Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2016. szeptember 7., szerdai Napiszöveg
  2016-09-06 23:49:33, kedd
 
  "Akkor teljesen megnyitotta
elméjüket, hogy felfogják az Írások
jelentését"(Lukács24:45NW).

Azon a napon, amikor Jézus feltá-
madt, két tanítványa egy Jeruzsálem-
től körülbelül 11 kilóméterre fekvő
faluba tartott. Nagyon szomorúak
voltak az elmúlt napok eseményei mi-
att. Nem tudták, hogy Jézus feltá-
madt. Ahogy mentek, Jézus egyszer
csak csatlakozott hozzájuk."és el-
kezdve Mózestől és az összes Prófé-
tától, értelmezte nekik azokat a
dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak
az összes Írásban" (Lukács 24:13-15,27NWDe íme, még azon a napon ketten közülük úton voltak egy faluba, amely Jeruzsálemtől mintegy tizenegy kilométernyi távolságra volt, és amelynek Emmaus volt a neve,14és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.15Ahogy beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk;
(Lukács 24:27NWÉs elkezdve Mózestől és az összes Prófétától, értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak az összes Írásban.).

Link
A szavai megvigasztalták őket. Szin-
te lángolt a szívük, amikor világo-
san elmagyarázta nekik az Írásokat
(Lukács 24:32NWÉs ezt mondták egymásnak:,,Hát nem égett a szívünk, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta nekünk az Írásokat?). A két tanítvány még az-
nap este visszatért Jeruzsálembe,
és elmesélték az apostoloknak, hogy
mi történt. Miközben beszéltek, Jé-
zus megjelent mindnyájuk előtt. De az
apostolok megrémültek. Hogyan erősí-
tette meg Jézus a hitüket? A mai napi-
szöveg ad erre választ. w14 12/15 2:1-2


  
 
0 komment , kategória:  .Napiszöveg jw.org  
2Sámuel 16–20-ig terjedő fejezetei
  2016-09-06 22:00:05, kedd
 
  16. fejezet

1Amikor Dávid egy kissé túljutott a hegy tetején, eléje került Ciba, Mefibóset szolgája egy pár fölnyergelt szamárral. Kétszáz kenyér, száz mazsolalepény, száz köteg nyári gyümölcs és egy nagy korsó bor volt rajtuk.2A király ekkor így szólt Cibához:,,Mit jelentenek ezek részedről?"Ciba ezt felelte:,,A szamarak a király háznépe számára vannak, hogy rájuk üljenek, a kenyér és a nyári gyümölcs az ifjaknak, hogy egyenek, a bor pedig a pusztában megfáradtnak, hogy igyék."3A király ekkor így szólt:,,És hol van uradnak fia?"Ciba erre ezt mondta a királynak:,,Ott tartózkodik Jeruzsálemben, mert azt mondta:Izrael háza ma visszaadja nekem apám királyi uralmát."4A király akkor így szólt Cibához:,,Íme, a tiéd mindaz, ami Mefibóseté."Ciba erre ezt mondta:,,Meghajtom magam;bárcsak kegyet találnék szemedben, uram király!"5Dávid király pedig eljutott Bahurimig, és íme, kijött onnan egy ember, aki Saul házának családjából való volt, név szerint Simei, Gera fia. Ez kijött, és közben átkozódott.6Köveket kezdett hajigálni Dávidra, és Dávid király minden szolgájára;és az egész nép meg az összes vitéz ott volt a király jobbján és balján.7Simei ilyen szavakkal átkozódott:,,Eredj, eredj, te vérbűnös, te semmirekellő ember!8Jehova visszatérített rád minden vérbűnt Saul háza miatt, aki helyett királyként uralkodtál. Jehova a fiadnak, Absolonnak a kezébe adja a királyságot. Most aztán bajban vagy, mert vérbűnös ember vagy!"9Abisai, Céruja fia végül így szólt a királyhoz:,,Mit átkozza ez a holt eb uramat, a királyt?Kérlek, hadd menjek oda, hogy fejét vegyem."10A király azonban ezt mondta:,,Mi közöm hozzátok, Céruja fiai?Hadd átkozódjon csak, hisz Jehova mondta neki:Szórj átkot Dávidra!Ki mondhatná hát:Miért tetted ezt?"11Dávid akkor így szólt Abisaihoz és minden szolgájához:,,Íme, a saját fiam, aki énbelőlem származott, a lelkemre tör;akkor mennyivel inkább egy benjáminita!Hagyjátok békén, hadd átkozódjon, mert Jehova mondta ezt neki.12Talán Jehova meglátja szemével, és Jehova visszaadja nekem a jót e mai átka helyett."13Dávid és az emberei tehát továbbmentek az úton, Simei pedig a hegy oldalán, vele egy vonalban haladt, hogy átkozódjon. Köveket hajigált, miközben ott haladt vele egy vonalban, és csak úgy szórta a port.14Végül a király és a vele levő egész nép fáradtan megérkezett. Ott aztán kipihenték magukat.15Absolon pedig az egész néppel, Izrael embereivel bevonult Jeruzsálembe;és Ahitófel is vele volt.16Amikor aztán az arkita Húsai, Dávid társa bement Absolonhoz, ezt mondta Húsai Absolonnak:,,Éljen a király! Éljen a király!"17Absolon erre így szólt Húsaihoz:,,Hát ez a te szerető-kedvességed a társad iránt?Miért nem tartottál a társaddal?"18Húsai erre ezt mondta Absolonnak:,,Nem, hanem azé leszek, és annál maradok, akit Jehova, és ez az egész nép, meg Izrael minden embere választott.19Másodszor pedig:Kinek fogok én szolgálni?Nemde a fia előtt?Ahogy apád színe előtt szolgáltam, akképpen leszek a te színed előtt is."20Absolon később így szólt Ahitófelhez:,,Ti adjatok tanácsot.Mit tegyünk?"21Ahitófel erre ezt mondta Absolonnak:,,Hálj együtt apád ágyasaival, akiket itt hagyott, hogy gondját viseljék a háznak. Akkor egész Izrael meghallja majd, hogy bűzössé tetted magad apád előtt, és megerősödik mindazok keze, akik veled vannak."22Sátrat vontak fel hát Absolonnak a tetőn, aztán Absolon együtt hált apja ágyasaival egész Izrael szeme láttára.23Ahitófel tanácsa pedig, amelyet azokban a napokban adott, olyan volt, mintha az igaz Isten szavát tudakolta volna meg az ember.Ilyen volt Ahitófel minden tanácsa Dávid előtt is, és Absolon előtt is.

