Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/286 oldal   Bejegyzések száma: 2859 
Esti fény
  2018-08-16 18:49:47, csütörtök
 
  Esti fény

Kórházi ágy. Még nyár tüzel.
Kórházi ágy. Már ősz borong.
Injekciók, vizsgálatok,
útkereső orvosi gond.
Jó kezelés, hű ápolás.
Kétség, remény... gyötrő talán.
Zörgetés ígéret-kapun
s a lehetetlen kőfalán.

És csend. "Tudod, most úgy vagyok
mint az úszó, ha megpihen:
hátára dől, s egyszerűen
elfekszik a ringó vízen.
Csendesen viteti magát...
Így pihenek Isten kezén."

A kis szobában félhomály -
s a kedves arcon esti fény.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Fénylő reménység
  2018-08-16 12:24:32, csütörtök
 
  Fénylő reménység

A bűn galád fekete serege
vad szitkait már az égre hányja -
nem mintha végzett volna a földdel:
végső csapásra készül lesben állva.

Hazug szólamok előőrsei
lepték el a világ széles tereit,
s ha néha-néha el is ül a vihar,
de még ezrével ontja ki véreink.

Szerte a világon pusztít a téboly -
nemcsak a fegyver, a gyűlölet is öl:
titkon álcázott fehér lepel mögül
váratlan sújt le kemény ököl.

Pedig a nagy harc már eldőlt régen -
Itt állt a bolygónkon fénylő kereszt,
s ha kárhoztat is sorsod halálra,
az üdvből már semmi ki nem rekeszt.

Csak hit legyen igéző csillagod:
a hit győztesen messzire lát...
Nemcsak éjjelen, nappalon is vezet -
végig az úton, mindenen át!

Venyercsán László
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Virágvasárnap
  2018-08-16 12:17:00, csütörtök
 
  Virágvasárnap

Ki Messiás volt és Úr és király
milyen csendben járt és kelt a földön -
nem vágtatott fehér tűzparipán,
sorsa nehéz volt: megvetés, börtön. -

De eljött a nap a szép ujjongó
s felfénylett sugárzón ember-arca,
ezreknek szólt az égi látomás:
nem vész el Isten poklot járó harca.

Most a szamárcsikón Jézus vonul...
Ez az ünnepi pompa is rejtett,
mint Ő, ki maga az ok és a cél:
magában mindent újjáteremtett.

Venyercsán László
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Lehetetlen?...
  2018-08-16 11:24:52, csütörtök
 
  Lehetetlen?...

Te azt mondod, hogy lehetetlen,
és leereszted a kezed,
csüggedt-fásultan belenyugszol,
- ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen,
s befagy az ajkad, a szíved,
már alig mersz, s kihal belőled
minden nagy, hősi lendület!

S miattad dúlhat itt a gazság,
fertőzhet a bűn, kapzsiság,
hagyod: hadd rohanjon vesztébe
dühödt őrültként a világ...

Hát mit tehetnél? Nincs hatalmad,
se szó, se vér, se könny, se jaj,
se ész, se fegyver nem segít már,
se ezer nábob, sem arany...

- Legyen, mi lesz!... Ha ég az erdő,
ki oltja el? S mit ér a gát,
ha a tenger kilép medréből,
s őrültként dobálja magát?...

Lehetetlen, hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
a világ... Szenny, láz, kelevény már,
lehetetlen megmenteni!

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
s tapló van melleden belül,
és nem tudod, hogy a hívőnek
a lehetetlen sikerül!

Szavára forrás kél a pusztán,
a néma szól, a béna megy,
manna hull, hegyre hág a tenger,
vagy tengerbe lép a hegy!

Szeretet lesz a gyűlöletből,
a büszke megalázkodik,
a kapzsi ingét odaadja,
s a káromló imádkozik.

Vízen járhatsz, tűzön mehetsz át,
ha hiszel!... S mindez nem mese,
példák beszélnek, s nézd, körülvesz
a "bizonyságok fellege!"

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd le
csüggedt-fáradtan fejedet,
lehet béke, lehet bocsánat,
új élet, jóság, szeretet!

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
könyörgés, semmi nem segít,
de megmentheti a világot
a legnagyobb erő...: a hit!

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Letenni!
  2018-08-16 08:09:09, csütörtök
 
  Letenni!

Rég volt. Szóablakok nyíltak,
ahogy szemtől-szemben állva,
beszélgettünk, s beleláttam
nagyon mélyen a szívedbe,
titkaiba gondjaidnak.

Kértelek, hogy mindet tedd le,
bízd a leghatalmasabb,
legszeretőbb, örök kézre,
s gondtalan leszel, szabad!
"Így!" - és letettem egy könyvet.
Mosolyogtál. Tudtam én is,
hogy könyvet letenni könnyebb,
mint az örök Segítőre
bízni-vetni gondokat.
"Letehetem. De elkísér,
amit olvastam belőle!"
- mentegetted még magad.

