|
2019-01-03 14:19:05, csütörtök
|
| |
| |
Hóvirág
Temetőben, kertek alatt
egy-egy hó-folt még itt maradt.
Még nem tüzel a nap, de már
mintha ébredne a határ.
A föld sötét, sáros, hideg,
de piroslanak a füzek,
de egyre szebb színű az ég:
a szürkénél több rajt a kék.
Olyan a föld, mint durva rab,
kiről egy-egy bilincsdarab
részekben hull le, s érzi már,
hogy szabad lesz, hogy bús, sivár
börtön helyett a végtelenbe
csaponghat, minden elfeledve,
s megenyhül komor, durva arca,
az égre néz, mélyet sóhajtva,
véres szeme derűsre kékül;
Istennel, emberrel kibékül,
s vad szívéből, széttörve gátját,
kihajt az első, halk imádság.
- Olyan a föld, mint durva rab,
ki érzi: holnap már szabad,
s fagyos rögéből szűzi tisztán
kelnek ki félénk, halk imák,
s fehérlik a rög imádsága:
a hóvirág!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: bilincsdarab, piroslanak, csaponghat, végtelenbe, részekben, szürkénél, megenyhül, elfeledve, széttörve, temetőben, emberrel, istennel, imádsága, szívéből, sóhajtva, fehérlik, rögéből, helyett, derűsre, imádság, hóvirág, tisztán, ébredne, kibékül, mélyet, kertek, börtön, holnap, fagyos, szabad, mintha, maradt, kihajt, gátját, kelnek, félénk, föld sötét, szürkénél több, Bódás János,
|
|
Offline
