|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2021-12-21 06:37:57, kedd
|
| |
| |
Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa.
Segíteni mindig lehet és mindig lehet egy kicsivel többet adni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-21 06:28:07, kedd
|
| |
| |
A testi érintés hiánya hosszú távon olyan éhségérzetet idéz elő,
amely a leépülés felé vezet. Simogatni, megfogni egy kezet,
megölelni a másikat olyan fontos a Léleknek, mint enni-inni a testnek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érzelmek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-21 06:12:36, kedd
|
| |
| |
Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja felhívott, és részletesen elmondta az esetet.
A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben.
Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle: hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció.
A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:
"Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia."
A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott.
Ami a döbbenetes, az most következik.
A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta.
Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították. Azt mondta a hölgy:
"Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni." Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta:
"Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről."
A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk - vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is.
Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt. De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira.
Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról, amelyről ő beszámol - nevezetesen a szív újraindításának élményéről - abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem érezhet semmit, de nem is élhet.
Döbbenet.
dr. Papp Lajos szívsebész professzor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-21 05:55:06, kedd
|
| |
| |
Nincs a szívemnek semmi baja! Éppen olyan, mint én.
Néha bolondul elharapódzik benne a pánik, megbokrosodik
tehetetlenségében, hányja- dobálja magát, aztán belefárad
félelmébe, lehiggad, mint a földönfutó, ha körülnéz és látja,
hogy senki se hajt a nyomában.
(Szilvási Lajos)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Romantikus |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-21 04:37:04, kedd
|
| |
| |
Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem,
hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú
álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat,
hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita
és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a
bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát.
Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem
nem szabad őket.
Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni
tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni.
Feltéve, hogy ő létezik.
Stephenie Meyer
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-21 04:03:03, kedd
|
| |
| |
A szívemhez vezető út karbantartás miatt zárva.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Cicás 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2021. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
155 db bejegyzés |
| e év: |
1418 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5429
- e Hét: 20225
- e Hónap: 42492
- e Év: 175046
|
|
|
Offline
