|
 2/44 oldal 
|
Bejegyzések száma: 439
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 07:47:37, kedd
|
| |
| |
Mindenszentek 2014
Fénytengerben fürdik a Temetőkert,
mécsesek, gyertyák erőteljesen ragyognak.
Mindenszentek, őrangyalok vigyáznak,
minden keresztet óvatosan átölelnek.
Kis kápolna harangja erőtelesen kondul,
emberek áradata megemlékezve tódul.
Családtagokról, barátokról, szomszédról,
ismeretlen hősökről, jeltelen sírban alvókról.
Könnyet hullajtanak, virágot tesznek,
nem feledve akik a Hazáért estek egykor el.
Csendben, fájó szívvel kegyeletüket teszik le,
Áldást kérve mondják: Nyugodjanak Békében.
Örök álompor illata érződik a levegőben,
krizantém virág csokrok színeitől festetett lett.
Arcok szótlan, mereven állva, simogató kéz fejfára,
még egy őszinte szívdobbanás üzenet feléje...
Gyászolnak kicsik, nagyok, fiatalok s idősek,
halál évet nem számol, elragad ha menni kell fel.
Lehajtott fejjel, szótlanul itt állok képzeletben,
áhítattal lett lelkem tele, megérintett Isten keze...
Sors, bús történelem kezet fogva megbékélnek,
mély üzenet mindenki részére szeress hittel ember.
Kétezer tizennégy november elseje a remény hirdetője,
kegyeleted ródd le,nézz a fény felé s bízz országod erejében
Szebenyi Judit |
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2.Mindenszentek,Halottak nap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 07:41:56, kedd
|
| |
| |
Ég veled!
Nem álmodom, nem tehetem,
Lassan emelem égre tekintetem.
Arcomat így ne lássa más,
Csak a teljes napfogyatkozás.
A falakon megtörő, elhaló lendület,
Sötét keserűség, édes bűvölet.
Nem kell, nem lehet mindent feledni,
Romok árnyjátékában jövőt temetni.
Nem állt készen, nem bírta fogadni,
Magamból ennyit tudtam adni.
Neki is megvan a saját élete,
Hibái, fájdalma, szeretete...
Már távol van... s oly közel,
Csak az érzés mi átölel.
Egy újabb kirakós, kusza minden,
Tovább élünk... mint két idegen.
Hogy szakadna rám az ég,
Oltaná a tüzet mi bennem ég!
Hiába a vonzalom, kevés a bizalom.
Kétségeket szül a bonyodalom.
Az élet véges nincs választás,
Mindenre ráteríti fátylát az elmúlás.
Egyszer majd eljő az utolsó óra,
Hiányozni fog, ami a miénk lehetett volna.
Elment... s vitt magával mindent,
Szikrája itt ragadt... mélyen idebent.
Szívem míg dobog megőrzi magában,
Mosolyát...egy törött kis szilánkban.
[SzK]
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyász |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/44 oldal
|
Bejegyzések száma: 439
|
|
|
|
2017. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
439 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2937
- e Hét: 22473
- e Hónap: 62085
- e Év: 291022
|
|
|
Offline
