|
2020-12-24 07:30:55, csütörtök
|
| |
| |
,,És estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre" (1Móz 24,63).
Jobb keresztyének lennénk, ha több időt töltenénk egyedül, és ténylegesen többet érnénk el, ha kevesebbel próbálkoznánk, és több időt töltenénk csendesen, várakozva Istenre. A világ túlságosan lényünk részévé vált, és tönkretett minket az a gondolat, hogy semmit nem érünk el, hacsak nem rohanunk mindig tevékenyen ide-oda. Többé már nem hiszünk csendes napok fontosságában, ahol ülünk hallgatagon az árnyékban. Mint Isten népe, mindenestül túlságosan gyakorlatiasokká váltunk. Hiszünk abban, hogy ,,legyen minden vasunk szüntelen a tűzben", és még az is időhiány, amit az üllő és a tűz között elveszítünk. Pedig sohasem töltjük hasznosabban az időt, mint amikor elmélkedünk, Istennel beszélgetve, és menny felé tekintve. Soha nem lehet túl sok az ilyen szabad időnk, amikor lelkünk teljesen megnyílik, és befogad bármilyen mennyei gondolatot vagy befolyást, amiket Isten jókedvéből elébünk küld az életúton.
Egyszer valaki ezt mondta: ,,Az elmélkedés az értelem vasárnapja". Ebben a rohanó időben gyakran ,,vasárnapot" kell adnunk az értelmünknek, olyan időt, amikor nem csinál semmit, hanem egyszerűen csöndben marad, fölfelé tekint és kitárja magát az Úr előtt, mint Gedeon gyapja, engedve, hogy átitatódjék az ég harmatával. Legyenek időszakaink, amikor semmit nem csinálunk, semmit nem tervezünk, hanem egyszerűen ott fekszünk a természet zöld ölén és, ,,megpihenünk egy kissé" (Mk 6,31).
Az így eltöltött idő nem elveszett alkalom. A halász nem mondja, hogy időt veszteget akkor, amikor javítja hálóit, és a kertész sem érzi elveszett időnek, hogy néhány pillanatig élesíti fűvágó gépének a pengéit. A városokban élő emberek jól tennék, ha Izsák példáját, amilyen gyakran csak tehetik, és meglátogatnák a vidéki területeket, távol a város ügyes-bajos dolgaitól. Miután belefáradunk a város zajába és zűrzavarába, a természettel való közösség nagyon felüdítő és megnyugtató, gyógyító befolyást gyakorol ránk. Séta a földeken, gyaloglás a tengerparton, vagy a gyaloglás a százszorszépekkel telehintett mezőn, megtisztít minket az élet szennyétől, és szívünket új örömmel és reménnyel tölti meg.
Kis gondjaimat, a málhákat
Elveszítettem mind tegnap,
Kint a mezőn átadtam az Úrnak.
Karácsony esti vers:
Harangok a havason túl
Ó, karácsony, boldog ünnep,
Hát megint megérkeztél?
Emlékekkel, köszöntéssel,
Mire ideért a tél.
Moll-akkord van az énekben,
És árny csökkenti a fényt,
Ciprus illat a díszekben
És magyal koszorúként.
A suttogást nem rontja zaj,
A nevetés halkan cseng,
Amint az ünnepi éjben
Havon túl harang zeng.
Ó, karácsony, boldog ünnep,
Nagyon hamar véget érsz,
Egyéb hangok is zörögnek,
Csorbítva a szép zenét.
Bárcsak mindig tisztán csengne
A karácsonyi harang,
És az ünneplő szívekre
Nem vonulna borulat.
Távozzék szívből a harag,
És nőjön a szeretet,
Hogy a havon túli harang
Visszhangozza az eget!
Ó, karácsony, boldog ünnep,
Nem ismétlődsz meg soha,
Bárcsak szép emlékeidből
Maradna egy-két csoda!
Szép karácsony, boldog ünnep,
Légy jóakarat, béke,
Aranyozd be életünket
Újra egy esztendőre!
Béke legyen, szűnjön harag,
Mint egykor Betlehemben,
És a havon túli harang
A Messiásról zengjen!
L. B. Cowman
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
Címkék: gyakorlatiasokká, visszhangozza, meglátogatnák, fontosságában, elveszítettem, próbálkoznánk, értelmünknek, köszöntéssel, hasznosabban, természettel, belefáradunk, tengerparton, keresztyének, megpihenünk, területeket, beszélgetve, mindenestül, hallgatagon, elveszítünk, elmélkedünk, átitatódjék, időszakaink, zűrzavarába, betlehemben, emlékeidből, megérkeztél, ténylegesen, megnyugtató, telehintett, koszorúként, gondolatot, karácsonyi, emlékekkel, túlságosan, messiásról, esztendőre, világ túlságosan, ilyen szabad, értelem vasárnapja”, rohanó időben, természet zöld, vidéki területeket, város ügyes-bajos, város zajába, természettel való, százszorszépekkel telehintett, élet szennyétől, mezőn átadtam, nevetés halkan, ünnepi éjben, karácsonyi harang, ünneplő szívekre, Mint Isten,
|
|
Offline
