|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2020-11-14 11:16:53, szombat
|
| |
| |
Tetszik, vagy sem, mindennek ára van.
Ára van az irigységnek, amikor egy helyben toporogsz, félsz és nem mersz, a bátrabbak között.
Ára van a sikernek, amikor ezerszer elbuksz, de mégis csinálod tovább, mert érzed, másként nem lehet.
Ára van a boldogságnak, amikor lemondasz az örökös aggódásról, és elfogadod az ajándékba kapott éveket.
Ára van a nyugalomnak, amikor rájössz, tökéletes semmi nem lehet, és már nem hajszolod tovább.
Ára van a félelemnek, melyet évek múlva fizetsz meg, mert megfizetteti veled az élet.
Ára van holnapnak, hiszen ha tiszta szívvel, hittel és reménnyel várod, érkezik, hiszen számodra adatott.
Ára van a szeretetnek, amikor leveted az álarcod, meztelenre vetkőzteted a lelked, és elhiszed, szerethető vagy.
Ára van az életnek, a boldog életnek leginkább, de fizesd meg, légy bátor, légy boldog, légy ember. Igazi.
(Todorovits Rea)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-14 09:21:00, szombat
|
| |
| |
November 13. a magyar nyelv napja
"Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy évente egyszer a közfigyelem hivatalosan is ráirányuljon a szellemi-kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapját jelentő magyar nyelvre."
Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.
Sajó Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-14 09:03:15, szombat
|
| |
| |
Ács Nagy Éva
A legszebb színező...
Színez az ősz most, olyan csodás látomás,
mindenütt a világon arany ragyogás,
a sima vízen néma csend tükröződik,
napfény benne valóság, mely csodát játszik.
Festeni senki sem tud nála már szebbet,
mit maga a természet maga teremtett,
évszakváltó, ezerszínű ecsetével,
festő, igazi természetes színével.
A fény sejtelmesen hatol át a tájon,
aurát vonva köré, mint selyem fátyol,
avartenger borítja lassan a földet,
színes az, már sehol sem látni több zöldet.
Magányos szívem is őszre hangolódik,
dobbanása egyre jobban hangoskodik.
lelkem siratja a napsugaras nyarat,
de a szépségtől gátja végül átszakad.
Szép nekem az ősz, szép nekem e csendélet,
fogadom őt, mint előkelő vendéget,
könnyeimet a vászon mögé elrejtem,
rájöttem, hogy az őszt miért is szeretem.
2020.11.13 Somogyzsitfa.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-14 08:48:04, szombat
|
| |
| |
Faludy György: Óda a magyar nyelvhez :
Kéri Pálnak
Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: -
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.
Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonykor krúgató ludak,
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepüs vápákon elhullt katonák,
s ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
lápos aszókon.
Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszejtő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
s búzavirágkék.
Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
busák, buják, burjánzók és garázdák,
melyik vidám faeke nyomtatott?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzére vereslőn
lóg az ereszről.
Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
és E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete,
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
könnyű harangszó.
Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a szürke, megrepedt rögökre.
Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotba tört paraszt alázata,
vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra
messze mutatna?
És főnevek, ti szikárak és szépek,
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, elmozdíthatlanok,
s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
megölt vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak -
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva -
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.
(Páris, 1940.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-14 08:15:08, szombat
|
| |
| |
Míg nem vagy kiszolgáltatott, súlyos beteg,
Addig egészséged kincsét nem értékeled.
Míg szabadon szárnyalsz, akár a sóhaj,
Nem tudod, milyen az életért remegő dal.
Míg nem hagytak magadra, árván,
Nem értékeled a gondolatot: vár rám.
Olyan természetes a tisztára mosott ruha,
Bele se gondolsz: érték a vacsora.
Míg élnek azok, kiket őszintén szeretsz,
Nem érzed a gyászt miként sebez.
Szánalommal nézed, ki fekete ruhát visel,
Eszedbe sem jut, hogy egyszer te leszel.
Míg öröm a napod, rád nevetés ragyog,
Nem érted azokat, kik éjente álmatlanok.
Nem tudod a keserűség micsoda kereszt,
Nem tudod mi a magány, míg van kit szeretsz.
Míg nem vagy számkivetett, hajléktalan,
Nem tudod a holnap milyen bizonytalan.
Míg hosszú útról téged anyád haza vár,
Nem ismered az érzést: végtelen hiány.
Ha sírok között térdre még nem borultál,
Nem értheted, mi az alázatos zsoltár.
Szomorú igazságok kergetik sorsunkat,
Segítenünk kell hinni a holnapokat.
Menj végig egyszer úgy az utcán,
Nézd a szemeket, mennyi maradt árván.
Csak két jó szót, két jó szót adj nekik,
Örökké való lesz az érzés,hogy szeretik.
(Kerner Mariann )
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2020. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
345 db bejegyzés |
| e év: |
4200 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3944
- e Hét: 23480
- e Hónap: 63092
- e Év: 292029
|
|
|
Offline
