|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2017-10-25 18:47:54, szerda
|
| |
| |
Ács Nagy Éva
Suttogj!
Fájdalmat sodort elém már az Októberi szél,
földig hajolva sírnak a fák, könnyezik az éj,
a hold selymes fénye nem hatol át fájdalmamon,
sötét van csak, félek tőle, s én élve haldoklom,
Mélységes űr tátong lelkemben, rettegve lépek,
hogy visszakaplak még, ez az mit mindig remélek,
hullámozva táncol bennem a lüktető vad vágy,
s vágy, követelődző éjben tetőfokára hág.
Festenék az égre újra lángvörös fényeket,
rajzolnék felhőt, hogy visszakapjam az éveket,
szivárványt varázsolnék a homokba, csak hogy élj,
füledbe suttognék, gyere már, itt vagyok, ne félj!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-25 09:38:32, szerda
|
| |
| |
"Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van. Te itt és most vagy boldog, de nem tudod, mert a hamis elképzeléseid, a torzított látásmódod nem enged szabadulni félelmeidtől, szorongásaidtól, ragaszkodásaidtól, konfliktusaidtól, bűntudatodtól és még egy sereg dologtól, amire programozva vagy. Ha mindezt átlátnád, rájönnél, hogy boldog vagy, csak éppen nem tudsz róla. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz, az nem a világ és a körülötted lévő emberek, hanem a saját gondolkodásmódod."
Anthony de Mello
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-25 08:38:47, szerda
|
| |
| |
"A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek."
Márai Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2017. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
439 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6551
- e Hét: 26087
- e Hónap: 65699
- e Év: 294636
|
|
|
Offline
