|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-06-17 11:46:17, péntek
|
| |
| |
Kopogtatsz az ajtón... A Boldogságot keresed.
Mert azt hiszed, itt van. Azt hiszed, keresned kell.
Azt hiszed, ebben a zárt szobában találod. Pedig nem.
A Boldogság nem itt van, nem zárt ajtók mögött él.
Hanem mindenütt, amerre jársz.
A Boldogság ott rejtőzik egy sétában, egy eltévedésben,
egy forralt borban, egy rétesben, egy könyvben, egy teában,
vagy egy finom gyümölcsben. Bármiben. Mindenben.
Csitáry-Hock Tamás
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Filmek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-17 11:38:55, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
Ne hagyj el!
Már otthont talált benned lelkem törött része.
Már van, kit óvón simogathat remegő kezem.
S eltorzult világomban is látok egy kis napfényt,
melyben néha megcsillanhat könnyező szemem.
Te ne ítélj akkor sem, ha mindenki más megvet!
Te ugyanúgy szeress és maradj meg nekem,
mert tiszta szerelmünkben mindig az a legszebb,
mikor rám omló keresztem te hordod helyettem.
Semmi lennék nélküled. Egy szél sodort falevél,
minek elsorvadt álmaiból csak zörgése maradt,
s talán egy utolsó sóhaj, a rőt avar csendjében,
mely magányos árvaként pihen a falombok alatt.
Tékozló életemben volt ezer szárnycsapásom.
Lebegtem a magas égben, landoltam a sárig.
Sokszor úgy éreztem, tán jobb lenne meghalni,
és önszántamból süllyedni a lápos ingoványig.
Holt napjaim bús percében már kacagni is tudok.
S az évek fájó nyomorát is szóra bírom nyitni,
mert végre megleltelek ebben a rejtelmes világban,
hol olyan nehéz néha szívből mosolyogni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-17 11:37:25, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
Sose feledd
Bármi történjék velem,
úgy gondolj rám minden napon,
mint, amikor először láttalak.
Mikor még nem volt bennem harag,
sem gyűlölködő fájdalom,
csak az egyedüli jóság,
mely éltetett általad...
Bocsáss meg, ha bántottalak,
magamra vállalom,
tudom, hogy végtelen
bűnnel telt lajstromom,
de csak a jót őrizd szívedben,
a színes emlékeket,
az egymáshoz illesztett
szoros ujjvégeket
s mindazt a szépet, mit
hátrahagy néked,
ajkadra záródó utolsó
sóhajom...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-17 11:34:27, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
A szív panasza...
A kudarc mindig leszakít
egy darabot a szívből,
mely lassan roncsolódik,
de annál jobban fáj
és hiába foltozzák sebét
múltbéli emlékek,
ha egyszer hiányzik belőle
nem úgy dobban már.
Túl érzékeny a fájdalmasan
felcsendülő szóra,
a sokszor átélt
könnyekkel telt
csalódásokra,
s minden olyan gondolatra,
mely bántó is lehet,
mikor annak valós értelme
már nem azt tudatja,
mit a szem egy másik szemben
álmaiként keres,
feledtetve magával,
hogy törékeny az élet.
A szív próbál úrrá lenni
a rá váró nehézségeken,
mégis nehéz visszahozni
a messzire tűnt szépet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-17 11:32:47, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
Elveszve
Néha megáll az ember, mert nem viszi a lába,
valami visszahúzza a sáros pocsolyába,
ahol eső verte álmok taposódtak széjjel,
és halk érzések sebződtek éles szó-pengékkel.
Van, mikor mélyre süllyed a jelen és a múlt,
és húzóerő sincs, mely érdemjogosult.
Elveszettnek tűnik minden egyes percünk,
amibe belesorvadt gondtól vérző tervünk.
Boldogságnak nem marad csak egy szál virág,
mely út porából nyíló sziromfakadás,
mit oly hévvel ráz meg az ellenséges szél,
hogy beleremeg morajába minden, ami él.
