|
2014-09-11 13:54:16, csütörtök
|
| |
| |
A Fem3-on épp Erdei Zsolt (Madár) beszélt a koraszülött kislányáról és a születés körüli nehézségekről. Felidézte az intenzív osztályt is és hogy mennyire fontos az, hogy ő mint apa kinyitotta az inkubátort, megfogta a csöpp baba kezét és - tudatlanul is - energiát adott neki. Tudtam, hogy mit érez, amikor azt mondja, hogy úgy jött ki az intenzív osztályról a látogatásról, mintha egy hadsereg verte volna szét, mert annyira kimerült...
Eszembe jutott egy érzés, amit akkor, ott ki is mondtam: Dóri másik 3 pici társával inkubátorban feküdt az intenzív osztályon. Látogatásidőben mi, anyukák beöltözve 13:58-ra ott voltunk, kézmosás, fertőtlenítés, beöltözés, szájkendő, cipővédő felvéve, és már alig vártuk, hogy kezdődjön a látogatás, mint a futók startra készen álltunk... 2-kor már mindenki rohant a picijéhez, szemügyre vettük, hány "cső" jött ki, mennyi új került be, mi a változás a tegnapihoz képest (sokszor már az is jó volt, ha nincs változás), illetve feltűnt az is, ha szépen meg volt fésülve, szép ruhában volt, mert az is némiképp jobbnak láttatta a helyzetünket.
Az anyák megnyugodtak, akiknek lehetett karba vették a babájukat, de néhányan csak az inkubátorba tehették be a kezüket... Csend volt, a gyerekek is szuszogtak, egyik sem sírt vagy nyöszörgött... Nyugodtan pihentek az anya közelében... Ekkor jutott eszembe az, ami most Madár interjújánál felötlött: Ha a szeretet, a hit és a remény energiáját, sugárzását, útját mérni lehetett volna, az intenzív osztályon akkor, ott izzott volna a szoba. Sosem felejtem el azt az érzést!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁK napja II |
|
|
|
|
|
Offline
