|
|
|
2016-07-04 10:41:39, hétfő
|
| |
| |
ii.2 Előzmények (ii) - Hellenizmus; Vallási türelem; Szinkretizmus; Hellenisztikus vallásosság; Császárkultusz
Amikor a rómaiak a görög birodalmat meghódították önkéntesen alávetették magukat a görög szellemnek. Ezt a szellemet általában hellenizmusnak szokták hívni, amelyben a következő elemek szerepeltek: a görög nyelv, a hagyományok, a szépművészet, az irodalom, a bölcselet és a vallásosság. A hellenizmusban a különböző kultúrák kölcsönösen összeolvadtak és áthatották egymást, de a görög szellem azért sokszor döntő szerepet játszott.
A hellenisztikus vallásosság jellemzői voltak:
1.A vallási türelem nemcsak az evangélium hirdetésének kedvezett, hanem a vallások keveredésének is, amit a jó közlekedési lehetőségek, a népkeveredés (a katonai szolgálat közben!) és a közös nyelv csak fokoztak. A falvakban és vidéken általában fennmaradtak a hagyományos vallások, de a népkeveredés miatt a városokban sokféle vallás megfért feszültség nélkül egymás mellett.
2.Sokszor kölcsönös egymásra hatás történt, amelyet szinkretizmusnak szoktunk nevezni. Míg a hellenizmusban általában a görög szellem volt a döntő, a vallásos szinkretizmusban nem a görög vagy "nyugati" vallások, hanem a "keleti" misztériumvallások kerültek előtérbe. A nagy nemzetközi birodalomban sok városi ill. nemzeti vallás nemzetközi jelentőséget kapott, ami nem azt jelentette, hogy az emberek simán átvették mások vallását, hanem bizonyos elemeket átvettek és beillesztettek saját vallásos hagyományukba. Tudnunk kell azonban mindehhez azt is, hogy a görögök felfogása szerint a görög istenek mindig és mindenütt ugyanazok, ezért úgy vélték, hogy a görög istenek más vallásokban is jelen vannak. Ennek következtében úgy gondolták, hogy az egyiptomi Isist más helyen mint Demetert, Artemist, Aphroditét, Athenét, vagy Nemesist tisztelték; az egyiptomi Osirisből más helyen Asclepius, Zeus vagy Dionysos lett. Ezeket a - főleg keleti - bálványokat a régi istenek helyett imádták a Római Birodalomban, mivel lényegében mindig ugyanazokról az istenségekről volt szó. A szinkretizmus nem csak a keveredést jelentette, hanem új nemzetközi vallás jött létre. Habár sok császárnak nem tetszett, végül hivatalosan is elismerték (Diocletianus - 284-305). A császárkultusszal együtt ez a szinkretista vallásosság a keresztyénség legnagyobb ellenfele lett.
3.Habár a hellenisztikus vallásosságba sok minden belefért, azért néhány általános és közös vonásra is rá lehet mutatni:
-Az istenség változhatatlan: a változást a halandóság és a hanyatlás jelének tekintették; isteni teremtés vagy a halálból való feltámadás ezért elképzelhetetlen dolgok voltak, mert akkor már változásról lenne szó.
-A görögöknek az esztétika - a szépség, a harmónia, az élvezet - nagyon fontos volt. A haláltól és a hanyatlástól egyaránt félték. Az örök élet szerintük isteni kiváltság, az isteni természet tulajdonsága. Az embernek az örök élet csak akkor érhető el, amikor az az isteni természetben részesül. Ezért a keleti-görög vallásokban és a görög bölcseletben a "váltság", a "megváltás" nélkülözhetetlen. Itt azonban nem etikai megváltásról van szó (a bűntől való szabadításról), hanem ez a megváltás fizikai(testi) jellegű: az embernek meg kell szabadulnia a halandó testtől.
Az emberben van egy isteni szikra: a lélek, amely a halandó test börtönébe van bezárva. Az emberi élet célja nem lehet más, mint a változhatatlan isteni állapotra való eljutás, összeolvadás az istenséggel. Ez az oka a görög antropológia dualizmusának (éles különbségtétel a test és a lélek között) és misztikusságának (a lélek feladata, hogy szabaduljon a testtől és így visszakerüljön eredeti forrásához).
Az istenséggel való összeolvadást kétféleképpen lehet elérni:
-Ésszerű, ismereti úton lehet az istenség felé haladni. A neoplatonizmus szerinta gondolkodás az az eszköz, amellyel el lehet érni és részesülni lehet a Jóból és a Valóságból. Aki "ismerettel" rendelkezik és "ismeri" a valóságot, a theis anthropos=isten ember. Így a filozófiai bölcsességben keresték a megoldást az élet kérdéseire. Ilyen emberekkel találkozott Pál apostol Athénban, az Aeropágoszon (ApCsel 17,1 és 1Kor 1,18-25).
