Akkor tettem Mesterem nyomában
boldogan az első lépéseket,
s utam egy kedves meghívásra
ismeretlen betegszobába vitt.
Meglátogattam Jeney Lacit.
Már évek óta szenvedett.
Először láttam béna beteget,
fiatalon sírbahervadást,
s először győzelmet a szenvedésen.
Szolgálni indult Krisztust szeretetben,
s ott feküdt ágyhozszegezetten...
nem volt panaszos szava mégsem.
Sárga, sovány arc, ragyogó tekintet.
Krisztus közelségéről beszélgettünk.
Ő maga volt láthatatlan mellettünk,
szívünkbe sugaras örömöt hintett.
Aztán nemsokára vége lett
a tövises, rövid földi útnak.
De egy levelet diktált még nekem.
Szavai sokszor eszembejutnak,
mert bennük Krisztus győzelme ragyog:
"Magamról csak annyit mondhatok,
hogy boldog, nagyon boldog vagyok!"
Hatvan év! Számlálod. Emlékezel.
Fiatalon, boldogan kezdted el
a kedves kántori szolgálatot.
A zene zengett-zúgott, áradott,
és a te csengő hangod vezetett
Istent dicsérő sok-sok éneket.
Dallamuk kísért, együtt járt veled.
Mind életednek drága kincse lett.
S most hol, ami életed kincse volt?
Betegséged kifosztott, megrabolt!
A hatvan éven gyűjtött drága kincs
mind elveszett, tovatűnt, semmi sincs!
De ezer drága dallam tűnhet el,
a szíved hangtalanul énekel.
Megváltód áldva átölel, szeret,
S hallgatja ezt a zengő éneket,
hiszen őt magasztalja, néki szól.
A szívem ujjong és örül,
mert Jézus Krisztus lakja.
Istent dicsér, égig felér
magasztaló szózatja...
Hatalmasan tett énvelem:
hozzám hajolt a kegyelem.
Fennen dicsérem szüntelen
mindenható Megváltóm!
Az Úr a menny előízét
már itt lelkemnek adja.
Sugárzó nap kelt fel nekem
s nincs többé alkonyatja.
Hatalmasan hint tiszta fényt.
Minden sötét elűzve szét.
Ó áldlak idvességedért
mindenható Megváltóm!
Te értem adtad életed.
Hogy élhetnék én másnak?
Minden erőm, szolgálatom
oly gyenge háladás csak.
Békém nagy áron nyerve meg
véreddel fedted vétkemet
s én vég nélkül örülhetek
Tebenned, én Megváltóm!
xMagazin
Online