17. fejezet
1És így szólt Ahitófel Absolonhoz:,,Hadd válasszak ki, kérlek, tizenkétezer embert, aztán fölkerekedek, és űzőbe veszem az éjjel Dávidot.2Rárontok, amíg fáradt, és erőtlen mindkét keze, és remegést hozok rá. Menekülnie kell majd az egész vele levő népnek, én pedig lesújtok a magára maradt királyra.3Hadd hozzam vissza hozzád az egész népet. Mindenki visszatérése attól az embertől függ, akit keresel;és akkor az egész nép békére lel."4Ez a beszéd pedig igencsak helyesnek látszott Absolon szemében, és Izrael minden vénjének a szemében is.5Absolon azonban ezt mondta:,,Hívd ide, kérlek, az arkita Húsait is. Hadd halljuk azt is, ami az ő szájában van."6Húsai tehát bement Absolonhoz, és Absolon akkor így szólt hozzá:,,Ilyen és ilyen szavakkal szólt Ahitófel.Hallgassunk-e a szavára?Ha nem, akkor szólj te!"7Húsai erre ezt mondta Absolonnak:,,Ahitófel ezúttal nem jó tanácsot adott!"8Majd így folytatta Húsai:,,Magad is jól tudod apádról és az embereiről, hogy erősek, és elkeseredett lelkűek, akárcsak az anyamedve, amely elvesztette kölykeit a mezőn. Apád katona, és nem éjszakázik együtt a néppel.9Íme, ő most egy veremben vagy valamely más helyen rejtőzik.És úgy lesz, hogy mihelyt rájuk támad az elején, bizony meghallja ezt, aki meghallja, és azt mondja majd:Vereség érte az Absolonnal tartó népet!10Akkor bizony még a vitéz ember is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, elerőtlenedik. Mert egész Izrael tudja, hogy a te apád erős ember, és a vele levő vitézek is azok.11Én a következőt tanácsolom:Gyűljön hozzád egész Izrael Dántól Beér-Sebáig, oly nagy számban, mint tengernél a homokszemek, és személyesen vonulj velük harcba.12Aztán rátámadunk azon a helyen, ahol biztosan megtalálható, és ellepjük őt, mint ahogy a harmat ellepi a földet.Nem marad belőle és az összes vele levő emberből egy sem.13Ha pedig valamelyik városba húzódik, akkor egész Izrael vigyen köteleket ahhoz a városhoz, és levonszoljuk azt a völgybe, míg végül egyetlen kavics sem akad már ott."14Erre Absolon és Izrael valamennyi embere ezt mondta:,,Jobb az arkita Húsai tanácsa, mint Ahitófelé."Ezt pedig maga Jehova parancsolta így, hogy meghiúsítsa Ahitófel tanácsát - noha jó volt az -, hogy veszedelmet hozzon Jehova Absolonra.15Húsai később így szólt Cádókhoz és Abjátárhoz, a papokhoz:,,Ezt meg ezt tanácsolta Ahitófel Absolonnak és Izrael véneinek, és ezt meg ezt tanácsoltam jómagam.16Most tehát küldjetek el hamar Dávidhoz, és adjátok tudtára:Ne maradj az éjjel a kietlen síkságon, hanem inkább kelj át, különben elnyelik a királyt és a vele levő egész népet."17Amikor Jonatán és Ahimaác az Én-Rógelnél álltak, egy szolgálóleány elment, és beszámolt nekik. Ők pedig elmentek, mert be kellett számolniuk Dávid királynak;ugyanis nem mutatkozhattak úgy, hogy bemennek a városba.18Egy ifjú azonban meglátta őket, és szólt Absolonnak.Elmentek hát ők ketten sietve, és Bahurimban betértek egy ember házába. Ennek volt az udvarán egy kút, és leereszkedtek abba.19Az asszony ezután fogott egy takarót, ráterítette a kút szájára, és ráöntött egy halom darált gabonát;és nem tudódott ki semmi.20Absolon szolgái pedig odamentek az asszonyhoz a házba, és megkérdezték:,,Hol van Ahimaác és Jonatán?"Az asszony így felelt nekik:,,Továbbmentek innen a vízhez."Akkor folytatták a keresést, de nem találták meg őket, így hát visszatértek Jeruzsálembe.21Miután elmentek, ezek feljöttek a kútból, majd továbbmentek, és beszámoltak Dávid királynak.Ezt mondták Dávidnak:,,Kerekedjetek föl, és gyorsan keljetek át a vízen, mert ezt meg ezt a tanácsot adta Ahitófel ellenetek."22Dávid erre tüstént fölkerekedett, és a vele levő egész nép is.Átkeltek a Jordánon a reggel felvirradtáig, míg végül senki sem volt, aki ne kelt volna át a Jordánon.23Ahitófel pedig látva, hogy nem fogadták meg a tanácsát, megnyergelt egy szamarat, fölkerekedett, és elment a házába, a maga városába. Utasításokat adott a háznépének, aztán megfojtotta magát;így halt meg. El is temették ősatyái sírhelyén.24És Dávid Mahanaimba ért, Absolon pedig átkelt a Jordánon, és vele együtt Izrael emberei is mindnyájan.25Absolon Amasát tette meg Joáb helyett a sereg vezérének. Amasa egy olyan ember fia volt, akit úgy hívtak, hogy Itra, az izraelita.Ez együtt hált Abigaillal, Náhás leányával, Cérujának, Joáb anyjának a nővérével.26És Izrael meg Absolon Gileád földjén ütött tábort.27Történt pedig, hogy amikor Dávid megérkezett Mahanaimba, Sóbi, az Ammon fiainak Rabbájából való Náhás fia, és a Lo-Debárból való Mákir, Ammiél fia, továbbá a Rógelimból való gileádi Barzillai28hoztak fekvőhelyeket, tálakat, fazekasedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, lóbabot, lencsét meg pörkölt gabonaszemet.29Mézet, vajat, juhokat és tehéntúrót is hoztak Dávidnak és a vele levő népnek eleségül, mert ezt mondták:,,Éhes, fáradt és szomjas a nép a pusztában."

18. fejezet
1Dávid akkor számba vette a vele levő népet, és ezredparancsnokokat meg századparancsnokokat rendelt az emberek fölé.2Aztán a nép egyharmadát Joáb kezére, egyharmadát Abisainak, Céruja fiának, Joáb fivérének a kezére, és egyharmadát a gáti Ittai kezére bízta Dávid. A király akkor így szólt a néphez:,,Én magam is kivonulok veletek."3A nép azonban ezt mondta:,,Ne vonulj ki, mert ha mi elmenekülünk is, nem törődik velünk a szívük;és ha meghal is fele részünk, nem törődik velünk a szívük. Te ugyanis annyit érsz, mint tízezer közülünk. Most tehát jobb volna, ha a városból lennél segítségünkre."4A király erre ezt mondta nekik:,,Ami jónak látszik szemetekben, azt teszem."A király tehát megállt a kapu mellett, és az egész nép kivonult százasával és ezresével.5A király akkor megparancsolta Joábnak, Abisainak és Ittainak:,,Kíméletesen bánjatok énértem az ifjúval, Absolonnal."És az egész nép hallotta, amikor a király parancsot adott minden vezérnek Absolonra nézve.6A nép tehát kivonult a mezőre Izrael ellen, és Efraim erdejében került sor az ütközetre.7Izrael népe végül vereséget szenvedett Dávid szolgái előtt, és nagy volt ott az öldöklés azon a napon:húszezer ember veszett oda.8Kiterjedt a harc azon az egész vidéken, amerre a szem ellátott. És többen voltak azok, akiket az erdő emésztett meg a népből, mint azok, akiket a kard emésztett meg azon a napon.9Absolon végül Dávid szolgái elé került. Öszvéren nyargalt, és az öszvér egy nagy és terebélyes fa kusza ágai alá jutott, úgyhogy Absolon feje beleakadt a nagy fába, és ott lógott ég és föld között, miután az öszvér elment alóla.10Akkor észrevette őt egy férfi, és szólt Joábnak:,,Íme, láttam Absolont, amint egy nagy fán függött."11Joáb erre ezt mondta a férfinak, aki szólt neki:,,Hát ha láttad, miért nem terítetted le ott a földre?Akkor rajtam lett volna a sor, hogy tíz ezüstöt és egy övet adjak neked."12A férfi azonban ezt mondta Joábnak:,,Még ha ezer ezüst ütné is a markomat, akkor sem nyújtanám ki kezemet a király fiára. Mert fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisainak és Ittainak:Akárkik legyetek is, vigyázzatok az ifjúra, Absolonra!13Különben csalárdul cselekedtem volna lelkével szemben, és semmi sem lenne rejtve a király előtt, te meg félreállnál."14Joáb erre így szólt:,,Mit vesztegessem itt az időt előtted?"Azzal kezébe fogott három dárdát, és beledöfte őket Absolon szívébe, még amikor élt a nagy fa ágai között.15Akkor odajött tíz legény, Joáb fegyverhordozói, és lesújtottak Absolonra, hogy megöljék.16Joáb ekkor megfújta a kürtöt, hogy a nép visszatérjen Izrael üldözéséből;mert visszatartotta Joáb a népet.17Végül megfogták Absolont, bedobták őt az erdőben egy nagy verembe, és egy igen nagy rakás követ hordtak föléje. És egész Izrael elmenekült, mindenki a maga otthonába.18Mármost Absolon, amikor még élt, vett és állíttatott magának egy oszlopot, amely a Király völgyében van, mert ezt mondta:,,Nincsen fiam, aki fenntartaná nevem emlékét."Így hát a maga nevéről nevezte el az oszlopot, és ezt mind a mai napig Absolon-emlékműnek hívják.19Ahimaác, Cádók fia pedig így szólt:,,Kérlek, hadd fussak el hírt vinni a királynak, mert Jehova igazságot szolgáltatott neki, hogy megszabadítsa őt ellenségei kezéből."20De Joáb ezt mondta neki:,,Te ma nem vagy hírmondó ember;más napon vigyél hírt. Ma azonban ne vigyél hírt, hiszen a király fia halt meg."21Joáb akkor így szólt a kusitához:,,Menj, jelentsd a királynak, amit láttál."A kusita erre meghajolt Joáb előtt, és már futott is.22Ahimaác, Cádók fia ekkor megint így szólt Joábhoz:,,Bárhogy legyen is, kérlek, hadd fussak el én is a kusita után."Joáb azonban ezt mondta:,,Miért futnál te, fiam, mikor neked nincsen hír?"23Ő mégis így szólt:,,Bárhogy legyen is, hadd fussak!"Erre ezt mondta neki:,,Hát fuss!"Ahimaác pedig elfutott a Jordán-környéken át vezető úton, és végül megelőzte a kusitát.24Dávid éppen a két kapu között üldögélt. Idővel az őrszem felment a falban levő kapu tetejére. Végül felemelte a szemeit, és látta, hogy íme, egy ember egyedül fut.25Az őrszem akkor felkiáltott, és szólt a királynak. A király erre ezt mondta:,,Ha egyedül van, hír van a szájában."Az pedig egyre közelebb ért.26Az őrszem ekkor látta, hogy egy másik ember is fut. Odaszólt hát a kapuőrnek az őrszem, és ezt mondta:,,Íme, egy másik ember! Ez is egyedül fut."A király erre így szólt:,,Az is hírt hoz."27Az őrszem hozzátette:,,Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádók fia, Ahimaác fut."A király erre így szólt:,,Ő jó ember, biztosan jó hírrel jön."28Végül Ahimaác így kiáltott a királynak:,,Minden rendben!"Arccal a földig meghajolt a király előtt, és így folytatta:,,Áldott legyen Jehova, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, akik fölemelték kezüket az én uram, a király ellen!"29A király azonban így szólt:,,Jól van-e az ifjú, Absolon?"Ahimaác erre ezt mondta:,,Láttam a nagy zűrzavart, amikor Joáb elküldte a király szolgáját és a te szolgádat, de nem tudtam, mi az."30A király erre így szólt:,,Lépj odébb, és maradj itt."Akkor odébb lépett és megállt.31És íme, megérkezett a kusita; és így szólt a kusita:,,Fogadja el a hírt, uram, a király, mert Jehova ma igazságot szolgáltatott neked, hogy megszabadítson mindazok kezéből, akik fölkeltek ellened."32De a király ezt mondta a kusitának:,,Jól van-e az ifjú, Absolon?"A kusita így szólt:,,Úgy járjanak uramnak, a királynak ellenségei, és mindazok, akik vesztedre törtek, mint az az ifjú!"33A király erre megrendült, fölment a kapubejáró feletti tetőszobába, és sírva fakadt;ezt mondogatta, amint ment:,,Fiam, Absolon!Fiam, fiam, Absolon!Ó, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absolon fiam, fiam!"

