|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2014-01-05 21:08:27, vasárnap
|
| |
| |
Az igazi női szépség, valahonnan a lélek legmélyéről fakad. Onnan mélyről sugárzik, és soha meg nem szűnik sugározni. Amíg a nő a szívére hallgat, addig szép marad nyolcvan évesen is. Húsz évesen még bármelyik nő lehet szép, de sokszor ebben a korban meglátszik már, hogy ki az aki belülről szép, és ki az aki csak a felszínen. Harminc évesen már egyre inkább meglátszik az arcvonásokon a belső szépség, az érzelmi intelligencia. A szív rajzolja a ráncokat az arcra. Negyven éves korra már a vak is megláthatja azt, ha egy ilyen különleges nővel áll szemben. Ekkora már nagy különbség tud kialakulni az érzelmileg telített, lelke mélyén is szép nő és az üres között. A kívül-belül szép nő negyven éves korára a legszebb. Igazi különleges szépség, kifinomult érzékekkel, sok megélt, megértett tapasztalattal. Ötvenévesen sem múlik szépsége és hatvan évesen kitűnik a tömegből, hetven évesen sincs mit megbánnia, nem vele volt kegyes az élet, ő volt kegyes az élethez.
Szeréni S. Péter 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-05 16:58:51, vasárnap
|
| |
| |
KÉK-ÜZENET Ne vedd álmait a szálló kékmadárnak, s ne kergesd félelmeddel, ha közeledbe száll, mert a madár érző lelke olyan sérülékeny, ha kalitkába zárnád nem bírná soká. Távolról figyeld, ahogy átszeli a tengert, és a magas sziklaparton hűségesen vár, mindaddig a percig, míg színt játszik az alkony, s virágágyán átlibeg a kékes holdsugár. A kékmadarat mindig árnyékával öleld, ne szorítsd össze tárulkozó szárnyát, mert ha túl szorosnak érzi fojtó simításod, sosem vonhatsz köré marasztaló áldást. S ha elrepül a kékmadár, nem jön többé vissza, hiába várjuk napestig kitárt karjainkkal, csak a szélzúgását halljuk majd a messzi távolból, mely bús hangját csendíti könnyes áhítattal -Kun Magdolna-
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-05 16:27:57, vasárnap
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: Áldás
Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sosem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom hogy a nap ragyog.
Hogy bedől a fény a szobámba,
a szemembe, szívembe, számba,
és én magam is ragyogok.
Megadatott.
Szikrázik, száguld rejtekem
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
arany sisakban lássalak.
Téged, akit még úgy szeretnem
megadatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak Istent,
ki benned végül is fölismert:
hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2014. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
608 db bejegyzés |
| e év: |
5415 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6117
- e Hét: 25653
- e Hónap: 65265
- e Év: 294202
|
|
|
Offline
