|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2021-12-10 19:47:27, péntek
|
| |
| |
Dsida Jenő: Karácsonyi utazás
Készülődés
Karácsony közeleg.
Én állok itt az ablakom előtt,
nézem a halkan pihenő havat,
s egy kis bokrétás, száradó fenyőt
törögetek.
Ma szívem is van,
Meg-megdobban a kabátom alatt
és csilingeli ezer kis csengő:
Karácsony közeleg!
Karácsony közeleg!
Útban
Csodálkozol:
Te balga kis fiú,
Ma olyan vígnak látszol!
... Csillagáros Betlehemi éjben
hívogat máma engem is a jászol.
Megyek! Megyek!
Az ajkam úgy dalol,
míg csörgős szánkóm megáll valahol,
s letérdelve a kis Jézus előtt,
átnyújtom neki igaz ajándékul
ezt a kis, tépett Bokrétás fenyőt.
Kérdezem
Mondd, kis Jézuskám,
decemberfagyon, szélen, havon át,
miért nem hozhattam Neked
egy csokor édes piros orgonát?
Most minden, minden fenyő és moha.
Pedig tudom, hogy szereted a májust,
és Teneked is szebb az orgona.
Az ünnep
Mennyből az angyali...
Égnek a gyertyák
Kacag az ének terítve az asztal
csak fáj hogy sohse találkozik össze
a karácsony az orgonás tavasszal.
A kis Jézus beszél
Én szeretem a sápadt arcot is,
én szeretem a könnyes szemet is,
cirógatom a mellrebágyadt főt.
Akinek nincsen tettre kész,
merész,
lüktető: harcos piros orgonája,
az hozzon egy kis álmodó gallyat,
sóhajtva síró imádság fenyőt,
s az én kezem megáldja.
Hazafelé
A gyertyák elalusznak
a távolodó kórus
altató, Bűvös simogató mákony...
Repül a szánkó
Csörgös csengője csilingeli csendben
Édes karácsony!...
Tündér Karácsony!...
Boldog Karácsony!...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KARÁCSONY II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-10 09:17:51, péntek
|
| |
| |
K ARÁCSONYKOR MINDEN ÚT HAZA VEZET
"Amikor elmennek a gyerekeid. Amikor kicsit meghalsz. Amikor meg kell tanulnod, mennyit kell egy emberre vásárolni.
Az üresség sokáig ott marad utánuk. Ha mozdul a kilincs, felkapod a fejed: talán megjött.
De nem jött meg. Száz, vagy ezer kilométerre van tőled.
Lassan megszokod. Belakod az új életedet. Tudod, hogy elég hetente egyszer bekapcsolni a mosógépet. Tudod, hogy ahová leteszel valamit, azt ott fogod találni.
Természetessé válik az, hogy interneten, telefonon beszélsz velük. Már fel sem tűnik. Nem fáj. Nem annyira. Nem mindig.
Persze vannak napok, amikor görcsbe rándul a szíved. Olyan rossz érzésed van, magad sem tudod az okát. Csak nem érte baj valamelyiket? Alig várod, hogy jelentkezzenek, hogy beszélhess velük. Hogy lásd: minden rendben. Lassan megnyugszol, már csak néha vannak rémálmaid. Mert félted őket. Mindig.
Aztán mondják : jövünk haza!
Lesz minden, hogyne lenne. Minden, amit csak szeretnek. Minden, amit ők maguk is meg tudnak főzni, de az nem olyan.
Izgatottan készülődsz. Hamarosan átölelheted őket. Persze igyekszel majd úgy tenni, mintha semmi különös nem lenne abban, hogy megjöttek.
Nem mondod el, hogy végig aggódtál.
Itt lesznek és újra zajos lesz a ház.
Zaj van, nevetés és mindenki mondja a magáét. Annyira jó így.
Készülsz és közben néha beléd hasít valami. Mint egy beágyazódott tüske, ami felsajog olykor. Mert tudod, hogy elmennek újra. Már most készülsz a fájdalomra. Mert fájni fog újra.
Úgy kell majd megszoknod a hiányukat, ahogy annyiszor megszoktad már. Lassan, ahogy az élet hozta. Amikor óvodások lettek, egy kicsit elvették tőled őket. Aztán iskolások. Gimnazisták. Még érzed a frissen fürdetett baba-illatukat, amikor másik városba költöznek, mert ott van az egyetem. Akkor már ritkábban jönnek. Az már kicsit nagyobb halál. Végül elmennek, mert így kell lennie. Ez a természetes. Élik a maguk életét.
Örülsz, hogy sikerült, hogy megtalálták a helyüket. Akkor is, ha az a hely messze van attól, ahol Te vagy . Legalább sikerült. Biztonságban vannak. Van jelenük és van jövőjük.
Jönnek és elmennek , de belőled egy darabot elvisznek. Akkor is, ha talán nem is tudják.
De! Tudják, hogyne tudnák. Mindent tudnak. Jó emberek, te nevelted őket ilyenné.
Fájni fog, de megszokod majd újra a hiányukat.
Nekem talán könnyebb így, hogy elmondhatom. Az internet annyi mindent elbír. Örömet, fájdalmat...
A fájdalom várhat.....most boldogság van." /Mélységből Magasságba/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KARÁCSONY II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-10 08:32:38, péntek
|
| |
| |
Mentovics Éva: A téli vad sóhaja
Megjött a tél, hisz itt a jel,
nem esti szellő ringat el,
süvít a szél, a zord rokon,
vágtázik bércen, dombokon,
s már hófelhőkkel álmodik,
mit vad kacajjal ránk borít.
Kopár a bükk, az orgona,
s a téli szélnek zord foga
harapja, nyúzza, tépdesi...
s az őz mamáját kérdezi:
a holdfény járta réteken
még lesz-e néhol élelem?
Tudni még nem, csak sejteni,
- a vad nyomát sem rejtheti -
hóvihar jő, mely fogva tart,
mely elfed minden rőt avart.
Nem lesz majd lomb, hol alhatunk,
már zúzmara a paplanunk,
s ha szökkenünk majd délcegen
a fehér kucsmás bérceken,
már minden léptünk ott marad
a fényét hintő Hold alatt,
mert szunnyad már a fényes ősz,
és hajnalonként dér esőz,
meg kristályfényű hó kering
a tisztás körül, hol megint
majd minden zajra felriad
az ébren alvó esti vad.
Szepesi Andor - Fácánkakasok a téli mezőn
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2021. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
340 db bejegyzés |
| e év: |
3457 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4545
- e Hét: 33745
- e Hónap: 73357
- e Év: 302294
|
|
|
Offline