19. fejezet
1Később hírül vitték Joábnak:,,Íme, a király sír, és gyászolja Absolont."2Gyászra fordult hát a megmentés azon a napon az egész nép számára, mert hallotta a nép azon a napon, hogy ezt beszélik:,,Bánkódik a király a fia miatt."3És lopakodva ment be a nép azon a napon a városba, mint ahogy a szégyent vallott nép szokott lopakodni, ha megfutamodott a csatában.4A király betakarta az arcát, és egyre csak ezt kiáltozta a király fennszóval:,,Fiam, Absolon! Absolon fiam, fiam!"5Végül Joáb bement a házba a királyhoz, és ezt mondta:,,Szégyenbe borítottad ma minden szolgád arcát, azokét, akik ma megmentették a te lelkedet, a fiaid meg a leányaid lelkét, a feleségeid lelkét és az ágyasaid lelkét,6hiszen szereted a gyűlölőidet, és gyűlölöd azokat, akik szeretnek. Mert ma megmutattad, hogy a vezérek és a szolgák semmit sem jelentenek neked. Mert ma már jól tudom, hogy ha csak Absolon élne, és mi, a többiek mind halottak lennénk ma, az rendjén lenne a szemedben.7Most tehát kelj föl, menj ki, és beszélj a szolgáidhoz szívhez szólóan, mert Jehovára esküszöm, hogy ha nem mész ki, egyetlen ember sem marad veled az éjjel. És ez bizony rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, ami ifjúságodtól fogva mostanáig ért."8A király tehát fölkelt, leült a kapuban, és hírül adták az egész népnek:,,A király ott ül a kapuban."Erre az egész nép a király elé ment. Ami Izraelt illeti, mindenki elmenekült a maga otthonába.9És vita támadt az egész nép körében, Izrael minden törzsében. Így beszéltek:,,A király szabadított meg bennünket ellenségeink kezéből, ő mentett meg minket a filiszteusok kezéből, és most elfutott az országból Absolon elől.10Absolon, akit felkentünk magunk fölé, meghalt a csatában. Most tehát miért nem tesztek semmit azért, hogy visszahozzátok a királyt?"11Dávid király pedig elküldött a papokhoz, Cádókhoz és Abjátárhoz, és ezt üzente,,Beszéljetek Júda véneivel.Így szóljatok:Miért lennétek ti az utolsók, akik visszahozzák a királyt a házába, amikor egész Izrael beszéde eljutott a királyhoz a házába?12Testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok. Akkor miért lennétek ti az utolsók a király visszahozatalában?13Amasának pedig ezt mondjátok:Nemde csontom és húsom vagy?Úgy bánjon hát velem az Isten, sőt még rosszabbul, ha nem te leszel mindig a hadvezér előttem Joáb helyett."14Így aztán magához hajtotta Júda minden emberének a szívét, mint egy emberét. Meg is üzenték a királynak:,,Jöjj vissza valamennyi szolgáddal együtt."15A király tehát elindult visszafelé, és eljutott a Jordánig. Júda pedig elment Gilgálba a király elé, hogy átvezesse a királyt a Jordánon.16Akkor a benjáminita Simei, Gera fia, aki Bahurimból való volt, sietve lement Júda embereivel Dávid király elé.17Ezer ember volt vele Benjáminból.(Ciba, Saul házának legénye, annak tizenöt fia és húsz szolgája is vele volt, és sikerült odaérniük a Jordánhoz a király elé.18Átkelt a gázlón, hogy átvezesse a király háznépét, és hogy azt tegye, ami jó a szemében.)És Simei, Gera fia leborult a király előtt, amikor az át akart kelni a Jordánon.19Így szólt ekkor a királyhoz:,,Ne tulajdonítson nekem vétket az én uram, és ne emlékezz meg arról a rosszról, amit a te szolgád tett azon a napon, amelyen uram, a király elhagyta Jeruzsálemet, hogy szívére venné azt a király.20Mert jól tudja a te szolgád, hogy én vagyok az, aki vétkezett;és íme, elsőnek jöttem ma el József egész házából uram királyom elé."21Erre aztán megszólalt Abisai, Céruja fia, és ezt mondta:,,Vajon ezért ne lakoljon halállal Simei?Hiszen Jehova felkentjét átkozta!"22Dávid azonban ezt mondta:,,Mi közöm hozzátok, Céruja fiai, hogy ellenkeznetek kell ma velem?Ma lakoljon halállal valaki Izraelben?Avagy nem tudom-e, hogy ma vagyok király Izrael felett?"23Akkor a király így szólt Simeihez:,,Nem halsz meg."És megesküdött neki a király.24Mefibóset, Saul unokája pedig lement a király elé. Ő sem lábát, sem bajuszát nem ápolta, és ruháit sem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment, egészen addig a napig, amelyen békével megjött.25Amikor Jeruzsálembe érkezett a király elé, akkor a király így szólt hozzá:,,Miért nem jöttél velem, Mefibóset?"26Erre ő így felelt:,,Uram király, a szolgám csapott be engem. Mert ezt mondta a te szolgád:Hadd nyergeljem föl magamnak a szamárkancát, hogy ráüljek és a királlyal menjek.A szolgád ugyanis sánta.27Megrágalmazta a te szolgádat uramnál, a királynál. De uram királyom olyan, mint az igaz Isten angyala. Tedd hát azt, ami jónak látszik szemedben.28Mert bizony apám egész háznépe is csak halált érdemelt volna az én uram, a király előtt, és te mégis az asztalodnál étkezők közé soroltad szolgádat. Milyen jogos követelésem lehetne még?Hogy is kiálthatnék még a királyhoz?"29A király azonban így szólt hozzá:,,Miért szaporítod a szót?Elrendelem:te meg Ciba osztozzatok meg a mezőn."30Mefibóset erre ezt mondta a királynak:,,Vegye csak el az egészet;most, hogy az én uram királyom békével megjött a házába."31A gileádi Barzillai pedig lejött Rógelimból, hogy elmenjen a királlyal a Jordánhoz, hogy elkísérje őt a Jordánig.32Barzillai egyébként igen koros volt, nyolcvanesztendős;ő látta el élelemmel a királyt, amikor az Mahanaimban tartózkodott, mert igen nagy ember volt.33A király ezért ezt mondta Barzillainak:,,Te is kelj át velem, én pedig ellátlak élelemmel magamnál Jeruzsálemben."34Barzillai azonban így szólt a királyhoz:,,Mennyi van még az én életem éveinek napjaiból, hogy fölmenjek a királlyal Jeruzsálembe?35Nyolcvanéves vagyok ma már.Tudok-e különbséget tenni jó és rossz között, vagy érzi-e az ízét a te szolgád annak, amit eszem és iszom?Vagy tudom-e még hallgatni az énekes férfiak és nők hangját?Miért legyen hát szolgád uramnak, a királynak még terhére?36Mert csak egy kis darabon kísérhette el szolgád a királyt a Jordánig. Miért is adna nekem ilyen jutalmat a király?37Hadd térjen vissza, kérlek, a te szolgád. Hadd haljak meg városomban, közel az én apám és anyám sírhelyéhez. Itt van azonban szolgád:Kimhám.Ő keljen át urammal, a királlyal. Tedd vele azt, ami jó a szemedben."38A király erre ezt mondta:,,Velem jön át Kimhám, én pedig azt cselekszem vele, ami jó a te szemedben.És bármit kívánsz magadnak tőlem, megteszem neked."39Ekkor az egész nép elindult, hogy átkeljen a Jordánon, és maga a király is átkelt;a király pedig még megcsókolta Barzillait, majd megáldotta őt, és az visszatért a helyére.40Amikor a király átment Gilgálba, Kimhám is vele ment, és Júda egész népe is, és Izrael népének fele is, hogy átvigyék a királyt.41És íme, Izrael emberei mind odajárultak a királyhoz, és ezt mondták a királynak:,,Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, hogy áthozzák a királyt és háznépét, és vele Dávid minden emberét a Jordánon?"42Erre Júda emberei mindnyájan így válaszoltak Izrael embereinek:,,Mert közeli rokonságban vagyunk a királlyal.Ugyan miért haragudtatok meg emiatt?Ettünk-e valamit is a király költségére, vagy hoztak-e nekünk ajándékot?"43Izrael emberei azonban így válaszoltak Júda embereinek:,,Nekünk tízszeres jogunk van a királyhoz, úgyhogy Dávidhoz is több jogunk van, mint neked. Miért bántál hát velünk megvetéssel, és miért nem a mi ügyünk volt az első, hogy mi hozzuk vissza a királyunkat?"De Júda emberei szavának nagyobb súlya volt, mint Izrael emberei szavának.

