|
2022-10-15 07:46:39, szombat
|
| |
| |
Amikor valaki másokat bántalmazó ember lesz, akkor tulajdonképpen
a saját sebzettségét, traumáját ismétli meg. Lélektani értelemben próbál
túljutni a vele történteken, ezért újból átéli a megalázottságot, a
kiszolgáltatottságot, de kizárólag az agresszor szerepéből, úgy, hogy
egyáltalán nincs benne együttérzés az áldozattal.
Ezért nem tud meggyógyulni. Ha az együttérzése megjelenne az áldozatra
vonatkozóan, akkor együtt tudna érezni önmagával is, a sebzett részével,
de ahhoz föl kéne ismernie, hogy ő valamikor áldozat volt, és akkor nem
lehetett együtt érző magával, esetleg a leghasznosabb az volt a számára,
ha egyáltalán nem is érez. Valamikor az őt bántalmazó szüleivel kellett
együtt éreznie. Most pedig elválasztja magát attól a részétől, akitől gyerek
korában el kellett idegenednie, vagyis saját, kiszolgáltatott gyerekkori
valójától. A fejlődéshez együttérzésre van szükségünk, különben bizonyos
tartalmakat nem engedhetünk magunkhoz közel.
Pál Feri
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkünk titkai 2. |
|
|
|
|
|
Offline
