Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2Sámuel 1–5:25-ig terjedő fejezetei
  2016-08-04 21:39:43, csütörtök
 
  1. fejezet

1És történt Saul halála után, miután Dávid visszatért az amálekiták megveréséből, hogy Dávid két napig Ciklágban maradt.2A harmadik napon pedig íme, egy férfi jött a táborból, Saultól, megszaggatott ruhában és porral hintett fővel. Odaérve Dávidhoz, mindjárt a földre vetette magát, és leborult.3Dávid erre így szólt hozzá:,,Honnan jössz?, mire ő ezt felelte neki:,,Izrael táborából menekültem el."4Dávid ezután megkérdezte tőle:,,Mi történt hát? Kérlek, mondd el nekem."Erre az ezt mondta:,,Megfutamodott a nép a csatából. Sokan el is estek a népből, és meghaltak. Saul és a fia, Jonatán is meghalt."5Dávid akkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki: ,,Honnan tudod, hogy Saul és a fia, Jonatán is meghalt?"6Erre ezt mondta az ifjú, aki hírt hozott neki:,,Véletlenül ott voltam a Gilboa hegyén, és láttam Sault, amint a lándzsájára támaszkodott, és íme, a szekérhajtók meg a lovasok már utolérték.7Amikor hátrafordult és meglátott, odahívott, mire én azt mondtam:Itt vagyok!8Aztán így szólt hozzám:Ki vagy?Erre ezt válaszoltam neki:Amálekita vagyok.9Akkor ezt mondta:Kérlek, állj csak fölém, és ölj meg, mert görcs fogott el, hisz teljesen bennem van még a lélek.10Odaálltam hát föléje, és bizony megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben, miután elesett. Aztán levettem a fejéről a diadémot meg a karjáról a karkötőt, hogy elhozzam ide az én uramhoz."11Akkor megragadta Dávid a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy tettek a vele levő férfiak is mind.12Jajveszékelni kezdtek, sírtak és böjtöltek estig Saul miatt, és a fia, Jonatán miatt, Jehova népe és Izrael háza miatt, amiért elestek a kard által.13Dávid ekkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki:,,Honnan való vagy?",mire ő ezt mondta:,,Egy jövevény amálekita fia vagyok."14Dávid erre így szólt hozzá:,,Hogyhogy nem féltél kinyújtani a kezed, hogy elpusztítsd Jehova felkentjét?"15Azzal odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta:,,Gyere ide, és terítsd le!"Az agyon is ütötte, úgyhogy meghalt.16Dávid akkor így szólt hozzá:,,Véred legyen a te fejeden, mert saját szád tett bizonyságot ellened, amikor ezt mondta:Én bizony megöltem Jehova felkentjét."17És Dávid a következő gyászdallal siratta Sault és a fiát, Jonatánt,18és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is,,Az íj"ra. Íme, Jásár könyvében meg van írva:19,,Megölték ékességedet magaslataidon, ó, Izrael! Mint estek el a hősök!20Ne mondjátok el Gátban, Ne adjátok hírül Askelon utcáin, Ne örvendezzenek a filiszteusok leányai, Ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai!21Gilboa hegyei! Ne hulljon reátok harmat, se eső! Szent adományok földjei se legyenek ott! Mert ott mocskolták be a hősök pajzsát, Saul pajzsát, és egyetlen olajjal felkent sem volt már.22Megöltek vérétől, hősöknek kövérjétől Jonatán íja nem hátrált meg, És Saul kardja sem tért vissza dolgavégezetlenül.23Saul és Jonatán, a szeretni valók és a kedvesek életükben, Holtukban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, Erősebbek az oroszlánoknál.24Izrael leányai! Sirassátok Sault, Aki díszes skarlátba öltöztetett benneteket, Aki arannyal ékesítette ruhátokat.25Mint estek el a hősök a csatában! Jonatánt megölték magaslataidon!26Gyötrődöm miattad, testvérem, Jonatán! Oly kedves voltál nekem! Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél.27Mint estek el a hősök, És vesztek oda a harci eszközök!"


2. fejezet

1És történt ezután, hogy Dávid megkérdezte Jehovát, így szólva:,,Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?"Jehova erre ezt mondta neki:,,Menj föl."Dávid így folytatta:,,Hová menjek föl?"Ő erre így szólt:,,Hebronba."2Így hát Dávid fölment oda, és két felesége is:a jezréeli Ahinoám és Abigail, a kármeli Nábál felesége.3Azokat az embereket, akik vele voltak, szintén fölvitte Dávid, mindegyiket a maga háznépével. A Hebron területén fekvő városokban telepedtek le.4Akkor odamentek Júda férfiai, és felkenték ott Dávidot Júda házának királyává. És hírül vitték Dávidnak:,,A jábes-gileádi emberek temették el Sault."5Dávid ezért követeket küldött a jábes-gileádi emberekhez ezzel az üzenettel:,,Áldjon meg titeket Jehova, amiért ezt a szerető-kedvességet cselekedtétek uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek őt.6Most pedig tanúsítson irántatok Jehova szerető-kedvességet és hűséget! Sőt, én is ilyen jót teszek veletek, amiért ezt cselekedtétek.7Most tehát erősödjön meg a kezetek, és legyetek vitézek, mert Saul, az uratok meghalt, és Júda háza engem kent fel, hogy király legyek fölöttük."8Ábner, Nér fia, Saul hadseregének vezére azonban maga mellé vette Is-Bósetet, Saul fiát, majd átvitte őt Mahanaimba,9és Gileádnak, az asúriaknak, Jezréelnek, Efraimnak, Benjáminnak és egész Izraelnek királyává tette őt.10Is-Bóset, Saul fia negyvenéves korában lett Izrael királya, és két évig uralkodott királyként. Dávidot csak Júda háza követte.11Hét évet és hat hónapot tettek ki azok a napok, amelyeken Dávid Júda háza felett volt király Hebronban.12Idővel Ábner, Nér fia és Is-Bósetnek, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanaimból Gibeonba.13Joáb, Céruja fia meg Dávid szolgái is kivonultak, és aztán összetalálkoztak azokkal Gibeon tavánál;és ott ültek:ezek a tó egyik oldalán, amazok a tó másik oldalán.14Végül Ábner így szólt Joábhoz:,,Nosza, keljenek föl a legények, és rendezzenek előttünk viadalt!"Joáb erre ezt mondta:,,Keljenek!"15Föl is keltek, és átmentek szám szerint tizenketten Benjámin és Is-Bóset, Saul fia részéről, és tizenketten Dávid szolgái közül.16Megragadták egymást a fejüknél fogva, egymás oldalába döfve kardjukat, úgyhogy mindnyájan elestek. Gibeonnak ez a helye a Helkát-Haccurim nevet kapta.17Azon a napon rendkívül keménnyé vált a harc, míg végül Ábner és Izrael férfiai vereséget szenvedtek Dávid szolgáitól.18Ott volt Céruja három fia is: Joáb, Abisai és Asáhel. Asáhel fürge lábú volt, mint a gazella a mezőn.19Mármost Asáhel űzőbe vette Ábnert, és se jobbra, se balra nem akart eltérni Ábner mögül.20Ábner végül hátratekintett, és ezt mondta:,,Te vagy az, Asáhel?",mire ő így szólt:,,Én."21Akkor Ábner ezt mondta neki:,,Térj le jobb kezed felé vagy bal kezed felé, és fogd meg magadnak valamelyik legényt. Vedd el magadnak, amit leszedsz róla."De Asáhel nem akart másmerre térni mögüle.22Ábner ezért megint odaszólt Asáhelnek:,,Térj másfelé mögülem! Miért terítselek le a földre? Hogyan tudnám akkor felemelni arcomat fivéred, Joáb előtt?"23De az sehogy sem akart letérni. Ábner akkor hasba ütötte a lándzsa tompa végével, úgyhogy a hátán jött ki a lándzsa. Ott esett össze, és helyben meghalt. Akik ott jártak azon a helyen, ahol Asáhel elesett és meghalt, mind megálltak.24Joáb és Abisai pedig űzőbe vette Ábnert. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Amma dombjához, amely Giah előtt van, a Gibeon pusztájába vivő útnál.25Benjámin fiai akkor egybegyűltek Ábner mögé, egy csoportba verődtek, és kiálltak egy domb tetejére.26Ábner odakiáltott Joábnak:,,Hát örökké fog emészteni a kard? Nem tudod, hogy keserűség lesz a vége? Meddig nem szólsz még a népnek, hogy forduljon vissza testvérei üldözéséből?"27Joáb erre így szólt:,,Él az igaz Isten, hogy ha nem szóltál volna, akkor csak reggelre hagyott volna fel a nép azzal, hogy ki-ki a testvérét üldözze."28Joáb tehát megfújta a kürtöt, és az egész nép megállt, nem űzte tovább Izraelt. Nem is bocsátkoztak újra harcba.29Ábner meg az emberei pedig egész éjszaka meneteltek az Arabán keresztül, átkeltek a Jordánon, és átvonultak az egész vízmosáson, végül eljutottak Mahanaimba.30Joáb visszafordult Ábner üldözéséből, majd egybegyűjtötte az egész népet. Dávid szolgái közül tizenkilenc ember hiányzott, és Asáhel.31Ugyanakkor Dávid szolgái is vágtak le Benjáminhoz és Ábner embereihez tartozókat: háromszázhatvan ember halt meg.32Asáhelt akkor elvitték, eltemették őt apja betlehemi sírhelyén. Azután Joáb meg az emberei egész éjszaka meneteltek, és Hebronban virradt rájuk.


3. fejezet

1És hosszúra nyúlt a háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre erősödött, Saul háza pedig mindinkább hanyatlott.2Időközben fiai születtek Dávidnak Hebronban. Elsőszülöttje Amnon lett a jezréeli Ahinoámtól.3Második fia Kileáb volt Abigailtól, a kármeli Nábál feleségétől, a harmadik pedig Absolon. Ez annak a Maákának volt a fia, aki Talmainak, Gesúr királyának volt a leánya.4A negyedik Adónia, Haggit fia, az ötödik Sefátia, Abitál fia.5A hatodik Itreám volt Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.6Történt pedig, hogy míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Ábner egyre inkább megszilárdította a helyzetét Saul házában.7Volt Saulnak egy ágyasa, név szerint Ricpa, Aja leánya. Is-Bóset később így szólt Ábnerhez:,,Miért háltál az apám ágyasával?"8Ábner nagy haragra lobbant Is-Bóset szavai miatt, és így szólt:,,Hát júdabeli ebfej vagyok én? Ma is szerető-kedvességgel bánok apádnak, Saulnak a házával, a testvéreivel és közeli barátaival. Nem hagytam, hogy Dávid kezébe kerülj, te meg számon kérsz ma tőlem egy asszonnyal kapcsolatos vétket!9Úgy bánjon Isten Ábnerrel, sőt még rosszabbul, ha nem úgy cselekszem Dáviddal, mint ahogy megesküdött neki Jehova,10hogy elvétessék a királyság Saul házától, és megerősödjön Dávid trónja Izrael és Júda fölött, Dántól Beér-Sebáig."11Az pedig egyetlen szót sem tudott már felelni Ábnernek, mert félt tőle.12Ábner tehát nyomban követeket küldött Dávidhoz ezzel az üzenettel:,,Kié az ország?",továbbá:,,Kösd meg velem szövetségedet, és íme, veled lesz a kezem, hogy a te oldaladra állítsam egész Izraelt."13Erre ő ezt mondta:,,Jól van!Én szövetséget kötök veled. Csak egyet kérek tőled, éspedig ezt:Nem láthatod arcomat, csak ha előbb elhozod Mikált, Saul leányát, amikor eljössz, hogy lásd az én arcomat."14Dávid akkor követeket küldött Is-Bósethez, Saul fiához ezzel az üzenettel:,,Add ki nekem a feleségemet, Mikált, akit száz filiszteus előbőrén jegyeztem el magamnak."15Is-Bóset el is küldött érte, és elvette őt a férjétől, Paltieltől, Lais fiától.16A férje azonban vele ment, sírva követte egészen Bahurimig. Ábner akkor ezt mondta neki:,,Eredj!Menj vissza!"Erre az visszament.17Időközben Ábner ezt üzente Izrael véneinek:,,Tegnap is, és azelőtt is Dávidot akartátok királyotoknak.18Most tehát cselekedjetek, mert maga Jehova mondta Dávidnak:Szolgámnak, Dávidnak a keze által mentem meg népemet, Izraelt a filiszteusok kezéből és minden ellensége kezéből."19Ábner ezután Benjámin füle hallatára is beszélt, majd Hebronba ment Ábner, hogy elmondja Dávid füle hallatára mindazt, ami jónak látszott Izrael szemében és Benjámin egész házának szemében.20Amikor Ábner megérkezett húsz emberrel Dávidhoz Hebronba, Dávid lakomát rendezett Ábnernek és a vele levő embereknek.21Ábner akkor így szólt Dávidhoz:,,Hadd kerekedjek föl, hogy elmenjek, és uram királyom elé gyűjtsem egész Izraelt, hogy szövetséget kössenek veled, te pedig király leszel minden felett, amit kíván a lelked."Dávid erre elbocsátotta Ábnert, és az útnak indult békében.22És íme, Dávid szolgái meg Joáb épp egy portyáról jöttek, és rengeteg zsákmányt hoztak magukkal. Ábner már nem volt Dávidnál Hebronban, mert az elbocsátotta, és ő ment is békében.23Joáb és a vele levő egész sereg tehát megérkezett. Ekkor jelentették Joábnak:,,Ábner, Nér fia eljött a királyhoz. Az elbocsátotta őt, ő meg úton van békében."24Joáb erre bement a királyhoz, és így szólt:,,Mit tettél?Íme, itt járt nálad Ábner. Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmehetett?25Jól ismered Ábnert, Nér fiát. Csak azért jött, hogy rászedjen téged, hogy megtudja ki-és bemenésedet, és megtudjon mindent, amit teszel."26Azzal Joáb kiment Dávid színe elől, követeket küldött Ábner után, és azok visszafordították őt Szira víztárolójától. Dávid pedig nem tudott erről.27Amikor Ábner visszatért Hebronba, Joáb félrevonta őt a kapu belsejébe, hogy nyugodtan beszélhessen vele. Ott azonban fivérének, Asáhelnek a véréért hasba döfte őt, és így meghalt.28Amikor aztán Dávid ezt meghallotta, rögtön így szólt:,,Jehova szemében ártatlan vagyok én és a királyságom időtlen időkig az Ábner, Nér fia miatti vérbűn dolgában.29Szálljon ez vissza Joáb fejére és apja egész házára, és ne vesszen ki Joáb házából a folyásos, se a leprás, se a pörgő orsót tartó ember, se a kard által eleső, se a kenyérben szűkölködő!"30Joáb és fivére, Abisai pedig azért végeztek Ábnerrel, mert Gibeonban megölte a fivérüket, Asáhelt a csatában.31Dávid ekkor így szólt Joábhoz és a vele levő egész néphez:,,Szaggassátok meg ruháitokat, kössetek fel zsákruhát, és jajveszékeljetek Ábner előtt."Maga Dávid király is ott ment a ravatal mögött.32És eltemették Ábnert Hebronban; a király pedig felemelte a hangját, és zokogott Ábner sírhelyénél, és az egész nép zokogásban tört ki.33A király akkor ilyen énekkel siratta meg Ábnert:,,Hát amint meghal az ostoba, úgy kellett Ábnernek is meghalnia?34Kezeid megkötözve nem voltak, Lábaidat rézbilincsbe nem verték. Úgy estél el, ahogy az igazságtalanság fiai előtt esnek el."Akkor megint siratta őt az egész nép.35Később eljött az egész nép, hogy még aznap kenyeret adjon Dávidnak vigasztalásul, de Dávid megesküdött:,,Úgy bánjon velem az Isten, sőt még rosszabbul, ha napnyugta előtt kenyeret ízlelek, vagy akármi mást!"36És az egész nép megértette, és jónak tűnt ez szemében. Jónak tűnt az egész nép szemében, miként a király minden cselekedete.37Azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy nem a királytól eredt Ábnernek, Nér fiának megöletése.38A király ezt is mondta a szolgáinak:,,Hát nem tudjátok, hogy egy fejedelem, egy nagy ember esett el a mai napon Izraelben?39Én pedig ma gyönge vagyok felkent király létemre, és ezek az emberek, Céruja fiai túl erősek nekem. Fizessen meg Jehova a gonosztevőnek gonoszsága szerint!"