20. fejezet
1Mármost éppen ott volt egy semmirekellő ember, név szerint Seba, a benjáminita Bikri fia. Ez megfújta a kürtöt, és ezt mondta:,,Nincs részünk Dávidban, és nincs örökségünk Isai fiában.Ki-ki az isteneihez, ó, Izrael!"2Erre Izrael emberei mind elmentek, felhagytak Dávid követésével, hogy Bikri fiát, Sebát kövessék. Júda emberei azonban ragaszkodtak királyukhoz a Jordántól fogva Jeruzsálemig.3Dávid végül megérkezett jeruzsálemi házába. A király ekkor fogta azt a tíz asszonyt, az ágyasokat, akiket korábban hátrahagyott, hogy gondot viseljenek a házra. Ezeket most egy őrzött házban helyezte el, de gondoskodott számukra élelemről. Nem hált velük, és haláluk napjáig szigorú elzártságban éltek özvegyekként egy élő férj mellett.4A király akkor így szólt Amasához:,,Hívd egybe hozzám Júda embereit három napon belül, és te is állj itt."5Amasa tehát egybehívta Júda embereit, de később érkezett a meghatározott időnél, amelyet a király megszabott neki.6Dávid akkor így szólt Abisaihoz:,,Most majd Seba, Bikri fia gonoszabb lesz hozzánk, mint Absolon.Te vedd csak magad mellé urad szolgáit, és vedd űzőbe őt, nehogy megerősített városokat találjon magának, és elmeneküljön a szemünk elől."7Kivonultak hát Joáb emberei meg a kereteusok, a peleteusok és a vitézek is mind őutána. Kivonultak Jeruzsálemből, hogy űzőbe vegyék Sebát, Bikri fiát.8Közel jártak a nagy kőhöz, amely Gibeonban van, és maga Amasa jött eléjük. Joáb pedig fel volt övezve, ruhájába öltözve. Hüvelyestül felövezett kardot viselt a csípőjéhez erősítve. Amikor előrelépett, kiesett a kardja.9Így szólt Joáb Amasához:,,Jól vagy, testvérem?"Joáb ekkor megfogta jobb kezével Amasa szakállát, hogy megcsókolja őt.10Amasa azonban nem ügyelt a kardra, amely Joáb kezében volt, úgyhogy az hasba szúrta vele, és kifordultak a belső részei a földre. Nem kellett ezt még egyszer megtennie vele, mert meghalt. Joáb és a testvére, Abisai ezután űzőbe vették Sebát, Bikri fiát.11Akkor Joáb egyik legénye megállt fölötte, és így beszélt:,,Akinek kedves Joáb, és aki Dávidhoz tartozik, kövesse Joábot!"12Amasa eközben vérében fetrengett az országút közepén. Amikor a férfi látta, hogy az egész nép megáll, odébb vitte Amasát az országútról a mezőre. Végül rádobott egy ruhát, mivel látta, hogy aki csak odaér hozzá, megáll.13Amint odébb vitte az országútról, mindenki továbbhaladt Joábot követve, hogy üldözze Sebát, Bikri fiát.14Seba pedig keresztülvonult Izrael valamennyi törzsén Ábel-Bét-Maákáig. Bikri leszármazottai ekkor mindnyájan egybegyűltek, és ők is utánamentek.15Amazok megérkeztek, és ostrom alá vették őt Ábel-Bét-Maákában. Ostromsáncot emeltek a város ellen, mert az egy sáncon belül feküdt. És a Joábbal levő egész nép a fal aláásásával foglalatoskodott, hogy ledöntse azt.16Ekkor kikiáltott egy bölcs asszony a városból:,,Figyeljetek, figyeljetek!Mondjátok csak meg Joábnak:Jöjj ide közelebb, hadd beszéljek veled!"17Erre odament hozzá, és az asszony megkérdezte:,,Te vagy Joáb?",mire ő így felelt:,,Én."Az asszony akkor így szólt hozzá:,,Hallgasd meg rabszolgaleányod szavait."Erre ezt mondta:,,Hallgatlak."18Az így folytatta:,,Régen mindig így beszéltek:Tudakozódjanak csak Ábelben, és célt érnek.19Én Izrael békeszeretőit és hűségeseit képviselem. Te el akarsz pusztítani egy várost és egy anyát Izraelben. Miért nyelnéd el Jehova örökségét?"20Joáb erre így válaszolt:,,Távol legyen tőlem, hogy elnyeljem és romba döntsem.21Nem úgy áll a dolog, hanem egy Efraim hegyvidékéről való ember, név szerint Seba, Bikri fia fölemelte a kezét Dávid király ellen. Csak őt adjátok ki, és elvonulok a város alól."Az asszony ezt mondta Joábnak:,,Íme, kihajítjuk neked a fejét a falon át!"22Rögtön el is ment az asszony az ő bölcsességében az egész néphez.Azok aztán levágták Bikri fiának, Sebának a fejét, és kihajították Joábnak. Ő erre megfújta a kürtöt, és elszéledtek a város alól, mindenki az otthonába. Maga Joáb visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.23Joáb volt Izrael egész seregének vezére. Benája, Jójada fia a kereteusok és a peleteusok élén állt.24Adórám a kényszermunkára kötelezettek felvigyázója volt, és Josafát, Ahilud fia volt az emlékíró.25Seva titkár volt, Cádók és Abjátár pedig papok voltak.26A jairita Ira is Dávid egyik papja lett.


  
 
0 komment , kategória:  2 Sámuel/Ósz.  
1Sámuel 16–20-ig terjedő fejezetei
  2016-09-06 21:28:34, kedd
 
