|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2017-07-03 22:05:28, hétfő
|
| |
| |
Arról, hogyan kell búcsúzni az ifjúságtól
Az ifjúságtól jókedvűen kell búcsúzni. Tehát nem meghatottan és nem is érzelmesen,
mint a gyöngék, nyafkák és tájékozatlanok cselekszik, akik lehorgasztott fővel,
könnybe lábadt szemekkel bámulnak a távozó ifjúság után, búcsút intenek és önsajnáló
érzelmességtől remegő hangon nyögdécselik: ,,Vale, Ifjúság!... Tovatűnsz, boldog
Ifjúság." Így nem szabad búcsúzni az ifjúkortól. Jókedvűen, teli tüdőből, harsogó
nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul
meg. Ezt kell mondani: ,,Tűnj csak el, Ifjúság. Szánalom nélkül nézem távozásod.
Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis
fogalmak, még sokkal hamisabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a
nagy versenyben. S mikor karjaink között tartottunk valakit, mennyi félreértés! S a
félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki igazibb! S a hírnév, melyre ifjan vágytunk,
milyen más volt, mennyivel gyanúsabb és illanóbb, mikor aztán megérkezett! S a
világi javak, mikor elérkeztek életünkbe, mily gyanúsan ragadtak az emberi irigység
szutykától! Nem, az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez,megható és gyöngéd önkívület. Most, mikor elmégy, Ifjúság, örömmel fordulok a
másik táj felé. Most már én vagyok én, tetőtől talpig. Nem jó, nem bölcs, nem egészen
igazságos: de már gyanítok valamit arról, mi az igazság? Vesém nem olyan jó
már; de az értelmem élesebb. Csalódások nem érhetnek, legföllebb meglepetések."
Mondd így: ,,Hála Istennek, véget ért az ifjúság."
Márai Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-03 21:34:41, hétfő
|
| |
| |
Babits Mihály: Esti kérdés
Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő? 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-03 18:59:10, hétfő
|
| |
| |
Tudják, mi egy nyári zápor?
Először is, a nyári eget szétszakító tiszta szépség, a szívünket eltöltő, tisztelettel vegyes félelem, hogy olyan nevetségesen jelentéktelenek, olyan törékenyek vagyunk a fenséges nagyság kellős közepén,
úgy kitölt minket ez a nagyság, megdermeszt, lenyűgöz, elbűvöl
a világ pazar bőkezűsége.
A zápor és a nyár, a mozdulatlan port elsöpörve, olyan hatással van
az emberi lélekre, mint egy végtelen hosszú lélegzet.
Vannak nyári záporok, melyek úgy veszik be hozzánk magukat,
mint egy új szív, amely egy ritmusban ver a másikkal.
Muriel Barbery
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ESŐ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-03 08:45:00, hétfő
|
| |
| |
Anyám, ha egyszer végre visszatérek
és ott maradok mindörökre nálad.
Ha ráborulok régi küszöbünkre,
s megcsókolom az áldott, ősi fákat
és fáradottan, könnyesen remegve
nézek szemedbe.
Várj akkor engem, mert jövök egy este.
Kosztolányi Dezső
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-03 08:40:08, hétfő
|
| |
| |
Mindenkinek remek,új hetet kívánok !
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-03 08:27:19, hétfő
|
| |
| |
Wass Albert: Július
Fájdalmaim fekete kutyája
ma hasztalan kocogsz nyomomba már.
Virágok közt járunk ma együtt
én és a Nyár.
Ma Örömisten papja vagyok én,
hiszek életben, szépben, jóban.
Cézár vagyok az ölelésben,
Dárius a csókban.
Forró imákat dalolok,
s letépek minden vadvirágot;
ha meghalok,
csak az fogja tudni, hogy ki voltam,
aki így látott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2017. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
402 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 29200
- e Hónap: 68812
- e Év: 297749
|
|
|
Offline
