|
2020-02-20 07:38:50, csütörtök
|
| |
| |
Neked csak egy öreg, ki ráncaitól vénhedt,
kit megviselt a sors, megviselt az élet,
s ki megtanulta már egy emberöltőn át,
hogy ha erőtlenné válsz, nincs szükség reád.
Te csak fáradt arcát látod, karikás szemét,
melyben könnyként csillan a kín, a szenvedés,
s az a jól elrejtett fájdalom, mit titkolnia kell,
hogy emberi mivoltát ne veszítse el.
Mert ő is volt egykoron fiatal és erős,
ki nem hátrált meg soha az akadályok előtt,
hisz mindennap megvívta az életért a harcot,
hogy szerettei előtt ne valljon kudarcot.
Hát ezért nézz úgy reá, mintha hozzád tartozna,
mintha ráncos arca, anyádé, vagy apádé volna,
akit bár megviselt a sors, és megviselt az élet,
de érted és a jövődért mindenen túllépett.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 6. |
|
|
|
Címkék: megtanulta, emberöltőn, akadályok, túllépett, megviselt, könnyként, erőtlenné, szenvedés, mindennap, elrejtett, ráncaitól, szerettei, titkolnia, mivoltát, veszítse, kudarcot, megvívta, magdolna, tartozna, fájdalom, mindenen, egykoron, jövődért, karikás, melyben, valljon, csillan, hátrált, vénhedt, szükség, életért, fáradt, mintha, emberi, hozzád, fiatal, akadályok előtt, jövődért mindenen,
|
|
Offline