4. fejezet

1Amikor Saul fia meghallotta, hogy Ábner meghalt Hebronban, elernyedtek a kezei, és az izraeliták is mind megrémültek.2Mármost volt Saul fiának két embere, akik rablócsapatok vezérei voltak. Az egyiket Baánahnak, a másikat Rékábnak hívták. A Benjámin fiai közül való beéróti Rimmon fiai voltak;Beérót ugyanis szintén Benjámin részének számított.3És a beérótiak elfutottak Gittaimba, és ott maradtak mint jövevények mind a mai napig.4Jonatánnak, Saul fiának pedig volt egy sánta fia. Ez ötéves volt akkor, amikor Jezréelből megjött a hír Saulról és Jonatánról. A dajkája fölvette őt, és menekült, de amikor hanyatt-homlok futott, hogy megmeneküljön, a kisfiú leesett, és megsántult. Mefibóset volt a neve.5A beéróti Rimmon fiai, Rékáb és Baánah pedig elindultak, és elmentek Is-Bóset házához a nap forró szakában, amikor déli pihenőjét tartotta.6És íme, bementek a ház belsejébe, mintha búzáért mennének, aztán hasba ütötték őt. Senki nem vette észre Rékábot és a fivérét, Baánahot.7Amikor bementek a házba, ő épp az ágyán feküdt a belső hálószobájában. Ekkor lesújtottak rá úgy, hogy megölték, majd levágták a fejét, elvitték, és egész éjszaka meneteltek az Arabához vezető úton.8Is-Bóset fejét végül elvitték Dávidhoz Hebronba, és így szóltak a királyhoz:,,Íme, Is-Bósetnek, Saul fiának, ellenségednek a feje, aki lelkedre vadászott. De Jehova e mai napon bosszút áll Saulon és leszármazottain uramért, a királyért."9Dávid azonban így válaszolt Rékábnak és fivérének, Baánahnak, a beéróti Rimmon fiainak:,,Él Jehova, aki megváltotta lelkemet minden nyomorúságból,10hogy amikor hírt hozott nekem valaki, ezt mondva:Íme, Saul halott, és a maga szemében olyanná lett, mint aki jó hírt hoz, én megragadtam és megöltem őt Ciklágban, amikor követnek kijáró jutalmat kellett volna adnom neki.11Mennyivel inkább így van ez, amikor gonosz emberek egy igazságos embert a saját házában, a fekvőhelyén ölnek meg! Most tehát ne kérjem számon a vérét a kezetekből, és ne irtsalak ki titeket a földről?"12Azzal Dávid parancsot adott a legényeknek, és azok megölték őket, levágták kezüket, lábukat, és felakasztották őket a hebroni tónál.Is-Bóset fejét pedig fogták, és eltemették Hebronban, Ábner sírhelyére.

5. fejezet

1Idővel Izrael törzsei mind elmentek Dávidhoz Hebronba, és ezt mondták:,,Íme, mi csontod és húsod vagyunk.2Tegnap is, és azelőtt is, amikor még Saul volt a király felettünk, te voltál az, aki ki- és bevezette Izraelt.Jehova így szólt hozzád:Te fogod terelgetni népemet, Izraelt, és te leszel Izrael vezetője."3Izrael vénei tehát mindnyájan elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban Jehova előtt. Ezután fölkenték Dávidot Izrael királyává.4Dávid harmincéves volt, amikor király lett. Negyven évig uralkodott királyként.5Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott királyként Júda felett, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott királyként egész Izrael és Júda felett.6A király és az emberei tehát elmentek Jeruzsálembe a jebusziták ellen, annak a földnek a lakói ellen, és azok így szóltak Dávidhoz:,,Nem fogsz te ide bejutni, hanem a vakok meg a sánták elűznek", mert úgy gondolták:,,Nem fog ide bejutni Dávid."7Ennek ellenére Dávid elfoglalta Sion erődjét, azaz Dávid városát.8Dávid ezért így szólt azon a napon:,,Aki csak vágja a jebuszitákat, érje el a csatornán át a sántákat és a vakokat, akiket gyűlöl Dávid lelke!"Ezért is mondják:,,Vak és sánta nem jut be a házba."9Dávid pedig letelepedett az erődben, és Dávid városa lett annak neve. Dávid akkor építkezni kezdett körös-körül, a Dombtól fogva és befelé.10Így aztán Dávid egyre nagyobbá lett, és Jehova, a seregek Istene vele volt.11Hírám, Tírusz királya pedig követeket küldött Dávidhoz, és cédrusfát is, meg famunkásokat és falépítő kőműveseket, és hozzáfogtak, hogy házat építsenek Dávidnak.12Dávid felismerte, hogy Jehova megszilárdította őt mint Izrael királyát, és felmagasztalta királyságát népéért, Izraelért.13Időközben Dávid még vett magának ágyasokat és feleségeket Jeruzsálemből, miután odament Hebronból; és születtek még Dávidnak fiai és leányai.14Ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki:Sammua, Sobáb, Nátán, Salamon,15Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,16Elisáma, Eljáda és Elifélet.17És a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává. Akkor fölvonultak mind a filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Amikor Dávid hírét vette ennek, lement a nehezen megközelíthető helyre.18A filiszteusok pedig megérkeztek, és ellepték Refaim völgyét.19Dávid akkor megkérdezte Jehovát:,,Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket?"Jehova erre így szólt Dávidhoz:,,Vonulj föl, mert bizony kezedbe adom a filiszteusokat."20Dávid tehát elment Baál-Perácimba, és megverte ott őket Dávid. Akkor ezt mondta:,,Jehova áttört előttem ellenségeimen, mint ahogy rést ütnek a vizek."Ezért nevezte el azt a helyet Baál-Perácimnak.21Ott is hagyták a bálványaikat, és Dávid meg az emberei elvitték azokat.22Később újra fölvonultak a filiszteusok, és ellepték Refaim völgyét.23Dávid akkor megkérdezte Jehovát, de ő ezt mondta:,,Ne vonulj föl. Kerülj a hátuk mögé, és a bákabokrok előtt támadj rájuk.24És ha majd menetelés zaját hallod a bákabokrok teteje felől, akkor cselekedj határozottan, mert akkor kivonul előtted Jehova, hogy megverje a filiszteusok táborát."25Dávid úgy is tett, ahogy megparancsolta neki Jehova, aztán vágta a filiszteusokat Gébától egészen Gézerig.
 
 
0 komment , kategória:  2 Sámuel/Ósz.  
1Sámuel 1–5:12-ig terjedő fejezetei
  2016-08-04 20:59:14, csütörtök
 
  1. fejezet

1Volt egy efraimi ember Ramataim-Cófimból, Efraim hegyvidékéről, akit Elkánának hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Elihunak volt a fia, aki Cúf fiának, Tóhunak volt a fia.2Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Peninnának hívták. Peninnának születtek gyermekei, Annának viszont nem volt gyermeke.3Ez az ember évről évre felment a városából Silóba, hogy leboruljon a seregek Jehovája előtt, és áldozatot mutasson be neki. Itt szolgált Éli két fia, Hofni és Fineás Jehova papjaként.4Egyszer aztán, amikor eljött a napja, Elkána áldozatot mutatott be, és részeket adott feleségének, Peninnának, és Peninna minden fiának és leányának.5Annának pedig egy részt adott. Mindamellett ő Annát szerette, de Jehova bezárta annak méhét.6Vetélytársnője pedig sokat bosszantotta Annát, csak hogy felzaklassa, mivel Jehova bezárta a méhét.7Ezt tette minden évben, valahányszor fölment Jehova házába. Így bosszantotta őt, ő meg csak sírt, és nem is evett.8Férje, Elkána ezt mondta neki:,,Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért fáj a szíved? Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál?"9Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt—Éli pap pedig Jehova templomának ajtófélfájánál a székén üldögélt—,10és lelkében elkeseredve imádkozni kezdett Jehovához, és nagyon sírt.11Fogadalmat tett, és ezt mondta: ,,Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz rabszolgaleányod nyomorúságára, és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg rabszolgaleányodról, és fiúmagzatot adsz rabszolgaleányodnak, akkor én Jehovának adom őt élete minden napjára, és borotva nem érinti a fejét."12Történt pedig, hogy amíg ő hosszasan imádkozott Jehova előtt, Éli figyelte a száját.13Anna a szívében beszélt, csak ajkai remegtek, és nem hallatszott a hangja. Éli azonban részegnek gondolta.14Így szólt hozzá Éli:,,Meddig leszel még részeg? Távolítsd el magadtól a bort."15Anna erre így válaszolt:,,Nem, uram! Meggyötört szellemű asszony vagyok én. Bort és mámorító italt nem ittam, csak lelkemet öntöm ki Jehova előtt.16Ne tekintsd semmirekellő asszonynak rabszolgaleányodat, mert bizony gondom és bajom sokasága miatt szóltam mindeddig."17Éli erre így felelt:,,Menj el békében, és adja meg Izrael Istene kérésedet, amit kértél tőle!"18Akkor ő ezt mondta:,,Bárcsak kegyet találna szemedben szolgálóleányod!" És elment az asszony a maga útján. Evett, és nem volt többé gondterhelt az arca.19Kora reggel aztán fölkeltek, leborultak Jehova előtt, majd visszatértek, hazamentek Rámába. Elkána pedig együtt hált feleségével, Annával, és Jehova megemlékezett az asszonyról.20És történt az esztendő fordultával, hogy Anna teherbe esett, és fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, mert ezt mondta:,,Jehovától kértem őt."21Idővel ez a férfi, Elkána, fölment egész háznépével, hogy bemutassa Jehovának az évenkénti áldozatot és fogadalmi felajánlását.22Anna azonban nem ment föl, mert ezt mondta férjének:,,Mihelyt elválasztottam a fiút, elviszem:jelenjen meg Jehova színe előtt, és lakjon ott időtlen időkig."23A férje, Elkána erre így szólt hozzá:,,Tedd, ami jónak látszik szemedben. Maradj itthon, míg el nem választod. Csak teljesítse be Jehova a szavát!"Az asszony tehát otthon maradt, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.24Mihelyt elválasztotta, föl is vitte magával, és vele együtt egy hároméves bikát, egy éfa lisztet meg egy nagy korsó bort is. Bement Jehova házába, Silóban, és a fiú ott volt vele.25Aztán levágták a bikát, és elvitték a fiút Élihez.26Anna ekkor így szólt:,,Bocsáss meg, uram! Lelked életére mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt veled, hogy Jehovához imádkozzék.27Ezért a fiúért imádkoztam, hogy adja meg Jehova a kérésemet, amit kértem tőle.28Én pedig kölcsönadom őt Jehovának. Élete minden napján olyan lesz, mint akit Jehovának kértek."És Elkána meghajolt ott Jehova előtt.

2. fejezet

1Anna pedig imádkozott, és ezt mondta:,,Ujjong a szívem Jehovában, Jehova fölmagasztalta az én szarvamat. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, Mert örvendezek a tőled jövő megmentésnek.2Senki sincs olyan szent, mint Jehova; bizony senki sincs rajtad kívül; Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.3Ne beszéljetek annyit oly gőgösen, Ne hagyja el féktelen beszéd szátokat, Mert Jehova az ismeret Istene, Ő helyesen ítéli meg a tetteket.4A vitéz íjászokat rettenet tölti el, A botladozók életerőt öveznek fel.5A jóllakottak kenyérért szegődnek el, Az éhezők többé nem éheznek. Még a meddő is hetet hoz világra, S akinek sok fia volt, elsorvad.6Jehova öl és éltet, A seolba visz, és felhoz onnan.7Jehova szegénnyé tesz és gazdagságot ad, Megaláz, de fel is magasztal.8Felsegíti a porból az alacsony sorút, Felemeli a szegényt a hamugödörből, Hogy az előkelőkkel üljenek együtt;a dicsőség trónját adja nekik örökségül. Mert Jehováé a föld minden pillére, Ő helyezi rájuk a termékeny földet.9Lojálisainak lábát megoltalmazza, A gonoszok pedig sötétségben némulnak el, Mert nem erővel győz az ember.10Jehova megrettenti a vele perlekedőket; Mennydörögni fog ellenük az egekben. Maga Jehova ítéli meg a föld végső határait, Hogy megerősítse királyát, Hogy fölmagasztalja felkentje szarvát."11Ezután Elkána hazament Rámába, és a fiú Jehova szolgája lett Éli pap előtt.12Éli fiai pedig semmirekellő emberek voltak; nem ismerték el Jehovát.13És a papoknak ilyen joguk volt a néppel szemben: ha valaki áldozatot mutatott be, a pap szolgája a háromágú villával a kezében odament, amikor főtt a hús,14és belenyúlt vele a főzőedénybe vagy a kétfülű fazékba vagy az üstbe vagy az egyfülű fazékba. Bármi akadt is a villára, a pap elvette magának. Így bántak minden izraelitával, aki csak elment Silóba.15Sőt, mielőtt elfüstölögtethették volna a kövérjét, a pap szolgája odament, és ezt mondta az áldozatot bemutató embernek:,,Sütni való húst adj a papnak; ne főttet, hanem nyers húst kapjon tőled!"16Ha az az ember azt mondta neki:,,Előbb hadd füstölögtessék el a kövérjét, azután vedd el magadnak, amit csak kíván a lelked",akkor így szólt:,,Nem!Most add ide, mert ha nem, hát elveszem erővel!"17A szolgák bűne pedig igen nagy lett Jehova előtt, mert az emberek megvetették a Jehovának szánt felajánlást.18És a gyermek Sámuel ott szolgált Jehova előtt, lenvászon efóddal felövezve.19Anyja mindig készített neki egy kicsiny palástot, és minden évben fölvitte neki, amikor a férjével fölment bemutatni az évenkénti áldozatot.20Éli pedig megáldotta Elkánát és feleségét, és ezt mondta:,,Adjon neked Jehova ettől a feleségedtől utódot a kölcsönadott helyett, amely kölcsönadatott Jehovának."Ezután hazamentek.21És Jehova Annára fordította a figyelmét, ő pedig terhes lett, és még három fiút meg két leányt szült. És a gyermek Sámuel tovább növekedett Jehovánál.22Éli pedig már nagyon idős volt;és meghallotta, mi mindent művelnek a fiai egész Izraellel, és hogy együtt hálnak azokkal a nőkkel, akik a találkozás sátrának bejáratánál szolgálnak.23Így beszélt hozzájuk:,,Miért tesztek ilyeneket? Bizony rosszat hallok rólatok az egész néptől.24Ne, fiaim! Mert nem jó hír az, amit hallok, amit Jehova népe terjeszt.25Ha ember ellen vétkezik az ember, akkor Isten a döntőbírája, de ha Jehova ellen vétkezik az ember, akkor ki fog imádkozni érte?"Ők azonban nem hallgattak apjuk szavára, mert Jehova ekkor már úgy látta jónak, hogy megölje őket.26Közben a gyermek Sámuel növekedett és egyre szeretetre méltóbb lett mind Jehova, mind az emberek szemében.27Egyszer aztán eljött Istennek egy embere Élihez, és így szólt hozzá:,,Ezt mondja Jehova:Nem nyilatkoztattam-e ki magamat ősatyád házának, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak mint rabszolgák?28Ki is választottam őt magamnak Izrael összes törzséből, hogy papként szolgáljon, és fölmenjen oltáromra, hogy áldozati füstöt füstölögtessen, efódot viseljen előttem, hogy ősatyád házának adhassam Izrael fiainak minden tűzfelajánlását.29Miért tiporjátok lábbal a nekem bemutatott áldozatot és felajánlást, amelyet elrendeltem hajlékom számára? Miért tiszteled jobban a fiaidat, mint engem, azzal hogy magatokat hizlaljátok a legjobb résszel minden felajánlásból, amelyet népem, Izrael mutat be?30Ezért ez Jehovának, Izrael Istenének a kijelentése:Megmondtam:a házad és ősatyád háza előttem fog járni időtlen időkig.Most azonban ez Jehova kijelentése:Elképzelhetetlennek tartom ezt, mert akik tisztelnek engem, azokat én is tisztelem, de akik megvetnek, azok jelentéktelenné válnak.31Íme, jönnek napok, amikor levágom karodat, és ősatyád házának karját is, úgyhogy nem lesz vénember a házadban.32Ellenfelet látsz majd hajlékomban mindazon jó közepette, amiben része lesz Izraelnek, és soha nem lesz vénember a házadban.33Mindazonáltal lesz olyan a tieid között, akit nem irtok ki oltárom mellől, hogy elepedjen a szemed és elsorvadjon a lelked. De házadból a legtöbben emberek kardjától fognak meghalni.34Ez a jel számodra, ami két fiadon, Hofnin és Fineáson fog bekövetkezni: egy napon hal meg mindkettő.35Én pedig hűséges papot támasztok magamnak. Aszerint fog cselekedni, ami szívemben és lelkemben van. Maradandó házat építek neki, és ő felkentem előtt fog járni mindenkor.36Akkor aki csak megmarad a házadból, eljön és meghajol előtte, hogy fizetéshez és egy kerek cipóhoz jusson, és ezt mondja:Kérlek, végy fel valamelyik papi tisztségre, hogy ehessek egy falat kenyeret!