-közvetlenül: a tudattalant használva. A misztériumvallásokban az ember testisége és érzékisége veszélyezteti a halandóságot. Ezért mágikus módon és önsanyargatással (aszkézis) kell azoktól megszabadulni. Az önsanyargatás önmegváltás, illetve előkészület a mysterionra, amelyben a lélek megszabadul tisztátalanságától. A misztériumvallásnak különösen az egyszerű emberekre volt nagy hatása.
4.A szinkretizmusra jellemző, hogy a vallások közötti különbségek elmosódnak, ezért egy ember több kölönböző vallásnak is tagja lehetett. A türelmességgel együtt a közömbösség is jelentkezett. Általános, kulturális jellegű vallásosságról volt szó. A vallás nem jelentett "személyes kapcsolatot" az istenséggel.
5.Habár a sok istenség végigkíséri a Római Birodalom történetét, mégis látszik a hellenizmusban a monoteizmus iránti hajlandóság is: a sok régi istenalak népszerűsége csökken. Az azonban tévedés - ahogyan gyakran olvashatjuk -, hogy itt a keresztyénség előkészítéséről van szó. Az Újszövetség nem válasz a pogány vallásosságra, hanem az ószövetségi, Istentől származó ígéretek beteljesedése. Ráadásul magában véve a monoteizmus fogalma sem szolgálhat a keresztyén hit jellemzésére. Hiszen a Bibliában és különösen az Újszövetségben az egy Isten nem csak egy "személy". Az egyház ezt a tényt, amely egyben mindig titok is marad, később a Szentháromságról szóló tanban fogalmazta meg.
6.Végül a hellenisztikus világképhez a császárkultusz is hozzá tartzoik. Fentebb láttuk, hogy Kr.e.27-ben Octavianus, az első római császár az Augustus elnevezést kapta (fenséges, vallásos értelemben "tiszteletre méltó"), és az olyan titulusokat is a császárra alkalmazták, mint "úr", "üdvözítő", amelyeket addig csak az istenekre használtak. Augustus egyébként nem az első olyan uralkodó volt, akit így hívtak. Egyiptomban a királyokat az istenek megtestesülésének tekintették. A keleti országokban már régóta használtak ilyen kifejezéseket emberekre is (Nagy Sándor többek között ezzel is igazolta a maga hatalmát, bár ez görög honfitársainak nem tetszett). Keleten a római tartomány uralkodóinak is isteni tiszteletet tulajdonítottak.
A görögök nem ismertek olyan isteni uralkodókat, mint a keleti népek. Viszont náluk sem volt éles ellentét az istenek és az emberek között. Az istenek emberalakban jelenhetnek meg a földön (ApCsel 14,11kk!). Sok görög uralkodónak a keleti tartományokban mégis isteni tiszteltet adtak. Nehéz időkben az istenektől vártak megoldást. Így különösen a bonyolult és háborús Kr.e. I. században Augustusban látták azt az isteni férfiút, aki majd az isteni békét elhozza. Rómában vallásos téren már régóta nem a személyes kegyesség állt a középpontban. Államvallás volt: minden polgárnak kötelessége volt áldozni az "államistennek". Ezzel a birodalom javait szolgálta.
A régi római vallásosságban a családfő, a pater familias tartotta fenn a jó kapcsolatot az idegen isteni erőkkel. Amikor baleset vagy rossz termés volt, mágikus, rituális cselekményekkel kellett az erőket manipulálni.
A városi élet fejlődésével a királyok korában a király átvette a pater familias szerepét: ő lett a vallásos élet őrzője. Azután, amikor a városi uralkodók elveszítették hatalmukat, Rómában a papokra ruházták ezt a szolgálatot. A vezetők minden fontos döntés előtt kikérték a papok véleményét. A házi kultuszból államvallás lett, amihez az állampolgárnak már alig volt valami köze.
Mindez a személyes kegyességi igényeket nem elégítette ki. Ezért a már említett szinkretista vallásosság, a megváltás gondolatával és a fent említett sajátosságaival nagy szerepet kapott a vallásos életben. A császárkultusz az államvalláshoz csatlakozott, ezért érthető, hogy elvileg nem személyi kultuszról volt szó: a császárt csupán mint tisztviselőt tisztelték, ő volt a birodalom egységének a megtestesítője. Ő volt az, aki minden nemzeti és kulturális különbség fölött állt és az egységet vallásos értelemben is képviselte. Mindez elsősorban Augustusra vonatkozik, mert ő volt az, aki a nagy birodalmat véglegesen talpra állította. Ez a vallásos lelkesedés az ő személye körül alakult ki. Még az újév napját is az ő születésnapjára akarták tenni.
Kr.e. 27-ben a Római Birodalomban hivatalosan is a császárkultusznak adtak helyet. Már Kr.e. 7-ben az istenek között sorolták fel Augustus "geniusát", amelyet minden polgárnak kötelező volt imádni. A római tradíciók szerint szigorúan fenntartották a különbséget emberek és istenek között. Augustus maga is ragaszkodott a római tradíciókhoz, ezért Rómában nem adtak neki isteni dicsőséget és tiszteletet, vidéken és keleten viszont igen. Ott a császárt mint a "világ üdvözítőjét" imádták (pl. Nagy Sándor). Utódainál már egyre inkább eltűnik ez a különbség istenség és ember között. Caligula (37-41), Nero (54-68) és különösen Dominitianus (81-96) mint keleti hellenisztikus uralkodók isteni dicsőséget kértek maguknak Rómában.
