|
2016-08-05 17:32:31, péntek
|
| |
| |
Ezek azok az idők, melyek megpróbálják az embert. A Lélek világosan szólt, hogy az utolsó időkben némelyek eltávolodnak a hittől, hitető lelkekre és démoni tanításokra figyelmeznek, képmutatásukban hazugságot szólnak, lelkiismeretüket tüzes vassal égetik ki. Ezek a napok közel vannak, és nem menekülhetünk el előlük; ezekben kell diadalmaskodnunk, mert ez az Isten akarata számunkra.
Akármilyen furcsának is tűnik, ma sokkal nagyobb veszély fenyegeti a buzgó keresztyént, mint a langymeleg, önelégült embert. Aki Isten legmélyebb dolgait kutatja, szívesen hallgat bárkit, aki valami módot kínál arra, hogy azokat a mélységeket elérhesse. Valami új tapasztalat után vágyik, egy magasztos meglátásra az igazságról, a Lélek valamilyen munkájára, mely felemeli majd a vallásos középszerűségnek arról a halott szintjéről, amit maga körül lát, és ezért készségesen figyel az új csodálatos hitbeli dolgokra, különösen, ha egy vonzó személyiségtől hall róluk, aki a legkiválóbb kegyes ember hírében áll.
A mi Urunk Jézus, a juhok nagy Pásztora, nem szolgáltatta ki nyáját a farkasok kénye-kedvének. Nekünk adta a Szentírást, a Szentlelket, a megfigyelés képességét, és azt akarja, hogy állandóan vegyük igénybe ezek segítségét. ,,Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!" (1Thessz 5,21) - mondta Pál. János apostol pedig azt írta: ,,Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba" (1Jn 4,1).
,,Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok" (Mt 7,15). Majd hozzáteszi az Úr, hogy mi alapján lehet őket megvizsgálni: ,,Gyümölcseikről ismeritek meg őket."
Ebből nyilvánvaló, hogy nemcsak léteznek hamis lelkek, melyek fenyegetik keresztyén életünket, de fel is lehet ismerni őket, mégpedig arról, hogy milyenek. Természetesen, ha egyszer felismertük őket, és megismertük cselvetéseiket, nincs már ártó hatalmuk felettünk. ,,Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt" (Péld 1,17).
Olyan módszert szeretnék itt bemutatni, amivel megvizsgálhatjuk a lelkeket, és próbára tehetünk minden hitbeli vagy erkölcsi dolgot, ami utunkba kerül, amit elénk hoznak, vagy amit felkínálnak. Míg ezzel foglalkozunk, ne feledjük, hogy nem minden hitbeli eltévelyedés a Sátán munkája! Az ember elméje sokféle gonoszságra képes az ördög segítsége nélkül is. Néhányan igazi profik az összezavarodásban, és a nyitott Bibliával maguk előtt, fényes napvilágnál is összetévesztik a káprázatot a valósággal. Erre gondolt Péter, amikor ezeket a szavakat írta: ,,... a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint; Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére" (2Pt 3,15-16).
Nem valószínű, hogy az összekeverés megrögzött apostolai elolvassák, vagy ha igen, akkor hasznukra válna az, ami itt le van írva. Azonban sok olyan értelmes keresztyén van, akiket tévútra vittek, de elég alázatosak ahhoz, hogy beismerjék hibájukat, és készek visszatérni lelkük Pásztorához és Felvigyázójához. Az ilyeneket meg lehet menteni a hamis ösvénytől. Még fontosabb, hogy nagyon sokan vannak, akik nem hagyták el az igaz utat, de szeretnének egy szabályt, ami alapján mindent megvizsgáhatnak, és amivel megpróbálhatnak minden keresztyén tanítást és tapasztalatot, mivel mozgalmas életükben naponta találkoznak ezekkel. Nekik felfedek most egy titkot, amivel évek óta saját lelki megtapasztalásaimat és hitbeli élményeimet vizsgálom.