3. fejezet

1A gyermek Sámuel ez idő alatt Jehovának szolgált Éli előtt. Azokban a napokban ritkán jött szózat Jehovától. Nem volt látomás, amely széles körben elterjedt volna.2Történt pedig egy napon, hogy Éli épp a helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, és nem látott.3Isten lámpáját még nem oltották ki, és Sámuel Jehova templomában feküdt, ott, ahol Isten ládája volt.4Jehova ekkor szólította Sámuelt, mire ő ezt mondta:,,Itt vagyok."5El is futott Élihez, és így szólt:,,Itt vagyok, mert szólítottál."De ő ezt mondta:,,Nem szólítottalak. Feküdj vissza."Elment hát, és lefeküdt.6Jehova pedig ismét szólította:,,Sámuel!"Erre Sámuel fölkelt, odament Élihez, és így szólt:,,Itt vagyok, mert bizony szólítottál."De ő ezt mondta:,,Nem szólítottalak, fiam. Feküdj vissza."7(Sámuel ugyanis még nem ismerte meg Jehovát, és még nem jelentetett ki neki Jehova szava.)8Jehova ezért harmadszor is szólította:,,Sámuel!"Erre ő fölkelt, odament Élihez, és így szólt:,,Itt vagyok, mert biztosan szólítottál."Éli ekkor megértette, hogy Jehova szólította a fiút.9Ezért így szólt Éli Sámuelhez:,,Menj, feküdj le, és ha szólítana téged, akkor ezt mondd:Szólj, Jehova, mert figyel a te szolgád.Sámuel tehát elment, és lefeküdt a helyére.10Akkor Jehova eljött, odaállt, és szólította, mint korábban is:,,Sámuel, Sámuel!"Sámuel erre ezt mondta:,,Szólj, mert figyel a te szolgád."11Jehova ezután így szólt Sámuelhez:,,Íme, olyat teszek Izraelben, amit ha meghall valaki, megcsendül bele mindkét füle.12Azon a napon végrehajtom Élin mindazt, amit a házáról mondtam, elejétől végéig.13Te pedig mondd meg neki, hogy időtlen időkre megítélem a házát a vétek miatt, amelyről tudott, hiszen a fiai az Istent átkozzák, de ő nem dorgálta meg őket.14Ezért megesküdtem Éli házának, hogy a büntetés alól, amely Éli házának a vétkéért jár, nem ment fel sem áldozat, sem felajánlás, időtlen időkig."15Sámuel pedig feküdt egész reggelig, aztán kinyitotta Jehova házának ajtóit. És Sámuel nem mert beszélni Élinek a jelenésről.16Éli azonban szólította Sámuelt, és ezt mondta:,,Sámuel, fiam!"Ő erre így szólt:,,Itt vagyok."17Éli így folytatta:,,Milyen szózatot intézett hozzád? Kérlek, ne titkold el előlem. Úgy bánjon veled Isten, sőt még rosszabbul, ha eltitkolsz előlem egy szót is mindazon szavakból, amelyeket hozzád intézett!"18Sámuel tehát az utolsó szóig mindent elmondott neki, és semmit sem titkolt el előle. Erre ő így szólt:,,Jehova az. Tegye meg, ami jónak látszik szemében."19Sámuel pedig továbbra is növekedett, és Jehova vele volt. Semmit sem engedett a földre hullani szavaiból.20Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beér-Sebáig, hogy Sámuel megbízatást kapott arra, hogy Jehova prófétája legyen.21És Jehova újra megjelent Silóban, mert Jehova kinyilatkoztatta magát Sámuelnek Silóban Jehova szava által.

4. fejezet

1Sámuel beszéde pedig továbbra is eljutott egész Izraelhez. Izrael aztán hadba vonult a filiszteusok ellen. Eben-Ézer mellett ütöttek tábort, míg a filiszteusok Afékban táboroztak le.2És csatarendbe álltak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izraellel. A csata rosszul alakult, úgyhogy Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól, és azok levágtak mintegy négyezer embert a zárt csatasorban, a mezőn.3Amikor a nép a táborba ért, Izrael vénei így szóltak:,,Miért vert meg ma minket Jehova a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból Jehova szövetségének ládáját, hogy itt legyen közöttünk, és megmentsen bennünket ellenségeink kezéből."4A nép tehát elküldött Silóba, és elhozták onnan a seregek Jehovájának szövetségládáját, aki a kerubokon ül. Éli két fia, Hofni és Fineás is ott volt az igaz Isten szövetségének ládájával.5Történt pedig, hogy mihelyt a táborba ért Jehova szövetségének ládája, minden izraelita harsány rivalgásban tört ki, hogy a föld is beleremegett.6A filiszteusok is meghallották a rivalgás hangját, és elkezdték mondogatni:,,Mit jelentsen e harsány rivalgás hangja a héberek táborában?"Végül megtudták, hogy Jehova ládája érkezett meg a táborba.7Félelem szállt a filiszteusokra, mert így szóltak:,,Isten eljött a táborba!"Azért ezt mondták:,,Jaj nekünk! Soha nem történt még ilyesmi!8Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket e fenséges Isten kezéből? Ez az az Isten, aki megverte Egyiptomot mindenféle öldökléssel a pusztában.9Legyetek bátrak és legyetek férfiak, ti filiszteusok, hogy ne kelljen a hébereknek szolgálnotok, ahogy ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, és harcoljatok!"10Harcoltak is a filiszteusok, Izrael pedig vereséget szenvedett, és ki-ki elmenekült a maga sátrába. Igen nagy öldöklés volt, úgyhogy harmincezer gyalogos esett el Izrael soraiból.11Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és meghalt Éli két fia, Hofni és Fineás.12Egy benjámini férfi pedig elfutott a harctérről, és még aznap odaért Silóba megszaggatott ruhában és porral hintett fővel.13Amikor odaért, Éli az útfélen ült a székén, és figyelt, mert szívét remegés fogta el az igaz Isten ládája miatt. A férfi pedig bement a városba, hogy hírt vigyen, és az egész város kiáltozni kezdett.14Éli meghallotta a kiáltozás hangját, és így szólt: ,,Mit jelentsen e zsivajgás hangja?" A férfi pedig sietett odamenni, és hírt vinni Élinek.15(Éli ekkor kilencvennyolc éves volt, és szemei már merevek voltak, úgyhogy nem látott.)16A férfi akkor így szólt Élihez:,,Én vagyok az, aki a harctérről jön, a harctérről menekültem ma el."Éli erre ezt mondta:,,Mi történt, fiam?"17A hírvivő így válaszolt:,,Izrael megfutamodott a filiszteusok elől, és nagy vereség érte a népet. A te két fiad is meghalt—Hofni és Fineás —,sőt az igaz Isten ládáját is zsákmányul ejtették."18Amikor az igaz Isten ládáját említette, Éli abban a pillanatban hátraesett a székről a kapu mellé, és nyakát szegte. Meg is halt, mert öreg volt már ez az ember, és nehéz. Negyven évig ítélte Izraelt.19A menye, Fineás felesége pedig terhes volt, közeledett már a szülése, és hírét vette, hogy zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját, és hogy apósa is, férje is meghalt. Ekkor összegörnyedt, és megindult a szülése, mert váratlanul törtek rá a fájások.20Amikor haldoklott, a mellette álló asszonyok így szóltak: ,,Ne félj, mert fiút szültél." De ő nem válaszolt, és nem törődött vele a szíve.21A fiúnak pedig az Ikábód nevet adta, és ezt mondta: ,,Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől"; ezzel az igaz Isten ládájának zsákmányul ejtésére és apósára, illetve férjére utalt.22Ezt mondta tehát:,,Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől, mert zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját."

5. fejezet

1A filiszteusok pedig fogták az igaz Isten ládáját, és Eben-Ézerből Asdódba vitték.2Megfogták a filiszteusok az igaz Isten ládáját, bevitték Dágon házába, és odaállították Dágon mellé.3Mindjárt másnap az asdódiak fölkeltek kora reggel, és íme, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt. Felvették hát Dágont, és visszaállították a helyére.4Amikor a rá következő napon fölkeltek kora reggel, íme, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt. Dágon feje és mindkét kézfeje levágva hevert a küszöbön, csak a hal alakú rész maradt meg belőle.5Ezért van az, hogy Dágon papjai és mindazok, akik bemennek Dágon házába, a mai napig nem lépnek Dágon küszöbére Asdódban.6Jehova keze pedig ránehezedett az asdódiakra. Vakrémületet keltett, és megverte őket aranyérbántalommal, Asdódot és vidékét.7Az asdódi emberek látták, hogy így áll a dolog, és ezt mondták: ,,Ne maradjon Izrael Istenének ládája nálunk, mert ő kemény kézzel bánik velünk és istenünkkel, Dágonnal."8Így hát üzenetet küldtek, és egybegyűjtötték magukhoz a filiszteusok valamennyi szövetséges fejedelmét, és így szóltak:,,Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?"Végül ezt mondták:,,Menjen át Gátba Izrael Istenének ládája."Át is vitték oda Izrael Istenének ládáját.9Miután átvitték oda, Jehova keze ránehezedett a városra: igen nagy zűrzavart okozott, és megverte a város embereit, kicsinytől fogva nagyig, és aranyér támadt rajtuk.10Ezért elküldték az igaz Isten ládáját Ekronba. De alig érkezett meg az igaz Isten ládája Ekronba, az ekroniak máris így kiáltottak:,,Idehozták hozzám Izrael Istenének ládáját, hogy megöljenek engem és népemet!"11Így aztán üzenetet küldtek, és egybegyűjtötték a filiszteusok valamennyi szövetséges fejedelmét, és ezt mondták: ,,Küldjétek el Izrael Istenének ládáját, hadd térjen vissza a helyére, nehogy megöljön engem és népemet."Mert bizony halálos zűrzavar támadt az egész városban;az igaz Isten keze nagyon ránehezedett.12Akik nem haltak meg, azokat aranyér sújtotta;és a város segélykiáltása felszállt az egek felé.
 
 
0 komment , kategória:  1 Sámuel /Ósz.  
Józsué 6–10:43-ig terjedő fejezetei
  2016-08-04 20:16:26, csütörtök
 
  Józsué 6. fejezet

1Jerikót pedig alaposan bezárták Izrael fiai miatt, se ki, se be nem mehetett senki.2Jehova pedig ezt mondta Józsuénak: ,,Nézd, Jerikót és királyát, valamint a bátor és erős férfiakat mind a kezedbe adtam!3Minden hadviselő férfi közületek meneteljen a város körül, egyszer körüljárva a várost. Így tegyetek hat napig.4Hét pap vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják a kürtöket!5És amikor fújják a kosszarvból készült kürtöket, és ti halljátok a kürtök hangját, az egész nép hallasson hangos csatakiáltást. Ekkor a város falai teljesen leomlanak, a nép pedig menjen fel, mindenki egyenesen előre."6Józsué, Nún fia tehát összehívta a papokat, és ezt mondta nekik: ,,Vegyétek fel a szövetségládát, és hét pap vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt Jehova ládája előtt."7A népnek pedig ezt mondta:,,Menjetek, és járjátok körül a várost. A felfegyverzett sereg menjen Jehova ládája előtt."8És minden úgy történt, ahogy Józsué mondta a népnek; hét pap, akik hét, kosszarvból készült kürtöt vittek Jehova előtt, mentek, és fújták a kürtöket, Jehova szövetségének ládája pedig utánuk haladt.9A felfegyverzett sereg a kürtöt fújó papok előtt ment, az utóvéd pedig a láda után, folyamatosan fújva a kürtöket.10Józsué ezt parancsolta a népnek:,,Ne kiáltsatok, és ne is hallassátok hangotokat, egy szó se hagyja el a szátokat addig a napig, amíg azt nem mondom: »Kiáltsatok!« Akkor kiáltsatok."11És körülvitette Jehova ládáját a város körül, és egyszer körüljárták azt, majd visszamentek a táborba, és éjszakára a táborban maradtak.12Másnap Józsué korán reggel felkelt, a papok pedig elindultak Jehova ládájával,13és hét pap, akik hét, kosszarvból készült kürtöt vittek Jehova ládája előtt, ott vonultak, és folyamatosan fújták a kürtöket. A felfegyverzett sereg előttük ment, az utóvéd pedig Jehova ládája után, folyamatosan fújva a kürtöket.14A második napon is körbejárták egyszer a várost, majd pedig visszatértek a táborba. És így tettek hat napon át.15A hetedik napon pedig korán felkeltek, már pirkadatkor, és ugyanígy körüljárták a várost hétszer. Csak ezen a napon járták körül hétszer a várost.16Hetedszerre pedig a papok megfújták a kürtöket, és Józsué így szólt a néphez:,,Kiáltsatok, mert Jehova nektek adta a várost!17És a várost pusztulásra kell adni; a város minden benne lévővel Jehováé. Csak Ráháb, a prostituált maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk.18Ti pedig őrizkedjetek azoktól, amik pusztulásra vannak szánva. Nehogy megkívánjatok valamit is, és elvegyetek azokból, amik pusztulásra vannak szánva, nehogy Izrael táborát pusztulásra szánt dologgá és kegyvesztetté tegyétek.19Minden ezüst és arany, valamint a rézből és vasból készült tárgyak szentek Jehova előtt. Ezek mind Jehova kincsei közé kerüljenek."20A nép pedig kiáltott, amikor megfújták a kürtöket. És amint a nép meghallotta a kürtök hangját, és hangos csatakiáltásban tört ki, a falak teljesen leomlottak. Ezután pedig a nép felment a városba, mindenki egyenesen előre, és elfoglalták a várost.21Mindent, ami a városban volt, pusztulásra adtak; férfiakat és nőket, fiatalokat és öregeket, a bikáktól a juhokig és szamarakig mindent kardélre hánytak.22A két férfinak, akik kikémlelték a földet, ezt mondta Józsué:,,Menjetek be annak a prostituált nőnek a házába, és hozzátok ki onnan azt az asszonyt és mindenkit, aki hozzá tartozik, ahogy megesküdtetek neki."23A fiatalemberek tehát, akik kikémlelték a földet, bementek, és kihozták Ráhábot, az apját, anyját, testvéreit és mindenkit, aki hozzá tartozott, igen, az egész rokonságát kihozták. És Izrael táborán kívül helyezték el őket.24Akkor felégették a várost tűzzel és mindent, ami benne volt. Csak az ezüstöt és az aranyat, valamint a rézből és vasból készült tárgyakat vitték Jehova házának kincsei közé.25Ráhábot, a prostituáltat és az ő apjának háznépét, és mindenkit, aki hozzá tartozott, életben hagyott Józsué. Ráháb pedig a mai napig Izraelben lakik, mert elrejtette a követeket, akiket Józsué Jerikó kikémlelésére küldött.26Józsué akkor esküt tett, melyben kijelentette:,,Átkozott legyen az az ember Jehova előtt, aki felkel, hogy felépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjének élete árán rakja le az alapját, és legkisebb fiának élete árán állítsa fel annak kapuit!"27Jehova tehát Józsuéval volt, és az egész földön elterjedt a híre.

7. fejezet

1Izrael fiai azonban hűtlenül cselekedtek a pusztulásra szánt dolgokkal, mivel Ákán, aki Kármi fia, aki Zabdi fia, aki Zerah fia, a Júda törzséből, elvett a pusztulásra szánt dolgokból. Ezért Jehova haragja felgerjedt Izrael fiai ellen.2Ezután történt, hogy Józsué kiküldött néhány férfit Jerikóból Aiba, amely Bét-Aven közelében van, Bételtől keletre, és ezt mondta nekik:,,Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet."A férfiak tehát felmentek, és kikémlelték Ait,3majd visszatértek Józsuéhoz, és ezt mondták neki:,,Ne menjen fel az egész nép. Csak két-vagy háromezer ember menjen fel, és verje meg Ait. Ne terheld az egész népet azzal, hogy odamenjen, mert csak kevesen vannak ott."4Így hát a népből mintegy háromezer férfi ment fel oda, de menekülni kezdtek Ai emberei elől.5Ai emberei pedig megöltek közülük harminchat férfit, és a kaputól egészen Sebárimig üldözték őket, és még a lejtőn is vágták őket. A népnek pedig megolvadt a szíve, és olyanná lett, mint a víz.6Józsué erre megszaggatta köntösét, arccal a földre borult Jehova ládája előtt, és ott volt egészen estig Izrael véneivel együtt, és port hintettek fejükre.7Józsué pedig így szólt:,,Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Miért hoztad fel ezt a népet idáig, át a Jordánon? Azért, hogy az amoriták kezébe adj bennünket, hogy elpusztítsanak minket? Bár úgy döntöttünk volna, hogy maradunk a Jordán túloldalán8Bocsáss meg, ó, Jehova! Mit mondhatnék, miután Izrael hátat fordított ellenségei előtt?9A kánaániták és annak a földnek az összes lakója meghallja majd ezt, és biztos körülvesznek minket, és eltörlik nevünket a föld színéről. Mit cselekszel akkor nagy nevedért?"10Jehova így felelt Józsuénak:,,Kelj fel! Miért borulsz arcra?11Vétkezett Izrael, megszegte szövetségemet, melyet parancsul adtam neki. Elvettek a pusztulásra szánt dolgokból, loptak, és eltitkolták, és a saját dolgaik közé tették azt.12Izrael fiai nem kelhetnek fel ellenségeik ellen. Hátat fordítanak majd ellenségeik előtt, mert pusztulásra lettek szánva. Nem leszek veletek mindaddig, ameddig meg nem semmisítitek magatok közt azt, ami pusztulásra van szánva!13Kelj fel! Szenteld meg a népet, és ezt mondd nekik:Holnap szenteljétek meg magatokat, mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene:Pusztulásra szánt dolog van köztetek, ó, Izrael! Nem kelhettek fel ellenségeitek ellen, míg el nem távolítjátok magatok közül azt, ami pusztulásra van szánva.14Jelenjetek meg reggel, törzsenként, és az a törzs, melyet Jehova kiválaszt, lépjen elő családonként, és az a család, melyet Jehova kiválaszt, lépjen ki, minden háznép külön-külön. Majd az a háznép, melyet Jehova kiválaszt, lépjen ki, minden életerős férfi egyenként.15És azt, akit kiválasztanak, akinél a pusztulásra szánt dolog van, égessék meg, őt és mindent, amije van, mert megszegte Jehova szövetségét, és gyalázatos ostobaságot követett el Izraelben."16Józsué tehát korán reggel fölkelt, és összehívta Izraelt törzsenként. És Júda törzse került kiválasztásra.17Akkor odahívta Júda törzsének családjait, és kiválasztásra került a zerahiták családja, majd amikor odahívta a zerahiták családját, minden életerős férfit külön-külön, Zabdi került kiválasztásra.18Végül, amikor odahívta az ő háznépét, minden életerős férfit egyenként, kiválasztásra került Ákán, Kármi fia, aki Zabdi fia, aki pedig Zerah fia, a Júda törzséből.19Ekkor Józsué így szólt Ákánhoz: ,,Fiam, adj dicsőséget, kérlek, Jehovának, Izrael Istenének, és tegyél vallomást neki. Mondd meg nekem, kérlek, mit tettél. Ne titkold el előlem."20Ákán erre így felelt Józsuénak:,,Igen, én vétkeztem Jehova, Izrael Istene ellen, és ezt meg ezt tettem:21Amikor megláttam a zsákmány közt egy sineári díszruhát, amely igen szép volt, valamint kétszáz sekel ezüstöt és egy aranyrudat, amely ötven sekel volt, megkívántam és eltettem azokat. Íme, ott van elrejtve a sátram közepén a földben, a pénz pedig alatta van."22Erre Józsué követeket küldött, azok pedig elszaladtak a sátorhoz, és íme, az ott volt elrejtve a sátrában, a pénz pedig alatta volt.23Kivitték tehát azokat a sátor közepéből, odavitték Józsuéhoz és mind az Izrael fiaihoz, és kiöntötték Jehova elé.24Ekkor Józsué, és vele egész Izrael kivitte Ákánt, Zerah fiát az ezüsttel, a díszruhával és az aranyrúddal együtt, valamint fiait, lányait, ökreit, szamarait, nyájait, a sátrát és mindent, ami az övé volt, és elvitték őket Akor völgyébe.25Józsué akkor így szólt:,,Miért tettél kegyvesztetté minket? Jehova is kegyvesztetté tesz téged a mai napon!"Erre az egész Izrael megkövezte, majd elégette őket tűzzel. Így kövezték meg őket.26Azután nagy kőhalmot raktak fölé, amely a mai napig megvan. Ekkor Jehova elfordult izzó haragjától. Ezért hívják azt a helyet Akor völgyének a mai napig.

