|
2018-10-17 09:08:21, szerda
|
| |
| |
Anyám
Most simogat a kezed,
a dolgos, drága kéz.
Szemed, a szigorú most
újra jóságosan néz.
Szádból hullanak halkan
a gyengéd szavak:
melegek, lágyak, kedvesek,
mint nyári napsugarak.
Most érzem: itt vagy közel.
Bár eltakar a messzeség,
szelíd arcod kirajzolja
mégis nekem a fényes ég.
S én felejtem, hogy voltál:
szigorú, fáradt, ideges;
felejtem, hogy ütésre is
emelted néha kezedet.
Most csak azt érzem:
itt vagy és szeretsz nagyon,
érzem, hogy itt maradtak
áldott csókjaid arcomon,
érzem, hogy adósod vagyok,
adósod mindig csak neked,
érzem, hogy letörlöd most is
szemeimről a könnyeket!
Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: napsugarak, kirajzolja, szemeimről, könnyeket, messzeség, jóságosan, hullanak, kedvesek, maradtak, lászlóné, letörlöd, csókjaid, szeretsz, felejtem, kezedet, szigorú, emelted, eltakar, melegek, arcomon, simogat, szádból, hanzlik, petrőcz, gyengéd, ideges, fáradt, fényes, voltál, nagyon, vagyok, adósod, szemed, dolgos, áldott, mindig, szigorú most, gyengéd szavak, Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária,
|
|
Online