"Akkor ne úgy, mint a könyvet!
Akkor mint egy nagy követ!
Miért nyomnák, gyötörnék szegény
szívünket a gondkövek,
ha szabad mindent letenni,
nem hordozni terheket,
s olyan gondtalanná lenni
újra, mint a gyermekek!"

Mit feleltél, nem emlékszem.
Régen túlvagy minden gondon.
De ha rámnehezedik,
akárhányszor csendesen
elismételem, elmondom:
Letenni, mint a követ
Atyám kezébe - egészen!

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Én Krisztusnak hiszek!
  2018-08-15 21:04:08, szerda
 
  Én Krisztusnak hiszek!

Akárki légy is, nem hiszek neked.
Ma nincs testvér és nincs felebarát,
csak farkastárs az ember, ki kidőlt
társa hulláján hizlalja magát.

A hízelgésed kannibál-kenyér:
hizlalsz, hogy zsíros falatod legyek,
s tudásod, pénzed, gyönyöröd és gázod
halálra mérgez, mint pók a legyet.

Ülj bár katedrán, vagy szónokolj hordón,
izzadj, vagy vérezz, könnyet onts, vagy öklözz,
azért teszed, hogy zsebem kiürítsd,
s hogy lépcsőd legyek újabb gyönyörökhöz.

Nyelved a szádban nagy szemétlapát,
hiába szór ezer ígéretet;
ha kötél szakad, engem áldozol fel,
s elfutsz, hogy megmentsd hitvány életed.

Ha király volnál, lennél szolga értem?
Ha ép, erős volnál, lennél beteg?
Ha gazdag volnál és körülmagasztalt,
lennél-e mindenkitől megvetett?

Vesd le értem a ruhádat! Búcsúzz el
hazádtól. Hagyd el szerelmed, anyád,
ne legyen kenyered, ne legyen hajlék,
ahol fejed nyugton lehajtanád,

szállj szembe értem az egész világgal
egyedül, s tűrd, hogy szembeköpjenek,
vérezz el elhagyottan a kereszten,
mint a Krisztus... akkor hiszek neked!

Álpróféták, hiába prédikáltok,
belőletek az ős-kígyó sziszeg:
ki értem szolga lett, s meghalt! Keresztfán!,
én egyedül csak Krisztusnak hiszek!

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Havasi gyopár
  2018-08-15 12:19:56, szerda
 
  Havasi gyopár

Sivár kor ez! Mint gőgös hegyorom,
az ember égig nőtt, s havas, hideg.
Acél, s vaskéreg fed minden szívet,
s pénzzel méri egymást testvér, rokon.

Lavinaként, ropogva, zúzva, törve
pusztít az Érdek. Mit akarsz dalom?
Most a Bomba, a Gáz a hatalom,
s a Parnasszus: a Gyár, a Bank, a Tőke.

Próféta, költő, megfagysz itt, szegény,
a jó Üzlet a legszebb költemény!
Lejárt a koldus álmodók kora,

(a havas a virághoz mostoha),
s a vers csak úgy nyílik a Kor kopár
szikláin, mint bús havasi gyopár.

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Örüljünk hát!
  2018-08-15 08:45:46, szerda
 
  Örüljünk hát!

Érettségi találkozónkra
"A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán
mire felhozom, össze is töröm."
Petőfi

Törékeny gyöngyszem-öröm
mit ér nekünk?
Ifjú éveket bearanyozó,
hamar elsuhanó sugáröröm
mit ér nekünk?
Hát nincs öröm, mely végig beragyogja,
végigkíséri egész életünk?!

Keressük, míg rá nem találunk,
mint titokzatos, igaz kincsre,
hogy utunk tiszta fénnyel hintse
akkor is, ha vérzik a szívünk...
ha találkozunk, ha elválunk...
ha búcsúzunk, sírparton állunk...
beragyogja könnyünk, halálunk,
ha kín emészt, ha lázban égünk...
ifjúságunk és öregségünk!

Mert van ilyen titokzatos,
szent öröm! Kísér szüntelen,
évek harcában kipróbáltan,
mint múlhatatlan a múlásban.
Gaudemus igitur!
Számon győzelmes vallomás van.
Győzelmes, boldog vallomás:
Jézus Krisztusban megtaláltam!

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szerénység éneke
  2018-08-14 15:39:05, kedd
 
  Szerénység éneke

Ments meg Úristen a főnyereménytől,
ments meg bőséget hozó dicsőségtől.
Ne ragadjon el se mámor, se vér,
sohse hordozzon diadalszekér,
ne legyen autóm, se aranyórám,
ne uralkodjam gőggel soha szolgán!
Nem kell a gyönyör, kincs és hatalom:
jobb így, szegényen, nyugton, szabadon.