Röviden a próba ennyiből áll: Ez az új tanítás, ez az új vallási szokás, az igazságnak ez az új szemlélete, ez az új szellemi megtapasztalás hogyan befolyásolta hozzáállásomat Istenhez, Krisztushoz, a Szentíráshoz, magamhoz, más keresztyénekhez, a világhoz és a bűnhöz; hogyan befolyásolta a viszonyulásomat mindezekhez? E hét dolog vizsgálatával minden hitbeli dolgot próbára tehetünk, és kétséget kizáróan megtudhatjuk, hogy Istentől való vagy sem. Gyümölcséről ismerjük meg a fát. Tehát csak meg kell kérdeznünk minden tanítással és megtapasztalással kapcsolatosan, hogy ,,Milyen hatással van rám?", és azonnal tudni fogjuk, hogy felülről vagy alulról származik.
1. Minden hitbeli megtapasztalás egyik legfontosabb próbája, hogy miként befolyásolja Istennel való kapcsolatunkat, Róla alkotott képünket és Vele szembeni viselkedésünket.
Isten lényéből adódóan Ő kell, hogy legyen minden lelki dologban a legfőbb tekintély. A világegyetem azért létezik, hogy eszköz legyen, melyen keresztül a Teremtő meg tudja mutatni az Ő tökéletességét minden értelmes erkölcsi lénynek: ,,Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom" (Ézs 42,8). ,,Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt: mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek" (Jel 4,11).
A teremtett világ egészsége és egyensúlya megkívánja, hogy mindenben Isten dicsőüljön meg. ,,Nagy az Úr, dicsőítsük Őt, mert nagysága kikutathatatlan." Isten csak az Ő dicsőségéért cselekszik, és ami Tőle jön, annak mind az Ő nagy nevéért kell lennie. Az a tanítás vagy megtapasztalás, ami Őt naggyá teszi előttünk, az valószínűleg Tőle való. Fordítva is igaz: bármi, ami elfedi dicsőségét, vagy Őt kevésbé csodálatosnak mutatja be, az biztosan testi és ördögi.
Az ember szíve olyan, mint egy hangszer, amelyen játszhat a Szentlélek, egy gonosz lélek vagy az ember saját lelke. Mindegy, hogy ki a ,,zenész", az érzelmek hasonlóak lesznek. A lélekben sok kellemes érzés támad alantas imádatból vagy akár bálványimádásból is. Az apáca, akinek Szűz Mária képe előtt térdelve az ,,imádatban elakad a lélegzete", valódi vallásos megtapasztaláson megy keresztül. Szeretetet, félelemmel vegyes csodálatot és tiszteletet érez; és ez mind örvendetes érzés volna, ha ő Istent imádná. A hinduk és iszlamisták misztikus megtapasztalásait nem lehet puszta tettetésként félresöpörni; a spiritiszták és az okkult dolgokkal foglalkozó emberek emelkedett vallásos szárnyalását sem merjük a képzelet művének tulajdonítani. Ezek az emberek valóban találkozhatnak, és időnként találkoznak is önmagukon kívül létező valamivel vagy valakivel. A keresztyéneknek is ugyanígy lehetnek néha olyan érzelmi tapasztalataik, melyeket nem képesek megérteni. Találkoztam ilyen emberekkel, és izgatottan kérdezték, hogy vajon Istentől van-e ez a megtapasztalásuk.
A próbakő ez: Milyen hatással van ez az én kapcsolatomra Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyjával? Ha az igazságnak ez az új szemléletmódja, ez az új találkozás a lelkiekkel arra buzdít, hogy Istent jobban szeressem; ha Őt naggyá teszi a szememben; ha a bennem Róla kialakult képet megtisztítja, és hatására Isten még csodálatosabbnak látszik, mint azelőtt, akkor biztosan nem tévelyedtem a megtévesztés kellemes, de veszélyes és tiltott ösvényére.