Mégis fel kell állni és újra tovább menni,
mindaddig míg érezzük jó embernek lenni,
mert amíg érezni tudjuk emberségünket,
hinnünk kell, az életünk is sokkal jobb lehet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-17 11:29:21, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
Egyedül...
Van, mikor kipányvázva ostoroz a sorsunk,
és lelkünk szomjúságát nincs, mi csillapítsa.
Úgy állunk a végtelenben egyes egyedül,
mintha a világ baja, csak reánk szakadt volna.
Ilyenkor,
átvonaglik szívünkben a magány sóhajtása
és homokszemként pergeti a fájó sikoltást,
mely hiába visszhangozza az élet panaszát
sem idő, sem téren nem hallatszik át,
mert, ha
megtorpan előttünk minden megtett lépés,
nincs szabad útja a megpróbáltatásnak,
csak haladunk magunkban hit és remény nélkül,
míg fel nem emészt a torkot fojtó bánat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-17 11:27:22, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
Kifordított szívvel...
Ha némely ember kifordítaná önnön szívét
és meglátná, hogy legbelül
mennyi helyet foglal el a kapzsiság
és milyen kis részt kap benne a szeretet,
elgondolkodna azon,
hogy a képen lévő padon ő is bármikor ott ülhet.
Mert nem az ember az úr, ha nem az idő.
Az nem válogat szegény s gazdag között.
Ugyanolyan mély barázdát von mindenik arcára,
és ugyanolyan ráncokat ölt a szemhéjuk fölött.
Az idő könyörtelen, ám de mégis emberséges,
mert egyformán osztja a múló napokat,
melyek úgy értékelik magát az embert,
mint ahogy azok értékelik hasonmásukat.
Senki ne higgye, hogy különb másoknál,
csak azért, mert az élettől többet kaphatott,
hisz az élet visszavesz egyszer mindent
s ő sem lesz több számára,
mint egy testetlen ködfátyol,
mit reá aggatott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-17 11:22:04, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
Egy virág története...
Több volt mindenkinél az a sokat megélt virág,
aki küzdött-küzdött és nem adta meg magát,
pedig annyiszor sújtott rá vihar s nap melege,
hogy lassacskán elfogyott törékeny ereje,
de valami miatt mégis mindig tartotta magát,
talán mert várta azt az igazi nagy csodát,
mikor felfedezik egyszerű, rejtett szépségeit,
amik a többi virágtárstól megkülönböztetik.
Mindig érezte és tudta, ha lelkét megismerik,
elfogadják különcségét, és akként szeretik,
azzal a különösen gyengéd, érző virágszívvel,
amivel sem vihar, sem orkánszél nem bírt el.
A virág vakon hitt, és bizalommal vágyta,
hogy két tenyér érintését szirmaiba zárja,
s majdan az a két tenyér lehessen menedékhelye,
mikor a kíméletlen sorscsapás elbánik vele.
Szép májusi nap volt és rátalált egy ember,
lehajolt hozzá könnybe lábadt szemmel,
majd úgy fordította maga felé a szép virág fejét,
hogy az, végre érezhette a puha érintést.
Boldog volt a virág, nagyon-nagyon boldog,
de elgyengült szirma a két tenyérre hullott,
mert oly, de oly sok idő telt el a várakozás alatt,
hogy hervadó lelke rostjaira szakadt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-17 11:19:44, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
Játssz nekem egy dalt.
Játssz nekem egy dalt,
játssz, érzéssel, halkan,
mint egy igaz barát,
mikor velem hal, hogy ha
éppen baj van.
Zokogjon a vonón a húr,
jajduljon a dallam,
éledjen fel erőm,
az élettelen karban.
Vigasztalj, ha minden veszett,
ha társ sincs már,
csak ellenfelek,
s ha ronggyá tépték életemet
gonosz erők, vad emberek.
Játssz, mikor már hitet vesztek,
s fentről nézve is szenvedek,
játssz mindig, s én bízom benned,
hogy odaát is reményt keltesz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
297 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 531
- e Hét: 6947
- e Hónap: 16130
- e Év: 68838
|
|
|
Offline
