Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/195 oldal   Bejegyzések száma: 1946 
"Szigorúan tilos!"
  2018-01-18 18:21:38, csütörtök
 
  "Szigorúan tilos!"


Védett fenyősor vezet fölfelé
a vasútállomástól Béthelig.
Hányszor jártuk meg azt a szép utat,
amint év, év után telik!

S régen az egyik fatörzsön
függött a hivatalos papiros:
"Ezen az úton teherszállítás
szigorúan tilos!"

Pedig Béthelbe az évek során
szállítottunk mi nehéz terheket,
hiszen ott várt, Akinél gondtehertől,
bűntehertől szabadulni lehet.

S hányan indultunk tehermentesen
azon az úton boldogan haza!
Kísért a szabadulás öröme,
a bűnbocsánat boldog vigasza!

S mintha egy fatörzsön ott intene
ma is egy láthatatlan papiros:
"Ezen az úton terhet visszavinni
szigorúan tilos!"

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Omló csúcsok
  2018-01-18 17:43:57, csütörtök
 
  Omló csúcsok

Ahogy megfogynak napjaink,
s közelg az alkonyat,
a bennünk lévő hegycsúcsok
lassan leomlanak.
Elül a dombos öntudat,
lelkünk már pőre sík.
Tűnődve várjuk az URAT,
s így lenni - jólesik.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Húsvéti vádak
  2018-01-18 15:00:17, csütörtök
 
  Húsvéti vádak

Feltámadottnak, Élőnek, Úrnak
hiszlek, hirdetlek. Nélküled
árva, üres és nincstelen lennék.
(Vagy csak árvább, üresebb, nincstelenebb?
Nem vagyok-e nem egyszer üres és árva,
mintha ezer pecséttel
lennél még sírba zárva?!)
Mért nem vagyok akkor
húsvéti hírrel futó Magdalénád?!...
Éjszakában hajnalt hallelujázó
emmausi tanítvány?!
Erőért kiáltó világban
mért ez az erőtelen,
örömért kiáltó világban
mért ez az örömtelen,
Krisztusért kiáltó világban
mért ez a krisztustalan
nyomorgás?!

Kérdezed.., kérdezed.., kérdezed.
Hullnak szívemre a húsvéti vádak.
S nincs mivel mentenem magam,
ha fel nem oldoz átszegzett kezed:
hogy életem
húsvéti örömmondás legyen,
ne nagycsütörtöki "nem ismerem!"

Lábam húsvéti útra,
kezem húsvéti tettre,
nyelvem húsvéti dicséretre
oldozd fel, élő Mesterem!

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Dicsér...
  2018-01-18 08:19:14, csütörtök
 
  Dicsér...

Dicsér az Ég, dicsér a Föld,
amelyet LÉNYED úgy betölt.
A szívem belső embere
dicséreteddel van tele.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Megrepedt nád
  2018-01-17 21:20:14, szerda
 
  Megrepedt nád

Amint indultam a kapu felé,
- a munka sürgetett, a perc szaladt -
nádszál roppant meg a talpam alatt.

Visszanéztem. Ki ejtette oda
jelnek utamba a "Megrepedt nádat",
hogy azt hirdesse némán: "Bűnbocsánat!"?

S odavigyen az Ő színe elé,
Aki megrepedt nádat nem tör el,
s a mélységből is magához emel.

Bár úgy segítene mindenkinek
megrepedezett nádszál életem,
ahogy az az elejtett nád nekem.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Milyen hamar...
  2018-01-17 12:25:48, szerda
 
  Milyen hamar...

Tegnap kinéztél az ablakon,
s azt mondtad: Téli rege!

Ma megyek az utca sarában,
s azt mondom: Ez a való.

Milyen hamar olvad a hó!

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Énekek éneke ma
  2018-01-16 15:22:13, kedd
 
  Énekek éneke ma

1.
Tavasz volt. Illatot lehelltek
mind a kertek,
madarak karban énekeltek,
és száz virág tarkált a fák alatt,
amikor megtaláltalak.

Az volt az első szeretet.
Minden erőt, örömöt hirdetett
és életet.
És Téged, Téged mindenek felett.
Mert minden tele volt Veled:
a szív, a szó,
a virág, a halkan illatozó,
a dal, a fény, a szín.
Átragyogtál a nap sugarain.
Beragyogtad a mindenséget.

