|
2017-10-27 21:09:02, péntek
|
| |
| |
F. Szabó Mihály:
Második Óda a Feleségemhez...
Gyöngéd arcon, kemény, harcias tekintet.
Nem illenek össze, mégis összeférnek.
Fáradékony testben, kitartó akarat.
Lényedből sugárzó különös csodálat.
Az egész életed nagy áldozat értem,
Mivel érdemlem ezt?... Soha meg nem kérdem.
Ilyen áldozatot csak olyan szív szülhet,
Amelyben nincs más, csak önzetlen szeretet.
Túl sokat kíván tőlünk most az élet,
Kemény próbára tesz, - valamiért büntet?!...
Amiből én, igen keveset vállalok,
Csak annyit, amit még éppen elbírok.
Magatehetetlenül bámullak Téged,
Makacs kitartással megnövelt erődet,
És azt, hogy mindazt magadra vállalod,
Amire én már képtelen vagyok.
Hálával tartozom érte, jól tudom,
De megköszönni, hogyan, mikor fogom?
Ha mindig dicsérő himnuszt énekelnék,
Vagy egész nap hálás zsolozsmát mondanék
És ha az imámnak sosem lenne vége,
Méltó köszönetnek az is kevés lenne.
A Te áldozatod az egész életed,
Ilyen kevéssel azt, hogy köszönhetném meg?
Hiába keresek bármilyen mentséget,
Ennyi áldozatot elfogadni vétek.
Ám az áldozatot mégis elfogadom,
Azzal, hogy amit kérsz, azt mindig betartom.
De ha megköszönnöm ezzel sem lehet,
Ráadásul adom Neked a szívemet.
S ha a Neked adott szívem nélkül már nem élek,
Én még akkor is az adósod leszek.
Kerkakutas, 2017 jun. 10
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: F. Szabó Mihály |
|
|
|
|
|
Offline
