|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017-09-21 11:55:29, csütörtök
|
|
|
Amit ősszel nem lehet kihagyni
Sok minden van az őszben, amit szeretek.
A gyönyörű sárga, arany, piros falevelek látványa, a gesztenye, a sütőtök illata, a szőlő íze, hogy nem éget a nap, csak kellemesen melengeti az arcomat, hogy a nyakam köré tekerhetem a kedvenc kendőmet, hogy olyan jól esik betakarózni és egy meleg, mézes csipkebogyóteát kortyolgatni.
Jobban szeretem az őszt, mint a nyarat:
A strand helyett szívesebben megyek túrázni.
A hideg zuhany helyett szívesebben választom a forró fürdőt.
Amíg nyáron jövünk-megyünk vagy napszemüvegben limonádét szürcsölünk és csak pletykálunk a barátnőkkel, nézzük a felhőket és a lubickolókat napozás közben, aztán nem bírjuk és mi is bemegyünk a vízbe..,
addig az őszben a legeslegjobb: az olvasás
Persze bármikor lehet, de szerintem ősszel, amikor már korábban sötétedik, amikor már jól esik a takaró melege, a forró ital íze, a tücsökszó helyett egy kis halk zene, akkor a legjobb leülni egy könyvvel a kezünkben.
Hol:
takarót magad köré tekerve bekuckózni a kedvenc foteledbe, vagy a kanapéra, lehetőleg ablak mellé
ágyban, párnák közt
forró vízzel, habokkal teli fürdőkádban
könyvtárban, keresgélés közben
a szabadban: egy kőre ülve az erdőben, vagy egy padon egy szép és csendes helyen, vagy a fűben, a kertben, bárhol...
Kivel:
egyedül
a gyermekeddel a fotelben
a párod mellett az ágyban
Mi az ami jöhet még?
meleg almás-fahéjas vagy vaníliás-szilvás tea a kedvenc bögrédben
forró csoki vagy egy habos tejeskávé
illatos gyertya
takaró
halk zene
csokoládé vagy ropogtatnivaló
semmi, csak te és a könyved
A miért-et talán ki sem kellene fejtenem.
Olvasni jó. Mert elmerülhetsz a regény világában és közben megfeledkezhetsz a körülötted történő dolgokról. Kell, szükség van arra a kikapcsolódásra, amit egy könyv tud adni. Elképzeled a szereplőket, beleéled magad az ő élethelyzeteikbe, azonosulsz egy-egy alakkal. Olvasás közben bárhol lehetsz, bármely évszakban, a világ bármely pontján...
Segít megfejteni az élet kisebb-nagyobb dolgait, a kérdéseidre megadhatja a választ egy önfejlesztő könyv.
Tanulhatsz nyelvet, információt szerezhetsz egy következő lehetséges úticélról.
Mindenképpen több leszel egy általad a könyvespolcról leemelt könyvvel. Javul a szókincsed és a pároddal, gyermekeddel, barátaiddal beszélgethettek is a történetről, vagy az általa felelevenített emlékekről, a gondolataidról. Ha pedig épp nincs kedved a sorokat bújni, válassz egy fotókkal teli példányt, élvezd a képek látványát, lapozd lassan, miközben hagysz időd magadnak az álmodozásra vagy készíts te egy fotókönyvet a szép emlékekből.
Ugye, hogy bármelyik pont jól hangzik?
Szeresd a könyveket. Szánj időt rájuk.
Tedd meg magadért.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
2017-09-21 11:47:56, csütörtök
|
|
|
Lefutottál egy komoly versenyt? Szép volt! Ha őszre újabb jelentős eseményt tervezel, valószínűleg azon tanakodsz, mivel töltsd az elkövetkezendő pár hetet. A legjobb, ha karbantartó programot dolgozol ki magadnak a legszükségesebb mennyiségű futással (és pihenéssel)
A regenerálódás idején válassz olyan kiegészítő edzést, amely a következő célod elérésében segít majd, például erősítsd az alsótestedet.
A lazább futások segítenek mentálisan regenerálódnod, miközben javítják az erőbeosztást, erősítik az izmokat, inakat és csontokat, és növelik a vitelkapacitásodat |
|
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
2017-09-21 11:38:43, csütörtök
|
|
|
Fekete István: Őszi alkony (részlet)
Az özvegynek három fia volt.
A legidősebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szőlőben.
A középső volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mid árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek. A sárgából földszín lett, a bíborból füstös fekete, de ő csak festett; festett, amíg egy hajnalon fehér nem lett az egész, mert akkor éjjel a képre rászállt a dér.