Érdekes, hogy a zsidó népre nem kényszerítették rá a császárimádást. Tekintettel az ősi zsidó nép mély, sajátos vallási meggyőződésére, nekik nem kellett részt venniük a császárkultuszban. Csak a jeruzsálemi templomban kellett naponként áldozatot hozni a császárért. Ezt meg is tették, amíg 70-ben a rómaiak meg nem hódították Jeruzsálemet és a templom le nem égett. A rómaiak először nemigen láttak különbséget zsidók és keresztyének között: a keresztyénséget egy zsidó szektának tekintették (ApCsel 18,14.15;23,29;25,19), és így a keresztyének is a zsidók kivételes helyzetét élvezték. De végül a különbségek a kívülállók számára is nyilvánvalókká váltak, és így megszűnt előnyös helyzetük.
Összefoglalva: a szinkretista vallásosság mellett a császárkultusz fontos helyet kapott a Római Birodalom mindennapi életében. Minden polgártól elvárták, hogy a birodalom fennmaradása és jóléte érdekében a császárnak, ill. szobrának áldozatot hozzon. Ezzel a császár isteni erejét kellett tisztelni. (folytatjuk)
Jos Colijn |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egyetemes egyháztörténet |
|
|
|
Címkék: misztikusságának, szinkretizmusban, szinkretizmusnak, szentháromságról, önsanyargatással, nélkülözhetetlen, elképzelhetetlen, szinkretizmusra, kényszerítették, születésnapjára, cselekményekkel, sajátosságaival, előkészítéséről, tulajdonítottak, keresztyénséget, megtestesítője, állampolgárnak, vallásosságban, hellenisztikus, vallásosságról, hellenizmusban, újszövetségben, nyilvánvalókká, beillesztettek, türelmességgel, császárkultusz, különbségtétel, császárimádást, államvalláshoz, változhatatlan, tartományokban, meggyőződésére, visszakerüljön, honfitársainak, neoplatonizmus, hellenizmusnak, görög birodalmat, görög szellemnek, szellemet általában, következő elemek, görög nyelv, különböző kultúrák, görög szellem, hellenisztikus vallásosság, vallási türelem, evangélium hirdetésének, vallások keveredésének, katonai szolgálat, közös nyelv, hagyományos vallások, népkeveredés miatt, városokban sokféle, Római Birodalomban, Római Birodalom, Nagy Sándor,
|
|
|
|
|
|
| görög birodalmat, görög szellemnek, szellemet általában, következő elemek, görög nyelv, különböző kultúrák, görög szellem, hellenisztikus vallásosság, vallási türelem, evangélium hirdetésének, vallások keveredésének, katonai szolgálat, közös nyelv, hagyományos vallások, népkeveredés miatt, városokban sokféle, hellenizmusban általában, vallásos szinkretizmusban, görög vagy, nagy nemzetközi, emberek simán, görögök felfogása, görög istenek, egyiptomi Isist, egyiptomi Osirisből, régi istenek, istenségekről volt, keveredést jelentette, császárkultusszal együtt, szinkretista vallásosság, keresztyénség legnagyobb, hellenisztikus vallásosságba, hanyatlás jelének, halálból való, hanyatlástól egyaránt, örök élet, isteni természet, keleti-görög vallásokban, görög bölcseletben, bűntől való, megváltás fizikai, halandó testtől, isteni szikra, halandó test, emberi élet, változhatatlan isteni, görög antropológia, lélek között, lélek feladata, istenséggel való, istenség felé, neoplatonizmus szerinta, theis anthropos=isten, filozófiai bölcsességben, élet kérdéseire, tudattalant használva, ember testisége, önsanyargatás önmegváltás, lélek megszabadul, egyszerű emberekre, szinkretizmusra jellemző, vallások közötti, ember több, türelmességgel együtt, monoteizmus iránti, azonban tévedés, keresztyénség előkészítéséről, pogány vallásosságra, monoteizmus fogalma, hellenisztikus világképhez, első római, olyan titulusokat, császárra alkalmazták, istenekre használtak, első olyan, istenek megtestesülésének, keleti országokban, maga hatalmát, római tartomány, keleti népek, emberek között, istenek emberalakban, keleti tartományokban, istenektől vártak, isteni férfiút, isteni békét, személyes kegyesség, birodalom javait, régi római, pater familias, idegen isteni, erőket manipulálni, városi élet, királyok korában, király átvette, vallásos élet, városi uralkodók, papokra ruházták, vezetők minden, papok véleményét, házi kultuszból, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
111 db bejegyzés |
| e év: |
373 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 8043
- e Hét: 30687
- e Hónap: 59999
- e Év: 247801
|
|
|
Offline
