|
2018-05-21 17:16:58, hétfő
|
| |
| |
Hegedűs Gábor
Gondolatok a templom csendjében-
Csend van, igazi süket, néma csend!
Csak néhány öregasszony térdel idebent,
Mozog az ajka, de szó nem hallatszik,
Kulcsolt kezük a padra támaszkodik;
Talán a bűnök most bocsánatot nyernek,
Hisz nem tették már rég, rágondolni sem mertek!
De meg kell békülni, hisz oly közel a vége,
Karnyújtásnyi csupán a halál közelsége!
A megváltás? Jó lenne tudni végre,
Hogy a feltámadás nem ígéret, s tenni érte
Csak imádsággal lehet! Vagy igaz élettel?
Hidd el, ez utóbbi többet érdemel!
Templom csendjében magasztos pillanat,
A csillanó nap bejut az üveg színei alatt,
Fénybe borít mindent, a különös fények,
Mintha a mennyország nyílna meg előtted,
Megtisztult lélekkel, de fáradt testtel,
Hiszed, hogy ezután csak jót cselekszel!
2016. Január
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
Offline