  16. fejezet

1Jehova végül így szólt Sámuelhez:,,Meddig keseregsz még Saul miatt, ha én egyszer elvetettem, hogy ne uralkodjon királyként Izrael felett?Töltsd meg a szarudat olajjal, és menj. A betlehemi Isaihoz küldelek, mert az ő fiai közül szemeltem ki magamnak királyt."2Sámuel azonban ezt mondta:,,Hogyan mehetnék?Ha Saul meghallja ezt, biztos, hogy megöl engem."Jehova így folytatta:,,Vigyél magaddal egy üszőt a csordából, és ezt mondd:Azért jöttem, hogy áldozzak Jehovának.3Hívd meg Isait az áldozatra, én pedig tudatom veled, mit tegyél. Kend fel nekem azt, akit mutatok neked."4Sámuel azt tette, amit Jehova mondott. Amikor megérkezett Betlehembe, a város vénei remegve mentek eléje, és ezt mondták:,,Békét jelent-e jöveteled?"5Ő erre így szólt:,,Békét. Azért jöttem, hogy áldozzak Jehovának. Szenteljétek meg magatokat, és gyertek velem az áldozatra."Akkor megszentelte Isait és fiait, majd meghívta őket az áldozatra.6Történt pedig, hogy amikor bejöttek, és ő meglátta Eliábot, rögtön ezt mondta:,,Bizony Jehova előtt van a felkentje."7De Jehova így szólt Sámuelhez:,,Ne tekints a külsejére, se magas termetére, mert elvetettem őt. Mert nem úgy lát az Isten, ahogy az ember lát. Az ember ugyanis azt nézi, amit a szeme lát, Jehova ellenben azt nézi, hogy milyen a szív."8Isai akkor odahívta Abinádábot, és elvezette Sámuel előtt, de ő ezt mondta:,,Ez sem az, akit Jehova választott."9Isai ezután Sammahot vezette oda;de ő ezt mondta:,,Ez sem az, akit Jehova választott."10Isai már hét fiát vezette el így Sámuel előtt, de Sámuel ezt mondta Isainak:,,Nem ezeket választotta Jehova."11Sámuel végül így szólt Isaihoz:,,Ez az összes fiú?"Erre ő ezt mondta:,,A legfiatalabb még hátravan, és íme, a juhokat legelteti."Sámuel ekkor így szólt Isaihoz:,,Küldj csak el érte, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le étkezni, míg ide nem jön."12Ő el is küldött érte és elhozatta. Szép szemű, jó megjelenésű és pirospozsgás ifjú volt. Jehova akkor így szólt:,,Kelj fel, és kend fel, mert ő az!"13Sámuel tehát fogta az olajosszarut, és felkente őt a testvérei között. Attól a naptól fogva Jehova szelleme működni kezdett Dávidon. Később Sámuel fölkerekedett, és elment Rámába.14Saultól pedig eltávozott Jehova szelleme, és rossz szellem tartotta rettegésben, amelyet Jehova küldött.15Így szóltak Saulhoz a szolgái:,,Íme, Istentől jött rossz szellem tart téged rettegésben.16Parancsolja meg hát urunk, hogy szolgáid, akik előtted vannak, keressenek egy ügyes hárfást. Amikor rád száll Isten rossz szelleme, ő hárfázni fog kezével, és biztosan jobban leszel."17Saul erre ezt mondta a szolgáinak:,,Szerezzetek hát nekem valakit, aki jól játszik, és hozzátok ide hozzám."18Ekkor megszólalt az egyik szolga, és ezt mondta:,,Íme, láttam, milyen ügyesen játszik a betlehemi Isai egyik fia.Vitéz és erős férfi, harcra termett, értelmes beszédű és szép termetű ember. Jehova vele van."19Saul akkor követeket küldött Isaihoz ezekkel a szavakkal:,,Küldd el hozzám Dávid fiadat, aki a nyáj mellett van."20Isai tehát fogott egy szamarat.Szerzett kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát, és elküldte ezeket a fia, Dávid keze által Saulnak.21Így aztán Dávid elment Saulhoz, és szolgált neki. Saul nagyon megszerette őt, ő pedig a fegyverhordozója lett.22El is küldött Saul Isaihoz, és ezt üzente:,,Kérlek, hadd maradjon Dávid a szolgálatomban, mert kegyet talált szememben."23És amikor Isten szelleme megszállta Sault, Dávid elővette a hárfát, és játszott rajta a kezével.Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és eltávozott tőle a rossz szellem.

17. fejezet
1És a filiszteusok egybegyűjtötték táboraikat a harcra. Amikor egybegyűltek a júdabeli Szokónál, tábort ütöttek Szokó és Azeka között, Efes-Dammimnál.2Saul és Izrael férfiai is egybegyűltek, és az Elah völgyében ütöttek tábort. Csatarendbe álltak, hogy megütközzenek a filiszteusokkal.3A filiszteusok az egyik hegyoldalon, az izraeliták a másik hegyoldalon álltak, úgyhogy a völgy közöttük volt.4A filiszteusok táboraiból pedig kijött egy Góliát nevű bajnok, aki Gátból való volt. Hat könyök és egy arasz volt a magassága.5Rézsisak fedte a fejét, és pikkelyes páncélinget viselt. A páncéling ötezer sekel súlyú rézből volt.6Lábszárán rézvért, két vállán rézdárda volt.7Lándzsájának fanyele hasonlított a takácsok zubolyfájához, lándzsájának pengéje pedig hatszáz sekel súlyú vasból volt. Előtte lépdelt, aki a nagy pajzsot hordozta.8Akkor megállt, és így kiáltott Izrael csatasoraihoz:,,Miért vonultok ki és sorakoztok a harcra?Hát nem én vagyok a filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám.9Ha képes megküzdeni velem, és leterít, akkor szolgáitok leszünk. De ha elbírok vele, és én terítem le őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és szolgálni fogtok nekünk."10Aztán így folytatta a filiszteus:,,Én bizony ma gúnyt űzök Izrael csatasoraiból. Adjatok elém egy embert! Küzdjünk meg egymással!"11Amikor Saul és az egész Izrael meghallotta a filiszteusnak e szavait, megrettentek, és nagyon féltek.12Dávid pedig annak az efratai embernek volt a fia a júdabeli Betlehemből, akit Isainak hívtak. Ennek nyolc fia volt.Saul napjaiban ez a férfi már idős volt az emberek között.13Isai három legidősebb fia elment, és követték Sault a háborúba. A három fiát, aki hadba vonult, így hívták:Eliáb, az elsőszülött;Abinádáb, a második fia;és Sammah, a harmadik.14Dávid volt a legfiatalabb. A három legidősebb követte Sault.15Dávid vissza-visszatért Saultól, hogy őrizze az apja juhait Betlehemben.16A filiszteus pedig negyven napon át megjelent kora reggel meg este, és előlépett.17És Isai ezt mondta a fiának, Dávidnak:,,Kérlek, vedd magadhoz ezt az éfa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret a testvéreid számára, és vidd el gyorsan a táborba a testvéreidnek.18Ezt a tíz adag tejet pedig vidd el az ezredparancsnoknak. Nézz utána annak is, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz tőlük valami jelt."19Saul meg ők, és az összes többi izraelita ekkor az Elah völgyében voltak, és harcoltak a filiszteusok ellen.20Dávid tehát fölkelt kora reggel, rábízta az őrzőre a juhokat, felszedelőzködött és elment, ahogy Isai megparancsolta neki. Amikor eljutott a táborgyűrűhöz, a seregek épp a harctérre vonultak, és csatakiáltást hallattak.21Izrael és a filiszteusok felsorakoztak, csatasor csatasor ellen.22Dávid nyomban rábízta a málhaőrzőre a holmit, és szaladt a harctérre. Amikor odaért, érdeklődni kezdett a testvérei hogyléte felől.23Még beszélgetett velük, amikor íme, a Góliát nevű bajnok, a Gátból való filiszteus közeledett a filiszteusok csatasoraiból, és ugyanazt kezdte mondogatni, amit korábban. És Dávid meghallotta.24Izrael férfiai pedig, amikor meglátták ezt az embert, mind elfutottak előle, és nagyon féltek.25Így szóltak Izrael férfiai:,,Látjátok ezt az embert, aki közeledik?Azért jön, hogy gúnyt űzzön Izraelből. Azt a férfit, aki leteríti őt, a király nagy gazdagsággal halmozza el. Neki adja a leányát, és szabaddá teszi apjának házát Izraelben."26Dávid erre odaszólt a közelében álló férfiaknak:,,Mi lesz azzal az emberrel, aki leteríti ott azt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot?Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gúnyt űzzön az élő Isten csatasoraiból?"27A nép akkor elmondta neki a korábbi szavakat:,,Ez és ez lesz azzal az emberrel, aki leteríti őt."28Legidősebb bátyja, Eliáb pedig meghallotta, hogy a férfiakkal beszél, és fellángolt Eliáb haragja Dávid ellen, úgyhogy ezt mondta neki:,,Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot ott a pusztában?Jól ismerem elbizakodottságodat és szíved gonoszságát.Azért jöttél ide, hogy lásd a csatát."29Dávid erre így szólt:,,Ugyan mit követtem most el?Csak beszéd volt, nem?"30Azzal elfordult tőle egy másikhoz, és ugyanazokat a szavakat mondta, amiket korábban, mire a nép is ugyanúgy felelt neki, mint annak előtte.31Így aztán híre ment Dávid szavainak, és elbeszélték azokat Saul színe előtt, ő pedig magához hívatta őt.32Dávid akkor ezt mondta Saulnak:,,Senkinek se csüggedjen el a szíve. Szolgád majd elmegy, és megküzd ezzel a filiszteussal."33Saul azonban így szólt Dávidhoz:,,Nem bírsz te szembeszállni és megküzdeni ezzel a filiszteussal. Hiszen gyermek vagy még, ő pedig harcedzett ember gyermekkora óta."34Dávid erre ezt mondta Saulnak:,,Szolgádból pásztor lett az apja nyája mellett, és jött az oroszlán, meg a medve is, és elvittek egy-egy juhot a nyájból.35Én utánamentem, leterítettem, és kiszabadítottam a juhot a szájából. Amikor rám támadott, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem.36A medvét is, az oroszlánt is leterítette a te szolgád. Úgy fog járni ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül egy, mert gúnyolta az élő Isten csatasorait."37Dávid még hozzátette:,,Jehova, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve mancsai közül, ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből."Saul erre így szólt Dávidhoz:,,Menj hát, és Jehova legyen veled!"38Saul ekkor felöltöztette Dávidot a ruhájába, rézsisakot tett a fejére, majd páncélinget adott rá.39Dávid ezután felövezte a kardját ruhája fölé, és menni akart, de nem tudott, mert még nem próbálta. Végül így szólt Dávid Saulhoz:,,Nem tudok én ezekben járni, mert még nem próbáltam."Le is vette azokat Dávid.40Aztán kezébe vette a botját, kiválogatta magának az öt legsimább követ a völgyben, és beletette őket a pásztortáskájába, amelyet tarisznyaként használt. Parittyáját a kezében tartotta, és elindult a filiszteus felé.41A filiszteus is elindult, és egyre közelebb ért Dávidhoz. A nagy pajzsot hordozó férfi ott volt előtte.42Amikor a filiszteus odanézett, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert gyerek volt még, pirospozsgás és szép megjelenésű.43Így szólt a filiszteus Dávidhoz:,,Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz felém?"És átkozta Dávidot a filiszteus az istenei nevében.44Ezt is mondta a filiszteus Dávidnak:,,Gyere csak ide hozzám. Majd odaadom a húsodat az egek madarainak, és a mező állatainak."45Dávid erre így szólt a filiszteushoz:,,Te karddal, lándzsával és dárdával jössz felém, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében megyek feléd, akit te gúnyoltál.46A mai napon kezembe ad téged Jehova. Leterítelek és levágom a fejedet. A filiszteusok táborának tetemeit még ma odaadom az egek madarainak meg a föld vadállatainak, és az egész föld megtudja, hogy van Istene Izraelnek.47Meg fogja tudni ez az egész gyülekezet, hogy nem kard által és nem lándzsa által ment meg Jehova, mert Jehováé a csata, és ő kezünkbe ad titeket."48A filiszteus ekkor fölkelt, ment és közelített Dávid felé. Dávid is sietett és szaladt a harctérre a filiszteus elé.49Dávid ekkor a táskájába nyúlt kezével, kivett onnan egy követ, elhajította, és homlokon találta a filiszteust. A kő belefúródott annak homlokába, és arcával a földre bukott.50Dávid tehát parittyával és kővel is erősebb volt a filiszteusnál. Leterítette és megölte a filiszteust, pedig nem volt kard Dávid kezében.51Dávid aztán továbbszaladt, megállt a filiszteus fölött, fogta annak kardját, kihúzta a hüvelyéből, és megölte őt, levágva vele a fejét. A filiszteusok pedig látva, hogy a vitézük meghalt, megfutamodtak.52Erre Izrael és Júda férfiai fölkeltek, és kiáltásban törtek ki, és üldözték a filiszteusokat a völgyig, egészen Ekron kapuiig.A filiszteusok halálra sebzettjei pedig hullottak a Saáraimtól jövő úton egészen Gátig, illetve Ekronig.53Izrael fiai aztán visszatértek a filiszteusok heves üldözéséből, és kifosztották táboraikat.54Dávid akkor fogta a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, a fegyvereit meg elhelyezte a sátrában.55Saul pedig, amikor látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus ellen, rögtön odaszólt a hadvezérnek, Ábnernek:,,Kinek a fia ez a fiú, Ábner?"Ábner erre így szólt:,,Lelked életére mondom, ó, király, hogy nem tudom!"56A király ezért ezt mondta:,,Tudd meg, kinek a fia ez a legény."57Így aztán amikor visszatért Dávid a filiszteus leterítése után, Ábner fogta őt, és bevitte Saul elé. A filiszteus feje még a kezében volt.58Saul ekkor így szólt hozzá:,,Kinek a gyermeke vagy, te fiú?",mire Dávid ezt mondta: ,,Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia."

