|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2013-11-06 22:02:00, szerda
|
| |
| |
Reviczky Gyula: Imakönyvem
Aranykötésü imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.
Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.
Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt ép', a kedves ákácz
Virágozott a ház előtt.
A lemenő nap fénysugára
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál
És velem együtt sírt szegény.
Hogy elmosódtak a betűk! Mily
Sárgák s kopottak e lapok.
Rég' volt, midőn ez imakönyvből
Még az anyám imádkozott.
Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajambul egy kevés.
Aranyos fürteimhez akkor
Nem illett még a szenvedés.
Irott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.
Elnézem... Épen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyelném a könnyeket.
Az Ur imádságát ütöm fel
(Kisérőm a nehéz uton)
S vigasztalást vegyít a kínhoz
A te imád, óh Jézusom!
Imádság kell a szenvedőnek,
A kit a sors árván hagyott.
Úristen, én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.
Föl nem panaszlom a világnak,
Csak szellemednek, jó anyám,
Milyen kopár volt ifjuságom,
S hogy mennyi bánat szállt reám.
Türtem, reméltem, megalázva
Idegenek közt éltem én;
De azt a régi imakönyvet
S emléked szentül őrizém
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: HIT- Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-06 15:50:42, szerda
|
| |
| |
"Egyszer mindenkinek úgy kéne szeretni,
mint alkonyát a Föld, forrását a tó,
tisztán, nem hazudva, odaadón tenni -
ne válhasson soha hamissá a jó.
Gyengéden, mint a fény simítja a földet
szerényen virágzó dombok oldalán,
égve, ahogy tűzcsók fellegekbe törhet,
s elhamvadni benne, mint a gyertyaláng.
Őrülten, miként szél csavarja a fákat,
gondolkodás nélkül, ahogy tép a szó,
várni nappalokat, vágyni éjszakákat,
amíg édes vizét viszi a folyó.
Sosem félni a mát, akarni holnapot,
épp csak egymásért, önzetlenül - lenni
lélek-csupaszon - mert önmagad adhatod:
legalább egyszer úgy kéne szeretni..."
/ Nagy Ilona /
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-06 15:44:32, szerda
|
| |
| |
"Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk, benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk. Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,
megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.
Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,
kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.
Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam
Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese, mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.
Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.
Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.
Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat."
/ Ismeretlen szerző /
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-06 15:22:05, szerda
|
| |
| |
"Adj lehetőséget a dolgoknak, hogy megtörténjenek! Adj lehetőséget a sikernek, hogy bekövetkezzék! Lehetetlen megnyerni a versenyt, ha nincs bátorságod odaállni a rajthoz, lehetetlen bármiben is győznöd, ha nincs bátorságod harcolni. Nincs tragikusabb, mint az olyan ember élete, aki megálmodott valamit, akiben ott él a becsvágy, de aki állandóan csak vágyakozik, reménykedik, és sosem ad lehetőséget az álmának, hogy megvalósuljon. Egy pislogó álmot dajkál, de nem tesz semmit, hogy a parázs lángra lobbanjon."
/ Richard M. DeVos / 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-06 14:44:30, szerda
|
| |
| |
"Van a lelkemnek egy kis, csendes sarka. Itt tartom azokat az emlékeimet, amelyek tíz, húsz, harminc éve raktározódnak. Néha szeretnék rendet rakni, szeretném elcsendesíteni a sarokban dúló érzelmeket, emlékeket. De valami nem hagyja. Rejtegetném őket talán még magam elől is, de... emlékeznem kell rájuk. Emlékszem a boldog pillanatokra, napokra, hangokra, ízekre, illatokra, eseményekre, amelyek néha boldoggá tesznek, még ha keserű is ez a boldogság, néha elcsüggesztenek, de mindenkor emlékeztetnek arra, hogy ami itt van, az elválaszthatatlan része az életemnek. Nélkülük nem lennék az, aki vagyok, nem tartanék ott, ahol tartok. Szükségem van rájuk, néha könnyekkel a szememben, néha mosollyal az arcomon, mert az enyémek. Én éltem át őket és igen, én tartom életben is őket. Mert ez a sarok..., ez csak az enyém." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2013. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
419 db bejegyzés |
| e év: |
6128 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 442
- e Hét: 29642
- e Hónap: 69254
- e Év: 298191
|
|
|
Offline