S életem, mint harmat, ragyogva
tükrözött téged.

2.
Bolygód lennék, mely körötted forog,
mert nincsen napja más.
Elmerülnék csodálatodban,
mint habokba hulló virágszirom.
De énekem dübörgő traktorok,
dohogó gépek zajában írom,
amikor hajsza, tempó, rohanás
láza kerget... sebességi rekordok...
Sehol a csend, a tiszta, boldog.
S aki nem akartam, csak egyet: Téged,
szétszórodom ezer és millió
felé... Dadogás a dalom...

De Te megérted.

3.
Szerelmesem elrejtőzött.
Nem a hegyek között,
nem a kertek között,
nem a liliomok nyája között,
s én búsan keresem:
"Nem láttátok az én Szerelmesem?"

De visszatartanak,
elállják útamat
könnyek, jajok, sebek.
Az útfélen mezítelen remeg,
szegény beteg.
Úgy sietnék, és nem siethetek,
pedig a szomjú vágy feléje hajt.
Törlöm a könnyet, csitítom a jajt,
segítek az ínségesen.
S egyszerre, ó csoda, reámtekint
elveszített Szerelmesem.
"Nem ismersz? Én vagyok
minden síró és minden elhagyott."

Szívem boldog, tiszta láng csap át.
Megismerem Szerelmesem szavát,
Aki elrejtőzött
nem a hegyek között,
nem a kertek között,
nem a liliomok nyája között:
szenvedő testvérekbe öltözött.

Őbennük mindig megtalálhatom...
Szerethetem.., szolgálhatom...

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Akkor is
  2018-01-16 10:13:16, kedd
 
  Akkor is
"mindvégig szerette őket"
János 13,21

Akkor is, mikor a vonat
eltaposta, ahogy az ember
véletlenül egy bogarat.

Akkor is, mikor a sebet
a szörnyű csonkabonkaságban
mondhatatlan kín ülte meg.

Akkor is, mikor a tudat
megtagadta tört hordozóját,
és csukta már a kapukat.

Akkor is, mikor a remény
lőtt madárként hullott a porba.
Ki hitte volna még, hogy él.

Szerette őt, szereti őt
most és örökké, mint ígérte,
s elvárja majd - a trón előtt.

(Siklós József barátomról,
balesete után,
halála előtt 5 nappal,
1983. június 1-én)

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Veszteglő vonaton
  2018-01-13 10:23:47, szombat
 
  Veszteglő vonaton

Hófehér januári éjszaka.
Vonatunk áll. Nem indul... Áll... Acsa.
Kinézünk, mert baj lehet valahol.
Mozdonyunk csak erőlködik, sípol.
Néha füttyent. Küzködik. Mégse győz.
S csak egy valami hiányzik: a gőz.
Van mozdony, vonat, mozdonyvezető,
sín és utas, de nincs hajtóerő.

Istenem, ilyen holt vonat lehet,
aki elveszíti a Te Lelkedet.
Újítsd meg bennem! Győztes utakon
hadd roboghasson célba vonatom.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A fóti jegenyék
  2018-01-12 18:08:19, péntek
 
  A fóti jegenyék


Mint fölfelé mutató ujjak,
a felhőtlen égbe nyúlnak.
Nézem a derűs, tiszta kéket.
Nézem a fóti jegenyéket.

Messziről jöttünk... megfáradtan.
Bennünket ott ezer alakban
lefelé húztak bűnök, terhek,
gondok..., kötöztek, letepertek.
Annyi kudarc, annyi "hiába!"
húzott alá a föld porába
lefelé, lefelé, lefelé.

Most itt vagyunk: sok tikkadt, tépedt
vándor... iszunk élő igéket.
És Krisztusunk irgalmas arca
ráhajol sebre és kudarcra.
Szívek gyógyulnak és újulnak,
és a nagy, zöld mutatóujjak,
amint köröttünk jelnek állnak,
a jegenyék is prédikálnak:
"Fölfelé! Fölfelé! Fölfelé!"

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/195 oldal   Bejegyzések száma: 1946 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 327 db bejegyzés
e év: 327 db bejegyzés
Összes: 11476 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1154
  • e Hét: 8645
  • e Hónap: 37308
  • e Év: 37308
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.