|
|
|
2019-02-28 09:42:23, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Petőfi Sándor: A gólya
Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár.
S egyszerű, mint magam... félig feketében,
Félig fejérben jár.
Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem.
Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergeték:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
Húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló
Kis gólyafiakat.
És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe':
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok.
Fölfelé vágytam én. Ah, úgy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.
De fájt, hogy estenkén megszúrják... mert hiszen
Foly keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyér? - -
Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
Aki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.
Szomorodott szívvel láttam gyülekezni,
Midőn távozának;
Miként most eltűnő ifjúságom után,
Úgy néztem utánok,
S milyen bús látvány volt a házak tetején
A sok üres fészek,
Szellő lehelt reám, sejtés halk szellője,
Hogy jövőmbe nézek.
Mikor tél múltával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. -
Később, hogy a szikra lángra lobbant, ahogy
Ifju lett a gyermek:
Talpam alatt égett a föld, nekiesem,
És paripán termek,
S megeresztett kantárszárral vágtaték ki
A puszták terére...
Még a szél is ugyan nekigyűrközött, hogy
Lovamat elérje.
Szeretem a pusztát! ott érzem magamat
Igazán szabadnak,
Szemeim ott járnak, ahol nekik tetszik,
Nem korlátoztatnak,
Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint
Fenyegető rémek,
A csörgő patakot hányva-vetve, mintha
Láncot csörgetnének.
És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!
Vannak szépségei,
De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,
Sűrű fátyol fedi;
Jó ismerősei, barátai előtt
Leteszi fátyolát,
S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert
Tündérkisasszonyt lát.
Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.
Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Így töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjúságom javát,
Azért kedvelem, bár se' tolla nem ragyog,
Se' szép hangot nem ád.
Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kívánok szerencsés utat, ha távozol,
Legrégibb barátom!
(Szalonta, 1847. június 1 - 10.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tavasz |
|
|
|
Címkék: nekigyűrközött, korlátoztatnak, megérkezésedet, elgondolkodtam, gyermekségemet, kantárszárral, bekalandoztam, világosságból, választottam, ellenségeműl, mesterséghez, legkedvesebb, megeresztett, gólyamadarat, gyermekeknek, ábrándoztunk, csörgetnének, tehéncsordát, esztendőben, messzeséget, gyümölccsel, gólyafiakat, elballagtam, szülőföldem, szomorodott, szárnyakkal, udvarunkon, leszálltam, bölcsőmben, valamennyi, szemléltem, szárnyokat, fizetésért, szemlélvén, heveredtem, növekedtem, drága szép, hazatérő tehéncsordát, nádkúp oldalánál, ember nincs, messzeséget járhatni, magasba vágyok, föld fejére, gólyát elcsalod, házak tetején, föld levetette, szomszéd határba, szikra lángra, puszták terére, csörgő patakot, szemérmes lyány, megbűvölt szem, Petőfi Sándor,
|
|
|
|
|
|
| drága szép, hazatérő tehéncsordát, nádkúp oldalánál, ember nincs, messzeséget járhatni, magasba vágyok, föld fejére, gólyát elcsalod, házak tetején, föld levetette, szomszéd határba, szikra lángra, puszták terére, csörgő patakot, szemérmes lyány, megbűvölt szem, futó pillanat, tóra mellettem, puszta legmélyén, nekigyűrközött, korlátoztatnak, megérkezésedet, elgondolkodtam, gyermekségemet, kantárszárral, bekalandoztam, világosságból, választottam, ellenségeműl, mesterséghez, legkedvesebb, megeresztett, gólyamadarat, gyermekeknek, ábrándoztunk, csörgetnének, tehéncsordát, esztendőben, messzeséget, gyümölccsel, gólyafiakat, elballagtam, szülőföldem, szomorodott, szárnyakkal, udvarunkon, leszálltam, bölcsőmben, valamennyi, szemléltem, szárnyokat, fizetésért, szemlélvén, heveredtem, növekedtem, magasságot, átálmodott, irigyeltem, gyümölcsöt, gyülekezni, zsinórzott, felöltözék, kedvelteti, szerencsés, megszúrják, fönnmaradt, töltöttem, levetette, sötétzöld, oldalánál, dolmányát, messzeség, ifjúságom, szabadnak, estenként, fenyegető, hosszasan, ismerősei, barátomat, szépségei, mellettem, ajándékod, legmélyén, szemérmes, távozának, délibábot, megbűvölt, paripámon, feketében, leginkább, legrégibb, fejérben, szeretem, kedvelem, egyszerű, szellője, tekintem, helyette, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 29200
- e Hónap: 68812
- e Év: 297749
|
|
|
Offline