2. A következő kérdés: Ez az új megtapasztalás hogyan befolyásolja a hozzáállásomat az Úr Jézus Krisztushoz? Bármilyen helyet is ad napjaink vallása Krisztusnak, Isten mindenek fölébe helyezte Őt mennyen és földön. ,,Ez az én szeretett Fiam, Akiben én gyönyörködöm" - Isten így tett bizonyságot az égből a mi Urunkról. Péter pedig a Lélekkel megtöltekezve kijelentette: ,,... Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek" (ApCsel 2,36). Jézus ezt mondta magáról: ,,... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (Jn 14,6). Péter egy másik helyen azt mondja: ,,És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" (ApCsel 4,12). Az egész Zsidókhoz írt levél arról szól, hogy Krisztus mindenek felett van; úgy van bemutatva, hogy Ő Áronnál és Mózesnél is feljebb való, és még az angyalok is arra hívattak, hogy leboruljanak és imádják Őt. Pál pedig azt mondja, hogy Ő a képe a láthatatlan Istennek, és Benne lakik az Istenségnek egész teljessége testileg, és hogy mindenekben Ő legyen az első. De nincs annyi idő, ami elég lenne arra, hogy felsoroljam a próféták, pátriárkák, apostolok, szentek, elöljárók, zsoltárosok, királyok és szeráfok bizonyságtételét az Őt megillető dicsőségről. Ő lett a mi bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és váltságunk. Ő a reménységünk, életünk, mindenben mindenünk, most és mindörökké.
Ezen igazságok fényében egyértelmű, hogy minden igaz tanítás, minden elfogadható életgyakorlat és minden valódi hitbeli megtapasztalás középpontjában az Úrnak kell állnia. Bármi, ami kisebbé teszi Őt, mint akinek Isten kijelentette, az nem más, mint merő tévedés, és el kell utasítani, mindegy, milyen örömtelinek vagy megelégítőnek is tűnik.
A Krisztus nélküli keresztyénség ellentmondásosnak hangozhat, mégis létező jelenség napjainkban. Sok minden, amit Krisztus nevében tesznek, nem hű Krisztushoz, hiszen hústestben fogant, hústesti módszereket alkalmaz, és hústesti célokra törekszik. Időnként megemlítik Krisztust, éppúgy és pontosan ugyanabból az okból, ahogy az amerikai haszonleső politikusok megemlítik Lincolnt vagy az amerikai zászlót - ezzel szent álarcba bújtatják hústesti cselekedeteiket, és megtévesztik hiszékeny hallgatóikat. Ez arról árulkodik, hogy nem Krisztus van a középpontban: már nem Ő a minden mindenekben.
Vannak olyan lelki megtapasztalások is, melyek felvillanyozzák a kereső embert, és afelé terelik, hogy elhiggye, valóban az Úrral találkozott, és a harmadik égig ragadtatott. De ennek a jelenségnek az igazi természetét később lehet felfedezni, amikor az áldozat szívében Krisztus arca már halványulni kezd, és egyre inkább az érzelmi bódulatot fogadja el lelki élete bizonyítékának.
Ha azonban az új megtapasztalás Krisztust nélkülözhetetlenné teszi, ha figyelmünket érzelmeinkről Krisztusra tereli, akkor jó úton járunk. Ami Krisztust drágává teszi számunkra, az szinte biztos, hogy Istentől van.
3. Egy hitbeli megtapasztalás helyességének egy másik próbája az, hogy hatására hogyan viszonyulunk a Szentíráshoz.
Az új megtapasztalás vagy az igazságnak ez az új bemutatása Isten Igéjéből ered, vagy valami olyan indítékból származik, mely félreteszi a Bibliát? A lágyszívű keresztyének gyakran esnek áldozatul olyan lelki nyomásnak, amit némelyek akarva vagy akaratlanul alkalmaznak személyes bizonyságtételükben vagy egy színes történetben is, melyet egy buzgó prédikátor mond el, aki ellentmondást nem tűrően beszél, de nem vetette össze történetét a tényekkel, és következtetéseinek helyességét nem vizsgálta meg Isten Igéjének tükrében.