8. fejezet

1Jehova ezután így szólt Józsuéhoz: ,,Ne félj, és ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadviselő népet, kelj fel, és menj fel Aiba. Meglátod, kezedbe adtam Ai királyát, az ő népét, városát és földjét.2Azt tegyétek Aival és királyával, mint amit Jerikóval és királyával tettetek. A zsákmányt azonban és a háziállatokat magatoknak zsákmányolhatjátok. Álljatok lesben a város ellen annak háta mögött."3Józsué tehát és az egész hadviselő nép felkelt, hogy felmenjen Ai ellen; Józsué pedig kiválasztott harmincezer embert, bátor, erős férfiakat, és kiküldte őket éjjel.4Ezt parancsolta nekik: ,,Álljatok lesben a város ellen annak háta mögött. Ne menjetek nagyon távol a várostól, és mindannyian legyetek készenlétben.5Én és mindazok, akik velem vannak, megközelítjük a várost. És amikor kijönnek, hogy megütközzenek velünk, mint először is volt, menekülni fogunk előlük.6Ők pedig utánunk jönnek majd, míg teljesen el nem szakítjuk őket a várostól, mert ezt fogják mondani:Menekülnek előlünk, mint először, mi pedig menekülünk előlük.7Akkor ti keljetek föl a lesből, és vegyétek be a várost. Jehova, a ti Istenetek a kezetekbe fogja adni azt.8És amint bevettétek a várost, gyújtsátok fel azt;Jehova szava szerint cselekedjetek. Lássátok, ezt parancsolom nektek."9Ezután Józsué kiküldte őket, felvonultak a leshelyre, és elfoglalták helyüket Bétel és Ai között, Aitól nyugatra, Józsué pedig a nép között szállt meg aznap éjjel.10Majd Józsué korán reggel felkelt, megszemlélte a népet, és felment Izrael véneivel a nép élén Aiba.11Minden hadviselő férfi, aki vele volt, felment, hogy szemből közelítsék meg a várost, és letáboroztak Aitól északra úgy, hogy egy völgy választotta el őket Aitól.12Közben Józsué magához vett mintegy ötezer embert, és lesbe állította őket Bétel és Ai között, a várostól nyugatra.13Az emberek tehát felállították a fő tábort a várostól északra, és az utóvédet is a várostól nyugatra;Józsué pedig aznap éjjel a völgybe ment.14Amikor Ai királya meglátta ezt, akkor a város férfiai sietve korán felkeltek, és kimentek—a király és egész népe—,hogy megütközzenek Izraellel a megadott időben a kietlen síkság mellett. De a király nem tudta, hogy lesben állnak ellene a város mögött.15Amikor Józsué és az egész Izrael vereséget szenvedett előttük, menekülni kezdtek a puszta felé.16Erre az egész népet, amely a városban volt, összehívták, hogy vegyék üldözőbe őket, és így, hogy Józsuét üldözték, messze elszakadtak a várostól.17Egyetlen férfi sem maradt Aiban és Bételben, aki ne ment volna ki Izrael után, így a várost teljesen nyitva hagyták, és üldözőbe vették Izraelt.18Jehova ekkor ezt mondta Józsuénak: ,,Nyújtsd ki a kezedben levő dárdát Ai felé, mert a kezedbe adom azt!" Józsué tehát kinyújtotta a kezében lévő dárdát a város felé.19És amint kinyújtotta a kezét, a lesben állók gyorsan fölkeltek helyükről, futni kezdtek be a városba, és elfoglalták azt. Azután sietve lángba borították a várost.20Akkor Ai emberei visszafordultak, és íme, a város füstje száll fel az ég felé, és semerre sem voltak képesek menekülni. Ekkor a nép, amely a puszta felé menekült, az üldözők ellen fordult.21Józsué pedig és az egész Izrael látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és hogy felszáll a város füstje. Így megfordultak, és levágták Ai férfiait.22A többiek is kijöttek a városból ellenük, így Izrael közepette találták magukat, ezek innen, azok onnan, és vágták őket, míg nem maradt közülük egyetlen túlélő vagy menekülő sem.23Ai királyát pedig élve fogták el, és Józsué elé vitték.24Miután Izrael megölte Ai minden lakóját a mezőn, a pusztában, ahol üldözték őket, és mind egy szálig elestek, kardélre hányták őket és végük lett, akkor egész Izrael visszafordult Aiba, és minden ott lakót kardélre hánytak.25Akik azon a napon elestek, férfiak és nők, tizenkétezren voltak, Ai összes lakosa.26Józsué nem húzta vissza kezét, melyben a dárdát kinyújtva tartotta, míg Ai összes lakosát pusztulásra nem adta.27Csak a város háziállatait és zsákmányát ejtette magának Izrael zsákmányul, Jehova szava szerint, melyet parancsba adott Józsuénak.28Akkor Józsué felégette Ait, és időtlen időkre romhalmazzá tette, elhagyatott hellyé a mai napig.29Ai királyát pedig oszlopra akasztotta estig. Naplementekor Józsué parancsára levették a holttestet az oszlopról, odadobták a városkapu bejáratához, és nagy kőhalmot emeltek föléje, amely a mai napig ott áll.30Józsué ekkor oltárt épített Jehovának, Izrael Istenének az Ebál-hegyen,31ahogyan Mózes, Jehova szolgája megparancsolta Izrael fiainak a Mózes törvényének könyvében leírtak szerint:,,Oltárt ép kövekből, melyekhez vasszerszám nem ért", és égő felajánlásokat ajánlottak fel azon Jehovának, és közösségi áldozatokat áldoztak.32Majd Józsué felírta ott a kövekre Mózes törvényének egy másolatát, melyet ő Izrael fiai előtt írt.33És egész Izrael, a véneik, az elöljárók és bíróik a láda két oldalán álltak a lévita papok előtt, akik Jehova szövetségének ládáját hordozták, a jövevény lakosok is, és a bennszülöttek is; a nép egyik fele a Gerizim-hegy előtt, a másik fele pedig az Ebál-hegy előtt (ahogy Mózes, Jehova szolgája megparancsolta), hogy először is megáldja Izrael népét.34Azután a törvény minden szavát felolvasta, az áldást és az átkot, mindet aszerint, amint leíratott a törvény könyvében.35Nem volt egyetlen szó sem Mózes összes parancsolata között, melyet Józsué ne olvasott volna fel Izrael egész gyülekezete előtt, a nők, a kisgyermekek és a köztük járó jövevény lakosok előtt.

9. fejezet

1Miután minden király, aki a Jordánnak ezen az oldalán, a hegyvidékes területen, a Sefélán, végig a Nagy-tenger mentén és a Libanon mellett volt, meghallotta ezt, a hettiták, amoriták, kánaániták, periziták, hivviták és jebusziták,2összegyűltek, hogy együttes erővel háborút indítsanak Józsué és Izrael ellen.3Gibeon lakói is meghallották, mit tett Józsué Jerikóval és Aival.4Ezért ők a maguk részéről okosan cselekedtek; elindultak, vettek magukhoz útravalót, felmálházták szamaraikat ócska zsákokkal, valamint kikopott, megrepedezett és összekötözött bőr borostömlőkkel,5elnyűtt, foltozott sarut húztak a lábukra, elhasznált ruhákat vettek fel, és útravalóul száraz, szétmorzsolódott kenyeret vittek magukkal.6Majd Józsuéhoz mentek a gilgáli táborba, ezt mondva neki és Izrael férfiainak:,,Messze vidékről jöttünk. Kössetek velünk szövetséget."7Erre Izrael férfiai ezt mondták a hivvitáknak:,,Lehet, hogy itt laktok a közelünkben. Hogyan köthetnénk akkor szövetséget veletek?"8Ők pedig így válaszoltak Józsuénak:,,A szolgáid vagyunk."Ekkor Józsué ezt kérdezte tőlük:,,Kik vagytok, és honnan jöttetek?"9Azok pedig így feleltek: ,,Nagyon messzi vidékről jöttek a te szolgáid Jehovának, a te Istenednek neve miatt, mert hallottuk az ő hírét, és mindazt, amit Egyiptomban tett,10és mindazt, amit az amoriták két királyával tett, akik a Jordán túloldalán éltek, név szerint Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt.11Ezért ezt mondták nekünk a véneink és földünk valamennyi lakosa: »Vegyetek magatokhoz útravalót az utazáshoz, és menjetek el, hogy találkozzatok velük, és ezt mondjátok nekik:A szolgáitok vagyunk. Kössetek most velünk szövetséget.12Ez a kenyerünk; még meleg volt, amikor eltettük útravalóul a házunkban azon a napon, mikor elindultunk hozzátok, és nézzétek: száraz és szétmorzsolódott.13Ezek pedig a bőr borostömlők, amik még újak voltak, amikor megtöltöttük őket, és nézzétek: megrepedeztek; a ruháink és saruink pedig elhasználódtak a hosszú úton."14Akkor a férfiak vettek azoknak útravalójából, de Jehova szájából nem tudakozódtak.15Aztán Józsué békét kötött velük, és szövetségre lépett velük, hogy életben hagyja őket, a közösség fejedelmei pedig megesküdtek nekik.16Három nap elteltével történt, hogy miután már megkötötték velük a szövetséget, meghallották, hogy ők a környékről valók, és valójában a szomszédságukban laknak.17Ekkor Izrael fiai fölkerekedtek, és elmentek azoknak városaiba a harmadik napon. Ezek a városok a következők voltak: Gibeon, Kefira, Beérót és Kirját-Jeárim.18De Izrael fiai nem sújtottak le rájuk, mert a közösség fejedelmei megesküdtek nekik Jehovára, Izrael Istenére. Ekkor az egész közösség zúgolódni kezdett a fejedelmek ellen.19Erre az összes fejedelem így szólt az egész közösséghez:,,Mi a magunk részéről megesküdtünk nekik Jehovára, Izrael Istenére, így hát nem bánthatjuk őket.20Ezért ezt cselekedjük velük:életben hagyjuk őket, hogy ne vonjunk magunkra haragot az eskü miatt, melyet tettünk nekik."21A fejedelmek tehát ezt mondták nekik:,,Hagyjuk életben őket, és legyenek az egész közösség favágói és vízhordói, ahogy a fejedelmek ígéretet tettek nekik."22Józsué erre odahívta őket, és ezt mondta nekik:,,Miért csaptatok be minket, ezt mondva:Nagyon messze lakunk tőletek, holott itt éltek közöttünk23Átkozottak vagytok, nem fogynak ki közületek a rabszolgasorban élők és az én Istenem házának favágói és vízhordói!"24Ők pedig így feleltek Józsuénak: ,,Azért történt ez, mert szolgáidnak nyíltan megmondták, hogy Jehova, a te Istened megparancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, hogy nektek adja az egész földet, és hogy kiirtja a föld minden lakosát előletek. Mi pedig igen féltettük a lelkünket tőletek. Ezért tettük hát ezt.25Most pedig itt vagyunk a kezedben. Tégy úgy velünk, ahogy jónak és helyesnek látszik szemedben."26Úgy is tett velük; kiszabadította őket Izrael fiainak kezéből, és nem ölték meg őket.27Azon a napon Józsué favágókká és vízhordókká tette őket a közösség és Jehova oltára számára a mai napig, arra a helyre, melyet Ő kiválaszt.

