|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2014-11-03 17:14:56, hétfő
|
| |
| |
Csabai Lajos:
Mindenszentek...
Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz majd drága koszorút nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.
Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.
Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemükbe mondani nem tudtak.
A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.
Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban,
Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!
Dsida Jenő: Temetőben
(részlet)
Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-03 17:08:23, hétfő
|
| |
| |
Kerner Mariann:
Örök fény az élet ösvényén...
Csendes emlékezés...a sötétségbe nyújtózkodó gyertyaláng,
Szívünkben a múlt szelleme lobog, kezünkben virág.
Ünnepi fények maró fájdalma kering a lelkekben,
Fáj az egység hiánya- ilyenkor novemberben.
Miért temetjük el azokat, kik életre születtek?
Miért könyörgünk maradásért? Ők szabadon elmentek.
Ha a szívben gyász lángol, bűntudat, önmarcangolás,
nem lehet béke a szóban, nincsen hit, nincs feloldozás.
Bennem eltűnt a fenyőkoszorú, eltűnt a gyászszalag,
Mert kit lelkem magába írt egykor, örökkön itt marad.
Síró tekintetem könny-fátyolán beszűrődik a fény,
Ott üldögélnek, kik messzire mentek a felhők szegletén.
Csak az embernek fáj a repülés Ég és Föld között,
csak gyorsan foszló életkabátunk kopik, az kötöz.
De minden, mi lelkünkben halhatatlan: szent, isteni,
Fényét az örökkévalóba vetett hittel végül elnyeri.
Egy napon fény és árnyék, élet és halál összeér,
Találkozunk Mi mindannyian a Szeretet ösvényén.
Gyászoló ne félj hát! A benned áradó könnypatak,
Megváltássá nyílik Benned, megölel a Nap.
A lélek útja végtelen.
A lélek szabad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-03 16:03:56, hétfő
|
| |
| |
Kiss Tamás:
Halottak napjára...
Szomorún égő szép, mécseseink lángja
Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára.
Életük újra lepereg: gyertyafényben,
Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek.
Az örök bánat táplálja e lángokat
És hiány sző néha hiú ábrándokat.
Soha nem jő haza már, hiába várjuk,
Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk
Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen.
Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken.
Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha,
Megrepedt szívünknek édes hagyatéka.
Lassan körbeszőnek az emlékek minket,
Jóleső ölelés, egy édes tekintet
A múltból, hová már nem térhetünk vissza.
Keserű könnyeink fekete föld issza.
A szeretet tartja bennünk ezt a lángot,
Mely emberivé teszi még e világot.
Nem fújhatja el soha se vihar, se szél.
Szeretteink helyett már csak a csend beszél.
Mi megtartjuk magunknak a csodát: voltak.
A többi élők számára, ők csak: holtak.
Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek,
Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek-Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2014. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
441 db bejegyzés |
| e év: |
5415 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3472
- e Hét: 23008
- e Hónap: 62620
- e Év: 291557
|
|
|
Offline