Ami nem a Szentírásból származik, azt - éppen ezért - gyanakodva kell figyelni mindaddig, míg meg nem győződünk róla, hogy összhangban van az Igével. Ha ellentmond a kijelentett igazság Igéjének, akkor egy igaz keresztyén sem fogadja el, hogy Istentől van. Akármilyen emelkedett érzelmi töltete van az ilyen megtapasztalásnak, nem lehet valóságos, csak ha konkrét igevers ad annak létjogosultságot. ,,A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok!" (Ézs 8,20) - ez legyen mindig a végső próba!
Mindent, ami új és egyedi, nagy óvatossággal kell kezelnünk, míg hitelességét nem támasztja alá Igével. Az elmúlt ötven év alatt a keresztyének elég sok nem igei gondolatot fogadtak el azzal az érvvel, hogy ezek az utolsó idők kijelentett igazságai. Akik ezt ,,az utolsó idők világossága" elméletet képviselik, azt mondják, hogy Augustinus nem ismerte, Luther nem ismerte, John Knox, Wesley, Finney és Spurgeon nem értette ezt; de ma nagyobb világosság ragyog Isten népére, és mi, akik az utolsó időkben élünk, egy teljesebb kijelentést élvezhetünk. Nem szabad megkérdőjeleznünk az új tanítást, se ne riadjunk vissza egy mélyebb megtapasztalástól. Az Úr elkészíti Menyasszonyát a Bárány menyegzői vacsorájára. Mindannyian engednünk kell a Lélek eme új irányának - mondják ők.
Az az igazság, hogy a Biblia nem tanít olyat, hogy volna egy újabb világosság vagy egy mélyebb lelki megtapasztalás az utolsó időkben; sőt éppen az ellenkezőjéről szól. Sem Dániel könyvében, sem az újszövetségi levelekben nem találunk olyat, amibe bele lehetne erőltetni, hogy alátámassza azt a gondolatot, hogy nekünk olyan világosságunk lehet itt a keresztyén korszak végén, melyet annak kezdetén nem ismertek. Óvakodjunk bárkitől, aki azt mondja, hogy bölcsebb, mint az apostolok, vagy szentebb, mint az első keresztyén mártírok voltak! Legjobb, ha felállunk, és otthagyjuk. Nem segíthetünk rajta, és biztos, hogy ő sem használ nekünk.
Tekintettel vagyok arra, hogy a Szentírás nem mindig egyértelmű, és hogy vannak értelmezésbeli különbségek az őszinte emberek között is, de ha feltesszük azt a kérdést, hogy ,,Milyen hatással van ez a Szentírás iránti szeretetemre és hozzáállásomra?", akkor az arra adott válasz bármilyen hitbeli dologban megfelelő bizonyítékkal szolgál.
Bár a valódi erő nem a szöveg betűjében van, hanem a Lélekben, Aki ihlette azt, nem szabad alábecsülnünk a ,,betű" értékét. A szövegnek annyi köze van az igazsághoz, mint amennyi a lépsejtnek a mézhez. Az egyik gyűjtőhelyként szolgál a másiknak; és ezzel itt vége is a hasonlóságnak. A mézet el lehet távolítani a lépből, de az igazság Lelke nem munkálkodhat, és nem is munkálkodik a Szentírás betűi nélkül.
Ezért tehát a Szentlélek növekvő ismerete mindig a Biblia iránti növekvő szeretetet jelenti. A Szentírás nyomtatásban az, ami Krisztus emberként. Az ihletett Ige olyan, mint egy hiteles arckép Krisztusról. De ez a hasonlat is sántít. Krisztus úgy van jelen a Bibliában, ahogy senki semmilyen festményen nem lehet, mert a Biblia szent gondolatoknak a könyve, és az Atya örök Igéje lakozik azokban a gondolatokban, amit Ő Maga ihletett. A gondolatok dolgokká válnak, és a Szentlélek gondolatai magasztos templomot alkotnak Isten lakóhelyéül.