10. fejezet

1Amikor Adoni-Cédek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué elfoglalta Ait, és pusztulásra adta, és úgy bánt Aival és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával, valamint hogy Gibeon lakosai békét kötöttek Izraellel, és köztük laknak,2nagyon megijedt. Mert Gibeon nagy város volt, olyan, mint a királyi városok közül egy, nagyobb, mint Ai, és csupa erős férfiak lakták.3Ezért Adoni-Cédek, Jeruzsálem királya Hohámhoz, Hebron királyához, Pirámhoz, Jármut királyához, Jáfiához, Lákis királyához és Debirhez, Eglon királyához küldött a következő szavakkal:4,,Gyertek fel hozzám, és segítsetek! Verjük meg Gibeont, mert békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival!"5Ekkor összegyűlt és felvonult az amoriták öt királya:Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jármut királya, Lákis királya, Eglon királya, ők maguk és minden táboruk, és tábort ütöttek Gibeon ellen, és háborút indítottak ellene.6Ekkor Gibeon férfiai Józsuéhoz küldtek a gilgáli táborba, ezt mondva: ,,Ne vond meg kezedet szolgáidtól! Gyere fel hozzánk gyorsan, ments meg minket, és segíts nekünk, mert az amoriták összes királya, akik a hegyvidéken laknak, összegyűltek ellenünk!"7Józsué tehát felment Gilgálból, ő és az egész hadviselő nép, és a bátor, erős férfiak mind.8Akkor Jehova ezt mondta Józsuénak:,,Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket. Egyetlen ember sem állhat ellened közülük."9Józsué feljött ellenük, és rajtuk ütött. Egész éjen át tartott, míg feljött Gilgálból.10Jehova összezavarta őket az izraeliták előtt, akik aztán nagy vereséget mértek rájuk Gibeonnál, és üldözték őket a Bét-Horon emelkedőjének útján; egészen Azekáig és Makkedáig vágták őket.11Miközben menekültek Izrael elől, és Bét-Horon lejtőjén voltak, Jehova nagy jégdarabokat zúdított rájuk az égből egészen Azekáig, és meghaltak. Többen voltak, akik a jégesőtől haltak meg, mint akiket Izrael fiai öltek meg karddal.12Azon a napon, amikor Jehova Izrael fiainak kezébe adta az amoritákat, Józsué Jehovához szólt, és ezt mondta Izrael szemei előtt:,,Ne mozdulj, nap, Gibeon felett, És te, hold, Ajjalon völgye felett!"13És a nap nem mozdult, és a hold is állt, míg a nemzet bosszút nem állt ellenségein. Vajon nincs ez megírva a Jásár könyvében? A nap pedig az ég közepén állt mozdulatlanul, és nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig.14Nem volt még egy olyan nap, mint az, sem azelőtt, sem azután, hogy Jehova hallgatott volna ember szavára, mert maga Jehova harcolt Izraelért.15Ezután Józsué és vele az egész Izrael visszatért a gilgáli táborba.16Időközben ez az öt király elmenekült, és elrejtőzött Makkeda barlangjában.17Majd jelentették Józsuénak:,,Megtalálták az öt királyt elrejtőzve Makkeda barlangjában."18Józsué erre ezt mondta:,,Gördítsetek nagy köveket a barlang szájához, és jelöljetek ki embereket, hogy őrizzék őket.19Ti pedig ne álljatok meg, hanem üldözzétek ellenségeiteket, és verjétek meg utóvédjeiket. Ne hagyjátok, hogy bejussanak a városaikba, mert Jehova, a ti Istenetek kezetekbe adta őket."20Amikor Józsué és Izrael fiai nagy öldöklés közepette levágták őket, míg teljesen végeztek velük, azok pedig, akik életben maradtak közülük, elmenekültek, és bementek a megerősített városokba,21akkor az egész nép békében visszatért a táborba, Józsuéhoz, Makkeda mellé. Nyelvét sem mozdította többé senki Izrael fiai ellen.22Józsué ezután így szólt:,,Nyissátok ki a barlang száját, és hozzátok elém ezt az öt királyt a barlangból."23Így is tettek, és odavitték hozzá a barlangból ezt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis királyát és Eglon királyát.24Amint kihozták ezeket a királyokat, és Józsuéhoz vitték őket, Józsué összehívta Izrael valamennyi férfiát, és ezt mondta a hadviselő férfiak vezéreinek, akik vele mentek:,,Gyertek ide, és tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára!"Odamentek hát, és lábukat a királyok nyakára tették.25Józsué pedig ezt mondta nekik:,,Ne féljetek, és ne rettegjetek! Legyetek bátrak és erősek, mert így tesz Jehova minden ellenségetekkel, akik ellen harcoltok!"26Ezután Józsué lesújtott rájuk, és megölte őket;öt oszlopra akasztotta őket, és ott függtek az oszlopokon estig.27Napnyugtakor Józsué parancsot adott, és levették azokat az oszlopokról, majd bedobták őket a barlangba, ahol elrejtőztek. Aztán nagy köveket tettek a barlang szájához, melyek a mai napig ott vannak.28Azon a napon Józsué elfoglalta Makkedát, és kardélre hányta az ottaniakat. A királyát pedig, és minden ott élő lelket pusztulásra adott. Nem hagyott egyetlen túlélőt sem. Úgy tett Makkeda királyával is, mint ahogyan Jerikó királyával tett.29Azután Józsué és vele az egész Izrael továbbment Makkedából Libnába, és Libna ellen harcolt.30Jehova azt is Izrael kezébe adta a királyával együtt, és levágták őket, minden ott élő lelket kardélre hánytak. Egyetlen túlélőt sem hagytak benne. Úgy tettek annak királyával is, mint ahogyan Jerikó királyával.31Ezután Józsué és vele az egész Izrael továbbment Libnából Lákisba, ott tábort ütött, és háborúzott ellene.32Jehova pedig Izrael kezébe adta Lákist, úgyhogy bevették a második napon, és megverték; minden ott élő lelket kardélre hánytak, pontosan úgy, ahogy Libnával is tették.33Ekkor Hórám, Gézer királya felvonult, hogy segítségére siessen Lákisnak. Józsué pedig megverte őt és népét, mígnem egyetlen túlélőt sem hagyott közülük.34Aztán Józsué és vele az egész Izrael továbbment Lákisból Eglonba, ott letáborozott, és harcolt ellene.35Még aznap bevették azt, és kardélre hányták az ottaniakat; minden ott élő lelket pusztulásra adtak azon a napon, pontosan úgy, ahogy Lákissal tették.36Majd Józsué és vele az egész Izrael felvonult Eglonból Hebronba, és háborút indított ellene.37Aztán bevették, királyát pedig, és minden városát, és minden ott élő lelket kardélre hánytak. Nem hagyott egyetlen túlélőt sem, pontosan úgy, ahogyan Eglonnal tette. Hebront és minden ott élő lelket pusztulásra adott.38Végül Józsué és vele az egész Izrael visszatért Debirbe, hogy háborút indítson ellene.39Bevette azt és összes városát, királyát elfogták, és kardélre hányták őket, és minden ott élő lelket pusztulásra adtak. Nem hagyott egyetlen túlélőt sem. Úgy tett Debirrel és annak királyával, mint Hebronnal, valamint Libnával és annak királyával.40Józsué meghódította az egész hegyvidéket, és a Negebet és a Sefélát, a lejtőket és azok összes királyát. Nem hagyott túlélőt, és minden lélegzőt pusztulásra adott, ahogy Jehova, Izrael Istene megparancsolta.41Józsué Kádes-Barneától Gázáig verte őket, és Gósen egész földjét Gibeonig.42Józsué elfogta ezeket a királyokat, és azzal egy időben elfoglalta földjüket, mert Jehova, Izrael Istene volt az, aki harcolt Izraelért.43Ezután Józsué és vele az egész Izrael visszatért a gilgáli táborba.
 
 
0 komment , kategória:  Józsué könyve  
Példabeszédek 26–30:33-ig terjedő fejezetei
  2016-08-04 19:51:05, csütörtök
 
  26. fejezet

1Mint a hó nyáron és az eső aratáskor, úgy nem illik a dicsőség az ostobához.2Ahogy okkal menekül a madár, és repül el a fecske, úgy az átok sem jön ok nélkül.3Az ostor a lónak való, a zabla a szamárnak, a bot pedig az ostobák hátának.4Ne felelj az ostobának az ő bolondsága szerint, nehogy vele egyenlő legyél.5Felelj csak az ostobának az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemében.6Mint aki megcsonkítja lábát, és erőszakot iszik, olyan az, aki ostobának a kezére bíz valamit.7Vajon merít-e vizet a sánta lába? Úgy van példabeszéd a bolondok szájában.8Mint aki a követ kőhalommal fedi be, olyan az, aki dicsőséget ad az ostobának.9Mint ahogy a részeg ember kezébe kerül a tövis, úgy kerül példabeszéd az ostobák szájába.10Mint az íjász, aki mindenre rálő, olyan az, aki felfogadja a bolondot, vagy aki felfogadja az arra járót.11Ahogy az eb visszatér okádásához, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba.12Láttál már olyan embert, aki bölcs a maga szemében? Több remény van az ostoba felől, mint felőle.13Azt mondta a lusta:,,Fiatal oroszlán van az úton, oroszlán van a köztereken!"14Az ajtó forog a sarkán, a lusta meg az ágyában.15Bemártja kezét a lusta a lakomás tálba, de túl fáradt ahhoz, hogy szájához vigye.16Bölcsebb a lusta a maga szemében, mint hét olyan, aki értelmes feleletet ad.17Mint aki ebet ragad fülön, olyan az a járókelő, aki dühbe gurul a veszekedésen, amelyhez nincs is köze.18Mint az őrült, aki tüzes dárdát hajít, nyilakat és halált lő,19olyan az az ember, aki becsapja embertársát, és azt mondja: ,,Hiszen csak tréfáltam!"20Ahol nincs fa, kialszik a tűz, és ahol nincs rágalmazó, lecsendesedik a viszály.21Mint faszén a parázsra és fa a tűzre, olyan a zsémbes ember a veszekedés szítására.22A rágalmazó szavai olyanok, mint amit az ember mohón lenyel, és lekerül a has legbelsejébe.23Mint ezüstmáz a cserépdarabon, olyan a buzgó ajak gonosz szív mellett.24Ajkaival álcázza magát a gyűlölő, belül azonban cselt sző.25Bár kedvesen szól, ne higgy neki, mert hét utálatosság van az ő szívében.26Elfedezi a gyűlöletet a csalárdság, de leleplezik galádságát a gyülekezetben.27Aki vermet ás, beleesik abba, és aki elhengeríti a követ, arra gurul az vissza.28A hazug nyelv gyűlöli azt, akit összetör, és a hízelgő száj bukást okoz.

27. fejezet

1Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit szül az a nap.2Dicsérjen téged az idegen, ne a te szád, az idegenből jött, és ne a te ajkaid.3Nehéz a kő, súlyos a homok, de amikor a bolond bosszant, az mindkettőnél nehezebb.4Van kegyetlen düh és túláradó harag, de a féltékenység előtt ki állhat meg?5Jobb a nyílt feddés az eltitkolt szeretetnél.6Hűségből valók a sebek, melyeket az ejt, aki szeret, ám a gyűlölőnek csókjaiért könyörögni kell.7A jóllakott lélek még a lépes mézet is megtapossa, az éhes léleknek viszont minden keserű édes.8Mint a fészkéből menekülő madár, olyan a lakhelyétől menekülő ember.9Az olaj és a füstölőszer megvidámítja a szívet, és a barát kedvessége is a lélekből jövő tanácsa által.10Barátodat és apád barátját el ne hagyd, és a testvéred házába be ne menj szerencsétlenséged napján. Jobb a közelben levő szomszéd, mint a messzi testvér.11Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki gúnyol engem.12Az eszes, aki meglátta a bajt, elrejtőzött, de a tapasztalatlanok, akik belementek, elszenvedték a büntetést.13Ha valaki kezességet vállalt idegenért, vedd el a ruháját, és az idegen nő miatt vegyél tőle zálogot.14Aki hangosan áldja embertársát kora reggel, átokul számítják azt be neki.15A csepegő, lyukas tető, mely elűz a tartós eső napján, és a zsémbes feleség hasonló.16Aki oltalmába fogadta, a szelet fogadta oltalmába, és jobbja olajat fog.17A vasat vassal élesítik. Így élesíti az egyik ember a másik arcát.18Aki megóvja a fügefát, az eszi annak gyümölcsét, és aki őrzi urát, azt tisztelik.19Amint a vízben az arc arcot tükröz vissza, úgy az egyik ember szíve is a másik emberét.20A seol és a pusztulás helye meg nem elégednek; az ember szeme sem elégszik meg.21A tisztítóedény az ezüstnek való, és a kemence az aranynak; az embert pedig a dicsérete alapján próbálják meg.22Még ha összetörnéd is a bolondot mozsártörővel a mozsárban a darált gabona közt, akkor sem távozna el tőle bolondsága.23Ismerned kell juhaid külsejét. Fordítsd szívedet nyájad felé,24mert a kincs nem tart időtlen időkig, sem a diadém valamennyi nemzedéken át.25A zöld fű eltűnt, megjelent az új fű, a hegyek növényzetét begyűjtötték.26A fiatal kosok ruházatodért vannak, a kecskebakok pedig a mező ára.27Bőven van kecsketej eledelül, háznéped eledeléül, és lányaid megélhetésére.


28. fejezet

1A gonosz menekül, amikor senki sem üldözi, az igazságos azonban olyan, mint a magabiztos oroszlán.2Az ország törvényszegése miatt sok az egymást követő fejedelem, de a tisztán látó ember által—aki tudja, mi a helyes—a fejedelem sokáig fennmarad.3Az életerős férfi, aki szűkölködik, és becsapja az alacsony sorút, olyan, mint a mindent elmosó eső, mely nem hagy eledelt.4Akik elhagyják a törvényt, dicsérik a gonoszt, akik viszont betartják a törvényt, fölgerjednek ellenük.5A rossz emberek nem értik az ítéletet, de akik Jehovát keresik, azok mindent megértenek.6Jobb a feddhetetlenül járó szűkölködő, mint aki görbe utakon jár, bár gazdag.7Az értelmes fiú betartja a törvényt, de aki falánkokkal társul, az megszégyeníti apját.8Aki kamattal és uzsorával sokasítja értékeit, az csak annak gyűjt, aki kegyet gyakorol az alacsony sorúakkal.9Aki elfordítja fülét a törvény hallásától, annak még az imája is utálatos.10Aki rossz útra viszi a becsületeseket, az a saját vermébe esik bele, a feddhetetlenek azonban jót vesznek majd birtokba.11A gazdag ember bölcs a maga szemében, de az alacsony sorú, ha tisztán látó, megvizsgálja őt.12Amikor ujjonganak az igazságosak, nagy az ékesség, de ha felkelnek a gonoszok, álruhát ölt az ember.13Aki elfedezi törvényszegéseit, nem lesz sikeres, aki viszont megvallja és elhagyja azokat, irgalomra lel.14Boldog ember, aki szüntelen retteg, aki viszont megkeményíti szívét, az bajba jut.15Mint a morgó oroszlán és a támadó medve, olyan a gonosz uralkodó a szegény nép felett.16Az olyan vezető, aki híján van az igazi tisztánlátásnak, bővelkedik fondorlatos tettekben, aki viszont gyűlöli a tisztességtelen hasznot, meghosszabbítja napjait.17Az az ember, akit vérbűn terhel valamely lélek miatt, a sírba menekül. Ne tartsák vissza.18Aki kifogástalanul jár, megmenekül, aki viszont elferdíti útjait, egyszer csak elesik.19Aki műveli az ő földjét, annak lesz elég kenyere, aki pedig értéktelen dolgokat hajszol, az a szegénységgel fog megelégedni.20A hűségesen cselekvő ember sok áldást kap, aki viszont hirtelen akar meggazdagodni, nem marad ártatlan.21Nem jó a részrehajlás, sem az, hogy egy életerős férfi egy darab kenyérért törvényszegést kövessen el.22Az irigy szemű ember értékes dolgokat igyekszik megszerezni magának, de nem tudja, hogy ínségbe jut.23Aki megfedd egy embert, az végül nagyobb jóindulatra talál, mint aki hízeleg nyelvével.24Aki kirabolja apját és anyját, majd azt mondja:,,Ez nem törvényszegés",az társa a rombolónak.25A dölyfös lelkű viszályt szít, de aki Jehovában bízik, megkövéredik.26Aki a saját szívében bízik, az ostoba, aki viszont bölcsességben jár, megmenekül.27Aki ad a szűkölködőnek, nem fog nélkülözni, aki viszont elrejti szemét, azt sok átok éri.28Amikor felkelnek a gonoszok, elrejtőzik az ember, amikor pedig elvesznek, megsokasodnak az igazságosak.


29. fejezet

1Az olyan ember, akit többször is megfeddnek, de megkeményíti nyakát, hirtelen megtörik, és nem lesz gyógyulása.2Amikor megsokasodnak az igazságosak, örül a nép, de ha gonosz uralkodik, sóhajtozik a nép.3A bölcsességet szerető ember megörvendezteti apját, de aki szajhákhoz társul, értékeket pusztít.4Igazságossággal fenntartja a király az országot, a megvesztegetésre törekvő ember azonban lerombolja.5Az az életerős férfi, aki hízeleg társának, hálót vet annak lába elé.6A rossz ember törvényszegésében csapda van, az igazságos viszont örömmel kiált és örvend.7Az igazságos ismeri az alacsony sorúak jogos kérelmét, a gonosz viszont nem veszi figyelembe az ilyen ismeretet.8A dicsekvő férfiak lángba borítják a várost, de a bölcsek elfordítják a haragot.9Ha a bölcs ember perbe száll a bolond emberrel, az felindul, és nevet is, így hát nincs nyugalma.10A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig keresik annak lelkét.11A bolond szabadjára ereszti indulatát, de a bölcs nyugton tartja mindvégig.12Ahol az uralkodó odafigyel a hazug beszédre, minden szolgája gonosz lesz.13A szegény és az elnyomó találkozik;Jehova világosítja meg mindkettő szemét.14Ahol a király hűen ítéli az alacsony sorúakat, megszilárdul a trónja mindenkorra.15A vessző és a feddés ad bölcsességet, a szabadjára engedett fiú azonban megszégyeníti anyját.16Amikor megsokasodnak a gonoszok, bőven van törvényszegés, az igazságosak viszont meglátják majd azok elestét.17Fenyítsd meg fiadat, és nyugalmat hoz neked, és nagy gyönyörűséget szerez lelkednek.18Ahol nincs látomás, a nép elvadul, de boldogok, akik betartják a törvényt.19A szolga nem okul a szóból, mert érti ugyan, de nem fogad szót.20Láttál már beszédében hirtelenkedő embert? Több remény van az ostoba felől, mint felőle.21Ha valaki már fiatal korától elkényezteti szolgáját, az később az élete során hálátlan lesz.22A haragos ember viszályt szít, és sok a törvényszegése annak, aki hajlamos dühbe gurulni.23A földi embert gőgje megalázza, aki viszont alázatos szellemű, dicsőséget szerez.24Aki társa a tolvajnak, gyűlöli a saját lelkét. Ha átokmondó esküt hall is, nem jelent abból semmit.25Az emberektől való rettegés csapdát állít, aki viszont Jehovában bízik, annak védelemben lesz része.26Sokan keresik az uralkodó arcát, de Jehovától van az ember ítélete.27Az igazságtalan ember utálatos az igazságosaknak, aki pedig egyenes úton jár, utálatos a gonosznak.


