|
2017-06-18 22:29:08, vasárnap
|
| |
| |
Szeressetek...
Szikla vagyok, zord és kemény,
virágtalan rom.
S a törpe hangya nép fölé
gőggel magasodom.
Jó egyedül. Mindegy nekem,
hó fed, vihar ver-e?
Nem kell szeretet tüze
csak megrepesztene!
Jéghegy vagyok, büszke fagyos,
lábam teher veri,
nem hagyom magam senkitől
megközelíteni.
Úgy jó, ha körülöttem
a tajték zúg, szél sivít,
ne szeressetek, mert a tűz,
tudom, megsemmisít.
De jaj! Mégis ember vagyok,
sokszor árva, beteg,
s a gőg, a fagy mögül szívem
sikolt: szeressetek!
Szeressetek! Mit ér a lét,
ha egyedül vagyok?
Ha társaim csak jéghideg
hold, csillagok s habok!
Repeszd, porlaszd zord kérgemet,
szeretet, égi láng,
Hadd legyek termő lágy talaj,
s borítson lomb, virág.
Vagy olvassz meg! Csak hazudtam
a gőgöt, az erőt ?
megadnám magam boldogan
a szeretet előtt.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: megközelíteni, megrepesztene, szeressetek, megsemmisít, virágtalan, körülöttem, csillagok, magasodom, kérgemet, szeretet, senkitől, borítson, jéghideg, porlaszd, megadnám, hazudtam, boldogan, jéghegy, egyedül, olvassz, mindegy, társaim, repeszd, sokszor, vagyok, szikla, sikolt, tajték, szívem, kemény, hagyom, hangya, gőggel, legyek, büszke, fagyos, törpe hangya, fagy mögül, szeretet előtt, Bódás János,
|
|
Offline