Ebből az következik, hogy aki valóban szereti Istent, az Ő Igéjét is szereti. Minden, ami az Ige Istenétől való, elmélyíti szeretetünket Isten Igéje iránt. Ez logikus következtetés, de a logikánál sokkal megbízhatóbb tanúnk van: az élő és holt tanúbizonyságok hatalmas seregének egybehangzó tanúságtétele. Ők közösen hirdetik, hogy szeretetük az Ige felé erősödött, ahogy hitük növekedett, és engedelmességük állhatatossá és örömtelivé vált.
Ha az új tanítás, egy új tanító hatása, az új érzelmi megtapasztalás olyan égető vággyal tölt be, hogy a Szentíráson gondolkozzam éjjel-nappal, akkor minden okom megvan rá, hogy elhiggyem, Isten szólt hozzám, és a megtapasztalásom valódi. Viszont, ha az Ige iránti szeretetem csak egy kicsit is meghidegül, ha buzgóságom, hogy táplálkozzak az ihletett Igével, csak egy fokkal is csökkent, akkor alázatban meg kell vallanom, hogy valahol nem ismertem fel Isten útmutatását, és vissza kell mennem addig, ahol újra megtalálom az igaz utat.
4. Hitbeli élményeink milyenségét úgy is megvizsgálhatjuk, ha az énünknek az életére tett hatását figyeljük meg.
A Szentlélek és a bukott ember szöges ellentétben áll egymással. ,,Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok" (Gal 5,17). ,,Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira [...] Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8,5.7).
Mielőtt Isten Lelke elkezdené teremtő munkáját a szívünkben, el kell ítélnie és meg kell ölnie bennünk a ,,testet", vagyis, teljes beleegyezésünkre van szüksége, hogy természeti énünket Krisztus személye váltsa fel. Erről a ,,helycseréről" részletesen beszél a Rómabeliekhez írt levél 6., 7. és 8. fejezete. Amikor a vágyódó szívű keresztyén megtapasztalja a 6. és 7. fejezetben leírt megfeszítést, belép a 8. fejezet tágas, szabad területére. Ott az ,,én" trónfosztott, és Krisztus uralkodik örökké.
Ennek fényében nem nehéz megérteni, hogy a hitbeli megtapasztalások valóságának miért olyan jó próbája, ha azt vizsgáljuk, hogyan viszonyul a keresztyén ember önmagához. A mélyebb életben járók, mint Fénelon, Molinos, Keresztes Szent János, Madame Guyon és még sokan mások, óvtak az olyan álvallásos tapasztalatoktól, melyek hústesti élvezetet nyújtanak, de a testet táplálják, és a szívet önszeretettel hízlalják.
Ez egy jó szabály: ha a tapasztalat megalázott, és kisebbé, hitvánnyá tett a saját szememben, akkor az Istentől van; de ha önelégültséget ad, akkor hamis, és el kell utasítani, mert magunkból vagy az ördögtől való. Istentől semmi olyan nem jön, ami büszkeségemet vagy a magam dicsőségét szolgálja. Ha valami arra csábít, hogy önelégült legyek, és felsőbbrendűnek érezzem magam egy látás vagy mélyebb lelki megtapasztalás miatt, azonnal le kell térdelnem, és meg kell bánnom az egészet, mert az ellenség áldozatává váltam.
