante)
|
|
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
2011-08-22 09:19:02, hétfő
|
|
|
Annak is megvan a haszna, ha az ember rendszer
nélkül olvas, egy-egy szenvedélye nyomán járva
a könyvek birodalmát: öregkorára is marad
nemcsak újra, de újat olvasni valója.
(Németh László)
|
|
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
2011-08-22 08:39:12, hétfő
|
|
|
Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata,
amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat
vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem
számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik.
A lehetőség benne van a reggelekben."
(Monica Baldwin)
|
|
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
2011-08-22 08:19:37, hétfő
|
|
|
Ím a nyárnak közepén
az erdőt járom én.
Tölgyeseknek rejtekén,
mennyi vadregény...
Ha tisztás kerül utamba,
pázsitján lépkedek.
Míg mókus szalad fenn a fán,
én utána kémkedek.
Július a hév hava,
a Nap reánk lehel.
Sugara úgy simogat,
súgja, élni kell!
Áldott fénye éltető,
most oly nagy ereje...
Érzed, hogy nő a fényerő,
ha fordulsz Nap fele?
A nyárfák ezüst csillogása,
futó szellő ujjain,
Víz fodrán a fény játéka,
mint finom hangszer húrjain.
Ez júliusnak ajándéka,
örvendj, élvezd, ne habozz!
Felszárítja bús könnyeid,
elűzi a bánatod...
Szárcsa bukik, pillangó száll,
míg árad szét a fény.
A kedvesem már vár énreám,
és elindul énfelém.
Átölelem a derekát,
forró, feszes és üde,
Úgy hevít, mint nyár derekán,
az áldott napsugár tüze.
Ó bújj hozzám, ott látod távol,
a messzi láthatár...
A nap tüzében szinte lángol
a felhők uszálya már.
Tarka mezők zöldje ragyog,
sok-sok virág illatoz,
Mintha örök nyár várna ránk,
lágy szellő ezt súgja most.
Élvezzed hát a júliust,
a nyárnak közepét.
A fénynek tarka színeit,
a napsugár kezét!
Ím a nyárnak derekán,
átölellek én.
Érzed, milyen július?
mint a legszebb költemény.
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2011. Augusztus
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
656 db bejegyzés |
e év: |
9223 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 3944
- e Hét: 23480
- e Hónap: 63092
- e Év: 292029
|
|
|