18. fejezet
1És történt, hogy amint befejezte Saullal a beszélgetést, Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével;úgy megszerette őt Jonatán, mint a saját lelkét.2Saul magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házához.3Jonatán pedig szövetségre lépett Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét.4Levette Jonatán a palástját, és odaadta Dávidnak. A ruháját is, sőt a kardját, az íját, és az övét is neki adta.5Dávid pedig kivonult. Okosan cselekedett, bárhová küldte is Saul;ezért a harcosok fölé rendelte őt Saul, és ez jónak tűnt az egész nép szemében, és Saul szolgáinak a szemében is.6És történt, hogy a hazajövetelükkor, amikor Dávid visszatért a filiszteusok megverése után, az asszonyok kimentek Saul király elé Izrael minden városából énekszóval, tánccal, tamburinnal és lanttal, örvendezés közepette.7Az ünneplő asszonyok felelgettek, és ezt mondták:,,Megverte Saul az ezreit, És Dávid is a tízezreit."8Saul ekkor nagyon megharagudott, és rossznak tűnt előtte ez a beszéd, ezért így szólt:,,Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem pedig ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!"9Attól a naptól kezdve állandó gyanakvással tekintett Saul Dávidra.10Másnap aztán rossz szellem szállta meg Sault Istentől, úgyhogy próféta módjára viselkedett a házban. Közben Dávid zenélt a kezével, mint az azt megelőző napokban is, Saulnak pedig épp a kezében volt a lándzsája.11Saul akkor elhajította a lándzsát, ezt mondva:,,A falhoz szegezem Dávidot!"De Dávid kitért őelőle kétszer is.12És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt Jehova, Saultól pedig eltávozott.13El is távolította őt Saul a környezetéből, és kinevezte ezredparancsnokának.Ő tehát ki- és bevonult a nép előtt.14Dávid mindig, minden útjában okosan cselekedett.És Jehova vele volt.15Saul pedig látta, hogy nagyon okosan cselekszik, úgyhogy rettegett tőle.16Egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert ő ki- és bevonult előttük.17Végül aztán ezt mondta Saul Dávidnak:,,Itt van a legidősebb leányom, Méráb. Őt adom feleségül hozzád, csak légy a vitézem, és vívd meg Jehova harcait!"Magában azonban ezt mondta Saul:,,Ne az én kezem bánjon el vele. Bánjon el vele a filiszteusok keze!"18Dávid erre így szólt Saulhoz:,,Ki vagyok én, és micsoda az én rokonságom, apám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak?"19Mire azonban eljött az ideje, hogy Mérábot, Saul leányát Dávidnak adják, már feleségül adták a meholai Adrielhez.20Mikál, Saul leánya pedig szerelmes volt Dávidba, és ezt hírül vitték Saulnak. És tetszett neki a dolog.21Saul ugyanis ezt mondta:,,Odaadom neki, hadd legyen számára csapda, és hadd bánjon el vele a filiszteusok keze!" Saul tehát így szólt Dávidhoz:,,A két nő egyike által ma házassági szövetségre lépsz velem."22Saul továbbá megparancsolta a szolgáinak:,,Beszéljetek titokban Dáviddal, és mondjátok:Íme, a király kedvét leli benned, és minden szolgája megszeretett.Lépj hát házassági szövetségre a királlyal."23Saul szolgái el is beszélték e szavakat Dávid fülébe, de Dávid ezt mondta:,,Olyan könnyűnek tűnik szemetekben házassági szövetségre lépni a királlyal?Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok!"24Hírt vittek tehát Saulnak a szolgái, és megmondták:,,Ilyen szavakkal szólt Dávid."25Saul erre ezt mondta: ,,Így szóljatok Dávidhoz:A király nem a menyasszonyárnak örülne, hanem száz filiszteus előbőrének, hogy bosszút álljon a király ellenségein."De Saul valójában azt tervezte, hogy végez Dáviddal a filiszteusok keze által.26A szolgái tehát közölték Dáviddal ezeket a szavakat, Dávidnak pedig tetszett a dolog, hogy házassági szövetségre lépjen a királlyal;és még nem teltek le a napok.27Fel is kerekedett Dávid, elment az embereivel, és levágott a filiszteusok közül kétszáz férfit. Dávid ezután elhozta előbőreiket, és odaadta a királynak valamennyit hiánytalanul, hogy házassági szövetségre lépjen a királlyal. Saul erre feleségül adta hozzá a leányát, Mikált.28Saul már látta és tudta, hogy Jehova Dáviddal van. Mikál, Saul leánya pedig szerette őt.29És Saul még inkább félt Dávid miatt, és örök ellensége lett Dávidnak.30A filiszteusok fejedelmei ki-kivonultak, és valahányszor kivonultak, Dávid cselekedett a legokosabban Saul összes szolgái közül. Igen becsessé vált a neve.

