|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2013-08-26 14:40:58, hétfő
|
| |
| |
Anya bocsásd meg nekem
amikor szavaim miatt
szemedben könny terem,
amikor magamat érezve sértve,
elfordítom rólad tekintetem,
Anya bocsásd meg nekem!
Hogy a sok jóért,
amit Te értem tettél,
én Veled tenni ezt merem,
Te nem ezt tanítottad nekem!
Anya nagyon szégyellem,
hogy ily valami megtörténhetett velem,
Kérlek, Anya
Bocsáss meg nekem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: PNG képek 6. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-08-26 14:34:55, hétfő
|
| |
| |
Kunics Zoltán
Csobogok egy kis patakban, dalolok a köveken.
Csordogálok vidáman a hegyeken, s a völgyeken.
Befutok egy nagy folyóba, szerte-széjjel áradok.
Áttörök a medren túlra, sorsom ellen lázadok.
Elmosom ki utamba áll, áttöröm a gátakat.
Új időknek szavát viszem, én vagyok az áradat.
Elfogyott a lendületem, megállok a földeken.
Rájövök, hogy korlátaim, mindet át nem törhetem.
Rám ragyog a Nap sugara, felszállok a magasba.
A felhőknek fátylában változok más alakba.
Esőcseppként szálldogálok, zuhanok a magasból.
Pocsolyává alakulok, sok kis cseppnyi alakból.
Szivárgok a föld mélyébe, szűk csatornák rejtenek.
Barlangoknak nyirkos mélyén, a sötétség eltemet.
Folydogálok szépen csendben, vékony vízér alakban.
Apró pici forrás fakad, egyszer csak az agyagban.
A fény felé török újra, ismét visz egy kis patak.
Kavicsokkal énekelve, az idő vélem elszalad.
Rohanok a nagy hegyekről, egy tiszta tó vár reám.
A medrében fürdik nyáron, rengeteg sok szép leány.
Megpihenek a medrében, élvezem az életet.
Úgy érzem, hogy célba értem, most már el nem tévedek.
Telik-múlik így az idő, otthonom a tiszta tó.
Beköszönt a hideg évszak, nagy pelyhekben hull a hó.
Fagyos a táj körülöttem, én is jéggé dermedek.
Befagytam az állóvízbe, fáj a szívem, szenvedek.
Úgy érzem, hogy nincs már jövőm, mégis lassan olvadok.
Öreg lettem, elfáradtam, szépen lassan sorvadok.
Reám süt a Nap sugara, szállok is az égbe már.
Viharfelhő zár magába, sok esőcsepp várva-vár.
Mennydörgéssel, villámlással zúdulok a világra.
Esőcseppként reá hullok, egy gyönyörű virágra.
Lefolyok a gyökeréhez, éltetem a virágot.
Szépségével beragyogja ezt az egész világot.
Aztán Ő is hervad lassan, majd a földben elporlik.
Egy harmatcsepp megsiratja, és a földben elfolyik.
Várnak rám a messzeségek, vágyam még egy pici tó.
Otthonomra vágyom régen, lelkem tiszta, mint a hó.
Indulok a talajvízbe, szebb időkről álmodok.
Mindent ami meggátolja, a pokolra átkozok.
Sodródok a földnek mélyén, elindulok utamra.
Egy szép napon rátalálok, hűvös vizű kutamra.
Kihúzott egy lány a kútból, majd a szomját oltottam.
Lecsurogtam hát a torkán, szorongását oldottam.
Kisgyermek volt méhe mélyén, megszülte a szép leány.
Édesanya lett a lányka, két szép szeme várt reám.
Könnycsepp csordult két szeméből, lepottyant mert elfáradt.
Gyöngyszemekké vált a földön, majd egyszer csak felszáradt.
Pára lettem immár újra, jó messzire fújt a szél.
Szélnek szárnyán elrepülvén, egy harmatcsepp útra kél.
Eső hullt az óceánra, elvesztem a tömegben.
Kifogytam a csobogásból, elfogytam a szövegben.
Hullámzik a véleményem, hullámzik az életem.
Elvesztem a nagy tömegben, találj rám ha kérhetem!