30. fejezet

1Agurnak, Jáké fiának szavai, fontos üzenet. Az életerős férfi kijelentése Itielnek, Itielnek és Ukálnak.2Mindenkinél oktalanabb vagyok, és nincs bennem emberi értelem;3nem tanultam bölcsességet, és nem ismerem a Legszentebb ismeretét.4Ki ment fel az égbe, hogy onnan alászállhatna?Ki gyűjtötte össze a szelet mindkét markába? Ki göngyölte a vizet köntösébe? Ki emelte meg a földnek minden végét? Mi az ő neve? És mi az ő fiának a neve, tudod-e?5Isten minden beszéde színtiszta. Pajzs ő a hozzá menekülőknek.6Semmit se tégy szavaihoz, hogy meg ne feddjen, és hazugnak ne bizonyulj.7Két dolgot kérek tőled. Ne tagadd meg ezeket tőlem, mielőtt meghalok:8A hamisságot és a hazug szót messze vesd el tőlem. Ne adj nekem se szegénységet, se gazdagságot. Hadd egyem a nekem előírt táplálékot,9nehogy elteljek, és megtagadjalak ezt mondva:,,Kicsoda Jehova?",s nehogy elszegényedjem, és lopjak, és Istenem nevét gyalázzam.10Ne rágalmazd a szolgát ura előtt, hogy meg ne átkozzon téged, és vétkesnek ne tartsanak.11Van olyan nemzedék, mely apját átkozza, és anyját nem áldja.12Van olyan nemzedék, mely tiszta a maga szemében, pedig saját ürüléke sincs lemosva róla.13Van olyan nemzedék, melynek szeme, ó, mily felfuvalkodott!S amely felemeli ragyogó szemét.14Van olyan nemzedék, melynek fogai kardok, s melynek állkapcsai ölőkések, hogy felemésszék az elnyomottakat a földről, és a szegényeket az emberek közül.15A piócáknak két lányuk van, kik így kiáltanak:,,Adjál! Adjál!"Három dolog van, mely meg nem elégszik, és négy, amely nem mondja:,,Elég!"16A seol, a bezárt méh, a föld, mely nem kapott elég vizet, és a tűz, mely nem mondja:,,Elég!"17A szemet, mely gúnyt űz apjából, és nem hajlandó engedelmeskedni anyjának, a völgy hollói fogják kivájni, és a sasfiókák fogják felfalni.18Három dolog van, ami túlontúl csodálatos nekem, és négy, amelyet ki nem ismertem:19a sas útja az égen, a kígyó útja a kősziklán, a hajó útja a tenger szívében, és az életerős férfi útja a leánnyal.20Ilyen a házasságtörő asszony útja:eszik, majd megtörli száját, és azt mondja:,,Nem követtem el semmi rosszat."21Három dolog alatt remeg a föld, és négy dolog alatt meg nem állhat:22a rabszolga alatt, ha királyként uralkodik;az ostoba alatt, ha elég eledele van;23a gyűlölt asszony alatt, ha feleségül veszik;és a szolgálólány alatt, ha kifosztja úrnőjét.24Négy teremtmény van, mely a földön a legkisebbek közé tartozik, mégis ösztönösen bölcs:25a hangyák erőtlen nép, mégis nyáron készítik elő eledelüket;26a szirtiborzok nem hatalmas nép, mégis sziklaszirtre rakják házukat;27a sáskáknak nincs királyuk, mégis csoportokra osztva vonulnak mindannyian;28a gekkó a kezeivel kapaszkodik, és ott van a király fenséges palotáiban.29Hárman vannak, akik szépen járnak, és négyen, akiknek szép a járásuk:30az oroszlán, mely a legerősebb a vadállatok közt, és nem hátrál meg senki elől,31az agár, vagy a kecskebak, és a saját népéből való hadsereg királya.32Ha ostobán cselekedtél, felemelve önmagad, és ha gondolataidat erre összpontosítottad, tedd kezedet a szádra.33Mert a tej köpülése vajat hoz elő, az orr szorítása vért hoz elő, a harag nyomása pedig veszekedést hoz elő.

 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek könyve/Ószöv.  
Példabeszédek 21-25-ig terjedő fejezetei
  2016-08-04 19:35:41, csütörtök
 
  21. fejezet

1Olyan a király szíve, mint a patakok vize Jehova kezében. Arra hajtja, amerre akarja.2Az embernek minden útja egyenes a maga szemében, de Jehova vizsgálja meg a szíveket.3Az igazságosság és ítélet gyakorlását jobban kedveli Jehova, mint az áldozatot.4A gőgös szem és a dölyfös szív a gonoszok lámpása; bűn az.5A szorgalmasnak tervei biztosan hasznot hoznak, aki viszont hirtelenkedik, szükségre jut.6A hamis nyelvvel szerzett kincs elillanó pára azoknak, akik a halált keresik.7A gonoszokat magával ragadja fosztogatásuk, mert nem hajlandók igazságosan cselekedni.8Az idegen ember útja ferde, a tiszta ember azonban becsületes a cselekedetében.9Jobb a tető ormán lakni, mint házban ugyan, de zsémbes feleséggel együtt.10A gonosz lelke rossz után sóvárog; nem talál könyörületre szemében a felebarátja.11A csúfolódó megbírságolásával a tapasztalatlan bölcs lesz, és ha éleslátást adnak a bölcsnek, ismeretet szerez.12Az Igazságos figyeli a gonosz házát, romlásba döntve a gonoszokat.13Van, aki bedugja fülét az alacsony sorú panaszkiáltására;ő is kiált majd, de nem kap rá választ.14A titkon adott ajándék megfékezi a haragot, és a kebelből elővett megvesztegetés a bősz dühöt.15Öröm az igazságosnak igazságot tenni, az álnokul cselekvőkre azonban szörnyűség vár.16Az éleslátás útjától eltévelyedő ember a tehetetlen halottak gyülekezetében fog nyugodni.17Aki szereti a vigasságot, szűkölködni fog;aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg.18Váltság a gonosz az igazságosért, és aki csalárdul cselekszik, a becsületesek helyébe lép.19Jobb a puszta földön lakni, mint zsémbes feleséggel, bosszankodva.20Kívánatos kincs és olaj van a bölcs lakhelyén, az ostoba ember azonban feléli.21Aki igazságosságra és szerető-kedvességre törekszik, életet nyer, igazságosságot és dicsőséget.22A bölcs még az erős férfiak városába is felmászik, hogy lerombolja annak az erejébe vetett bizalmát.23Aki vigyáz szájára és nyelvére, megőrzi lelkét a nyomorúságtól.24Elbizakodott és öntelt kérkedő a neve annak, aki elbizakodott haragjában cselekszik.25A lustát halálba viszi sóvárgása, mert keze nem hajlandó dolgozni.26Egész nap egyre csak sóvárog, az igazságos pedig ad, és semmit sem tagad meg.27A gonoszok áldozata utálatos. Mennyivel inkább, ha valaki gátlástalan viselkedés mellett viszi azt.28A hazug tanú elvész, de az az ember, aki figyel, mindörökké beszélni fog.29A gonosz ember szemtelen arckifejezést vesz fel, de a becsületes meg fogja szilárdítani útjait.30Nincs bölcsesség, nincs tisztánlátás és nincs tanács Jehovával szemben.31Előkészítik a lovat a csata napjára, de a megmentés Jehováé.

22. fejezet

1Kívánatosabb a jó hírnév a nagy gazdagságnál; még az ezüstnél és az aranynál is jobb a jóindulat.2A gazdag és a szűkölködő találkozik. Jehova az Alkotója mindegyiknek.3Eszes az, aki látja a bajt, és elrejtőzik, a tapasztalatlanok viszont mennek tovább, és elszenvedik a büntetést.4Az alázatnak és Jehova félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet.5Tövisek és kelepcék vannak a csalárdnak útján; aki vigyáz lelkére, távol marad azoktól.6Neveld fel a fiút a neki való út szerint; még amikor megöregszik, akkor sem tér el attól.7A gazdag uralkodik a szűkölködők felett, és a kölcsönkérő szolgája a kölcsönadónak.8Aki igazságtalanságot vet, bajt arat, bősz haragjának botja megsemmisül.9A jóságos tekintetű áldott lesz, mert adott ételéből az alacsony sorúnak.10Űzd el a gúnyolódót, hogy elmenjen a viszály, és megszűnjön a peres vita és a gyalázat.11Aki szereti a szív tisztaságát, ajkainak vonzereje miatt a király lesz a barátja.12Jehova szemei óvják az ismeretet, a csalárdnak szavait azonban meghiúsítja.13Azt mondja a lusta:,,Oroszlán van odakinn!Megöl a köztereken!"14Mély verem az idegen asszony szája. Beleesik, akit Jehova elítél.15Bolondság köttetett a gyermek szívéhez, ám a fegyelmezés vesszeje messze űzi azt tőle.16Aki becsapja az alacsony sorút, hogy sok mindent megszerezzen magának, és aki a gazdagnak ad, arra bizony nélkülözés vár.17Fordítsd ide füledet, és hallgasd a bölcsek szavait, hogy szívedet az ismeretem felé fordítsd.18Mert gyönyörűséges, ha megtartod azokat bensődben, hogy mind megszilárduljanak a te ajkaidon.19Hogy Jehovában legyen a bizodalmad, ma ismeretet adtam át neked, igen, neked.20Nem írtam-e neked egykor tanácsokat ismerettel együtt,21hogy megmutassam az igaz beszédek igazságát, hogy igaz beszédeket vigyél elküldődnek?22Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő, és ne taposd el a lesújtottat a kapuban.23Mert Jehova fogja védeni ügyüket, és bizony elrabolja azok lelkét, akik megrabolják őket.24Ne tarts barátságot olyannal, aki haragos természetű, és a dühösködővel ne járj,25nehogy eltanuld az ösvényeit, és csapdát állíts lelkednek.26Ne légy azok közt, akik egymás kezébe csapnak, akik kölcsönért kezességet vállalnak.27Ha nincs miből fizetned, miért venné el ágyadat alólad?28Ne mozdítsd el a régi határt, melyet ősatyáid állítottak.29Láttál-e már munkájához értő embert? Királyok elé fog állni, nem áll a közemberek elé.

23. fejezet

1Ha leülsz enni a királlyal, jól nézd meg, mi van előtted,2és kést tegyél a torkodra, ha lelked kívánságokkal teli.3Ne sóvárogj ízletes ételei után, mert hazugság eledele az.4Ne fáradozz azon, hogy meggazdagodj. A magad értelmére ne támaszkodj.5Szemet vetettél arra, holott semmi az? Mert bizony szárnyakat szerez, mint amilyen a sasé, és elszáll az ég felé.6Ne edd fukar szeműnek az eledelét, és ne is sóvárogj ízletes ételei után,7mert mint aki számítgat a lelkében, olyan ő.,,Egyél, igyál!"— mondja neked, de szíve nincs veled.8A megevett falatokat kihányod majd, és csak elvesztegetted kedves szavaidat.9Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert megveti értelmes szavaidat.10Ne mozdítsd el a régi határt, és az apátlan fiúk mezejére ne menj,11mert erős az ő Megváltójuk;ő védi ügyüket veled szemben.12Irányítsd szívedet a fegyelmezésre, és füledet az ismeret beszédeire.13Ne tagadd meg a fiútól a fegyelmezést. Ha megvered vesszővel, nem fog meghalni.14Te magad verd meg őt vesszővel, hogy lelkét a seolból kiszabadítsd.15Fiam, ha bölcs lett szíved, örül az én szívem is.16Ujjonganak veséim, amikor ajkad egyenesen szól.17Ne irigykedjen szíved a bűnösökre, hanem féld Jehovát egész napon át,18mert akkor van jövőd, és reményed nem foszlik szerte.19Hallgass, ó, fiam, és légy bölcs, és vezesd szívedet az úton.20Ne légy azok közül való, akik sok bort isznak, azok közül, akik falánk húsevők,21mert a részeges és a falánk szegénységre jut, és rongyokba öltöztet az aluszékonyság.22Hallgass apádra, aki nemzett téged, és meg ne vesd anyádat, csupán mert megöregedett.23Végy igazságot, és el ne add, bölcsességet, fegyelmezést és értelmet.24Az igazságosnak apja bizony örül, és a bölcsben örömét leli a nemzője.25Apád és anyád örvendezik, és örül, aki szült téged.26Fiam, add nekem a te szívedet, és gyönyörködjenek szemeid az én útjaimban.27Mert mély verem a szajha, és szűk kút az idegen nő.28Bizony mint a rabló lesben áll, és az emberek közt a hűtleneket szaporítja.29Kinek jaj? Kinek kellemetlenség? Kinek viszálykodások? Kinek aggodalom? Kinek vannak sebei ok nélkül? Kinek vannak elhomályosult szemei?30A bor mellett időzőknek, akik mennek, hogy kevert bort keressenek.31Ne nézd a bort, mint vöröslik, mint gyöngyözik a pohárban; könnyen csúszik az.32Végül megmar, mint a kígyó, mérget ereszt, mint a vipera.33Szemeid különös dolgokat fognak látni, és szíved romlott dolgokat beszél.34És bizony olyan leszel, mint aki a tenger közepén fekszik, sőt, mint aki az árbockosárban fekszik.35,,Ütöttek, nem betegedtem bele;megvertek, de én nem is tudtam róla. Mikor ébredek már fel? Újra megkeresem azt."

24. fejezet

1Ne irigykedj a rossz emberekre, és ne sóvárogj velük lenni,2mert szívük folyton fosztogatáson elmélkedik, és ajkuk csak bajt szól.3Bölcsesség által épül a háznép, és tisztánlátás erősíti meg.4Ismeret által telnek meg belső szobái minden értékkel és szép drágasággal.5Aki bölcsen használja fel erejét, az életerős férfi;és az olyan ember, akinek ismerete van, megújítja erejét.6Mert hozzáértő útmutatással folytatod háborúdat, és a tanácsadók sokaságában megmentés van.7Magas a bolondnak az igazi bölcsesség, a kapuban nem nyitja meg száját.8Aki gonoszságot forral, azt a cselszövés mesterének hívják.9A bolondságból fakadó gátlástalan viselkedés bűn, és a gúnyolódó utálatos az emberek előtt.10Elcsüggedsz a nyomorúság napján? Szűkös lesz az erőd.11Szabadítsd ki azokat, akik halálba vitetnek; ó, tartsd vissza azokat, akik a levágatás felé tántorognak!12Ha azt mondanád:,,Nézd, mi ezt nem tudtuk",vajon nem látja ezt át a szívek vizsgálója, és nem tudja ezt az, aki figyeli lelkedet, és megfizet a földi embernek a maga cselekedetei szerint?13Fiam, egyél mézet, mert jó az, és legyen édes lépes méz az ínyeden.14Ugyanígy ismerd meg a bölcsességet a lelkedért. Ha megtaláltad, van jövőd, és reményed nem foszlik szerte.15Ne lesd, mint a gonosz, az igazságosnak hajlékát;ne foszd ki nyugvóhelyét.16Mert ha hétszer elesik is az igazságos, fel fog kelni, a gonoszokat azonban elbuktatja a szerencsétlenség.17Mikor elesik az ellenséged, ne örvendezz, és amikor elbukik, ne örüljön a szíved,18hogy ezt meg ne lássa Jehova, és rossznak ne tűnjön szemében, s el ne fordítsa róla haragját.19Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, és ne irigykedj a gonoszokra,20mert nincs jövője egy rossz embernek sem; a gonoszok lámpása kialszik.21Fiam, féld Jehovát és a királyt. Ne keveredj a változást pártolók közé,22mert olyan hirtelen jön az ő szerencsétlenségük, hogy ki veszi észre a változást pártolók vesztét?23Ezek a beszédek is a bölcseknek szólnak: Nem jó részrehajlóan ítélkezni.24Aki azt mondja a gonosznak:,,Igaz vagy",azt megátkozzák az emberek, elítélik a nemzetek.25Akik pedig megfeddik, azoknak jó dolguk lesz, és jó áldás száll rájuk.26Ajkat csókol, aki egyenes választ ad.27Lásd el munkádat odakint, és végezd el a szántóföldön, utána pedig építsd háznépedet is.28Ne tanúskodj ok nélkül embertársad ellen. Még bolondul kellene szólnod ajkaiddal.29Ne mondd:,,Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele. Mindenkinek megfizetek a cselekedete szerint."30Elmentem a lusta szántóföldje mellett, és annak szőlője mellett, akinek nincs értelem a szívében,31és íme, mindent felvert a gyom. Beborította színét a csalán, kőfalait pedig lerombolták.32Én láttam ezt, és megszívleltem;láttam, és elfogadtam a fegyelmezést:33egy kis álom, egy kis szunnyadozás, még egy kis pihenés összekulcsolt kézzel,34és eljön szegénységed, mint egy útonálló, és szűkölködésed, mint fegyveres férfi.

