"Az ország fája" - Pálinkás Krisztina, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

"Az ország fája"

2009-12-17 21:18:40, csütörtök

	"Az ország fája" "Nagy kerekerdő mélyén éldegélt a kis fa, megbújva a nagyok árnyékában. Csendesen, eseménytelenül teltek napjai. Néha emberek jöttek, körbenézegettek, majd elmentek. Egy nap volt csak az évben, amikor megbolydult az amúgy néma táj, ilyenkor gépek zúgtak, hangyabolyként nyüzsögtek a kétlábúak, és elvittek egyet, a legnagyobbat, a legszebbet pajtásai közül. - Na, viszik a kiválasztottat - hallotta susogni a vén feketefenyőt. - Milyen kiválasztottat? - Tudod kicsi, azt csiripelik a verebek, az a cserfes népség aki néha idetéved, hogy beviszik a nagy fővárosba, felállítják egy hatalmas téren, az ország háza elé, szépen feldíszítik, körbeállják a gyerekek, gyönyörű karácsonyi énekeket énekelnek alatta. - Biztosan szép lehet - sóhajtott a mellette álló ezüstfenyő. A kis fenyő elgondolkodott. Tehát szépnek, nagynak, erősnek, hibátlannak kell lenni, és akkor lehet, ő lesz az, akinek majd énekelnek a kicsi emberek. Erősen megkapaszkodott a gyökereivel és jó erősen magába szívta az életadó nedveket. - Ha megnövök, én leszek a kiválasztott! - fogadta meg erős akarattal. Teltek-múltak az évek, harminc is elröppent már. A kicsi fenyőből hatalmas, gyönyörű fa lett. Csudájára jártak a madarak, a vadak. Árnya alatt megpihentek az erdőben járó vándorok, az erdész pedig arramentében mindig megállt előtte, felnézett a csúcsáig, majd kitört a nyaka, bólogatott és hümmögött. - Ez lesz az! Elérkezett a nagy nap. A fenyők izgatottan várták, kit is fognak választani, kit is fognak elbúcsúztatni. Mindig elbúcsúztak, mert aki egyszer innen elment, soha nem tért vissza. Ilyenkor mézga-könnyeket sírtak, kérgükön lecsurgó cseppeket. - Ezt vágjátok! - állt meg az erdész, s rámutatott a kicsiny fenyőből lett hatalmas fára. - Igen, igen!!! - ujjongott a fenyő. - Nem volt hiába az évekig tartó várakozás, engem visznek, engem visznek! - Tapsikolt is volna az ágaival, de meggondolta magát, biztos kinevetnék a többiek. Felzúgott a gépfűrész, a fenyő iszonyú fájdalmat érzett, majd lezuhant a földre. Erős kezek markolták, kötélgúzsba tekerték és felrakták egy hatalmas valamire, ami elindult, s vitte őt egyre távolabb és távolabb az erdőtől, társaitól. Sokáig hallotta a búcsúszavakat, a madarak is elkísérték, majd lemaradoztak. Egyedül maradt. A nagy térre érve levették, kötéllel húzták, még mindig sajgó talpát beleillesztették egy erős tartóba, majd újabb emberek jöttek, csillogó-villogó mindenfélét aggattak rá, körbehúztak rajta egy hosszú, vékony indát, majd otthagyták. Sötétedéskor kigyúltak az inda fényei és a fenyő olyan boldogságot érzett, mint még soha. - Mindjárt jönnek a gyerekek és énekelnek - gondolta. De a gyerekek nem jöttek, csak pár ember, akik mondtak valamit a karácsony szentségéről, az ünnepről, hogy milyen gyönyörű is ez a fa, az ország karácsonyfája , aztán elmentek. - Na, biztos most jönnek a gyerekek! - Kinyújtózott, hogy még nagyobbnak lássák, még hatalmasabbnak, legyenek rá büszkék, mennyire szép és csodálatos. Hiába várt. A tér üres maradt, csak ő állt ott egyedül az egyre sötétedő estében. Körbenézett& és akkor meglátta a fehér kis kerítéseket a tér körül, néha megállt egy-egy arrajáró, megnézte őt, a kezével furcsa mozdulatokat tett, de nem jött közelebb. Az a fehér akármi távol tartotta tőle a megállókat. A fenyő nagy pompájában egyre szomorúbb lett, majd meghallott egy vékony hangot a kerítésen túlról. - Nagypapa, miért nem lehet odamenni? Nem a mi fánk áll ott? - Bizony a miénk. Ez a fa az ország fája . Szegényke, nézd, milyen magányosan áll ott, biztos jobban érezné magát az erdőben. Teleaggatták mindenféle csiricsáré puccal, ahelyett, hogy hagyták volna