5. Keresztyén testvéreinkkel való kapcsolatunk és viselkedésünk a hitbeli megtapasztalások egy másik megbízható próbája.
Néha a komoly keresztyének egy jelentős lelki megtapasztalás után elhúzódnak hívő testvéreiktől, és elkezdenek mindenben hibát találni. Lehet, hogy őszintén meg vannak róla győződve, hogy megtapasztalásuk különb, hogy ők most a kegyelem egy magasabb szintjét értették meg, és a gyülekezetükbe járó tömeg nem más, mint gyülevész népség, és egyedül ők Izrael igaz fiai. Talán küzdenek, hogy türelmesek legyenek ezekkel a vallásoskodó világi emberekkel, de finomkodó beszédük és leereszkedő mosolyuk elárulja a róluk és saját magukról alkotott valódi véleményüket. Ez egy nagyon veszélyes szívbeli állapot, mert a tények alapján igazolni tudja magát. A testvérnek volt egy rendkívüli hitbeli megtapasztalása; valami csodálatos világosságot kapott a Szentírásról; egy olyan örömteli földre lépett be, mely korábban ismeretlen volt előtte. Könnyen igaz lehet, hogy a magukat keresztyénnek valló emberek, akiket ismer, világiasak és gyászosak, és nincs bennük lelki buzgóság. Nem az a baj, hogy a tényekben téved, hanem az, hogy a tényekre hústestből reagál. Új lelki megtapasztalása irgalmatlanabbá tette.
Julianna úrnő a maga érdekes nyelvhasználatával megfogalmazta, hogy a valódi kegyelem hogyan befolyásolja a viszonyulásunkat másokhoz: ,,Mindeneknek előtte, ha a lélek az Alkotót szemléli és szereti, az önmagát kisebbé teszi saját szemeiben, és megtölti tiszteletteljes félelemmel és igaz szelídséggel, nagy irgalmassággal keresztyén testvérei felé."Az olyan megtapasztalást, ami nem mélyíti el szeretetünket a többi keresztyén iránt, nyugodtan elutasíthatjuk, mert hamis.
János apostol testvéri szeretetünket teszi az igaz hit próbájává: ,,Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket" (1Jn 3,18-19). ,,Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet" (1Jn 4,7-8). Ahogy növekszünk a kegyelemben, úgy növekszik bennünk a szeretet Isten népe felé. ,,Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született" (1Jn 5,1). Ez egyszerűen azt jelenti, hogy ha szeretjük Istent, akkor az Ő gyermekeit is szeretjük. Minden valóságos hitbeli megtapasztalás növeli testvéreink iránt érzett szeretetünket.
Így azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ami elválaszt bennünket - valóságosan vagy a szívünkben - keresztyén testvéreinktől, az nem Istentől való, hanem testi és ördögi. Ha pedig valaminek a hatására jobban szeretjük Isten gyermekeit, akkor az valószínűleg Istentől van. ,,Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok" (Jn 13,35).
6. Egy újabb biztos módja, hogy megbizonyosodjunk arról, milyen forrásból származnak hitbeli megtapasztalásaink, ha megfigyeljük, hogy azok hogyan befolyásolják viszonyulásunkat a világhoz.
A ,,világ" szó alatt természetesen nem a természet csodálatos rendjét értem, amelyet Isten arra teremtett, hogy az emberiség éljen vele. Nem is az elveszett emberek világát értem alatta, amiről az Úr ezt mondta: ,,Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa" (Jn 3,16-17). Biztos, hogy ha Istennel valóban kapcsolatba kerülünk, akkor az mélyebb csodálatot vált ki a szívben a természet szépségeit látva, és erősíti bennünk az elveszettek iránti szeretetet. De most valami egészen másra gondolok.
Hadd fejezzem ki az apostol szavaival: ,,Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké" (1Jn 2,16-17).
Ez az a világ, amivel megvizsgálhatjuk a lelkeket. A testi örömök, az istentelen gyönyörök világa; a földi gazdagságot, a hírnevet és a bűnös örömöket hajszoló világ. Ez Krisztus nélkül, az istentelenek tanácsán jár, ,,... a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik" (Ef 2,2). Vallásossága a kegyességnek egy formája, nincs benne erő; a neve az, hogy él, de halott. Röviden, ez csak egy újonnan nem született emberi közösség, mely a pokolba vezető úton lármázik. Pontosan az ellentéte Isten Gyülekezetének, mely az újonnan született lelkek közössége, akik józanul, de örvendezve haladnak mennybe vezető útjukon.