19. fejezet
1Végül aztán Saul arról beszélt fiának, Jonatánnak, és minden szolgájának, hogy meg kell ölni Dávidot.2Jonatán, Saul fia, nagyon kedvelte Dávidot. Ezért Jonatán megmondta Dávidnak:,,Saul, az apám meg akar ölni téged. Most azért, kérlek, vigyázz magadra reggel!Titkos helyen tartózkodj, és maradj a rejtekhelyeden!3Én pedig kimegyek, és ott állok meg apám mellett a mezőn, ahol te leszel. Beszélni fogok apámmal az érdekedben. Meglátom, mi lesz, és mindenképpen tudatom veled."4Jonatán tehát jót mondott Dávidról az apjának, Saulnak. Így szólt hozzá:,,Ne vétkezzen a király a szolgája, Dávid ellen. Nem vétkezett ő ellened, és igen jók voltak a cselekedetei irántad.5Tenyerére tette a lelkét, és megverte a filiszteust, úgyhogy Jehova nagy szabadítást szerzett egész Izraelnek. Láttad ezt, és megörültél. Miért vétkeznél hát ártatlan vér ellen azzal, hogy megöleted Dávidot ok nélkül?"6Saul hallgatott Jonatán szavára, és megesküdött Saul:,,Él Jehova, hogy nem kell meghalnia!"7Jonatán ezután hívatta Dávidot, és tudtára adta Jonatán mindezeket a szavakat. Akkor Jonatán elvitte Dávidot Saulhoz, és úgy volt őelőtte, mint korábban.8Idővel megint háború tört ki. Dávid kivonult és harcolt a filiszteusok ellen. Megverte őket nagy öldökléssel, és megfutamodtak előle.9Sault pedig rossz szellem szállta meg Jehovától, amikor a házában ült lándzsával a kezében, és Dávid zenélt a kezével.10Ezért Saul a falhoz akarta szegezni a lándzsájával Dávidot, de ő félreugrott Saul elől, úgyhogy a falba vágta a lándzsát. Dávid elfutott, hogy elmeneküljön még azon az éjjelen.11Saul később követeket küldött Dávid házához, hogy figyeljék azt, és megölesse őt reggel. A felesége, Mikál azonban megmondta Dávidnak:,,Ha nem mented lelkedet még ma éjjel, holnapra halott leszel."12Mikál azon nyomban lebocsátotta Dávidot az ablakon át, hogy menjen, fusson, meneküljön.13Mikál ezután fogta a terafimképmást, és rátette az ágyra. Kecskeszőr hálót tett Dávid fejének a helyére, majd betakarta egy ruhával.14Saul ekkor követeket küldött Dávidért, de Mikál ezt mondta:,,Beteg."15Saul ezért elküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, és ezt mondta:,,Hozzátok ide nekem ágyastól, hogy megölessem."16Amikor aztán a követek bementek, íme, a terafimképmás volt az ágyon, és kecskeszőr háló a feje helyén.17Saul ekkor ezt mondta Mikálnak:,,Miért játszottál ki így?Elbocsátottad az ellenségemet, hogy elmeneküljön."Mikál erre így szólt Saulhoz:,,Ő mondta nekem:Bocsáss el!Miért ölnélek meg?"18Dávid pedig elfutott, sikerült elmenekülnie, és Sámuelhez ment Rámába. Mindent elmondott neki, amit Saul tett vele. Akkor ő és Sámuel elmentek, és ezután Nájótban laktak.19Idővel hírt adtak Saulnak, és ezt mondták:,,Íme, Dávid Nájótban van, Rámában."20Saul nyomban követeket küldött, hogy elhozzák Dávidot. Amikor meglátták, hogy az idősebb próféták prófétálnak, Sámuel pedig ott áll, felügyelve rájuk, akkor Isten szelleme Saul követeire is rászállt, és ők is próféta módjára kezdtek viselkedni.21Amikor elmondták ezt Saulnak, nyomban más követeket küldött, de ezek is próféta módjára kezdtek viselkedni. Saul tehát ismét követeket küldött, már a harmadik csoportot, de azok is próféta módjára kezdtek viselkedni.22Végül aztán maga is elment Rámába. Amikor eljutott a Székuban levő nagy víztárolóhoz, érdeklődni kezdett:,,Hol van Sámuel és Dávid?"Erre ezt mondták:,,Ott vannak Nájótban, Rámában."23Onnan tehát a Rámában levő Nájótba vitt az útja, és Isten szelleme leszállt rá, igen, őrá, és továbbhaladt, és próféta módjára viselkedett, mígnem megérkezett Nájótba, Rámába.24És ő is levette ruháját, ő is próféta módjára viselkedett Sámuel előtt. Ott feküdt mezítelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Ezért szokták mondani:,,Saul is a próféták között van?"

20. fejezet
1Dávid pedig elfutott a rámai Nájótból. De még elment, és így szólt Jonatán előtt:,,Mit tettem?Mi a vétkem, és milyen bűnt követtem el apád előtt, hogy lelkemre tör?"2Erre ő ezt mondta neki:,,Távol legyen!Nem fogsz meghalni.Íme, apám nem tesz sem nagy, sem kis dolgot úgy, hogy ne mondaná el fülembe. Ezt miért titkolná el apám előlem?Nem történik ilyesmi."3Dávid azonban még meg is esküdött, és ezt mondta:,,Apád jól tudja, hogy kegyet találtam szemedben, ezért azt mondja:Ne tudjon erről Jonatán, nehogy bánkódjék.De bizony él Jehova és él a te lelked, hogy alig egy lépés választ el engem a haláltól!"4Jonatán akkor így szólt Dávidhoz:,,Bármit mondjon is a lelked, megteszem érted."5Dávid erre ezt mondta Jonatánnak:,,Íme, holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél feltétlenül a királlyal kellene ülnöm. Bocsáss el engem, hadd rejtőzzek el a mezőn a harmadik nap estéjéig.6Ha apád netán hiányolna, akkor mondd meg neki:Dávid nagyon kérte, hogy engedjem el, hadd futhasson el városába, Betlehembe, mert évenkénti áldozata van ott az egész családnak.7Ha azt mondaná:Jól van!, akkor békessége lesz a te szolgádnak. Ha viszont haragra gerjedne, akkor tudd meg, hogy elhatározta a rosszat.8Bánj szerető-kedvességgel szolgáddal, hiszen Jehova előtt szövetségbe juttattad magaddal a te szolgádat. Ha pedig vétek van bennem, te ölj meg! Miért vinnél apádhoz?"9Jonatán erre ezt mondta:,,Elképzelhetetlen ez veled kapcsolatban!De ha csakugyan tudomásomra jutna, hogy gonoszságot határozott el apám, hogy lesújtson rád, vajon nem mondanám el neked?"10Dávid ekkor így szólt Jonatánhoz:,,Ki mondja meg nekem, ha esetleg keményen válaszol neked apád?"11Jonatán erre ezt mondta Dávidnak:,,Gyere, menjünk ki a mezőre."Ki is mentek mindketten a mezőre.12Jonatán azután így szólt Dávidhoz:,,Jehova, Izrael Istene legyen a tanú, hogy holnap ilyenkor vagy harmadnap kikérdezem apámat. És ha jóindulattal van Dávid iránt, vajon nem üzenek-e neked, és nem juttatom-e füledbe?13Ha pedig apám azt látná jónak, hogy gonoszságot tegyen veled, akkor úgy bánjon Jonatánnal Jehova, sőt még rosszabbul, ha nem juttatom el füledbe, és nem bocsátlak el, és nem mehetsz el békében! Legyen veled Jehova, ahogy apámmal volt!14Te pedig, ha még életben leszek, igen, te, ugye kimutatod irántam Jehova szerető-kedvességét, hogy meg ne haljak?15Nem fogod megvonni szerető-kedvességedet háznépemtől időtlen időkig. Még amikor Jehova kivágja Dávid minden ellenségét a föld színéről,16Jonatán neve akkor sem vész ki Dávid házából. Dávid ellenségeinek kezéből kérje számon Jehova!"17Jonatán ismét megesküdött Dávidnak, mert szerette őt. Bizony úgy szerette, mint a saját lelkét.18Jonatán aztán ezt mondta neki:,,Holnap újhold lesz, és biztosan hiányolnak majd, mert üresen marad a helyed.19A harmadik nap már biztosan nagyon fognak hiányolni. Menj el arra a helyre, ahova elrejtőztél a munkanapon, és maradj itt e kő közelében.20Én pedig kilövök három nyilat az egyik oldalához, célba lőve velük, amerre akarok.21És íme, elküldöm a szolgát ezekkel a szavakkal:Eredj, keresd meg a nyilakat.Ha így szólok a szolgához:Íme, a nyilak erre vannak tőled, vedd fel őket, akkor jöjj, mert ez békét jelent számodra, és nincsen semmi baj - él Jehova!22Ha azonban azt mondom a fiúnak:Íme, a nyilak távolabb vannak még tőled, akkor menj, mert Jehova elküldött téged.23Arra a szóra nézve pedig, amelyet én meg te beszéltünk, nos, Jehova legyen köztem és közted időtlen időkig!"24Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. Eljött az újhold, és a király elfoglalta helyét az étkezésnél, hogy egyen.25A király a helyén ült, mint máskor is, a fal melletti helyen. Jonatán szemközt volt vele, Ábner ott ült Saul oldalán, de Dávid helye üres maradt.26Saul semmit sem szólt azon a napon, mert ezt mondta magában:,,Valami történt vele, és nem tiszta, mert nem tisztult meg."27Az újhold utáni napon, a második napon, még mindig üres volt Dávid helye. Saul erre így szólt a fiához, Jonatánhoz:,,Isai fia miért nem jött el az étkezésre sem tegnap, sem ma?"28Jonatán ezt válaszolta Saulnak:,,Dávid nagyon kérte, hogy engedjem el, hadd mehessen Betlehembe.29Ezt is mondta:Bocsáss el, kérlek, mert családi áldozatunk lesz a városban, és a testvérem parancsolta ezt nekem. Ha tehát kegyet találtam szemedben, hadd siessek el, kérlek, hogy láthassam testvéreimet.Emiatt nem jött el a király asztalához."30Saul erre haragra lobbant Jonatán ellen, és így szólt hozzá:,,Te, lázadó szolgálólány fia! Nem tudom-e nagyon is jól, hogy Isai fiát választod a magad szégyenére és anyád szeméremtestének szégyenére?31Mert amíg Isai fia él a földön, addig egyetlen napig sem állsz meg szilárdan, sem te, sem a királyságod. Most azért küldj el érte, és hozasd ide hozzám, mert halál fia!"32Jonatán azonban válaszolt apjának, Saulnak, és így szólt:,,Miért kellene megölni?Mit tett?"33Saul erre feléje hajította a lándzsát, hogy átüsse őt, és Jonatán megértette, hogy apja már elhatározta, hogy megöli Dávidot.34Nyomban fölkelt Jonatán az asztaltól izzó haraggal, és nem evett kenyeret az újhold utáni második napon, mert bánkódott Dávid miatt, mivel az apja megalázta őt.35Reggel aztán Jonatán kiment a mezőre a Dáviddal megbeszélt helyre, és egy fiatal szolga is vele volt.36Így szólt a szolgájához:,,Fuss csak, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök."A szolga el is futott, ő pedig úgy lőtte a nyilat, hogy túlmenjen rajta.37Amikor a szolga oda ért, ahova Jonatán ellőtte a nyilat, Jonatán a szolga után kiáltott, és ezt mondta:,,Nem távolabb van még tőled a nyíl?"38Megint utánakiáltott Jonatán a szolgának:,,Siess!Gyorsan!Meg ne állj!"Jonatán szolgája pedig fölszedte a nyilakat, majd odament urához.39A szolga semmiről sem tudott, csak Jonatán és Dávid tudtak a dologról.40Jonatán ezután odaadta fegyvereit a szolgájának, és így szólt hozzá:,,Menj, vidd ezeket a városba."41A szolga elment, Dávid pedig fölkelt közeli helyéről, amely délre volt, majd arcával a földre borult és meghajtotta magát háromszor.Csókolgatták egymást, és zokogtak egymásért, és végül Dávid zokogott leginkább.42Jonatán akkor így szólt Dávidhoz:,,Menj békével, hiszen megesküdtünk mindketten Jehova nevében, ezt mondva:Jehova legyen köztem és közted, az én leszármazottaim között és a te leszármazottaid között időtlen időkig!"Dávid tehát fölkerekedett és útnak indult, Jonatán pedig bement a városba.