Hullámzik a hangulatom, egyszer fent van, másszor lent.
Csepp vagyok az óceánban, aki új utakra ment.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vizes képek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-08-26 14:09:29, hétfő
|
| |
| |
Lett egy szeretőm. Kicsit fiatalabb mint én, és ő is házas. Az interneten ismerkedtünk
meg, egy ismerősöm ismerőse a Facebookon. Könyvelőt keresett, megtalált, így
kezdődött.
Harminckét éve vagyunk házasok. Diákszerelem volt a miénk, szinte az érettségi után
mentünk az anyakönyvvezető elé. A szüleim nagyon konzervatív gondolkodásúak,
hallani sem akarták, hogy papír nélkül együtt éljünk a nagyvárosban, ahová tanulni
mentünk.
Együtt akartunk lenni, úgyhogy engedtünk a szülők kívánságának. Nászajándékba
kaptunk egy telket, egy kicsi házat, egy csomó kacsát meg egy Trabantot. Nem is
értette a rokonság, miért adunk el mindent, és költözünk be a városba, egy pici,
panellakásba. Hisz olyan jó nekünk otthon, a szeretteink szomszédságában...
Hiányzott a szerelem
Szabadulni akartunk, és ez összekovácsolt bennünket. Tanultunk, dolgoztunk -
fáradtak és boldogok voltunk. Évekig eszünkbe se jutott, hogy talán jobb lett volna,
ha nem kötjük össze az életünket. Nem azért, mert nem illettünk össze, egyszerűen
csak túl fiatalok voltunk a házassághoz. Mind a kettőnknek ez volt az első kapcsolata,
és amikor a barátaink fejében megfordult a nősülés vagy a férjhez menés gondolata,
a mi szerelmünk már rég ellobbant.
Ezt sosem mondtuk ki, de éreztük, ebben biztos vagyok, mind a ketten. És hiányzott
a szerelem, de mire ez megfogalmazódott bennem, kétgyerekes anya voltam.
Sokszor születnek gyerekek azért, hogy pótoljanak valamit, ami elveszett, boldogságot
vigyenek oda, ahol már nincsen. Így volt ez nálunk is. A két kisfiúnk érkezése eltörölte
a kérdőjeleket bennünk, és újra összekovácsolt minket. Nagyon szeretjük a
gyerekeinket, és, ha nem is szerelemmel, de egymást is, így sosem merült fel, hogy
elváljunk.
Megcsalt, de nem váltunk el
Palinak voltak kis nőcskék az életében, sokat sírtam miattuk, de ma már tudom,
semmit se jelentettek neki. Azért ,,csajozott" időként, mert nem akart elhagyni.
Mikor ezt megértettem, abbahagytam a kesergést, és örültem, hogy együtt
maradtunk. Annyi pár válását néztük végig, annyi szenvedést láttunk magunk
körül. Ezekhez a sorsokhoz képest szerencsésnek éreztük magunkat.
Sokat dolgoztunk mind a ketten. Pali jogász lett, majd saját vállalkozásba kezdett.
Én könyvelőként dolgozom, most már a saját irodámban. Anyagi gondjaink nem
voltak, de ez sok lemondással járt. Sajnos a gyerekekkel sem voltunk annyit, mint
kellett volna.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-08-26 13:42:13, hétfő
|
| |
| |
Velem hervadsz kedves, velem sorvadsz el,
az életünk most már ekképp múlik el,
mert mindaddig, amíg kezemet fogod,
mi ketten leszünk az elválaszthatatlanok
Azok leszünk, kiknek a hervadás is élet,
akik szívükben őrzik a nyári melegséget,
akkor is, ha zúzmarát nyílik minden ág,
akkor is, ha álmaink már könnyekért kiált.
Mert, akik a nyárban szerették egymást,
azoknak a jeges fagy is napfényragyogás,
s ez így is lesz mindaddig, míg egy szép napon
utasok nem leszünk a halálvonaton.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2013. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
144 db bejegyzés |
| e év: |
888 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 944
- e Hét: 23234
- e Hónap: 45501
- e Év: 178055
|
|
|
Online
