|
2016-11-09 06:25:21, szerda
|
| |
| |
Margit néninek váratlanul meghalt az egyetlen fia. A néni rettenetesen le volt sújtva, nem tudta, mihez kezdjen, nem is akart tovább élni.
Így is közel járt már a nyolcvanhoz, se férje, se fia, mindkettő már a temetőben, miért teljenek bánattal a napjai???
Azt tervezte, vasárnap délután leül a konyhában egy hokedlire, és magára nyitja a gázt.
Aznap délelőtt még elment misére, ahol találkozott Imre bácsival, a falu bölcsével, aki még nála is idősebb volt, közel járt a százhoz. A bácsi nehezen mozgott, járókerettel tudott csak menni, de az esze éles volt:
Margit néni utolsó kétségbeesésében elmondta a tervét Imre bácsinak: Ha nem tudom visszahozni a fiam az élők sorába, én sem akarok már tovább élni.
Imre bácsi nem lett mérges, nem szidta le a nénit, helyette különös tanácsot adott neki:
Azt kérte tőle, próbáljon olyan házat keresni a faluban, ahol még senki sem találkozott szomorúsággal, bánattal.
Margit néni így is tett. Szinte a falu összes házába bement, és mindenki szeretettel fogadta őt, hiszen legtöbben évtizedek óta ismerték, de mindenhol volt egy szomorú eset, tragikus történet a családban.
Margit néni pedig hirtelen azt vette észre, hogy még ő próbálja vigasztalni ezeket az embereket. Hiszen 80 évnyi élettapasztalatával tudta, hogy minden szomorúságnak vége szakad egyszer és jön egy boldog periódus.
Attól a naptól kezdve Margit néni megfogadta, hogy ő lesz a faluban az az ember, aki igyekszik segíteni, biztatni a szomorú társait. Még ma is ezt teszi, pedig már elmúlt kilencven!
A néni minden héten kimegy Imre bácsi sírjához, mert nem felejti el, mekkora ajándékot kapott tőle: Ha megvigasztalsz, biztatsz másokat, te magad is megvigasztalódsz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
Offline