25. fejezet

1Ezek is Salamon példabeszédei, melyeket Ezékiásnak, Júda királyának az emberei lemásoltak:2Isten dicsősége a dolgot titokban tartani, a királyok dicsősége pedig a dolgot kikutatni.3Az ég magassága, a föld mélysége és a királyok szíve kikutathatatlan.4Távolítsák el a habzó salakot az ezüstből, és az egészen tiszta lesz.5Távolítsák el a gonoszt a király elől, és trónja megszilárdul az igazságosság által.6Ne magasztald fel magad a király előtt, és a nagyok helyére ne állj,7mert jobb, ha ő mondja neked:,,Gyere fel ide",mintha megalázna egy előkelő ember előtt, akit látnak szemeid.8Ne menj pereskedni elhamarkodottan, nehogy kérdésessé váljon, mit tegyél a végén, amikor megaláz téged embertársad.9Intézd el a magad ügyét embertársaddal, de másnak bizalmas beszédét ne tárd fel,10nehogy megszégyenítsen, aki meghallgat téged, és ne lehessen visszavonni, ami rosszat híreszteltél.11Mint aranyalmadíszek ezüstvéseteken, olyan a megfelelő időben mondott szó.12A halló fülnek arany fülbevaló és különleges aranyból készült ékszer az, aki bölcsen fedd.13Mint a hűsítő hó az aratáskor, olyan a hű küldött az őt küldőknek, mert felüdíti urainak lelkét.14Mint a páratelt felhő és a szél zápor nélkül, olyan ember az, aki hazug ajándékkal dicsekszik.15Türelemmel meg lehet győzni a vezért, és a szelíd nyelv csontot tör.16Mézet találtál?Annyit egyél, amennyi elég, de ne túl sokat, nehogy kihányd.17Ritkán tedd lábadat embertársad házába, nehogy elege legyen belőled, és meggyűlöljön.18Mint a buzogány, a kard és a hegyes nyíl, olyan az az ember, aki hamis tanúként tesz bizonyságot embertársa ellen.19Mint a törött fog és a tántorgó láb, olyan az abba vetett bizalom, aki csalárd a nyomorúság napján.20Aki leveti ruháját hideg napon, az olyan, mint az ecet a sziksón, és mint az énekes, aki bánatos szív felett dalol.21Ha éhes, aki téged gyűlöl, adj enni neki kenyeret, és ha szomjas, adj inni neki vizet,22mert izzó szenet gyűjtesz a fejére, és Jehova megjutalmaz téged.23Az északi szél szakadó esőt szül mintegy vajúdva, a titkot eláruló nyelv pedig leleplezett arcot.24Jobb a tető ormán lakni, mint házban ugyan, de zsémbes feleséggel együtt.25Mint hideg víz a fáradt léleknek, olyan a messzi földről való jó hír.26Felkavart forrás és lerombolt kút az igazságos ember, amikor meginog a gonosz előtt.27Túl sok mézet enni nem jó;hát az embereknek a maguk dicsőségét keresni vajon dicsőség?28Mint egy áttört, fal nélküli város, olyan az az ember, aki nem tartja féken szellemét.
 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek könyve/Ószöv.  
Példabeszédek 16-20-ig terjedő fejezetei
  2016-08-04 19:17:32, csütörtök
 
  16. fejezet

1A földi emberre tartozik a szív gondolatainak rendezése, de Jehovától van a nyelv felelete.2Az embernek minden útja tiszta a maga szemében, de Jehova vizsgálja meg a szellemet.3Bízd munkáidat Jehovára, és terveid szilárdan megalapozottak lesznek.4Jehova mindent a maga szándékára készített, igen, még a gonoszt is a rossz napra.5Mindazok, akik büszkék a szívükben, utálatosak Jehovának. Még ha kéz a kézben járnak is, nem maradnak büntetlen.6A szerető-kedvesség és hűség engesztelést szerez a vétekért, és Jehova félelmében távozik el az ember a rossztól.7Amikor Jehova gyönyörűségét leli egy ember útjaiban, még ellenségeit is megbékíti vele.8Jobb a kevés igazságossággal, mint a jogtalanul szerzett nagy jövedelem.9A földi ember kigondolja ugyan útját, de Jehova irányítja lépteit.10Ihletett döntés legyen a király ajkain, az ítéletben szája ne legyen hűtlen.11Az igaz mérőeszköz és mérleg Jehováé, a zsák minden kősúlya az ő műve.12A gonoszság cselekvése utálatos a királyoknak, mert igazságosság által szilárdul meg a trón.13A nagy királynak kedvesek az igazságos ajkak, és szereti azt, aki egyenesen beszél.14A király haragja olyan, mint a halál követe, de a bölcs ember lecsillapítja azt.15A király arcának fényében élet van, és jóakarata olyan, mint a tavaszi eső fellege.16A bölcsesség megszerzése mennyivel jobb, mint az arany! És az értelem megszerzése kívánatosabb az ezüstnél.17A becsületesek országútja a rossztól való elfordulás. Aki óvja útját, megőrzi lelkét.18Az összeomlás előtt büszkeség jár, a botlás előtt gőgös szellem.19Jobb alázatos szelleműnek lenni a szelídek között, mint zsákmányon osztozni az önmagukat felmagasztalókkal.20Aki éleslátású egy ügyben, jót talál, és boldog az, aki bízik Jehovában.21A szívében bölcset értelmesnek hívják, s akinek édesek ajkai, az a meggyőzőerőt növeli.22Életnek kútforrása az éleslátás a tulajdonosainak, a bolondok fegyelmezése pedig bolondság.23A bölcsnek szíve éleslátást tükröző szavakat ad szájába, és meggyőzőerőt ad ajkainak.24A kellemes beszéd lépes méz, édes a léleknek, és gyógyír a csontoknak.25Van olyan út, mely egyenesnek látszik az ember előtt, de a vége halálnak útja.26A keményen dolgozó lelke magának dolgozik keményen, mert szava kényszeríti.27A semmirekellő ember rosszat ás ki, s mintha perzselő tűz lenne ajkain.28A cselszövő ember viszályt szít, és a rágalmazó elválasztja egymástól a jó barátokat.29Az erőszakos ember elcsábítja felebarátját, és olyan útra küldi, amely nem jó.30Kacsint szemével, hogy cselt szőjön. Összeszorított ajakkal véghezviszi a gonoszságot.31Ékes korona az ősz haj, ha az igazságosság útján található.32Jobb a haragra lassú ember annál, aki erős, és aki uralkodik szellemén annál, aki várost foglal el.33Ölbe vetik a sorsot, de Jehovától van annak minden döntése.

17. fejezet
1Jobb egy darab száraz kenyér nyugalommal, mint a civakodással bemutatott áldozatokkal teli ház.2Az éleslátású szolga uralkodik a szégyenteljesen cselekvő fiú felett, és a testvérek között részt kap az örökségből.3A tisztítóedény az ezüstnek való, és a kemence az aranynak, de a szívek vizsgálója Jehova.4A gonosztevő figyel az ártó ajakra, a hazug pedig hallgat a bajt okozó nyelvre.5Aki gúnyt űz a szűkölködőből, az annak Alkotóját gyalázza, és aki örül más bajának, nem marad büntetlenül.6Az idős ember koronája az unokák, a fiak ékessége pedig az ő apjuk.7Az ostobához nem illik a becsületes ajak. Mennyivel kevésbé az előkelőhöz a hazug ajak!8Tulajdonosának a szemében az ajándék olyan drágakő, mely jóindulatot szerez. Bármerre fordul az ilyen ember, sikeres lesz.9Aki elfedezi a törvényszegést, a szeretetet keresi, aki pedig folyton felhoz egy dolgot, elválasztja egymástól a jó barátokat.10A dorgálás mélyebben érinti az értelmest, mint a százszoros verés az ostobát.11Csak lázadást keres a gonosz, és kegyetlen a követ, kit ellene küldenek.12Inkább találkozzon az ember kölykeitől megfosztott medvével, mint ostobával a bolondságában.13Aki rosszal fizet a jóért, annak házától nem távozik el a rossz.14A viszály kezdete olyan, mint amikor hagyják a vizet kiáradni; ezért távozz, még mielőtt kitör a veszekedés.15Aki gonosznak mondja az igazságost, és aki igazságosnak mondja a gonoszt, egyaránt utálatos Jehovának.16Miért van az, hogy az ostoba kezében megvan a bölcsesség megszerzésének ára, pedig nincs is értelmes szíve?17Minden időben szeret az igaz társ, és testvérül születik a nyomorúság idejére.18Kinek szívében nincs értelem, kezet ráz, és teljes kezességet vállal társának szeme láttára.19Aki szereti a törvényszegést, szereti a háborúságot. Aki megmagasítja bejáratát, az az összeomlást keresi.20Az elferdült szívű nem talál jót, s akinek nyelve ferde, bajba kerül.21Aki ostoba fiút nemz, bánatára nemzi, és az értelmetlen gyermek apja nem vigad.22Az örömteli szív jó orvosság, de a megtört szellem kiszárítja a csontokat.23A gonosz még a kebelből elővett megvesztegetést is elfogadja, hogy elferdítse az ítélet ösvényeit.24Az értelmes arca előtt bölcsesség van, az ostobának szeme pedig a föld legvégső határán kalandozik.25Az ostoba fiú apjának bosszúsága, és keserűsége annak, aki szülte őt.26Nem jó megbírságolni az igazságost. Az előkelő megverése ellenkezik azzal, ami becsületes.27Ki visszatartja beszédét, annak ismerete van, és a tisztán látó ember higgadt szellemű.28Még a bolondot is, amikor csendben van, bölcsnek tartják, és értelmesnek azt, aki bezárja ajkait.

18. fejezet
1Aki elszigeteli magát, az a saját önző vágyát hajszolja, és minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad.2Az ostoba nem gyönyörködik a tisztánlátásban, ha csak szívét fel nem tárhatja.3Amikor eljön a gonosz, eljön a megvetés is; és a szégyennel gyalázat jár.4Mély vizek az ember szájának szavai. A bölcsesség kútforrása buzogó patak.5Nem jó részrehajlóan bánni a gonosszal, sem félretolni az igazságost az ítéletben.6Az ostobának ajkai veszekedésbe bocsátkoznak, sőt, szája ütésekért kiált.7Az ostobának szája az ő romlása, ajkai pedig csapda a lelkének.8A rágalmazó szavai olyanok, mint amit az ember mohón lenyel, és lekerül a has legbelsejébe.9Aki munkájában hanyag, testvére az a rombolónak.10Erős torony Jehova neve. Oda fut az igaz, és védelmet talál.11A gazdag szemében erős város az ő vagyona, és védőfal az az ő képzeletében.12Az összeomlás előtt az ember szíve felfuvalkodik, ám a dicsőség előtt alázat jár.13Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná, az bolondság és megalázó rá nézve.14A férfi szelleme eltűri a betegséget, de a megtört szellemet ki tudja elviselni?15Az értelmesnek szíve ismeretet szerez, és a bölcseknek füle ismeretet keres.16Az ember előtt az ajándéka tág teret nyit, és a nagyok elé viszi.17Aki első az ő peres ügyében, az igazságos;majd bejön a felebarátja, és alaposan megvizsgálja.18A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és még a hatalmasokat is elválasztja egymástól.19Az olyan testvér, aki ellen törvényszegést követtek el, félelmet keltőbb az erős városnál; és vannak viszályok, amelyek olyanok, mint a lakótorony retesze.20Szájának gyümölcsével telik meg a férfi hasa, ajkainak termésével elégszik meg.21Élet és halál van a nyelv hatalmában, s aki szereti azt, meg is eszi a gyümölcsét.22Jó feleséget talált valaki? Jó dologra lelt, és jóakaratot nyer Jehovától.23Esdeklőn szól a szűkölködő, a gazdag azonban keményen felel.24Vannak társak, akik képesek darabokra törni egymást, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.

19. fejezet
1Jobb a feddhetetlenül járó szűkölködő a hamis ajkúnál és az ostobánál.2Nem jó a léleknek ismeret nélkül, és aki lábával siet, vétkezik.3A földi embernek a bolondsága ferdíti el az útját, és aztán Jehova ellen haragszik a szíve.4A vagyon sok társat szerez, az alacsony sorútól pedig megválik még a társa is.5A hamis tanú nem marad büntetlen, s aki hazugságokat szól, nem menekül meg.6Sokan enyhítik meg az előkelők arcát, és az ajándékozónak mindenki társa.7A szűkölködőt minden testvére gyűlöli. Mennyivel inkább távol maradnak tőle jó barátai! Unszolja őket szavaival, de nincsenek ott.8Aki szívet szerez, szereti a lelkét. Aki megőrzi a tisztánlátást, az jót talál.9A hamis tanú nem marad büntetlen, és aki hazugságokat szól, elpusztul.10Nem illik az ostobához a fényűzés. Mennyivel kevésbé a szolgához, hogy fejedelmeken uralkodjon!11Az ember éleslátása fékezi haragját, és ékességére van, ha szemet huny a törvényszegés felett.12Mint a fiatal sörényes oroszlán morgása, olyan a király haragja, de mint harmat a növényzeten, olyan az ő jóakarata.13Bajt hoz apjára az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő lyukas tető, amely elűz, olyan a feleség zsémbelődése.14A ház és vagyon apai örökség, de az értelmes feleség Jehovától van.15A lustaság mély álomba szenderít, és a hanyag lélek éhezni fog.16Aki megtartja a parancsolatot, megőrzi lelkét; aki nem vigyáz útjaira, meghal.17Aki kegyes az alacsony sorúhoz, az Jehovának ad kölcsön, és Ő majd visszafizeti neki tettét.18Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, és ne akarja lelked megölni.19A dühöngő ember fizesse meg a bírságot, mert ha egyszer kiváltod, újra meg újra meg kell tenned.20Hallgass a tanácsra, és fogadd el a fegyelmezést, hogy bölcs lehess a jövőben.21Sok terv van az ember szívében, de Jehova szándéka az, ami megáll.22Ami a földi emberben kívánatos, az a szerető-kedvessége; és jobb a szűkölködő, mint a hazug ember.23Jehova félelme életre visz, és az ember megelégedetten tölti az éjszakát; nem sújtja őt rossz.24Bemártja kezét a lusta a lakomás tálba, de szájához vinni már nem tudja.25Verd meg a gúnyolódót, hogy a tapasztalatlan eszessé váljon; az értelmest pedig meg kell dorgálni, hogy megértse az ismeretet.26Aki rosszul bánik apjával, s aki anyját elűzi, az szégyenletesen és gyalázatosan cselekvő fiú.27Ne hallgass többé, fiam, a fegyelmezésre — el is térsz az ismeret beszédeitől!28A semmirekellő tanú gúnyt űz a jogból, és a gonosz emberek szája elnyeli az álnokságot.29Szilárdan megalapozott az ítélet a gúnyolódóknak, és az ütések az ostobák hátára.

20. fejezet
1A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és aki eltévelyedik általa, az nem bölcs.2Mint a fiatal sörényes oroszlán morgása, olyan félelmetes a király. Aki magára vonja dühét, a maga lelke ellen vét.3Dicsőségére van az embernek, ha felhagy a vitatkozással, de aki bolond, az kifakad.4A tél miatt nem szánt a lusta; koldul is majd az aratáskor, de nem lesz semmije.5Mély víz az ember szívének gondolata, de a tisztán látó ember felszínre hozza azt.6Sok ember híreszteli a maga szerető-kedvességét, de hű embert, azt ki találhat?7Az igazságos feddhetetlenül jár. Boldogok a fiai őutána.8A király az ítélet trónján ül, szemével kirostál minden rosszat.9Ki mondhatja:,,Megtisztítottam szívemet, megtisztultam bűnömtől."10A kétféle súlymérték és a kétféle éfa — mindkettő egyaránt utálatos Jehovának.11A cselekedetei által teszi magát ismertté még a fiú is, hogy tiszta és becsületes-e, amit tesz.12A halló fület és a látó szemet — mindkettőt Jehova alkotta.13Ne szeresd az alvást, nehogy szegénységre juss. Nyisd ki szemed, és lakj jól kenyérrel.14,,Hitvány, hitvány!"— mondja a vevő, és elmegy a maga útján. Azután meg dicsekszik.15Van arany, és korall is bőségesen, de az ismeret ajkai értékes edények.16Ha valaki kezességet vállalt idegenért, vedd el a ruháját, és az idegen nő miatt vegyél tőle zálogot.17Gyönyörűséges az embernek a hazugság kenyere, de azután a szája kaviccsal lesz tele.18A tervek tanácskozással szilárdulnak meg, és hozzáértő útmutatással folytasd háborúdat.19Aki rágalmazva szerte jár, bizalmas beszédeket tár fel; ne ápolj közösséget olyannal, akit rászednek saját ajkai.20Aki apját vagy anyját megátkozza, annak a sötétség közeledtével kialszik lámpása.21Az örökséget először kapzsiságból szerzik meg, de a jövője nem lesz áldott.22Ne mondd:,,Visszafizetem a rosszat!"Reménykedj Jehovában, és ő megszabadít téged.23A kétféle súlymérték utálatos Jehovának, és a hamis mérleg nem jó.24Jehovától vannak az életerős férfi léptei. A földi ember hogyan volna képes tisztán látni útját?25Csapda, ha a földi ember elhamarkodottan így kiált:Szent!, és a fogadalmak után veszi ezt fontolóra.26A bölcs király kirostálja a gonosz embereket, és kereket fordít rájuk.27A földi ember lehelete Jehovának a lámpása, mely alaposan végigkutatja bensejének legbensőbb részeit.28A szerető-kedvesség és a hűség őrzi a királyt, és az a szerető-kedvesség által tartja meg trónját.29Az ifjak szépsége az ő erejük, az idős emberek pompája pedig az ősz hajuk.30A zúzott sebek tisztítanak meg a rossztól, és a verések tisztítják meg a benső legbensőbb részeit.
 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek könyve/Ószöv.  
2016. augusztus 4., csütörtöki Napiszöveg
  2016-08-04 19:01:19, csütörtök
 
  "Jehova tudatja a szót;a jó hírt
vívő asszonyok, íme, nagy sereg"
(Zsoltárok 68:11)