A legkisebb volt a muzsikus: Mindenszentekkor ő ült az orgonánál, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, mely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása súlyos volt, mint maga a bánat.
Kései szüretkor az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfa utakon, melyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.
Így élt a három testvér vadászgatva, festegetve, muzsikálva - amikor az ő idejük elérkezett.
A vadász neve volt: Szeptember, a piktoré: Október, s a muzsikusé: November.
Anyjukat pedig úgy hívták, hogy: Ősz. |
|
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
2017-09-21 11:22:50, csütörtök
|
|
|
Ez egy oda-vissza regény.
Miután elolvasta az ember a nyomtatás sorrendjében, talán érdemes elolvasni még egyszer, a végétől indulva, fejezetenként hátrálva előre. Aki akarja, kezdheti rögtön így. Vagy akár összevissza. Mindenesetre sem a szövegnek, sem az olvasóknak nem árt, ha kétszer. A szerző azért nagyon örül, ha legalább egyszer.
Ez az idő regénye.
A változást próbálja megragadni. Fejlődést és visszafejlődést. Elmúlást és múlást. Hanyatlást és haladást. Gyászt és reményt.
Ez egy történelmi regény.
Egy város, egy nép, egy törzs históriája. A jelenből indul, s hátrál visszafelé a múltba. Kétezer év magány. A cselekmény összetartó ereje egy titokzatos szöveg, a Hattyús kézirat, a manuscriptum. Minden korokban próbálják megfejteni, kevés sikerrel. Ennek folytán a magyar nyelv kialakulásának néhány fordulópontját is számba veszi.
Ez egy hittel és istenekkel foglalkozó regény.
A világvallások így vagy úgy szerepet - szereplőt - kaptak benne.
Ez talán nem is egy regény, hanem rege.
Amolyan eposzféle, prózában. A fejezetek nem a hagyományos módon kapcsolódnak egymáshoz.
Ez talán nem is egy...
hanem valamiképpen több. Sokkal több. Így hát többszörös üdv az olvasónak.
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
2017-09-21 11:09:54, csütörtök
|
|
|
A herceg felesége
A film amerikai bemutatója 1956. április 26-án volt, egy héttel azután, hogy a színésznő hozzáment Rainer monacoi herceghez. Grace és a herceg 1955-ben a Cannes-i filmfesztiválon ismerkedett meg. Kelly a Vidéki lány c. filmjét reklámozta, amelyért egyébként abban évben a legjobb színésznő kategóriában Oscar-díjat is kapott (állítólag mindössze hat szavazattal megelőzve Judy Garlandot). A fesztivál után a színésznő visszatért Amerikába, és elkezdte forgatni a Charles Vidor által rendezett A hattyú-t. (1950-ben pályája elején már játszotta Alexandra hercegnő szerepét a CBS által készített televíziós változatban). A történet az elérhetetlen hercegkisasszonyól szól, aki - csakhogy a felséggel észrevétesse magát - rámosolyog az első férfire, akit megtalál.
Történetesen a nevelő lesz az, aki titokban már régóta szerelmes Alexandrába. Az ő szerelme egy éjszakára lángra gyújtja a hercegnő szívét, de ettől csak olyanná válik, mint a hattyú, aki, ha kijön a partra, csak egy libához hasonlít és elveszíti minden varázsát. Ezért Alexandra végül a hercegnek nyújta a kezét. A filmben Kelly tökéletesen formája meg az elérhetetlen hercegkisasszonyt. Vajon a forgatás során megfordult a fejében, hogy hamarosan ő is hercegné lesz?
A film másik érdekessége, hogy Molnár Ferenc színműve alapján készült. A neves író 1937-ben a nemzetiszocializmus fenyegetése elől emigrált Svájcba, majd 1939-ben New Yorkban. A 20-as, 30-asévekben írt könnyed színpadi darabjai (A hattyú-t 1920-ban írta) Amerikában is gyorsan híressé váltak, és még ő is láthatta 1950-ben Grace Kellyt Alexandra hercegnőként a televízós változatban.
Miután Grace Kelly férjhez ment, soha többé nem tért vissza a filmvászonra. Nem azért, mert nem akart, még Alfred Hitchcock is ajánlott neki címszerepet, de a herceg és Monaco népe ellenezte filmes terveit (Rainer meg is tiltotta felesége bármelyik filmjének nyilvános vetítését a hercegségben). Élete utolsó szakaszában, feladva a boldogságot, már csak az elvárásoknak élt. 1982-ben halt meg autó-balesetben máig tisztázatlan körülmények között. A monacoi Saint Nicholas katedrálisban helyezték örök nyugalomra. Sírkövére nem az van ráírva, hogy "hercegné", hanem csak annyi, hogy "a herceg felesége".
|
|
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
2017-09-21 10:52:35, csütörtök
|
|
|
A napokban a film kategóriában feltettem A HATTYÚ HALÁLA
Darren Aronofsky: Fekete hattyú filmjét !