Isten munkája a szívünkben alkalmatlanná tesz bennünket a világ barátságára: ,,Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete" (1Jn 2,15). ,,Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?" (2Kor 6,14). Egyértelműen kijelenthetjük, hogy az a lélek, amely engedi, hogy megalkudjunk a világgal, hamis. Minden olyan vallásos irányzat, amely bármilyen megnyilvánulásában utánozza a világot, hűtlen Krisztus keresztjéhez, és az ördög pártjára állt - nem számít, hogy a vezetők mennyit harsogják, hogy ,,fogadd el Krisztust" és ,,hagyd Istenre dolgaidat".
7. Hitbeli megtapasztalásaink őszinteségének utolsó próbája az, hogy azok milyen hatással vannak a bűnhöz való viszonyulásunkra.
A hívő ember szívében munkálkodó kegyelem azt a szívet a bűntől a szentség felé fordítja. ,,Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, a mely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését" (Tit 2,11-13).
Azt gondolom, ennél már nem is lehetne világosabb. Ugyanaz a kegyelem, mely megmentette az embert, tanítja is őt belsőleg, tanítása egyaránt int és buzdít. Int, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi kívánságokat; és buzdít, hogy józanul, igazán és szentül éljünk itt e jelenvaló világban.
Az őszinte szívű ember nem talál ebben nehézséget. Csak saját hajlamait kell ellenőriznie, hogy felfedezze, életében többet vagy kevesebbet foglalkozik-e a bűnnel, mióta a kegyelem feltételezett munkája megtörtént. Ha valami enyhíti bűngyűlöletét, arról azonnal tudja, hogy nem igei, nem hű a Megváltóhoz és saját lelkéhez. Ami pedig a szentséget vonzóbbá teszi, a bűnt pedig elviselhetetlenebbé, azt valódinak fogadhatja el. ,,Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt" (Zsolt 5,5-6).
Jézus figyelmeztetett: ,,Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is" (Mt 24,24). Túl jól jellemzik ezek a szavak napjainkat ahhoz, hogy ez csak véletlen egybeesés legyen. Abban a reményben tártam ide ezeket a próbákat, hogy a ,,választottak" hasznára legyenek. Eredményük pedig Isten kezében van.
A. W. Tozer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: bálványimádásból, megtapasztalások, megtapasztaláson, megfeszítettetek, viszonyulásunkra, megtapasztalásom, megvizsgálhatjuk, megtapasztalásuk, viszonyulásunkat, beleegyezésünkre, középszerűségnek, diadalmaskodnunk, létjogosultságot, bizonyságtételét, bizonyságtételre, tapasztalatoktól, lelkiismeretüket, csodálatosabbnak, keresztyénekhez, irgalmatlanabbá, felvigyázójához, keresztyéneknek, megtapasztalása, tanúbizonyságok, istentelenséget, cselekedeteiket, viselkedésünket, felvillanyozzák, megpróbálhatnak, engedelmességük, tiszteletteljes, megvizsgáhatnak, viszonyulásomat, engedelmeskedik, képmutatásukban, ellenségeskedés, utolsó időkben, napok közel, buzgó keresztyént, mélységeket elérhesse, magasztos meglátásra, vallásos középszerűségnek, halott szintjéről, vonzó személyiségtől, legkiválóbb kegyes, juhok nagy, farkasok kénye-kedvének, megfigyelés képességét, hamis prófétáktól, hálót minden, ember elméje, ördög segítsége, Urunk Jézus, Szűz Mária, Urunk Jézus Krisztusnak Atyjával, Jézus Krisztushoz, Isten Igéjéből, Isten Igéjének, John Knox, Isten Igéje, Mielőtt Isten Lelke, Keresztes Szent János, Madame Guyon, Isten Gyülekezetének, Jézus Krisztusunknak,
|
|
Offline