  
 
0 komment , kategória:  1 Sámuel /Ósz.  
Ildykó barátnőm reggeli jó kívánsága!
  2016-09-06 17:50:50, kedd
 
  2016-09-06 (Ked), 6:29




Köszönöm Ildykó



  
 
0 komment , kategória:  b 1vargaildykómtól JELENIDŐ  
Egy kedves ismerősöm kérésének tettem eleget!
  2016-09-06 00:26:34, kedd
 
  2016-09-04 08:19:00, vasárnap

Kedveseim rokonaim, közeli barátaim vagy csupán ismerőseim.
Ez a leghosszabb komment amit valaha is írok, de a legvalósabb.Előbb vagy utóbb mindenki keresztül megy nehéz időszakokon. Az élet nem könnyű... sokszor a legerősebb emberek a legérzékenyebbek. Tudtátok, hogy azok az emberek akik a legtöbb kedvességet nyújtják másoknak pont azokkal bánnak igazságtalanul? Gondolnád, hogy azoknak van a legnagyobb szüksége a törődésre akik másokról gondoskodnak? Tudtad, hogy a 3 legnehezebben kimondható a Szeretlek, a Sajnálom és a Segíts szó.
Sokszor attól, hogy valaki boldognak néz ki, mélyebbre kell tekinteni ahhoz, hogy igazán meglássuk mennyi fájdalmat hordoz.Az összes barátomnak aki nehéz időket él most meg- indítsunk el egy lavinát. Mindannyiunk pozitív hozzáállásra van szükség, Most!Drága barátom, ismerősöm akivel valaha is összehozott a sors, megkérlek, hogy légy oly kedves egy az egyben, (copy and paste) átmásolni ezt az bejegyzést s a faladon tartani egy órán át, hogy adjunk egy pillanat esélyt mindazoknak akik családi problémákkal küzdenek, egészségügyi gondjai vannak, munkahelyi krízisen mennek keresztül, vagy akármilyen nehézséggel szembesülnek, tudatva velük e levél által, hogy van aki törődik velük.Kérlek tedd ezt meg mindannyiunkért, hisz senki sem védett minden ellen.Teljes szívemmel remélem, hogy lelki támaszként látni fogom ezt az üzenetet minden barátom falán. Tudom, hogy lesz aki megteszi, én megtettem valakiért, te is megteheted. NO SHARE, ne oszd meg, csak egy az egyben, csak másold át (copy and paste) és rakd ki a faladra. Köszönöm.
(Egy kedves ismerősöm kérésének tettem eleget!)		  
 
1 komment , kategória:  Általános  
Szép napot kívánok barátaimnak, kedves látogatóimnak!
  2016-09-06 00:21:04, kedd
 
 











Szeretettel: Anikó



  
 
0 komment , kategória:  SajátszerkesztésűNapszakKépeim  
2016. szeptember 6., keddi Napiszöveg
  2016-09-06 00:08:34, kedd
 
  "Legyetek ...szentek"
((3Mózes 11:45NW).

Jehova minden egyes szolgájától
elvárja, hogy szent legyen. A Mózes
harmadik könyvében többször esik
szó a szentségről, mint a Biblia bár-
mely más könyvében. Ha megértjük
ezt a bibliai könyvet, és meglátjuk a
benne rejlő értékeket, az segíteni
fog, hogy az életünk minden terüle-
tén szentek, vagyis tiszták legyünk.,
akár az imádatról, az erkölcsről vagy
a fizikai tisztaságról van is szó. Mivel
a Mózes harmadik könyve is része a
teljes Írásnak, ezért hasznos a taní-
tásra (2Timóteusz 3:16NWA teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre)

Link.Jehova neve átla-
gosan tízszer fordul elő minden
egyes fejezetben. Ha jobban meg-
értjük ezt a könyvet, megerősödik az
az elhatározásunk, hogy semmi olyat
nem fogunk tenni, amivel szégyent
hoznánk Isten nevére (3Mózes 22:32NWNe szentségtelenítsétek meg szent nevemet. Meg kell szenteltetnem Izrael fiai között. Én vagyok Jehova, aki megszentellek titeket)

Link.
Ezenkívül az "én vagyok Jehova" kí-
fejezéssel is gyakran találkozhatunk
ebben a könyvben, ami arra emlékez-
tet minket, hogy engedelmesked-
nünk kell Istennek. A Mózes harma-
dik könyve 8. fejezet szerint Jehova
Áront választotta ki Izrael főpapjá-
nak. Áron fiait pedig arra jelölte ki,
hogy papokként szolgáljanak. Áron
Jézus Krisztust szemlélteti, a fiai pe-
dig Jézus felkent követőit. w14 11/15
2:13

  
 
0 komment , kategória:  .Napiszöveg jw.org  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2016.08 2016. Szeptember 2016.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 162 db bejegyzés
e év: 1175 db bejegyzés
Összes: 7492 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1494
  • e Hét: 5597
  • e Hónap: 9975
  • e Év: 48465
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.