|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
|
|
2015-10-17 12:04:44, szombat
|
| |
| |
Akár a róka
Meglapult a fatörzs mellett,
ha a szellő alákapott, óvatosan
továbblebbent, fülét hegyezve
ólálkodott, akár az áldozatra
éhes róka, szimatolt a hegyes
orra; most került őkelme bajba,
beleakadt egy tüskés bokorba,
vörös-sárga testét tövis tépi;
sebét nyalogatja, s nézi hogyan
szabadulhat; hisz kíváncsi,
annyi mindent látna még,
repülne, szállna rétek-, hegyek
felett, mesélne a fáról, melyen
született, melynek csoda-ágán
oly jól élhetett, míg most, a
piktor-ősz szeles mámorában
útra kelt, hogy elkerülje lusta
társak sorsát: hegyen-háton
hever, s lustán itt henyél, -
erre gondolt az új kelepcében
a földre hullott csepp levél.
(2015. 10. 17)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-17 10:11:51, szombat
|
| |
| |
Garai Gábor: Bizalom
S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha éppen az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -
De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva megint betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!
Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
2015. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
799 db bejegyzés |
| e év: |
7211 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5673
- e Hét: 25209
- e Hónap: 64821
- e Év: 293758
|
|
|
Offline