Ne legyek csúcs, mit senki el nem ér,
se villám, mely vakít és végetér,
csak marék só, kicsiny, de ízt adó,
csak mécs, mely ég, ha zápor hull, ha hó!

Nem kell a gyönyör, kincs és hatalom,
csak szívem dobogjon fiatalon,
csak két kezembe adj dolgos erőt,
s a sor ne folyjon szét szemem előtt,
csak jól essen a friss víz, s a retek
szalonnával, és néha ünnepek
idején még a csirke, s egy pohár bor...
Ez is elég, e szép és szelíd mámor.

Jobb a soknál a jóleső kevés,
jó fáradság után a pihenés,
jobb adni, s nem tartozni senkinek,
szívemben hordozni a kincsemet,
mit nem vehet el gazdasági válság
és a tolvajok soha ki nem ássák.
Jó küzdeni sziszegő bűnök ellen,
hernyót irtani délután a kertben,
jó vigasztalni, aki bús, beteg,
permetezni alélt leveleket,
s mit nem ronthat le egy viharzó század:
templomot építeni, lelki várat!

Az élet-csörtetésből elmaradni,
s három kisfiammal eljátszogatni
a gyerekszoba szőnyegén hasalva
körvasúttal, mackóval, s tarkabarka
mesevilágba szökni el velük,
inni a róluk áradó derűt,
s átadni nékik, mi bennem ragyog.
Egyebet rájuk úgyse hagyhatok:
mit érne az, ha apjuk gazdagsága
rájuk maradna, mint fül a szamárra?
Ne hordja őket szerencse szele:
szélben csak a hólyag száll fölfele,
tudják meg, mi a harc, könny, csók, csalán,
így lesz az ember ember igazán!
A tülekedést győzze, aki győzi,
mi nem vágyunk az erdőből kinőni,
nem kell hatalom, se főnyeremény,
a gazdagnál boldogabb a szegény.
Amit elérünk, hadd küzdjünk meg érte:
herék vetik csak magukat a készre!
... S mégis miénk lesz a jövő s az élet,
mi vagyunk a korallok, mi a méhek,
a jövőt nem szerencsés ostobák:
mi építjük, s rajtunk épül tovább,
beleépül agyunk, vérünk, porunk,
s ha megharcoltuk nemes háborúnk,
Isten dicsőségében osztozunk!

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ilyen a versem
  2018-08-14 12:14:38, kedd
 
  Ilyen a versem:

nem ékesíti semmi talmi dísz,
oly egyszerű, mint a kenyér s a víz,
mint a barázda, mit a kéz bevet,
s mint vetésnél a szóró lendület.
Friss, mint harmat a rózsalevelen,
és önkéntelen, mint a szerelem.

Az élet sem több, s mindig ez marad:
vetés, szerelem, csók, ital, falat.
Mi ezen túl van: hazugság, csalás!
Az élethez nem kell se Tank, se Gáz,
se Háborús Ürügy, se Bank, se Tőke,
se gyárban gyártott démon, barna, szőke,
festék, rohanás, hajszolt idegek,
ölebre váltott, magba-holt gyerek,
se statisztika, rekord-őrület,
mesterkélt kéj, mely rothaszt vért, szívet...

Ez nem az élet! Ez már kárhozat!
Ez terem halált, kínt és átkokat.

Én nem ezt látom, ehhez nincs közöm,
az élet: béke, remény és öröm,
az Isten műve az igazi élet...

Ami itt van, már ördögi művészet!

*

Nézd a gyermekét szoptató anyát,
nézd, hogy dajkálja gyümölcsét az ág,
nézd a parasztot: kaszál és dalol,
halld a rigót, hogy rikkant valahol,
nézd a forrást, hogy gyöngyözik, szalad,
lesd meg a lányt-legényt a kert alatt,
az embert, mikor kenyerét szegi,
vagy imádkozik, s arca gyermeki,
nézd a zsendülő, vagy halódó tájat,
ahogy legel, vagy igát húz az állat:

... oly egyszerű, minden az ég alatt:
munka, imádság, csók, ital, falat!

S a vers is úgy vers, ha egyszerű, tiszta,
s nincs benn más, csak a Létnek ősi titka,
ha nem cifrázza semmi talmi dísz,
de egyszerű, mint a kenyér, s a víz,
friss, mint harmat a rózsalevelen,
és önkéntelen, mint a szerelem!

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/286 oldal   Bejegyzések száma: 2859 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 499 db bejegyzés
e év: 4093 db bejegyzés
Összes: 15241 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 113
  • e Hét: 6338
  • e Hónap: 21213
  • e Év: 403836
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.