Az 1800-as évek vége felé néhány
férfit és nőt nagyon érdekelt a Bib-
lia tanítása. Ők voltak az elsők, akik
prédikálták Jézus üzenetét, és így
ők is része lettek a következő prófé-
ciának: "a királyságnak ezt a jó hírét
prédikálni fogják az egész lakott föl-
dön tanúságul minden nemzetnek,
és akkor jön el a vég" (Máté 24:14).
A Bibliakutatók kicsiny csoportjá-
ból mára úgy 8 000 000 Jehova Tanú-
ja lett. És még több mint 11 000 000
személy érdeklődik a Biblia iránt,
ami abból látszik, hogy részt vesz-
nek Jézus halálának évenként meg-
tartott emlékünnepén. A legtöbb
országban több nő van jelen az em-
lékünnepen, mint férfi. Továbbá vi-
lágszerte 1 000 000-nál is többen
vannak, akik teljes időben prédikál-
nak, és ezt a munkát is javarészt nők
végzik! Isten azzal a feladattal bízta
meg ezeket a hűséges asszonyokat,
hogy képviseljék őt. Így beteljesed-
nek rajtuk a zsoltárírónak azok a
szavai, melyek a mai napiszövegben
olvashatóak. w14 8/15 1:18-19
 
 
0 komment , kategória:  .Napiszöveg jw.org  
Példabeszédek 11–15:33-ig terjedő fejezetei
  2016-08-04 18:50:41, csütörtök
 
  11. fejezet

1A hamis mérleg utálatos Jehovának, a teljes kősúlyban viszont örömét leli.2Elbizakodottság jött? Akkor gyalázat jön; de a szerényeknél bölcsesség van.3A becsületeseket feddhetetlenségük vezeti, a csalárdul cselekvőket pedig hamisságuk pusztítja el.4A kincseknek nem lesz hasznuk a bősz harag napján, az igazságosság azonban megszabadít a haláltól.5A feddhetetlennek az igazságossága egyengeti útját, a gonosz viszont saját gonoszságában fog elesni.6A becsületeseket igazságosságuk szabadítja meg, de sóvárgásuk által megfogatnak a csalárdul cselekvők.7Amikor meghal a gonosz ember, reménye elvész, és még a hatalomra épített várakozás is elvész.8Az igazságos megszabadul a nyomorúságtól, és a gonosz kerül a helyébe.9Szájával hoz romlást a hitehagyott az embertársára, de ismeret által szabadulnak meg az igazságosak.10Az igazságosak jósága miatt vigadozik a város, és amikor elvesznek a gonoszok, örömkiáltás hallatszik.11A becsületesek áldása által felmagasztaltatik a város, a gonoszok szája által viszont romlásba dől.12Akinek nincs értelem a szívében, megveti embertársát, az átfogóan tisztán látó ember azonban csendben marad.13Aki rágalmazóként jár, felfedi a bizalmas beszédet, de a hűséges szellemű elfedezi a dolgot.14Ahol nincs hozzáértő útmutatás, elesik a nép, a tanácsadók sokaságában viszont megmentés van.15Rosszul jár, aki kezességet vállal idegenért, aki viszont gyűlöli a kézfogást, gondtalan marad.16A bájos asszony megragadja a dicsőséget, a zsarnokok azonban a gazdagságot ragadják meg.17A szerető-kedvességű ember jót tesz saját lelkével, a kegyetlen viszont kitaszítottá teszi saját testét.18Hamis bért szerez a gonosz, de igaz fizetséget az, aki igazságosságot vet.19Aki szilárdan kiáll az igazságosság mellett, arra élet vár, ám aki a rosszat hajhássza, az a halálba siet.20A csalárd szívűeket utálja Jehova, de azokban gyönyörködik, akik feddhetetlenek útjukon.21A rosszak nem maradnak büntetlenül, még ha kéz a kézben járnak is, az igazságosak utódai viszont meg fognak menekülni.22Mint a disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, aki elfordul az értelemtől.23Az igazságosak kívánsága biztos, hogy jó, a gonoszok reménye pedig bősz harag.24Van olyan, aki osztogat, mégis gyarapodik, és van olyan, aki nem adja meg azt, ami jár, de csak szükséget szenved.25A bőkezű lélek megkövéredik, és aki bőven öntöz, maga is bőven öntözött lesz.26Aki visszatartja gabonáját, átkozza azt a nép, aki viszont engedi, hogy megvegyék azt, annak fején áldás.27Aki jóra törekszik, jóakaratot keres, de aki rosszra törekszik, maga jár pórul.28Aki gazdagságában bízik, elesik, de az igazságosak kivirágoznak, miként a fa lombos ága.29Aki kitaszítottá teszi saját házát, annak szél lesz a birtoka, és az ostoba szolgája lesz a bölcs szívűnek.30Az igazságos ember gyümölcse életnek fája, s aki lelkeket nyer meg, az bölcs. 31Íme, az igazságos elnyeri a földön jutalmát. Mennyivel inkább a gonosz és a bűnös!

12. fejezet
1Aki szereti a fegyelmezést, szereti az ismeretet, aki viszont gyűlöli a feddést, az oktalan.2A jó ember elnyeri Jehova helyeslését, az ármánykodó embert azonban Ő gonosznak nyilvánítja.3Egyetlen ember sem szilárdul meg gonoszság által, az igazságosak gyökérzete viszont megingathatatlan.4A derék feleség urának koronája, de mint csontjainak rothadása, olyan a szégyenteljesen cselekvő.5Az igazságosak gondolatai igazak, a gonoszoktól jövő vezetés pedig megtévesztés.6A gonosz szavai vér után leselkednek, a becsületeseket viszont szájuk kiszabadítja.7Elbuknak a gonoszok, és nincsenek többé, az igazságosak háza azonban megáll.8Az embert dicsérik szájának értelméért, az elferdült szívűt viszont megvetik.9Jobb, akit jelentéktelennek tartanak, de szolgája van, mint aki dicsőíti magát, de híján van a kenyérnek.10Az igazságos törődik háziállatának lelkével, a gonoszok irgalma azonban kegyetlen.11Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, aki viszont értéktelen dolgokra törekszik, annak szívében nincs értelem.12A gonosz megkívánja a rossz emberek hálóval elejtett zsákmányát, az igazságosak gyökere pedig termést ad.13Az ajkak törvényszegése csapdába ejti a rossz embert, az igazságos azonban kiszabadul a nyomorúságból.14Szájának gyümölcséből elégedik meg az ember jóval, és amit az ember keze tesz, megtérül neki.15A bolondnak helyes az útja a maga szemében, aki viszont hallgat a tanácsra, az bölcs.16Bolond, aki bosszúságát még aznap feltárja, az eszes viszont elfedezi a gyalázatot.17Aki hűségesen szól, az igazságos dolgot mond, a hamis tanú azonban megtévesztőn szól.18Van, aki meggondolatlanul olyanokat mond, mint amilyen a tőrszúrás, a bölcsek nyelve viszont gyógyír.19Az igazság ajka szilárdan megerősödik mindörökre, a hazugság nyelve pedig csak egy pillanatig marad meg.20Megtévesztés van azok szívében, akik gonoszt forralnak, akik viszont a békét tanácsolják, örvendeznek.21Semmi kár nem éri az igazságost, a gonoszok azonban tele vannak bajjal.22A hazug ajkak utálatosak Jehovának, ám akik hűségesen cselekszenek, azokban gyönyörűségét leli.23Az eszes ember elrejti ismeretét, az ostobának szíve ellenben kikiáltja a bolondságot.24A szorgalmasak keze uralkodni fog, a hanyag kéz viszont kényszermunkát végez majd.25A szív aggodalma meghajlásra készteti az embert, a jó szó pedig megvidámítja.26Az igazságos kikémleli a maga legelőjét, a gonoszokat azonban tévelygésbe viszi az ő útjuk.27A hanyagság nem riasztja fel a vadat, a szorgalom azonban az ember értékes vagyona.28Az igazságosság ösvényén élet van, és ösvényének útján nincs halál.

13. fejezet
1Bölcs a fiú, ha atyai fegyelmezést kap, a gúnyolódó pedig nem hallotta meg a dorgálást.2Az ember a szájának gyümölcséből eszik jót, a csalárdul cselekvők lelke azonban erőszak.3Aki vigyáz a szájára, megőrzi lelkét. Aki pedig nagyra nyitja ajkait, arra romlás jön.4A lusta csak vágyakozik, de lelkének semmije sincs. A szorgalmasak lelke azonban megkövéredik.5A hazug szót gyűlöli az igazságos, a gonoszok viszont szégyenteljesen cselekednek, és gyalázatot hoznak saját magukra.6Az igazságosság megóvja azt, aki ártatlan az ő útján, a gonoszság viszont elbuktatja a bűnöst.7Van, aki gazdagnak tetteti magát, pedig semmije sincsen, és van olyan, aki úgy tesz, mintha szűkölködne, pedig nagy vagyona van.8Az ember lelkének váltsága az ő gazdagsága, de aki szűkölködik, nem hallott dorgálást.9Az igazságosak világossága vigadozik, a gonoszok lámpása azonban kialszik.10Az elbizakodottság csak háborúsághoz vezet, akik viszont tanácskoznak, azoknál bölcsesség van.11A hiábavalóságból szerzett vagyon megfogyatkozik, aki viszont kezével gyűjt, gyarapodik.12Az elhúzódó várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság életnek fája.13Aki megveti a szót, attól zálogot vesznek, aki viszont féli a parancsolatot, az elnyeri jutalmát.14A bölcs ember törvénye életnek forrása, hogy elfordítson a halál csapdáitól.15Az igazi éleslátás jóindulatot szerez, de akik csalárdul cselekszenek, azoknak rögös az útjuk.16Minden eszes az ismerettel összhangban cselekszik, de aki ostoba, a bolondságot terjeszti.17A gonosz követ bajba kerül, de a hűséges küldött gyógyító.18Aki figyelmen kívül hagyja a fegyelmezést, arra szegénység és gyalázat jön, de aki megfogadja a feddést, azt dicsőítik.19A beteljesült kívánság kellemes a léleknek, az ostobáknak pedig utálatos elfordulni a rossztól.20Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár.21A bűnösöket üldözi a veszedelem, az igazságosak viszont jóval jutalmaztatnak.22A jó ember örökséget hagy fiainak fiaira, a bűnös gazdagsága pedig az igazságosnak van eltéve.23A szűkölködők fölszántott földje sok eledelt terem, de van olyan, akit elsöpörnek a jog hiánya miatt.24Aki visszatartja vesszejét, gyűlöli a fiát, de aki szereti, az megkeresi fegyelmezéssel.25Az igazságos eszik, míg lelke meg nem elégszik, a gonoszok hasa azonban üres lesz.

14. fejezet
1Az igazán bölcs asszony építi a házát, a bolond azonban saját kezével rombolja le.2Aki becsületesen jár, féli Jehovát, aki viszont elferdült utakon jár, megveti Őt.3A gőg vesszeje van a bolond szájában, a bölcseket azonban őrzi a saját ajkuk.4Ahol nincs jószág, tiszta a jászol, a termés azonban a bika erejétől lesz bőséges.5A hűséges tanú nem hazudik, a hamis tanú azonban hazugságokat szól.6A gúnyolódó keresi a bölcsességet, és sehol sincs, az értelmesnek azonban könnyű az ismeret.7Menj el az ostoba elől, mert különben nem fogod észrevenni az ismeret ajkait.8Az eszesnek bölcsessége az ő útjának megértése, de az ostobák bolondsága megtévesztés.9Bolondok, akik gúnyt űznek a vétkességből, a becsületesek között viszont egyetértés van.10A szív ismeri a lélek keserűségét, és idegen nem avatkozik örvendezésébe.11A gonoszok háza megsemmisül, a becsületesek sátra viszont virulni fog.12Van olyan út, mely egyenesnek látszik az ember előtt, de a vége halálnak útja.13Nevetés közben is fájhat a szív, és bánat lesz a vége az örvendezésnek.14A hűtlen szívű saját útjainak eredményeivel fog megelégedni, a jó ember viszont az ő viselkedésének eredményeivel.15A tapasztalatlan hisz minden szónak, de az eszes meggondolja lépteit.16A bölcs fél, és elfordul a gazságtól, az ostoba viszont dühös lesz, és elbizakodott.17Aki hirtelen haragú, ostobaságot követ el, a gondolkodóképességét használó embert pedig gyűlölik.18A tapasztalatlanok bolondságot fognak birtokolni, az eszesek viszont fejdíszként viselik az ismeretet.19A rossz embereknek meg kell hajolniuk a jók előtt, és a gonoszoknak az igazságos kapuiban.20Még embertársa előtt is gyűlölt a szűkölködő, a gazdagnak azonban sok a barátja.21Aki megveti embertársát, vétkezik, viszont boldog az, aki kegyesen bánik a lesújtottakkal.22Vajon a gonoszt forralók nem tévelyegnek? De szerető-kedvesség és hűség van azoknál, akik jóra törekszenek.23Minden fáradozásból haszon lesz, de az ajkak üres beszédéből nélkülözés.24A bölcsek koronája az ő gazdagságuk, az ostobák bolondsága azonban bolondság.25Az igaz tanú lelkeket szabadít meg, a csalárd viszont hazugságokat szól.26Jehova félelmében erős a bizalom, és lesz menedékük fiainak.27Jehova félelme életnek kútforrása, hogy elfordítson a halál csapdáitól.28A nép sokasága a király ékessége, de a népesség hiánya a főember romlása.29Aki lassú a haragra, bővelkedik tisztánlátásban, aki viszont türelmetlen, az a bolondságot magasztalja fel.30A nyugodt szív a test élete, a féltékenység viszont a csontok rothadása.31Aki becsapja az alacsony sorút, az annak Alkotóját gyalázza, aki viszont kegyet gyakorol a szegény iránt, az dicsőíti Őt.32A gonoszt gazsága miatt letaszítják, az igazságos viszont menedékre lel feddhetetlenségében.33Az értelmesnek a szívében nyugszik a bölcsesség, az ostobák között viszont ismertté lesz.34Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn azonban gyalázatára van a nemzeteknek.35A király gyönyörűségét leli az éleslátással cselekvő szolgában, de haragos a szégyenteljesen cselekvővel.

15. fejezet
1A szelíd válasz elfordítja a dühöt, a fájdalmat okozó szó azonban haragra ingerel.2A bölcsek nyelve jót tesz az ismerettel, az ostobáknak szája viszont bolondságot fecseg.3Jehova szeme minden helyen ott van: figyelemmel kíséri a rosszakat és a jókat.4A nyelv nyugodtsága életnek fája, a benne rejlő hamisság azonban megtöri a szellemet.5A bolond megveti apjának fegyelmezését, aki viszont figyelembe veszi a feddést, az eszes.6Az igazságosnak házában bőséges a tartalék, a gonosznak jövedelme azonban kitaszítottá tesz.7A bölcsek ajkai hintik az ismeretet, az ostobák szíve azonban nem olyan.8A gonoszok áldozata utálatos Jehovának, a becsületesek imájában viszont örömét leli.9A gonosznak útja utálatos Jehovának, az igazságosságra törekvőt azonban szereti.10Rossz annak a fegyelmezés, aki elhagyja az ösvényt; aki gyűlöli a feddést, meghal.11A seol és a pusztulás helye Jehova előtt van. Mennyivel inkább az emberek fiainak szíve!12A gúnyolódó nem szereti azt, aki megfeddi őt. A bölcsekhez nem megy el.13A vidám szív megvidámítja az arcot, a szívfájdalom azonban megtöri a szellemet.14Az értelmes szív kutat az ismeret után, az ostobák szája pedig bolondságra áhítozik.15A lesújtottaknak minden napja rossz, a jókedvű azonban mindig ünnepel.16Jobb a kevés Jehova félelmében, mint a temérdek kincs nyugtalansággal.17Jobb egy tál zöldségféle ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt bika ott, ahol gyűlölet van.18A feldühödött férfi viszályt szít, aki viszont lassú a haragra, lecsendesíti a perpatvart.19A lustának útja olyan, mint a tüskés sövény, a becsületesek ösvénye viszont el van egyengetve.20A bölcs fiú megörvendezteti apját, az ostoba ember azonban megveti anyját.21Örvendetes a bolondság annak, akinek nincs értelem a szívében, a tisztán látó ember azonban egyenesen halad előre.22Meghiúsulnak a tervek, ahol nincs bizalmas megbeszélés, de a tanácsadók sokaságában megvalósulnak.23Öröme van az embernek szája feleletében, és a megfelelő időben mondott szó, ó, mily jó!24Az élet ösvénye felfelé vezet annak, aki éleslátással cselekszik, hogy elforduljon a seoltól, amely odalent van.25Az önmagukat felmagasztalók házát Jehova lerombolja, az özvegynek határát pedig megerősíti.26A rossz ember terve utálatos Jehovának, de a kellemes szavak tiszták.27Aki tisztességtelen haszonra tesz szert, kitaszítottá teszi saját házát, aki viszont gyűlöli az ajándékokat, az él.28Az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen, a gonoszok szája viszont rosszat fecseg.29Jehova messze van a gonoszoktól, az igazságosak imáját azonban meghallgatja.30A szem ragyogása megörvendezteti a szívet, és a jó hír megkövéríti a csontokat.31A bölcsek közt van a fül, mely hallgat az életadó feddésre.32Aki kitér a fegyelmezés elől, saját lelkét veti el, aki viszont hallgat a feddésre, szívet szerez.33Jehova félelme fegyelmezés a bölcsességre, és a dicsőség előtt alázat jár.
 
 
0 komment , kategória:  Példabeszédek könyve/Ószöv.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2016.07 2016. Augusztus 2016.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 175 db bejegyzés
e év: 1175 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1320
  • e Hét: 5423
  • e Hónap: 9801
  • e Év: 48291
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.