|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
|
|
2015-05-30 16:59:01, szombat
|
| |
| |
Gyermekek
Nélkületek a Földön csak több lenne a gyűlölet,
kevés igaz szó érinthetné tompa füleket.
Ne hagyjátok érzésetek magatokba megkövülni,
kiszolgáltatottságotok ne próbálják megsebezni.
Epedő lelkekre gyógyír a szavatok,
nap járásával újra és újra gyógyítotok.
Ekkora ajándék nincs földi életben,
a világ jövője rejlik ereitekben.
Bántanak benneteket, fantomfájdalom jár bennem,
értetek, titeket szeretve teljes az életem.
Hatalmas Égbolt, vedd le arcukról a tébolyt!
Szüntelen mosolyt fakasztva csak adj! Csak adj!
Nyújts erőt, hitet, kedvet! Bontsd láthatatlan sugarad!
Hold, Nap és Csillagok! Titkos áramlattal éreztesd!
Muzsikahanggal érintsd meg lelküket! Hagyd szívük
élő, egyenes adásban! Érezhessék kötődésünket!
Anyaság érzése jutalom nekem,
gondoskodás, törődés érzése számomra lételem.
Testi fáradtság mi ahhoz, mit tőletek kapok,
imádat, szeretet érzéshez, mit nektek adhatok!
Ragaszkodásotok, kötődésetek olyan dózisú nedű,
ki nem oltja semmi, mindent felülmúló, hatalmas erejű.
Szeretve valakit érezzük lelke minden strófáját,
magunkat is meglepve álljuk ki az élet próbáját.
Számunkra Ti vagytok a derű, a mindenható jóság,
mindenek feletti, ajándékba kapott boldogság,
természetes, zabolátlan, optimista, bátor,
alkotóképességgel megáldott, lelki társunk!
Ott szeretek lenni, ahol vagytok, s ti is, ahol szeretetet kaptok,
köszönöm és hálát adok érte, általatok lelkem ezt megélte.
Energia nem mehet veszendőbe, nektek adom tovább,
mint öregedő édesanya a legdrágább vagyonát!
Szeretet fűt engem értetek életem végéig,
majd elszállok vele egyszer a magas Égig!
Szívburkában viszlek benneteket tovább, féltőn óvva,
meg ne repedjen rátok gondolva odaát!
Piszár Éva 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekvilág |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-30 13:36:29, szombat
|
| |
| |
Úgy megnőttél, szinte félek
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik háta lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.
Várnai Zseni
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-30 11:05:38, szombat
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet - Kérdez a gyermek
,,Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt ő, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye, apukám, nagyon szereted?''
Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S ő, Isten Fia, ő, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugye, apukám, nagyon szereted?''
Kint csillagfényes hideg este tél.
Bent apja ölén kis leány beszél.
,,Ott se nyughatott szalma fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek, éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugye, apukám, nagyon szereted?''
Az apa leteszi a gyermeket.
,,Ugye, szereted? Ugye, szereted?''
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre, könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.
S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke.
,,Szegény lett érted. Ugye, szereted?''
,,Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hideg szívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt ő, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye, apukám, nagyon szereted?''
Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S ő, Isten Fia, ő, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugye, apukám, nagyon szereted?''
Kint csillagfényes hideg este tél.
Bent apja ölén kis leány beszél.
,,Ott se nyughatott szalmafekhelyén.
Futniuk kellett éjnek, éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugye, apukám, nagyon szereted?''
Az apa leteszi a gyermeket.
,,Ugye, szereted? Ugye, szereted?''
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre, könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.
S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepte, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke.
,,Szegény lett érted. Ugye, szereted?'' |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekvilág |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
2015. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
664 db bejegyzés |
| e év: |
7211 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1318
- e Hét: 30518
- e Hónap: 70130
- e Év: 299067
|
|
|
Offline