Erről szól most ez az írás!
"A történetet mindenki ismeri. (- egy szűz kis királylány, tiszta mint a hó, egy hattyú testébe zárva a szabadság után vágyik és csak az igaz szerelem törheti meg az átkot, a kívánsága már majdnem valóra válik a herceg által, ám mielőtt a fiú szerelmet vallana, a kéjvágyó ikertestvér, a fekete hattyú átveri és elcsábítja őt, fájdalmában a fehér hattyú leveti magát egy szikláról, az öngyilkosságon keresztül a halálban szabadságot talál -) Egyszerű történet. Mint A pankrátoré. Ikerfilm, a ,,legalantasabb" művészet után a ,,legmagasabbá". Backstage balett-film: modern mese egy régi mese színpadra állításáról. A fehér hattyú: Nina (Natalie Portman), a kislánykorban ragadt balett-aspiráns, aki csak tökéletességre, ennek elismerésére, anyaméh-magányra és sikerre vágyik." |
|
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
2017-09-21 10:20:15, csütörtök
|
|
|
Apollón, a tragédia istene
Ha az ókori görögök közül valaki valahol megpillantott egy hattyút, az sok mindent fölidézett benne. Ma, ha valamelyik tavunkon meglátunk egy hattyút, mi jut eszünkbe róla? A madárinfluenza. Azután pedig - főleg idősebbeknek- a Patyolat.
"A hattyú dalának értelmezését mindig a halálnak az aktuális korszellemben játszott szerepe irányította; mindig az adott kor szellemének tanatológiai horizontja volt a hattyúdal értelmezési kerete. Platón Phaidónjában a halálba induló Szókratész tanítványainak a hattyúról is beszél. ,,Énekelnek ők előbb is, de amikor érzik, hogy meg kell halniuk, akkor énekelnek a legtöbbet és a legszebben: örömükben, hogy az istenekhez kell elmenniük, akiknek szolgái. Az emberek azonban halálfélelmükben a hattyúról is hazugságot beszélnek. Azt mondják, hogy gyászukat siratva énekelnek. Nem gondolják meg, hogy egy madár sem énekel, amikor éhezik vagy fázik, vagy más fájdalmat érez, még a fülemüle, a fecske meg a búbos banka sem, amelyekről azt mondják, hogy gyászukat siratva énekelnek. Sem ezekről nem hiszem, hogy fájdalmukban dalolnak, sem a hattyúkról. Hanem, mivel ezek Apollón madarai, jóstehetségük van, és előre tudják a jót, ami a halálban vár ránk. Ezért éreznek azon a napon különb gyönyörűséget, mint az előbbi időben". |
|
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
2017-09-21 10:07:19, csütörtök
|
|
|
Énekel-e a haldokló hattyú?
Több irodalmi példa és széltében-hosszában használatos szólás szerint a hattyúdal a haldokló hattyú búcsúja az élettől. Aiszkhülosznál olvashatunk erről először; Szókratész szerint a hattyú nem bánatában énekel, hanem dala a túlvilági boldogság előérzete. Ovidius így ír: "végső, bús panaszát haldoklón zengi a hattyú".
Mit mond erről a természettudomány? Az énekes hattyúk hangja közelből inkább érdes, átható és nem kellemes hangzású, távolból azonban, kivált, ha egyszerre többen szólnak, kellemes csengésű, bár dallamos éneklésnek nem mondható. S ez a válasz nemcsak az eleven hattyú dalára érvényes!
Sajnos a haldoklóéra is. Az sem sikoltoz szebben. Ami pedig a hattyú haldoklását illeti: vajon honnan tudhatná szegény madár, hogy mikor csap le rá egy ragadozó? Aggkori gyengeségben talán egyetlen madár sem pusztul el, jóllehet a hattyúfélék a hosszú életű madarak közé tartoznak. Ezek szerint tehát a haldokló hattyú elbűvölő éneke a természettudományi koholmányok világába tartozik. |
|
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
244 db bejegyzés |
e év: |
2711 db bejegyzés |
Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 883
- e Hét: 10992
- e Hónap: 20175
- e Év: 72883
|
|
|