ott, ahová tartozik, a fenyvesben, ahol mókusok ugrálnak rajta, madarak csippentik a tobozaiból a magokat, szél fújja az ágait, s szűzfehér hó borítja el havazáskor tűleveleit. Sokkal szebb lenne akkor, mint itt és így. - Papa, hiszen mi is díszítünk fát karácsonykor! - Persze, de kint a kertben. Azért ültettem amikor megszületett édesapád egy fenyőfát, hogy vele köszöntsük a karácsonyt. Ki nem vágnám! Ott a helye - bólintott az öreg. - Tudom. Mindig sütünk mézeskalácsot nagyival, ráfűzzük a cérnára, meg a többiekkel papírból szalagot is ragasztgatunk, közben énekelünk, nevetünk, aztán kivisszük, és feldíszítjük. De mi gyertyát gyújtunk a tövében, igaz papa? És kint a kertben tovább énekelünk, oda tesszük az ajándékokat, amiket mi csinálunk egymásnak. Papa, mi lesz szegénnyel, ha véget ér a karácsony? - Vízkeresztkor lecsupaszítják, elviszik, felvágják darabjaira. Kicsim, szerinted van ennek így értelme? A mi fánk ott marad, ahová ültettem, növekedhet, terebélyesedhet. Az a fa soha nem lesz egyedül, hiszen nyáron ott játszotok a tövében, jókat alusztok alatta, hall ő ott nevetést, prüntyögést, kap szeretet tőlünk, de ez szegény... - nézett elgondolkodva az öreg az egyedül álló fára -, ez már... Mit csinálsz kislányom? Most hová szaladsz? A kislány átszuszakolta magát a korlátok között és futott, futott a néma téren átvágva. A fához érve odabújt a fenyőfa törzséhez, kis karjaival megölelte, puszit nyomott a kérgére. - Szegényke, milyen egyedül lehetsz. Hiányoznak a többiek? Figyelj csak, akarod, hogy énekeljek neked? Hátha akkor nem leszel szomorú. Énekeljek? - és a néma téren halk hangon, kicsit hamisan, megbicsaklóan dúdolni kezdett: - Mintha csillag nézne ránk a házból, csendben alszik, álmot lát az éj, tiszta szívvel szállnak most a vágyak, messze fel a szürkeség felé&hópehely hull, béke száll a földre, ablakunknál megpihent a szél... - Ugye szép volt? Ezt szoktuk énekelni a mi fánknak. Kár, hogy nem ismerheted... - suttogta a fenyőfának a kislány. - De most mennem kell. Papa biztos dühös rám - nyomott egy búcsúpuszit a fenyőfára és már szaladt is vissza a kerítésen kívül álldogáló öreghez. Amikor odaért, csak ennyit mondott: - Megvigasztaltam a fánkat. - Hallottam kicsim - mondta az öreg, és hirtelen valami szúrni kezdte a szemét. - Menjünk, vár már otthon nagyanyád. A fenyőfa egyedül maradt a csendben. Hirtelen tört rá a magány fájdalma, ágai meghajoltak, sírni kezdett. Elátkozta azt a napot, amikor a fogadalmát tette. Majd megrázta magát, felmagasodott, ágait himbálni kezdte az előbb hallott dallamra... erősebben! ... még erősebben! A hatalmas robajra villanyok gyúltak a sötét ablakok mögött, emberek hajoltak ki rajtuk és csodálkozva nézték a hatalmas fát, az ország fáját, a földre dőlve, összetört díszek milliárdnyi darabjai között... a sötét téren.. néma csendben... kordonok mögött... " Pálinkás Krisztina

0 komment , kategória: Általános

Címkék: beleillesztették, megvigasztaltam, terebélyesedhet, körbenézegettek, megkapaszkodott, kiválasztottat, eseménytelenül, lecsupaszítják, elgondolkodott, hatalmasabbnak, hangyabolyként, mézeskalácsot, ragasztgatunk, felmagasodott, megbicsaklóan, elbúcsúztatni, karácsonyfája, vízkeresztkor, elgondolkodva, búcsúszavakat, átszuszakolta, feldíszítjük, kiválasztott, lemaradoztak, kinyújtózott, legnagyobbat, szentségéről, karácsonykor, feketefenyőt, mozdulatokat, megszületett, arramentében, sötétedéskor, teleaggatták, ablakunknál, gyökereivel, ország fája, nagyok árnyékában, amúgy néma, legszebbet pajtásai, nagy fővárosba, hatalmas téren, ország háza, mellette álló, kicsi emberek, életadó nedveket, kicsi fenyőből, erdőben járó, erdész pedig, fenyők izgatottan, kicsiny fenyőből, évekig tartó, Pálinkás Krisztina,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]